Déli Hírlap, 1990. június (22. évfolyam, 125-150. szám)

1990-06-11 / 133. szám

XXII. évfolyam, 133. szám ÁRA: 3,70 1990. JÚNIUS 11., HÉTFŐ FORINT A csődöt egyelőre elkerülték ÍSKOLCIAK NAPILAPJA Környezet féltik a Ne tegyék tönkre a Bedeg h-völgyei! Zöld sziget & vmes közepén © Miskolc rejtett sarká­ban, a mai Vologda lakóte­lep közelében különös sza­badidőpark épült egykoron, Kalapos István telkén. Egy részvénytársaság jóvoltából nap- és légfürdő működött itt a húszas évektől a hábo­rúig. Mára csupán egy pi­ciny betonplacc jelzi, hogy ott valamikor medence lehe­tett. A nagyközönség csalá­dostól élvezte itt a Bedegh- völgy kellemes klímáját. A háború után nem született újjá a strand. Elszórtan, ki­csiny házak épültek a kör­nyéken, kistelkes gazdák ka- pálgatták földjeiket. A ful- lasztó levegőjű belvárostól alig néhány száz méterre, nyugalmat árasztó, jó leve­gőjű. fákkal, növényekkel te­li völgy rejtőzik itt ma is. A környéken élők szerint azon­ban komoly veszély fenyege­ti. Mire jó a 5jc A roskadozó borházak között ott van az egykori polgármesteri rezidencia épülete is, az Anna háza; csodálatosra faragott ajtaja alig fedezhető fel a gaz mögött. A borpincé­ket ki lehetne csinosítani, s a lokálpatrióta szívesen látna itt fürdőt, sportpályákat, sza­badidőcentrumot. A BÁÉV-nál már kezdenek bizakodni Belvlszály tépázta, szaná­lás fenyegette a Borsod Me­gyei Állami Építőipari Vál­lalatot, amikor ifj. Szepesik Béla vezérigazgató lett. Az elmúlt évek jócskán megté­pázták a dolgozók önbizal­mát, a vállalat jövőjébe ve­tett hitét. Tavaly ugyancsak letargikusan ünnepelték az építők napját. És most vajon milyen hangulatban? — tet­tük fel a kérdést a vezér- igazgatónak. — Szerényen, de optimis­tábban, ám nem rózsaszín álmokat kergetve. 1989 au­gusztusában ugyanis elfo­gadtuk a vállalat válságme­nedzselésének programját, és az év végére kidolgoztuk a részleteit, őszre körbejártuk az ország megyei építőipari vállalatait, tudakozódni, nem tévedünk-e, jó nyomon já­runk-e. A terveinket egyez­tettük a Pénzügyminiszté­riummal, a Vagyonügynök­séggel, és bevontunk olyan profi szervezetet, amely ki­mondottan nyugati mintára vállalatszervezéssel, tőkebe­fektetéssel és vegyes vállala­tok alapításával foglalkozik. — Ez azt jelenti, hogy az ünnep hangulatát nem rontotta a fenyegető csőd árnyéka? — A következetesen vé­gigvitt koncepciónak köszön­hetően nem. Ennek lényege a következő: a vállalat két alapvető problémája, hogy a vagyonunk igen nagy hánya­dát képviselő házgyár a ko­rábbi formában csak veszte­ség forrása volt; a másik a likviditási gond. A házgyár hasznosítására, reméljük megtaláltuk a legjobb meg­oldást. Megtarthatjuk a ke­zelői jogát, az 1990. évi sza­bályzók lehetőséget adtak rá, hogy a vagyonnal szemben leírjuk, s ezzel éves szinten 50 millió forint veszteségfor­rás szűnik meg. Ezáltal ez az épületeket, a területet más­ként és eredményesebben hasznosíthatjuk. — Tehát a házgyár el­adásáról már nincs szó? — Egy részén egy svájci befektetővel együtt eredmé­nyesen működik a KONIKE Kft., amely többek között a távtartó betonkockáiról is­mert. A terület másik ré­szén a Prodah Rt. dolgozik, amely tetőráépítési technoló­giát honosított meg. A ház­gyár harmadik részén egy nyugati és egy hazai vállal­kozóval gépgyártási közös vállalkozásba kezdünk, s az ezzel kapcsolatos megállapo­dás már a finiséhez közele­dik, Ezek részben már hoz­zák az eredményt, így a to­vábbi területek hasznosítá­sára nyugodtabban, a leg­jobb lehetőségeket keresve készülhetünk. A 300 dolgo­zót foglalkoztató ellátási fő­osztály is kft.-vé alakul; vál­tozatlanul gépgazdálkodással, javítással és szállítással fog­lalkozik majd, de a nekünk nyújtott szolgáltatásaik költ­ségnövekedést már nem okoznak. így a nagyvállalat körbeveszi magát a hat saját alakítósú kft.-vel és egy részvénytársasággal, s egy rugalmas, a piaci viszonyok­hoz alkalmazkodó szervezet jön létre. A valódi építési­szerelési munkát körülbelül ezer fizikai dolgozó végzi, a mindössze 220—230 alkalma­zott segítségével (az utóbbi­ak száma 1988-ban 680 volt!). — Ha jól értettem, a ház­gyár mint olyan, meg­szűnik? Pedig erre a tech­nológiára alighanem szük­ség lenne még lakások és közintézmények építésekor. — A házgyár nagyelemes előregyártó kapacitásának hasznosítására megállapodást kötöttünk a Beton- és Vas­betonipari Művek miskolci gyárával. Ök évente 300—400 lakás egyenértékének megfe­lelő panelt gyártanak, ami­hez a gyártóeszközt, a lét­számot és a szakmai tudást adjuk, és 1991-től közös vál­lalatként működünk majd. Ez a mennyiség meg is fe­lel az igényeknek. — A szervezeti változás önmagában még nem cso­daszer. Lesz-e piacuk; ma­gyarul a tanácsnak, a vál­lalatoknak, a lakásra vá­róknak pénze, hogy épít­tessenek? — A terveinket komoly piackutatás előzte meg. Egyébként amióta ezt a tiszt­séget betöltőm, kétmilliárd forint értékű igényt dolgoz­tunk fel, ami természetesen nem mind illett a mi profi­lunkba. Ám az első félév végéig 1,1 milliárd forint ér­tékű megrendelésünk van, s az év végéig még 200 millió­ra akarunk szerződést kötni. — Mennyire tudták meg­győzni a dolgozókat, hogy ez már a kellően karcsú, testre szabott vállalat prog­ramja? — Egyelőre óvatos opti­mizmussal tekintenek a vál­lalat jövője elé. A drasztikus létszámcsökkentés bizonyta­lanná tett olyanokat is, aki­ket szívesen látnánk, és visz- szavárunk ma is a céghez. Sokaknak önbizalmat adott viszont az évek óta várt vál­tozás, mert még soha nem sikerült hat hónap alatt kulcsrakész és olyan jó mi­nőségben átadni 170 lakást, mint az Avas dél-nyugati részén. Év végére remélhető­leg túl leszünk a szerződéses tartozásainkon is. Jövőre tiszta lappal, vállalkozási szellemben kezdhetjük az évet; a válságmenedzselésről az igazi menedzselésre tér­hetünk át. O. E. Hol vannak a képviselők, amikor éppen nem valame­lyik bizottság, vagy épp a parlament ülésén tartóz­kodnak? Mostanság sokan kérdezik ezt, hiszen jó né­hány választó azzal a szán­dékkal is adta voksát X-re, vagy Z-re, hogy régóta hú­zódó, orvosolatlan ügyét elő­tárja, mert iránta érez bi­zalmat. Nos, maguk a képviselők is fontosnak tartják, hogy állandóan találkozhassanak választóikkal, ám eddig en­nek nem tudtak megfelelő helyszínt találni. Most a vá­rosi tanács közreműködésé­vel megoldódik ez a kér­dés is. Dr. Kiss Györgytől, az MDF miskolci képviselőjétől tudjuk, hogy június 18-tól a Sasvári István, a környé­ken élők nevében keresett fel bennünket, segítséget kérve. — Attól tartok, hogy a Shell-kút nemrégiben át­adott hatalmas épülete után egyéb, környezetromboló lé­tesítményekkel építenek kör­be bennünket. Ügy tudjuk, a rendezési tervekben a Be- degh-völgy szabadidős jelle­gű hasznosítását vezérelv­ként írták elő, s nem szere­pel a koncepcióban ipari, kisipari üzem, autómosó, használtgépkocsi-árusító, fémhulladéktelep létesítése, amivel mostanában fenye­getnek bennünket. • SPORTPÁLYÁK, SZABADIDŐPARK — A tradíciók, s a lehető­ségek mérlegelésével arra az álláspontra jutottunk — mondja Sasvári István —, hogy még mindig megvan a lehetőség arra, hogy a belső Bedegh-völgyi Napfürdő új­jáéledjen romjaiból, ha más arculattal is. Hiszen a gye­rekek szívesen használták eddig is a kalaposi szánkó­pályát; ha kissé kopottasán is, de áll még a város egy­kori polgármesterének piros­téglás kúriája, s itt még „élőben” lehet látni szépen gondozott lovacskákat, a fo­gatok előtt bandukolva. Megvannak a hangulatos présházak — bár némelyi­ket sikerült vizes, értékte­len lukká lerontani. Ha für­miskolci városházán meg­nyílik a képviselői iroda, a városháza hármas udvará­ban,. a földszinten. Minden hét csütörtökjén, 8 órától délután 4 óráig itt meg le­het majd találni a képvise­lők közül valakit. Elkészítik majd a beosztást, s remél­hetőleg a sajtó útján is ér­tesülhetnek a választópolgá­rok arról, mikor ki tartóz­kodik az irodán. A kontaktusteremtés meg­könnyítése érdekében már 18-ától él a 15-475-ös tele­fonszám, amelyen üzenet- rögzítő működik. A csütör­töki napokon reggel nyolc­tól délután négyig hívható a 21-011-es szám 111-es mel­léke is. A postai küldemé­nyeket a Tanácsház tér 8., képviselői iroda címre ké­rik- » ,v dő nem is, sportpályák épül­hetnének, s vonzó szabadidő­parkot lehetne kialakítani. A Pece forrásvidékének fló­rája, faunája, sajátos mikro­klímája oxigént termel, nem messze a fullasztó belváros­tól. Kár lenne egy hibás döntéssel jóvátehetetlenül károsítani ezt a környezetet. Az idilli kép, melyet a miskolci lokálpatrióta elénk fest, valóban csábító. A helyszínen járva megbizo­nyosodtunk arról, hogy van reális alapja. Bár a régi borpincék nagy része beom­lott, a présházak homokkő­téglái hiányosak, s kétszáz méteren át igen lehangoló a látvány, az utcával szemben levő hatalmas zöldterület, a virágok illata megindítja az ember fantáziáját. Látni azonban már azt az újonnan körbekerített telket is, ame­lyen két vállalkozó színes­fém- és vashulladéktelepet kíván kialakítani, a környék­beliek tiltakozása ellenére. @ A TAWÄCS ÁLLÁSPONTJA • Mit tartalmaznak a ren­dezési tervek? Adtak-e ki környezetrontó tevékenység­re engedélyt? — erről ér­deklődtünk a városi tanács építési osztályán. — Az általános rendezési terv, melyet 1988 február­jában fogadott el a tanács­ülés, a Shell-kút területét intézményi jellegűnek minő­síti. A feljebb található, pin- cés-borházas résznek azon­ban a környezetbe illeszke­dő, lakóházas utcaképet kell mutatnia — tudtuk meg He- lyesné Szegedi Saroltától, s az osztályvezető Jirkovszky Imrétől. — Igaz, hogy szám­talan kérelem érkezik hoz­zánk, miszerint vállalkozók gumijavítót, autóalkatrész­kereskedést, autómosót ter­veznének e területre, de mi egyetlenegynek sem adtunk ki engedélyt. Az itt lakók fé­lelme alaptalan: se roncste­lep, se ipari jellegű vál­lalkozás nem lesz itt. Egyetlen szakaszon, közvet­len a Shell-kút mögött ta­lálható elhanyagolt területen engedélyeznénk esetleg olyan családi házakat, lakóépüle­teket, melyek alsó szintjein üzleteket nyithatnának a tu­lajdonosok. Q HA AKADNA VÁLLALKOZÓ Jól tudjuk; ha ki akarunk lábalni gazdasági bajainkból, akkor a magán- és kisvállal­kozóknak meg kell adni a lehetőséget, hogy terveiket megvalósíthassák. Ám, ha egyszer is végigsétál egyikük a Bedegh-völgy utcán, s va­lamennyire fogékony a szép, a kellemes környezetre, más ötletek is eszébe juthatná­nak. Lehet, hogy nagyobb befektetést kívánna, de mint azt a századelőn egy rész­vénytársaság megtette, ma is meg lehetne fontolni nap- és légfürdő létesítését, ahová a város lakói fürdeni, labdáz­ni, tekézni és nem utolsósor­ban sütkérezni járhatnának. Amikor a belvárostól több mint tíz kilométert kell meg­tenni, hogy végre a Bükkbe érjünk, mert egy szippantás friss levegőre vágyunk, úgy véljük, lenne igény arra is, hogy a néhány percre talál­ható Bedegh-völgyben ke­ressük mindezt. Nagy Zsuzsanna + Ez az a bizonyos telek, melynek tulajdonosától a kör­nyékbeliek úgy tudják: már kiadták az engedélyt, hogy szí- nesfém- és vashulladékteUtpet alakítson itt ki. Június 18 lói, a városházán Képviselői

Next

/
Oldalképek
Tartalom