Déli Hírlap, 1990. július (22. évfolyam, 151-176. szám)
1990-07-03 / 152. szám
m leher mentesíti a Győri kaput Elkészült a diósgyőri Szinva-híd Elkészült az új. nagy teherbírású Szinva-híd Diósgyőrben. a Ferenczi Sándor utcában. Mint Boncsér Lászlótól, az ÉÁÉV 12. számú építésvezetőségének építésvezetőjétől, a kivitelezés irányítójától megtudtuk. megkezdődött a műszaki átadás, s rövidesen hivatalosan is forgalomba helyezik. Azért írjuk, hogy hivatalosan, mert gyakorlatilag már birtokukba vették az új hidat mind a gyalogosok, mind pedig a járművek. A Bika már nem Bika Támadás a csillagjósok ellen A spanyol királyi akádé- sris alelnöke, valamint az asztrofizikai intézet igazgató j# 250 tudósra hivatkozva ■Tllfttkozatot tett közzé, melynek az a lényege, hogy „elég a horoszkópkészítők Mélhámosságaiból, ennek ■ima semmiféle tudományos •lapja; akik ezzel foglalkoz- nak, mind sarlatánok”. A felháborodott kutatók frontális támadásának legfőbb érve, hogy az ősrégi csillagképek ma már korántsem egyeznek a horoszkópokban jelölt naptári időpontokkal. A precíz számítások és magának az égboltnak a változása arra utal, hogy végleg el kell vetni a csillagképekhez fűzött hiedelmeket. Reményekről és a mágikus erők hatalmába vetett hitekről kellene lemondani. Annál is inkább, mert bizonyítható, hogy a Bika, már nem Bika, hanem köcsijlagokban. A legújabban éppen az, hogy Borisz Jelcin kerül a hatalom csúcsára a Szovjetunióban. A forgalmi követelményeknek már meg nem felelő régi kishíd elbontása után a múlt évben kezdték meg az úgynevezett 90 fokos kanyarban az új, kétpá- lyás híd építését. A mintegy 9 méter hosszú hídszerkezetet előre gyártott KCS-ge- rendákból szerelték' össze. Ebből a szerkezetből, amelyet a BMV miskolci gyára állított elő, készítettek már öt Szinva-hidat, s jól beváltak. A híd építésével egy időben kikövezték a patakmedret a pillérek mellett, a híd- pályát leaszfaltozták, s a környéket is rendezték. ; Az új híddal elsősorban a Diósgyőrön át Lillafüredre vezető forgalmat teszik gyorsabbá. Egyúttal tehermentesítik a zsúfolódó forgalomtól a Győri kaput. Debrecenbe viszik a kutyákat Állatbarátnak kevés a barátja Kiszolifállatotl helYzetben • Mikor lesz kész a menhelyi Az elnöklány eladja apja levelét Patrícia Reagan, az Egyesült Államok volt elnökének harmadszülött lánya a közelmúltban árverésre ajánlotta apja saját kezűleg írott és hozzá intézett levelét. Az atya ‘az őszinteség és a takarékosság erényeit ecsetelte gyermekének. A címzett abban az időben 14 esztendős volt. A kétségkívül fontos intelmek nem hullottak meddő talajra, a családi dokumentumot legalább 50 ezer dollárra értékelte a becsüs. Lefülelték végre azt a „magyar kapcsolatot”, melynek a neve Hun-Or, s mely az NSZK-ba szállított éveken át kutyákat kísérletekhez. Többéves kapcsolat fűzte össze a kereskedelmi partnereket, s a nyomozás során kiderült, hogy a Bala- tonnagybereki Állami Gazdaság számlájára futott be a kitűnő minőségű exportért átutalt valuta ... Több helyen is olvashattunk az említett esetről, s Kletz László, a Hermán Ottó Magyar Országos Állat- és Természet- védő Egyesület megyei szervezetének elnöke csak megerősíteni tudta a hirt. — Nemrégiben éppen Münchenből — abból a bizonyos nyugatnémet városból, ahonnan a megrendelések Magyarországra is érkeztek — az egyesületünknél járt néhány állatvédő, s részletesen elmesélték a felháborító esetet. Hatalmas vihart kavart nálunk a dolog, hiszen ott másként fogják fel az állat és az állattartók közt kialakult viszonyt. Az ő egyesületük például az Állatvédő Világszövetség második legnagyobb csoportja. Telepükön csodás zöldterületen tizenkét hatalmas épület található, ahol kényelmesen tudják ápolni, vagy tartani az állatokat. — Önök milyen körülmények között tevékenykednek? — Balkáni viszonyok között. A miskolci sintértelepen például áldatlan állapotok között senyvednek az odakerült állatok. Egy négyzetméteres kennelben, zsúfoltan, a legminimálisabb élettér meghagyása nélkül tartják őket. Elvileg egyesületünk ellenőrizheti az ottani állattartást, ám a megyei tanács hozott egy olyan határozatot, hogy erre előzetesen írásban engedélyt kell kérnünk. Természetesen valahogy kiszivárog az információ, ezért meglepetésszerű látogatásról szó sem lehet. Mire odaérnénk, úgyis mindent rendben találnánk. Köztudott, hogy a befogott és a sintértelepre szállított állatokat nyolc nap múlva eladhatják, akár kísérleti célra is. Csakhogy nemegyEbadla9 ördögadta, kútyateremtette Amikor akasztóiéval fenyegették a károm kódúkat szer fordulnak hozzánk azzal. hogy az eltűnt kutyust másnap már keresték a telepen, ám amikor odaértek, kiderült, hogy az aznapi fuvarral már él is vitték kísérleti példánynak Debrecenbe. — Egyesületük milyen célok megvalósításán munkálkodik? — Hat éve alakult a megyei szervezetünk, s már 250—300-an csatlakoztak hozzánk. Sokat várnak tőlünk, mind az állam, mind az állampolgárok, de a támogatás minimális. Nagyon sokan kérik számon rajtunk például azt, hogy miért nincs a városban menhely, ahol elhelyezhetnék a beteg, sérült, vagy talált állatokat. Kevesen tudják, hogy a régi, martintelepi menhely helyett a városi tanács ezer négyzet- méteres területet ajánlott fel a Zsarnai-telep mellett, elkészültek a tervek is, csakhogy hárommillió forintba kerülne az építése. Tudtuk, hogy ez egyhamar nem jön össze, így legalább igyekeztünk bekeríteni. A kerítést azonban februárban ellopták, pedig hatvanezer forintunkba került! Ehhez tudni kell, hogy egész évre mindössze tízezer forintot kapunk az országos szervezettől, így ebbe tagjaink saját pénzét is be kellett fektetnünk. Csakhogy hiába. A rendőrséghez fordultunk, azonban ők semmiféle eredményt nem tudtak felmutatni. A telep ügye tehát egyelőre eléggé kilátástalan. Működik azonban a jogsegélyszolgálatunk, és képviseletet is vállalunk. Járőrszolgálatunk tagjai bármilyen bejelentést kivizsgálnak, segítenek egy-egy vitás ügy megoldásában. Keres-kí- nál akciónkkal pedig azt szeretnénk elérni, hogy egyetlen állat se kerüljön az utcára, ne kóboroljon csont- soványán, a közeli véget várva. — A vállalatok támo- gatják-e az állatvédelem ügyét? — Egy jellemző példa arra, hogy mennyire nem méltányolják törekvéseinket. Az év elején nyilt meg a Lo- rántffy Zsuzsanna utca végén az állateledel-boltunk. A helyiséget béreljük, bútorokat, hűtőt vásároltunk, ám a kínálat, be kell vallani, elmarad a várttól. Egyik húsipari vállalatot sem hatja meg ugyanis, hogy üzletünk bevétele a tervezett menhely számlájára folyik be. Es ami szinte hihetetien: külön ki vagyunk szolgáltatva a szállítók kényének-kedvének is. Nagy Zsuzsanna Letartóztatták Kolduló elefánt A rendőrségi hírek fogalmazói szívesen használják a „nagy fogás” kifejezést, jelezve, hogy — például — 20 kiló heroin, vagy — mondjuk — egy régóta körözött bandita elfogása jelzi a bűnüldözési teljesítményt. Ehhez képest az indiai Coi- batori város közrendjének őrzői „ritka nagy fogást” mondhatnak magukénak: letartóztattak egy kolduló elefántot. A hírt a Statesman című újság hozta a világ tudomására. az eset — vagy még inkább a tettes — súlyához képest eléggé szűkszavúan. Sagana — ez volt az elefánt neve — mpndhatni klasszikus módon dolgozott: megjelent a járókelők körében, és ormánya tartásával értésre adta. hogy alamizsnára van szüksége. Mentségére szolgáljon, hogy nem minősítette az adományt, vagyis sohasem fordult elő. hogy bárkinek is a képébe vágta volna fösvénységének tárgyi bizonyítékát. Minden adományt gondosan beletett a nyakában lévő — mi tagadás — meglehetősen nagy tarisznyába. Saguna tehát járta az utcákat a dél-indiai Tamil Nadu államban, ahol egy elefánt megjelenése korántsem tekinthető cirkuszi szenzációnak. Saguna azonban elkövette azt a hibát, hogy nem tartotta be a közlekedési szabályokat. Előfordult, hogy keresztbe állt az út közepén, és úgy nógatta adakozásra azt is, akinek pedig sürgős lett volna az útja. Följelentették, s a rendőrség kivonult. Hogv mekkora erővel, erről nem tudunk. Vélhető azonban, hogy Saguna — lévén leányelefánt — engedelmesen bevonult a kapitányság parkolójába, s talán azt is megvárta. amíg kiállítják a száz rúpiáról szóló büntetést, hogy hazavigye a gazdinak, aki a koldulásra idomította. zelebb áll a Koshoz, a Rák i* elmozdult a helyéről, az Ikrek is a szomszéd felé tartanak, és így tovább. A dolog tudományos magyarázata, hogy a földnek nincs fix tengelye, pörgő csigaként forog, ennélfogva, az évmilliók során megváltoztak a csillagok koordinátái is. A Kos például nem adja át április 21-én a helyét a Bikának, hanem május 14-ig is érvényesítené jótékony, vagy éppen káros hatását a „horoszkópfüggőkre”. Merthogy már ilyenek is vannak a kábítószer- és alkoholdependensek mintájára — írja a Cambio. A támadásra a csillagjósok is válaszoltak, jól hangzó földi érvekkel: a tudósok voltaképpen a pénzt irigylik tőlük, azt, amit a horoszkópkészítéssel szereznek. Egyébként is a történelem ■zt tanúsítja, hogy számos •Mmény meg volt írva a Azt olvastam valahol, hogy a nálunk megforduló külföldiek, elsősorban természetesen a nyugat-európaiak szerint káromkodásban, pontosabban a káromkodási „szókincs és stílus” dolgában „világelsők” vagyunk. Azt tartják rólunk, hogy egyetlen más nép fiai sem tudnak olyan hosszú, többszörösen összetett burjánzó mondattal s olyan „tisztaszívből” káromkodni, mint a magyarok. Es ha „tárgyilagosan” magunkba nézünk, mi tagadás, igazat kell adnunk nekik. Ha egy kicsit még kutatunk is az efféle „nemzeti” tulajdonságunk utón, rájövünk, hogy messzi századokból származó ..örökségünk” a káromkodás. Úgy látszik, régen is sok gondot okozott, mert gyakran ostorozták hazai károm- kodóinkat a papok, prédikátorok a templomi szószékről. Sőt királyi rendeletekkel, vármegyei parancsolatokkal is harcoltak a káromkodás ellen, inkább kevesebb, mint több sikerrel. A Sátoraljaújhelyi Levéltár tudós igazgatója, dr. Hőgye István szép és haszonnal forgatható könyvében, a közelmúltban megjelent Zempléni históriákban közli például Mária Terézia „Felséges Koronás Királyné Asszonyunknak” a káromkodók ellen 1761-ben kiadott rendeletét, amelyet egész Zemplén vármegyében kihirdettek. A királynői rendeletet előzőleg a vármegyei gyűlésen megtárgyalták, s azt a határozatot hozták, hogy „senki nemcsak Űjhely városában, hanem egész vármegyénkben Isten ellen ne káromkodjék”. Aztán részletesen kifejti a rendelet, hogy aki Isten nevét „ebadta, ördögadta, disznóadta. kutyaadta-teremtette” jelzőkkel ajkára veszi, ha „paraszt embernél tapaszta- lódik az ilyetén káromkodás, vagy még ennél is nagyobb, először 50 pálca büntetését elveszi”. „Ha másodszor követ el efféle káromkodást ugyanaz a paraszt ember, akkor életét is elveszti”. Ha pedig nemes embert kapnak rajta „ilyetén káromkodáson, először az Tekintetes Nemes Vármegye Elöljáró Tisztjei által 12 forint büntetést szenved, ha másodszor tapaszta- lódik efféle káromkodásokban, az Tekintetes Nemes Vármegye által elrendelt törvényes büntetését el nem kerüli”. Azt is megtudhatjuk a levéltári okiratból, hogy Mária Terézia „kegyes leirata és az Nemes Vármegye parancsolatja városunkban mind a három Templom előtt kihirdettetett”. Ebadta, ördögadta, disznóadta, kutyaadta-teremtette... Hí tehát Isten nevéhez kapcsolták ezeket a jelzőket, akár akasztófa is járt értük Zemplénben „az Felséges Királyné Asszonyunk parancsolatja” szerint. Pedig milyen szelíd, szinte „szalonképes” szavak ezek a mai „modern” irodalmi művekben, filmekben, rádió- és tévéműsorokban olykor hallható drasztikus kifejezésekhez, trágárságokhoz képest! Hegyi József Pörge kalaphoz A róna Minden népnek megvannak a maga növényei, virágai. Ismert, hogy a magyar nép dalaiban milyen sokszor jelenik meg a rózsa, a rozmaring, a viola, a tulipán, muskátli — ezek azonban más nép számára is kedvelt virágok. A magyar nép ősibb, eredetibb, szinte nemzeti szeretete fűződik viszont az árvalányhajhoz. Nehéz ma már eldönteni, hogy részvétre indító neve kedveltette-e meg, vagy inkább egyszerű, kedves füve és a tiszta ártatlanságot hirdető, s a puszták fia süvegén díszlő fehér bokrétája. Kétségtelen, hogy van valami hasonlóság a kalpagon viselt kócsagtoll és az árva- lányhaj között. Az árvalány- haj a tiszta, népies egyszerűségnek, az igaz szerelemnek alkalmas kifejezője, sa virága patyolat öltözékhez, meg a pörge kalaphoz illő bokréta. Lehet, hogy a pusztakedve- lő árvalányhaj meg az ősmagyarok, mint a puszták gyermekei között régibb és bensőbb természetes összefüggés van, és keletnek egy bölcsőjéből valók. A pázsitfűfélék családjába tartozó árvalányhaj (Stipa) nemzetséget egyébként mintegy 250 faj alkotja, a trópusok, szubtrópusok, de még a mérsékelt égövi tájak füves pusztáin is előfordulnak. Az Alföld homokpusztáin állományalkotó a homoki árvalányhaj, míí az Északi-középhegység aggteleki karsztvidéken a hegyi árvalányhaj a gyakoribb. A sajátságos „árvalányhaj” voltaképpen a toklász 30 centiméteres hosszúságot is elérő és elálló, puha szőröktől tollas szálkája.
