Déli Hírlap, 1990. július (22. évfolyam, 151-176. szám)
1990-07-23 / 169. szám
A svédeket riasztják a szerencselovagok Vegetáriánus étterem Miskolcon Szennyezzük és szenvedjük I, Cementgyárnál nem jó Ic' ni Nemcsak propaganda, vonzó környezet is kell Kapós lett Magyarország a külföldi befektetők számára, ám amikor idejönnek, az esetek többségében kissé csalódottan veszik tudomásul a nálunk uralkodó, kis túlzással „balkáninak” minősített állapotokat. Nemcsak a felesleges adminisztráció, a sokféle engedélyeztetés riasztja a külföldi vállalkozókat, hanem a velük tárgyaló „szerencselo vágok’*1 nagy száma is. Az, hogy komolytalan a tárgyalópartner, igen hamar kiderül, s az üzletkötésnek még a gondolata sem merülhet fel egyhamar. — Ez az első komoly tárgyalófél, akivel találkoztunk — mondj« Maria Ins- titoris, magyar származású, Svédországban élő üzlet- asszony, aki több vállalkozó nevében járt Miskolcon. Vagyis a MTESZ Borsod Megyei Vállalkozási Irodájával üzletkötési szándékkal kerültünk kapcsolatba, a Nóvum svéd—magyar kft. közvetítésével. Hamarosan egy Skandináviai Kereskedelmi és Befektetési részvénytársaságot hozunk létre Budapesten, ahonnan könnyebben elérhetjük az ország más tájait is. Miskolcon olyan partnerekre leltünk — dr. Csicsely András és dr. Andrik Péter személyében — akik jól használható előzetes tájékoztatót készítettek számunkra. Ajánlataikat bemutatjuk a svéd cégeknek, s azután ke. rülhet sor az üzletkötésre. Hasonló jókat viszont nem mondhatunk azokról a cégekről, akiket eddig a megyében felkerestünk. Lillafüreden osodálatos a szálloda, amit a mostaninál sokkal jobban ki lehetne használni idegenforgalmi célokra. Meglepő volt számunkra. amikor az étteremben jártunk, hogy' a pincérek karba tett kézzel üldögéltek. Egy ilyen szálloda esetében mi ezt el sem tudjuk képzelni. Mezőkövesden a Zsónek a nyugdíjasok is. Akik betegek, és nem mehetnek el az étterembe, azoknak hazaviszik az ebédet. (Az ottani nyugdíjakból futja, az egyébként is kedvezményes áron kínált ételekre.) Iskolásoknak is főznek az étteremben, ezt ott senki sem tartja rangon aluli feladatnak. Terveik szerint hamarosan a fővárosban és Miskolcon, esetleg a Zsóri- fürdőnéi nyitnak majd hasonló éttermet, mert a külföldiek szívesebben eszik a magyar konyhától eltérő, könnyű ételeket. Ha megfelelő áron adják, akkor elképzelhető, hogy a hazai közönség is törzsvendég lesz az új éttermekben. Építkezési láz tapasztalható országszerte, így Miskolcon is. ha a nagyobb beruházások ideje el is múlt, mindenki saját otthonra vágyik, s ezért mindent meg is tesz, fgy hát a Hejőcsa- bai Cemenigyár kapuja előtt is hónapok óta kifogyhatatlan a teherautók sora. Szükségünk van a cementre. Azonban ami egyik szempontból szükséglet és érdem, az a másikból nem az. A gyár környékére telepített erdő fáinak zsugorodott leveleiből, a rájuk tapadó fehér lepelből sejthető: a környezet nehezen tudja magát túltenni a por állandó fojtogatásán. A környéken lakóknak szintén nehéz elviselniük, hogy életterük korlátozott. Az udvarukra nem teregethetnek, s naponta törülgethetik a port a lakásukban ... Érvek szólnak tehát mindkét oldal mellett. Fekete Lászlóval, a cementgyár környezetvédelmi önálló csoportvezetőjével a tényekről beszélgettünk: — Mit tettek eddig, és mit kívánnak tenni a jövőben, hogy a gyárról kialakult kedvezőtlen kép megváltozzon? — 1975-ben Európa egyik legkorszerűbb cementgyáraként nyitották meg ezt az új üzemet. Az eltelt időben újabb és újabb követelményeknek kell megfelelnünk, elsősorban a környezetvédelem területén. Minderre a szándék megvan, hiszen nyugati technológiákat tanulmányozunk, és saját ötletekkel igyekszünk változtatni a helyzeten, azonban a pénz az, ami hiányzik. Folyamatosan, apró lépé(vadas) XXII. ÉVFOLYAM, 169. SZÁM ARA : 4,20 1990. JÚLIUS 23., HÉTFŰ FO R I WT Tavalyi ügy, de ma is aktuális Nincs a doboznak új ruhája ri-fürdőt a mostaninál jobban ki kell építeni, s terveink között szerepel egy gyógy&zálloda kialakítása. Tapasztalataink szerint, a magyarok nem tudják külföldön jól eladni azt, amijük van. Ehhez nemcsak propaganda kell, hanem fogadóképes környezet is. A svédeket érdekli a hely, ahol a reumatikus megbetegedéseket kezelik, de azért nemigen adnak pénzt, amivél most várja őket a Zsó- ri-fürdő. Lillafüreden kulturáltabb és vonzóbb környezetben lehet fogadni a külföldit. Szóba jöhetnek még a vadásztatásra alkalmas vidékek, a felújított kastélyok, amelyek többségének még mindig nem dőlt cl a sorsa, mert aránytalanul sokat kérnek értük. A svédek pedig befektetni akarnak, nem pedig egy év alatt meggazdagodni, ahogyan azt sok magyar szerencsevadász teszi. Az Institoris házaspár egyébként Göteborgban a legjobb hírű éttermet működteti, ahol — mint elmesélték — tizenhárom-fajta vegetáriánus ételt, salátát szolgálnak fel, s ott étkezOrsonaest A Collegium Musicum sorozatban ma ismét orgonaestet rendeznek a műemlék avasi templomban. Peskó György műsorán Bruhns: e- Hioll prelúdium, Pachelbel: f-moll ciaconna, Walther: h- moll concerto, Albinoni: Adagio, Daquin: Noel és Bach: g-moll partita, BWV. 768. című művei szerepelnek. Hogy került a csizma az asztalra, azaz pontosabban a Széchenyi úti antikvárium homlokzatához támasztva egy termetes és rusnya szürke doboz-monstrum? Ezt a kérdést nem most, hanem legalább egy évvel ezelőtt is feltettük már, és akkor kiderült, hogy a doboz a villamospálya tartozéka, s ami benne van, kell a villamosközlekedés működtetéséhez. Nem is a tartalmával volt nekünk bajunk, hanem azzal, ahogy kinéz a tákolmány. Arról volt szó akkoriban, hogy a doboz forma- tervezett ruhát kap, és így illeszkedik a sétálóutca képébe. A doboz azonban ma is ott van, ahol volt, csak éppen feldíszítődött néhány szakadozott, rongyos plakáttal is... Még azt a rajzot is leközöltük annak idején, ami a doboz ruhájáról készült: a villamosirányitó berendezés egy olyan kis házikóba került volna, ami hirdetőoszlopként is szolgál, és természetesen beleillik a Széchenyi utcai képbe. Az új ruha azonban terv maradt, mint ahogy ugyancsak nem kapott más burkolatot a Szabadság téren található kis trafóház sem. Tudjuk, hogy nincs pénz sok mindenre a városban, többek között arra sem, hogy a Széchenyi út utcabútorozása befejeződjön. Ehelyett legutóbb arról döntött a tanácsi testület, hogy mivel amúgy is sokan vitatták az eddig megvalósult bútorzatot, tervpályázatot ír ki a további elképzelésekre. A mai nagy szegénységünk közepette akadékoskodásnak tűnhet, hogy egy szürke doboz jelenlétét kifogásoljuk a sétálóutcán, amikor arról van szó, hogy pénz híján leáll az egész belvárosi rehabilitáció, félbemarad a belváros megmentésének amúgy sem túl gyors folyamata. De amit eddig sikerült elvégezni, azt mégsem volna szabad az utolsó simítások nélkül otthagyni. Túl sok pénzt ölt bele eddig a város a sétálóutcába ahhoz, hogy néhány apróság miatt ez a nagy vállalkozás csak amolyan slampos, befejezetlen, elhanyagolt arculatot mutasson. Igazi magyar nyavalya ez, nem kizárólag miskolci sajátosság. Fogcsikorgatva kiszorítunk milliókat egy nemes cél, a belváros megmentésének érdekében, de hagyjuk, hogy az egész a befej ezetlenség látszatát keltse. Apróságnak is mondható ez, ha nem ekkora munka, anyagi áldozat eredményeit tenné kétessé, és nem pont az ilyen esztétikai bakik szegélyeznék látómezőnket, amikor gyalog ballagunk a belvárosban... (k—ó) K A doboznak lelt ugyan egy plakátruhája, de ez nem az, amire mi gondoltunk... (Szabón felv.) 3+r A cementgyári Kéményeken a beépített filterek, azaz szűrőberendezések jóvoltából ma már nem dől kifelé a cementpor (Szabón Gabriella felvétele) sekben tudjuk elképzeléseinket megvalósítani. Így például az üzemben található hét darab nagy teljesítményű elektrofiftert és 21 darab zsákos porlalanítót időről időre felülvizsgáljuk, javítjuk. Az egyes filter felújítása ez évben például 60 millió forintba kerül. — Milyen lehetősége van egy üzemnek ahhoz, hogy környezetvédelmi beruházásra szánt saját pénzéhez még továbbiakat szerezzen? ................. . — A megyei tanács a bírságokból befolyó összegek egy részét visszakapja a Környezetvédelmi Minisztériumtól, s erre pályázhatnak a vállalatok. Általában harminc százalékát tudják a beruházásnak finanszírozni. a többit saját erőből, vagy országos pályázaton kell megszereznünk. Így például a 60 millióból 18 milliót innen nyertünk el a filter felújítására. — A cementgyár, az említett 28 kibocsátóponton túl, hol szennyezi a szálló cemcntporral a környezetet? — Először is azt kel! tudni, hogy évente 1 millió 200 ezer tonna cementet gyártunk, amelynek tíz százalékát nyerjük vissza filtereinkről. Minél jobbak tehát leválasztó berendezéseink, annál nagyobb ez az arány. Nekünk tehát gazdasági érdekünk is fűződik ahhoz, hogy kevesebb cementpor távozzon a kéményeinken. Előfordul természetesen — mint ahogyan minden termelőüzemben —. hogy biztonságtechnikai okokból, a robbanásveszély elkerülése végett, a filterek nem működnek. Ilyen helyzetben azonban öt percen- belül visszaáll az eredeti állapot, így elképzelhetetlen az, hogy esetleg napokig szűrés nélkül működjenek berendezéseink. Gondot jelent számunkra a tapolcai mészkőbánya is. ahol a nagydarabos mészkövet apróra zúzzák. Ez hatalmas porral és zajjal jár. Ez évben szerencsére sikerül a kőbányai por Tekötését megoldanunk; 18 millió forintba kerül ez a beruházás, melyből 5.4 milliót szintén pályázaton nyertünk. 1987-ben elkészítettük a gyárban és kornyékén tapasztalható zaj miatt azt a tanulmánytervet. amely alapján folyamatosan és szakszerűen csők! kenteni tudjuk a környék lakóit zavaró zajokat is. Elsősorban a bányából szállítószalagon érkező mészkő átadóállomásai zajosak, valamint a cementmalom csarnoka. Eddig a csomagolói kompresszorház és a mész- üzem zajszigetelésére tudtunk áldozni, de az új mész- üzem megépülésével — 1991- re, vagy 1992-re — a zaj minimálisra fog csökkenni. — Tudomásom szerint ipari hulladékok égetésével is foglalkozik gyáruk. Mi távozik ekkor a kéményen? — Valóban, az egyik ke- miencénkben, vállalati gmk formájában elsősorban a saját gyárunkban keletkezett olajos, zsíros rongyokat, kesztyűket, sisakokat égetünk magas, 1400 Celsius- fokos hőmérsékleten. A környezetvédelmi hatóság meghatározta számunkra, hogy milyen anyagokat adagolhatunk a kemencébe, így bár 1987-ben még túlléptük a határokat, ez évben már a meghatározott egészségügyi normaértékek alatt bocsátjuk ki a keletkezett szeny- nyeződéseket. — Kik, milyen módszerrel mérnek a cementgyár kibocsátó forrásainál, s ezért fizet-e a vállalat bírságot? ■ Jelenleg önbévállás alapján ellenőrzi a környezetvédelmi hatóság a határértékek betartását. A méréseket a vállalat pénzén rendeljük meg — 1 mérés 40 ezer forintba kerül! —. évén- te • általában 10 alkalommal. Erre nekünk is szükségünk van, hiszen egy-egy portalá- nító, filter javítása után ismét be kell állíttatnunk a rendszert; ha azt akarjuk, hogy kisebb legyen a veszteségünk. A hatóság évente ötször, szúrópróbaszerűen, ellenőrző méréseket végez, ezt követően határozzák imeg a bírság összegét. Az évről évre szigorodó normák túllépése miatt 415 000 forintot fizettünk tavaly a por-, 1 millió 300 ezret pedig a zajkibocsátás miatt. Miután évente csaknem 100 —120 milliót áldozunk közvetve, vagy közvetlenül ezek megszüntetésére, a hatóság jóindulatúan kezeli törekvéseinket. Az utóbbi időben a vállalati premizálási rendszerben is szempont a környezetvédelem, így dolgozóink felelősségtudatát ez is befolyásolja, azon túlmenően, hogy nagy részük a kornyéken lakik így saját jól felfogott érdeke is, hogy minél kevesebb por, vágy zaj terhelje környezetét. (Folytatjuk) Nagy Zsuzsanna
