Déli Hírlap, 1990. július (22. évfolyam, 151-176. szám)

1990-07-20 / 167. szám

Vak végzet Volt egyszer egy Parker ne­vű amerikai fiatalember, aki - megannyi szerencsétlen tár­sával együtt - akaratán kívül elkerült a vietnami háborúba. Szegény Parker, szinte a há­ború utolsó napjáig szerencsés volt, de akkor aztán lecsapott rá a vak végzet, s egy csete­patéban elvesztette a szeme világát. Parker ezúttal (szerencsé­re) nem valódi személy: ö csak Phillip Noyce filmren­dező képzeletében él, fog­lalkozására nézve pedig a Vak végzet című, ú.i ameri­kai film főszereplője. Parker tehát megvakul Vietnamban, s amúgy va­kon a Vietkong kezébe ke­rül. Azok — szokásukkal el­lentétben — nem pirítják meg lassú tűz fölött, hanem megtanítják a keleti harc­művészet csínjára-bíniára (sőt: csínjára-nínjára). Par­ker jó tanulónak bizonyul: meghallja a levegőbe dobott dinnye jellegzetes hangját, és borotvaéles kardjával négyfelé hasítja a levegő­ben (kimagozni már nincs ideje). Ezzel a tudományával ke­rül haza Amerikába. Vakon­dé vidáman bandukol az or­szágút mellett, botnak álcá­zott kardjával, a fülén walk- man-nel (Parker így is hall, s nem gázolja le az út mel­lett álló autókat, mint azi gondolná az ember). Felke­resi egykori katonacimborá­ját. aki időközben nagy baj­ba került, ugyanis pont a maffiával akasztotta össze a bajuszát. Parker éppen teá­zik barátja otthonában, mi­kor megjelennek a gengsz­terek, hogy a nagyobb nyo­maték kedvéért kiirtsák a családot. Sikerül is lepuf- fantani az asszonykát, a gyereket azonban nem, mert Parkernek szemet szúr a dolog és pár villámgyors mozdulattal. borotvaéles kardja segítségével meghá­moz néhány maffiózót, sőt, némelyiket megszabadítja fölösleges végtagjaitól is. Ezután az elárvult kis Billyvel megindulnak meg­keresni a maffia karjaiban sínylődő papát, közben per­sze minduntalan meg kell ütközni a bosszúért lihegő gengszterekkel. Parker lá­tástól vakulásig aprítja őket: a történet végét ki lehet ta­lálni. Győz az igazság, pon­tosabban Parker, a huszadik század Juszticiája. bekötött szemével, kezében karddal... Kiss József Akár exportálni is lehet a módszerét Tolnainé Amerikában tart előadást Apáczai Csere Jáhos-díjat kapott Vírfrltáró tábor Ónodon A Miskolci Ifjúsági Szö­vetség negyedszer rendezte meg Ónodon várfeltáró tá- borát. A júliusi első turnus­ban mintegy 40-en vettek Vészt, s tovább folytatták a honfoglalás kori temető, és a várfalakon belüli palota alapjainak feltárását. A tá­borban az idén először dol­goztak szlovákiai magyar gyerekek. Ókét az Ifjúsági Demokrata Fórum fiataljai követik, akik egy hetet töl­tenek majd az ónodi vártá­borban. Táborozásukhoz a Miskolci Ifjúsági Szövetség biztosítja a felszereléseket és a sátrakat. Hazánk az egy főre eső „nehéz” emberek tekinteté­ben alighanem vezeti a vi­lágranglistát. A gáncsosko- dás, a meg nem értés sok ígéretes próbálkozást, tehet­séges embert tett már lehe­tetlenné. Am mindegyiket mégsem sikerült legyűrni. Ezek egyike Tolnai Gyu- láné tanítónő, aki a saját maga kifejlesztett oktatási rendszerrel kavart viharokat. Ügy tűnik, mára elfoglalhat­ja méltó helyét ez a prog­ram is a mindennapjaink­ban. De az alkotó nem pi­hen. Vele beszélgettünk. — Az elmúlt években so­kat írtak az ön módszeréről, de valójában egyes vezetők nem szerették a tevékenysé­gét. — Igen, így volt. Nyolc éven keresztül dolgoztam itt Miskolcon, addig csak a kör­nyéken több, mint hatvan újságcikk jelent meg a mun­kámról. A Déli Hírlap is sokat írt erről. Ezenkívül volt több tévéadás, a Hét­től kezdve a Reflektor ma­gazinon át az Ablakig, szin­te mindenhol foglalkoztak ez­zel a témával. Sőt még a Sza­bad Európa Rádió is beszá­molt a próbálkozásomról, pedig akkor még nem volt szívesen látott vendég. Ám a hivatalos szervek nem akar­ták. hogy elméletem na­gyobb teret kapjon. • NE LEGYEN AZ OTTHON MÁSODIK ISKOLA — Mivel váltotta ki ezt a nagy ellenérzést a felsőbb vezetésből? — Nekem az elmúlt évti­zedekben is volt bátorságom kimondani, hogy bűnt köve­tünk el a gyerekekkel szem­Amerikai ,,hadifogoiy99 voltam Pockingban 8. Amikor Magdika lebegett A% apacs a púpos zsebtolvajba vágta a kést Egy reviinek csillogás és fény kell. Ez is meglett. Néhány elektroműszerész hadifogoly társunk színes bohócfejek­kel, csillagokkal, vibráló, színes fény­karikákkal díszített, fokozatosan ki­gyulladó „Tip-Top Revü" feliratú transzparenst szerkesztett a tábori szín­ház bejárata fölé. A jegyeket a sajtóközpont állította elő, sokszorosítás útján. Hogy el ne felejtsem, a kosztümöket a hadifogoly szabók varrták, önkénte­sen, díjmentesen. Felhasználták a re­pülőtéri raktárban talált ejtőernyők anyagát is. A világítást a repülőtér reflektorai szolgáltatták. (Ennek erős hatását máig is megérzi á szemem.) A Tip-Top revünek olyan nagy sike­re volt, hogy ,.tájoltunk” is. Elmen­tünk a közeli Würdingbe. Scharding- be és Passauba is. Műsorunkat válto­zatosabbá tettük, hogy felléptettük Haj- mási Miklóst, az akkor még népszerű színművészt, sőt, Fedák Sári is üze­netet küldött Passauból, hogy hajlan­dó fellépni műsorunkban. Hogy a színházat légtornászi mutat­ványokra alkalmassá tegyük, úgyneve­zett cirkuszi kupolát kellett kialakíta­nunk. így a gerendázatból ki kellett vágni több gerendát. Máig is csodálom, hogy nem történt semmi baleset. Illet­ve — be kell vallanom — történt, még­pedig két esetben. A légtornászcsoport- ban ugyanis szerepelt egy 17 éves, igen szép, jó alakú lány, Magdika. Szerepe az volt, hogy szájfogó karabinerrel for­gott a levegőben. Ügy látszik — mű­szaki hiba folytán — a karabiner el­tört. Magdika lezuhant, de olyan sze­rencsésen esett a trapéz alatti vastag szőnyegre, hogy semmi baja sem tör­tént. Amikor kivittem a függöny elé. és mosolyogva meghajolt, mindenki azt hitte, hogy ez is az attrakcióhoz tar­tozik. Mindenki nagy tapssal, az ame­rikai rvibtikum pedig óriási füttyel — ami náhik a szuper ti<s-rs kifejezését jelentette — fogadta az attrakciót. A másik eset: Sarknál T.aios repülő- őrmester. azaz artista nevén Bing. az ideanélküli késdnbáló. az anacsjelenet- ben a púpos zsebtolvajnak — akit öcsém alakított — előadásról előadásra a hátába vágta a 12 dekás kést. Fenj al­kalommal a jelenet után közölték ve­lem. hogy öcsém megsérült, mert uta­sításom ellenére nem burkoltatta fém­lemezzel alá a hátát védő falemezt. Szerencsére a sérülés nem volt súlyos, de ezt akkor még nem tudtam, amikor a műsor zárójelenete után magyar, an­gol és német nyelven elköszöntem a közönségtől. Műsorainkat mindig telt ház előtt játszottuk. Dicsekvés nélkül mondha­tom, álnevem — „Kuki” — a humor és szatíra megtestesítőjévé vált a tá­borban. Műsorainkban egyesítettük a varieté, revü, sőt, a kabaré egyes ele­meit, de helyt adtunk az úgynevezeti „magasabb” művészetnek is, mert köz­kedvelt zongora-versenyművek inter­pretálásával szórakoztatta a nagyszámú nézősereget Simenszky Valéria, jóne­vű zongoraművésznő is. Ugyancsak többször fellépett Könözsy László ze­neszerző-hegedűművész is. A műsor egyik sikerszáma volt a temperamen­tumos magyar páros tánc. eredeti nép­viseleti jelmezben. Est minden előadá­son meg kellett ismételni. Az együttes létszáma egyre gyarapodott. Egy napon jelentkezett nálam — meri az együttes vezetőjévé választottak — egy jelentéktelen külsejű, középkorú ember, aki úgy mutatkozott be. hogy ö a hajdan híres Uferini bűvész segéd- le volt. Állítását be is bizonyította. Olyan bűvészkellékeket készített — né­hány táborlakó segítségével —, hogy bármelyik világvárosi cirkusz, vagy va­rieté műsorán szerepelhettek volna. így tehát két bűvészünk volt immár. Az egyik a már őszülő Kebelei Béla bá­csi. az európai bűvészparádé egyik dí­jazott versenyzője, a másik pedig, akit csak úgy hívtunk, hogy a „kis Uferi­ni”. Kettőjük között az volt a különb­ség. hogy Béla hácsi inkább kérümtes- séngel. míg a „kis Uferini” inkább az ötletes keVákek megfelelő alkalmazásá­val vívta ki a vastapsot, és az ameri­kai füttykoncertet. De itatni sikere volt az akrobata, a tánc. a légtornász és illuzionista számoknak is. Külön ki kell emelnem — emlékezetem szerint — egy Ágoston nevezetű gyorsrajzolá káprázatos sikerét, aki az erotikusnak ígérkező vonalak után, egy-két vonal­lal a legprűdebbeknek is tetsző rajzo­kat varázsolt a papírlapra. Meg kell emlékeznem a Snuki és Floki bohóckettős nevetést fakasztó bokszmeccseiről. Mi is megcsináltuk a „lebegő hölgy” illuzionista számot. A zenekar Ravel Boleróját játszotta. Be­lejtett egy fátyolruhába öltözött csoda­szép, fiatal nö (Magdika, aki mind a légtornász, mind a késdobáló számban készséges partnerünk volt), és néhány ritmikus tánclépés után végigfeküdt a kereveten. Fátyolruhája eltakarta a ke- revet közönség felőli részét. Aztán kö­vetkezik a csoda: a ,,kígyóbűvölő” szug- gerálja a kereveten fekvő nőt, aki egy idő után felemelkedik a kerevetről. és egyre magasabbra emelkedve lebeg a kerevet fölött, a levegőben. Ekkor ki­viszik a kerevetet, és a hölgy csupán a „hipnózis” hatására lebeg. Őrjöngő taps, amerikai füttyorkán. Ezek után behozzák a kerevetet, a hipnotizált szépség leereszkedik, majd a kígyóbű- völö „fakír” hókuszpókusza után „fel­ébred". Mi ezt a lebegést igen egy­szerű módon oldottuk meg. A háttér­függöny két része közötti résen, egy fekvő alakot követő formában hajlí­tott vasrúd végére egy vége felé kes- kenyedő, vékony, de igen erős, ovális alakú acéllap volt rögzítve. Ez a lap ráilleszkedett a kerevetre. A nézőtér felől nem volt látható, mivel a kere- vetnek a nézőtér felőli oldalára egy kis párkány volt szerelve, amely eltüntette mind az acéllapot, mind a kampósze- rüen kiképzett tartórudat, annál is in­kább, mivel az egész kerevet, valamint az acéllap és tartórúd is a háttérfng- gönnyel azonos, fekete textillel volt be­vonva. Azt sem lehetett látni a néző­térről. hogy a háttérfüggöny mögött a tartórúd — emberi erővel működtetett — emelőszerkezetre van szerelve. A háttérfiignönv mnnntt Gptíeon Gida. ne­hézsúlyú birkózó. Tiba baitársarp. Ege’ Sanyi és általában az akrobata csoport tagjai működtették a szerkezetet. (Folytatjuk) Horváth Dezső (Mocsári László felvétele) ben, ha megfosztjuk őket a játék lehetőségétől, ha me­rev korlátok közé szorulnak. Az én módszerem visszaadja a játékosságot, a vidámsá­got a kicsiknek. A tanulás folyamata csupa daiiam, Csüpa' muzikalitás. A mono­tonitás elkerülése végett nem használok sem írásvetí­tőt, sem videót. Ezek szerin­tem még a látást is rontják. Én csupán az úgynevezett programfalat veszem igény­be. Ennek a huszonnégy tab­lóból, álló nosztalgiavonat­nak a segítségével, amelyet piros tetős házak és egyéb hasonló dolgok egészítenek ki, sajátítják el az olvasás tudományát a kisdiákok. Természetesen van olvasó­könyv és munkafüzet is, de a hangsúly a táblákon van. Ez egy rendkívül rugalmas oktatási mód. A pedagógus önállóan is tudja használni a különböző elemeket. Jó né­hány bemutatóórán vettem részt, ahol ezt a módszert használták, de nem volt két egyforma. A tanár gyorsan tud differenciálni a gyere­kek között, és egy-egy órára való felkészülés is csak mi­nimális időt vesz igénybe. Azt szeretnénk, ha a gyere­keknek nem kellene otthon második iskolát nyitni, ha­nem a délutánokat játékká' tölthetnék el. miután dél­előtt megtanultak mindent. Mi lesz a program sor­sa.' — Minden újításomat el­fogadták. és az Alkotó Rt. felkarolta az ügyet. Ök gyártják 1987-től a program­falat. A könyvek nagy része már teljesen készen van. A kisebb hányad elkészítésé­hez még 2—3 évre van szük­ségem. Egyébként az egész módszer kialakítása több. mint harminc évembe ke­rült. Jelenleg 1300 pedagó­gus dolgozik vele az ország­ban. Folyamatosan tartom a háromnapos továbbképzései­met. Voltam már Szombat­helyen, Békéscsabán, Buda­pesten és még sorolhatnám. Azt is mondhatnám, hogy forradalmi úton terjed az újításom. Bár nem nézték ezt néhányan jószemmel. Ér­dekes dolog, de mára csak itt Miskolcon maradt egy kislétszámú klikk, akik kon­zerválni szeretnék a múltat. Volt például, hogy az egyik pályázatra beküldött tan­könyvcsaládom szőrén-szá­lán eltűnt. Egy évig keres­ték a postán, de persze nem lett meg. Szerencsére volt másik példány, így csak a bosszúság miatt említettem. • ANDRÁSFALVY IS FOGADTA — Ez évben meokapja az Apáczai Csere János-dijat. Érez valami elégtételt? — Nagyra értékelem a díjat. Talán nem haragsza­nak meg az adományozók, de mégsem a kitüntetésnek örültem a legjobban, hanem a közvélemény reagálásá­nak. Tengernyi táviratot, üd­vözlő levelet kaptam, meg­számlálhatatlanul sok ember gratulált. Tanárok, szülők, hivatalos funkcionáriusok egyaránt. Egyébként a ne­hézségek. a támadások elle­nére minden kitüntetésem megvan, amit ezen a pályán kapni lehet. Sőt, még a Ki­váló Újító aranyfokozatát i« magaménak tudhatom. — Úgy tűnik, az új kultu­rális kormányzattal jobb a kapcsolata, mint az előzőek­kel. — Így van. Volt olyan mi­niszter, aki két-három évig sem fogadott. Andrásfalvy Bertalan művelődési minisz­ter úrral nagyon hamar ta­lálkozhattam. Támogatásáról biztosított ő és Honti Mária oktatási államtitkár-helyet­tes is. Sikerrel pályáztam az MTA-Soros alapítványhoz is. Talán most már sikerül sínre tenni az ügyet. • EZ EGY HATALMAS JÁTÉK, AMELYBŐL NEM LEHET KISZÁLLNI — Ügy tudom, nagy útra készül. — Igen. Meghívást kap­tunk dr. Katona Nóra pszi­chológus-nyelvésszel a XIII. nemzetközi pszichológiai konferenciára, az USA-ba Nóra ülteti át az oktatási rendszert angol nyelvre. Az invitálás úgy jött létre, hogy járt itt egy húsztagú angol csoport, és ők rendkívül jó véleményt mondtak a mód­szerről kint. Talán furcsa lehet, hogy egy pszicholó­giai tanácskozásra vagyok hivatalos, pedig nincs ebben semmi meglepő. Én a taní­tásban erről az oldalról kö­zelítem meg a problémákat. A gyerekek lelkivilágának ismerete vezetett el a mód­szer megalkotásához. — Előadást fog kint tar­tani? — Igen, az én „értekezé­sem” lesz a leghosszabb, háromórás. Ennek egy ré­szét egy videofilm tölti ki, amely jól reprezentálja a lé­nyeget. Dr. Katona Nóra lesz a tolmácsom is. Nagyon várnak kint bennünket. Ugyanis három óriási elő­nye van a programnak. Egy­részt komplex nevelési, ok­tatási lehetőséget biztosít. Ez azt jelenti, hogy minden tantárgy benne van a rend­szerben. A második erőssé­ge. hogy számítógépre vihe­tő. És végül, bármely nyelv­re adaptálható! Tehát ez akár kitűnő exportcikk is lehet. Már most igen nagy az érdeklődés mind Nyugat­ról, mind Keletről. Sokan visszarettennek attól a szótól, hogv program. Pedig, mint a módszert vizsgáló egyik professzor definiálta, ez egv hatalmas játék, amelyből nem lehet kiszállni. Remé­lem. a jövőben egyre több gverek fogja ezt tapasztal­ni. ígéretet kaptunk, hogy az amerikai útról első kézből kapunk majd beszámolót. Tehát a témára még vissza­térünk. Horváth Szabóiéi

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom