Déli Hírlap, 1990. június (22. évfolyam, 125-150. szám)
1990-06-11 / 133. szám
XXII. évfolyam, 133. szám ÁRA: 3,70 1990. JÚNIUS 11., HÉTFŐ FORINT A csődöt egyelőre elkerülték ÍSKOLCIAK NAPILAPJA Környezet féltik a Ne tegyék tönkre a Bedeg h-völgyei! Zöld sziget & vmes közepén © Miskolc rejtett sarkában, a mai Vologda lakótelep közelében különös szabadidőpark épült egykoron, Kalapos István telkén. Egy részvénytársaság jóvoltából nap- és légfürdő működött itt a húszas évektől a háborúig. Mára csupán egy piciny betonplacc jelzi, hogy ott valamikor medence lehetett. A nagyközönség családostól élvezte itt a Bedegh- völgy kellemes klímáját. A háború után nem született újjá a strand. Elszórtan, kicsiny házak épültek a környéken, kistelkes gazdák ka- pálgatták földjeiket. A ful- lasztó levegőjű belvárostól alig néhány száz méterre, nyugalmat árasztó, jó levegőjű. fákkal, növényekkel teli völgy rejtőzik itt ma is. A környéken élők szerint azonban komoly veszély fenyegeti. Mire jó a 5jc A roskadozó borházak között ott van az egykori polgármesteri rezidencia épülete is, az Anna háza; csodálatosra faragott ajtaja alig fedezhető fel a gaz mögött. A borpincéket ki lehetne csinosítani, s a lokálpatrióta szívesen látna itt fürdőt, sportpályákat, szabadidőcentrumot. A BÁÉV-nál már kezdenek bizakodni Belvlszály tépázta, szanálás fenyegette a Borsod Megyei Állami Építőipari Vállalatot, amikor ifj. Szepesik Béla vezérigazgató lett. Az elmúlt évek jócskán megtépázták a dolgozók önbizalmát, a vállalat jövőjébe vetett hitét. Tavaly ugyancsak letargikusan ünnepelték az építők napját. És most vajon milyen hangulatban? — tettük fel a kérdést a vezér- igazgatónak. — Szerényen, de optimistábban, ám nem rózsaszín álmokat kergetve. 1989 augusztusában ugyanis elfogadtuk a vállalat válságmenedzselésének programját, és az év végére kidolgoztuk a részleteit, őszre körbejártuk az ország megyei építőipari vállalatait, tudakozódni, nem tévedünk-e, jó nyomon járunk-e. A terveinket egyeztettük a Pénzügyminisztériummal, a Vagyonügynökséggel, és bevontunk olyan profi szervezetet, amely kimondottan nyugati mintára vállalatszervezéssel, tőkebefektetéssel és vegyes vállalatok alapításával foglalkozik. — Ez azt jelenti, hogy az ünnep hangulatát nem rontotta a fenyegető csőd árnyéka? — A következetesen végigvitt koncepciónak köszönhetően nem. Ennek lényege a következő: a vállalat két alapvető problémája, hogy a vagyonunk igen nagy hányadát képviselő házgyár a korábbi formában csak veszteség forrása volt; a másik a likviditási gond. A házgyár hasznosítására, reméljük megtaláltuk a legjobb megoldást. Megtarthatjuk a kezelői jogát, az 1990. évi szabályzók lehetőséget adtak rá, hogy a vagyonnal szemben leírjuk, s ezzel éves szinten 50 millió forint veszteségforrás szűnik meg. Ezáltal ez az épületeket, a területet másként és eredményesebben hasznosíthatjuk. — Tehát a házgyár eladásáról már nincs szó? — Egy részén egy svájci befektetővel együtt eredményesen működik a KONIKE Kft., amely többek között a távtartó betonkockáiról ismert. A terület másik részén a Prodah Rt. dolgozik, amely tetőráépítési technológiát honosított meg. A házgyár harmadik részén egy nyugati és egy hazai vállalkozóval gépgyártási közös vállalkozásba kezdünk, s az ezzel kapcsolatos megállapodás már a finiséhez közeledik, Ezek részben már hozzák az eredményt, így a további területek hasznosítására nyugodtabban, a legjobb lehetőségeket keresve készülhetünk. A 300 dolgozót foglalkoztató ellátási főosztály is kft.-vé alakul; változatlanul gépgazdálkodással, javítással és szállítással foglalkozik majd, de a nekünk nyújtott szolgáltatásaik költségnövekedést már nem okoznak. így a nagyvállalat körbeveszi magát a hat saját alakítósú kft.-vel és egy részvénytársasággal, s egy rugalmas, a piaci viszonyokhoz alkalmazkodó szervezet jön létre. A valódi építésiszerelési munkát körülbelül ezer fizikai dolgozó végzi, a mindössze 220—230 alkalmazott segítségével (az utóbbiak száma 1988-ban 680 volt!). — Ha jól értettem, a házgyár mint olyan, megszűnik? Pedig erre a technológiára alighanem szükség lenne még lakások és közintézmények építésekor. — A házgyár nagyelemes előregyártó kapacitásának hasznosítására megállapodást kötöttünk a Beton- és Vasbetonipari Művek miskolci gyárával. Ök évente 300—400 lakás egyenértékének megfelelő panelt gyártanak, amihez a gyártóeszközt, a létszámot és a szakmai tudást adjuk, és 1991-től közös vállalatként működünk majd. Ez a mennyiség meg is felel az igényeknek. — A szervezeti változás önmagában még nem csodaszer. Lesz-e piacuk; magyarul a tanácsnak, a vállalatoknak, a lakásra váróknak pénze, hogy építtessenek? — A terveinket komoly piackutatás előzte meg. Egyébként amióta ezt a tisztséget betöltőm, kétmilliárd forint értékű igényt dolgoztunk fel, ami természetesen nem mind illett a mi profilunkba. Ám az első félév végéig 1,1 milliárd forint értékű megrendelésünk van, s az év végéig még 200 millióra akarunk szerződést kötni. — Mennyire tudták meggyőzni a dolgozókat, hogy ez már a kellően karcsú, testre szabott vállalat programja? — Egyelőre óvatos optimizmussal tekintenek a vállalat jövője elé. A drasztikus létszámcsökkentés bizonytalanná tett olyanokat is, akiket szívesen látnánk, és visz- szavárunk ma is a céghez. Sokaknak önbizalmat adott viszont az évek óta várt változás, mert még soha nem sikerült hat hónap alatt kulcsrakész és olyan jó minőségben átadni 170 lakást, mint az Avas dél-nyugati részén. Év végére remélhetőleg túl leszünk a szerződéses tartozásainkon is. Jövőre tiszta lappal, vállalkozási szellemben kezdhetjük az évet; a válságmenedzselésről az igazi menedzselésre térhetünk át. O. E. Hol vannak a képviselők, amikor éppen nem valamelyik bizottság, vagy épp a parlament ülésén tartózkodnak? Mostanság sokan kérdezik ezt, hiszen jó néhány választó azzal a szándékkal is adta voksát X-re, vagy Z-re, hogy régóta húzódó, orvosolatlan ügyét előtárja, mert iránta érez bizalmat. Nos, maguk a képviselők is fontosnak tartják, hogy állandóan találkozhassanak választóikkal, ám eddig ennek nem tudtak megfelelő helyszínt találni. Most a városi tanács közreműködésével megoldódik ez a kérdés is. Dr. Kiss Györgytől, az MDF miskolci képviselőjétől tudjuk, hogy június 18-tól a Sasvári István, a környéken élők nevében keresett fel bennünket, segítséget kérve. — Attól tartok, hogy a Shell-kút nemrégiben átadott hatalmas épülete után egyéb, környezetromboló létesítményekkel építenek körbe bennünket. Ügy tudjuk, a rendezési tervekben a Be- degh-völgy szabadidős jellegű hasznosítását vezérelvként írták elő, s nem szerepel a koncepcióban ipari, kisipari üzem, autómosó, használtgépkocsi-árusító, fémhulladéktelep létesítése, amivel mostanában fenyegetnek bennünket. • SPORTPÁLYÁK, SZABADIDŐPARK — A tradíciók, s a lehetőségek mérlegelésével arra az álláspontra jutottunk — mondja Sasvári István —, hogy még mindig megvan a lehetőség arra, hogy a belső Bedegh-völgyi Napfürdő újjáéledjen romjaiból, ha más arculattal is. Hiszen a gyerekek szívesen használták eddig is a kalaposi szánkópályát; ha kissé kopottasán is, de áll még a város egykori polgármesterének pirostéglás kúriája, s itt még „élőben” lehet látni szépen gondozott lovacskákat, a fogatok előtt bandukolva. Megvannak a hangulatos présházak — bár némelyiket sikerült vizes, értéktelen lukká lerontani. Ha fürmiskolci városházán megnyílik a képviselői iroda, a városháza hármas udvarában,. a földszinten. Minden hét csütörtökjén, 8 órától délután 4 óráig itt meg lehet majd találni a képviselők közül valakit. Elkészítik majd a beosztást, s remélhetőleg a sajtó útján is értesülhetnek a választópolgárok arról, mikor ki tartózkodik az irodán. A kontaktusteremtés megkönnyítése érdekében már 18-ától él a 15-475-ös telefonszám, amelyen üzenet- rögzítő működik. A csütörtöki napokon reggel nyolctól délután négyig hívható a 21-011-es szám 111-es melléke is. A postai küldeményeket a Tanácsház tér 8., képviselői iroda címre kérik- » ,v dő nem is, sportpályák épülhetnének, s vonzó szabadidőparkot lehetne kialakítani. A Pece forrásvidékének flórája, faunája, sajátos mikroklímája oxigént termel, nem messze a fullasztó belvárostól. Kár lenne egy hibás döntéssel jóvátehetetlenül károsítani ezt a környezetet. Az idilli kép, melyet a miskolci lokálpatrióta elénk fest, valóban csábító. A helyszínen járva megbizonyosodtunk arról, hogy van reális alapja. Bár a régi borpincék nagy része beomlott, a présházak homokkőtéglái hiányosak, s kétszáz méteren át igen lehangoló a látvány, az utcával szemben levő hatalmas zöldterület, a virágok illata megindítja az ember fantáziáját. Látni azonban már azt az újonnan körbekerített telket is, amelyen két vállalkozó színesfém- és vashulladéktelepet kíván kialakítani, a környékbeliek tiltakozása ellenére. @ A TAWÄCS ÁLLÁSPONTJA • Mit tartalmaznak a rendezési tervek? Adtak-e ki környezetrontó tevékenységre engedélyt? — erről érdeklődtünk a városi tanács építési osztályán. — Az általános rendezési terv, melyet 1988 februárjában fogadott el a tanácsülés, a Shell-kút területét intézményi jellegűnek minősíti. A feljebb található, pin- cés-borházas résznek azonban a környezetbe illeszkedő, lakóházas utcaképet kell mutatnia — tudtuk meg He- lyesné Szegedi Saroltától, s az osztályvezető Jirkovszky Imrétől. — Igaz, hogy számtalan kérelem érkezik hozzánk, miszerint vállalkozók gumijavítót, autóalkatrészkereskedést, autómosót terveznének e területre, de mi egyetlenegynek sem adtunk ki engedélyt. Az itt lakók félelme alaptalan: se roncstelep, se ipari jellegű vállalkozás nem lesz itt. Egyetlen szakaszon, közvetlen a Shell-kút mögött található elhanyagolt területen engedélyeznénk esetleg olyan családi házakat, lakóépületeket, melyek alsó szintjein üzleteket nyithatnának a tulajdonosok. Q HA AKADNA VÁLLALKOZÓ Jól tudjuk; ha ki akarunk lábalni gazdasági bajainkból, akkor a magán- és kisvállalkozóknak meg kell adni a lehetőséget, hogy terveiket megvalósíthassák. Ám, ha egyszer is végigsétál egyikük a Bedegh-völgy utcán, s valamennyire fogékony a szép, a kellemes környezetre, más ötletek is eszébe juthatnának. Lehet, hogy nagyobb befektetést kívánna, de mint azt a századelőn egy részvénytársaság megtette, ma is meg lehetne fontolni nap- és légfürdő létesítését, ahová a város lakói fürdeni, labdázni, tekézni és nem utolsósorban sütkérezni járhatnának. Amikor a belvárostól több mint tíz kilométert kell megtenni, hogy végre a Bükkbe érjünk, mert egy szippantás friss levegőre vágyunk, úgy véljük, lenne igény arra is, hogy a néhány percre található Bedegh-völgyben keressük mindezt. Nagy Zsuzsanna + Ez az a bizonyos telek, melynek tulajdonosától a környékbeliek úgy tudják: már kiadták az engedélyt, hogy szí- nesfém- és vashulladékteUtpet alakítson itt ki. Június 18 lói, a városházán Képviselői
