Déli Hírlap, 1990. június (22. évfolyam, 125-150. szám)

1990-06-30 / 150. szám

A MISKOLCIAK NAPILAPJA XXII. ÉVFOLYAM, 150. SZÁM 1990. JÚNIUS 30., SZOMBAT ÁRA: 3,50 FORINT A* értelmiségi szerepkör­re való felkészülésről, a fő­iskolai hallgatók biológiai előképzettségéről, a számító­gép szerepéről és használa­tának oktatásáról, az érték­válság kortünetéről a peda­gógiában, az életkörülmé­nyek és a magatartásfor­máknak a hatásáról, s még számos közérdeklődésre igényt tartó témáról rende­zett kétnapos tudományos konferenciát az Orvosto­vábbképző Egyetem Egész­ségügyi Főiskolai Karának Miskolci Decentrumában az OTE. A kétnapos konferencia mgnyitóján dr. Mészáros Ju­dit főigazgató mondott ün- , népi beszédet, majd dr. Molnár György, decentrum- vezető üdvözölte a vendé­geket.. A majd’ félszáz elő­adás kerekasztal-beszélgetés- ben tisztázta az értelmiségi szerepkörre való felkészü­lést, a felsőoktatás mód­szertani kérdéseit, az egész­séges táplálkozási szokások kialakításának lehetőségeit, az egészséges életmódra ne­velés helyét a személyiség szükségrendszex-én belül, a drogveszéllyel való szembe­nézés gondjait, s az orvos- tudomány és a felsőfókú pedagógia más aktuális kér­déseit. Nagy érdeklődés kísérte azt az előadást, amely egy pedagógiai kísérlethez fű­zött megjegyzéseket. A kí­sérlet Nevelj zsenit! címmel folytatódott egy tudományos intézetben, s ennek ered­ményeit taglalta az előadó. Az első napon szó volt az idősek egészségügyi és szo­ciális ellátásáról is. s arról, hogy a számítástechnika al­kalmazásának milyen sze­repe van a kórházi élelme­zésben. A mai napon a különbö­ző modern diagnosztikai és gyógyterápiai hatások ta­pasztalatairól, a magyaror­szági \rédőnőképzés történe­téről, az ápolástan oktatásá­nak problémáiról, a beteg- ellátás minőségének javítá­sáról lesz szó. Kitérnek a diplomás ápolóképzés hely­zetére. s a karrier lehetősé­gére az ápolás területén. A konferenciát dr. Mészáros Judit főigazgató érdekli és zárja le a kora délutáni órákban. j|c Az első és a negyedik díjat kiérdemelt pályamű Kihirdették a pályázat eredményét * Mff EMLEKMl Jövőre lesz 750 éve an­nak, hogy a mai Muhi köz­ség niellett lezajlott az em­lékezetes tragikus ütközet. Annak is jó pár éve már, hogy szemrehányások érik Borsodot, miért nem állíta­nak végre emlékművet tör­ténelmünk e szomorú, ám meghatározó jelentőségű ese­ményének. Az idén tavasszal pályá­zatot írt ki a megyei ta­nács. az Ónod—Muhi Lo- rántffy Zsuzsanna Honisme­reti Kör, a Képző- és Ipar- művészeti Lektorátus, vala­mint a Magyar Építőművé­szek Szövetsége a muhi csa­ta emlékművének megterve­zésére. Az országos pályáza­tot 32-en „kérték ki” — ahogy ezt építész-konyha- nyelven mondják — ám mindössze nyolc pályamű érkezett be, jelezve a fel­adat nehézségét. ® Részlet Rudolf Haidenthaler Renaissance című fotójából. Ugye ismerős a „díszlet"? Igen, a Kossuth mozi az. A művészi kép itt készült, mint ahogy azok a felvételek is, amelyekkel la­punk 3. oldalán örvendeztetjük- meg olvadóinkat, A Városi Mű­velődési Központ hatodik alkalommal hirdeti meg fotóművészeti táborát. Az első turnus helyei pillanatok alatt beteltek, a má­sodikra és harmadikra még lehet jelentkezni. * Kórushangversenyt rendez­nek a belvárosi (Kossuth ut­cai) református templomban vasárnap délután 3 órakor. A Tiszáninneni Református Egyházkerület ifjúsági ének­kara ünnepli a tízéves fenn­állását. A jubileumi fellépésre meghívták mindazokat, akik valamikor a kar tagjái vol­tak. Ők 140-en vannak. Ma 45 tagú a kórus, Schütz. Szo- kolav Sándor, Gárdonyi Zol­tán müvei mellett elhangzik majd Bach 08. kantátája. A műsort az ez alkalomra összeállt zenekar előadásában Bach III. Brandenburgi ver- tenye zárja. A zsűri végül is 4 pálya­művet jutalmazott és rang­sorolt, 150—120—100—60 ezer forinttal. A pályázat titkos­ságára jellemző: csak a nyertesek nevét ismerhet­tük meg, ugyanis a nem díjazott művek alkotóinak személyazonosságát rejtő jel­igés borítékokat nem is bontják fel. A pályázat eredményhir­detése és a díjak átadása tegnap délelőtt zajlott le 'a Kós-házban, ahol a tervdo­kumentációk és az emlék­művek makettjei a jövő hé­ten (naponta délután 2 és 5 óra között) megtekinthetők. Az első díjat a Kiss Sán­dor szobrász—Vadász György építész páros nyerte, a má­sodik díj a Szanyi Péter, Neogrády Judit. Poós Erika, Szoboszlay István alkotó- csoporté lett. A harmadik helyen Kirchmayer Károly és Vadász Bence pályamun­kája végzett, a negyedik díjat pedig Sári István, Raffai Kinga, Kisgyörgy Ágota, Bunyovszky Attila, Varga Sándorné. Bujnóczki Tiborné, Varjasné Balázs Valéria és Vas István kapta. A képünkön is látható első helyezett pályamű a me­gyei tanács döntése szerint a jövő év áprilisában el is készül, helyszíne a 35-ös út és a Muhi—Hejőkeresztúr közötti út kereszteződése mellett lesz. A mesterséges terepalakulat a helyszínen bőséggel található meddő­anyagból készül (ennek fel- használását a pályázat a tervezők figyelmébe aján­lotta), ez lesz a Magyar Golgota Domb, melyre a Kálvária Spirálon jut fel a látogató a 70 darab 3—5 mé­teres fakereszt között majd megállhat a 8 méteres harangtorony mellett, s letekinthet a 12 méter át­mérőjű Sziklamagba, ahol a csata jelképes maradványai hevernek. Az emlékmű-öt­leteknek az ötmillió forint­ban megjelölt építési költ­ség is határt szabott: az el­sődíjas terv talán kivitelez­hető ennyiből, ha némi he­lyi támogatást is számításba , vesznek. A tegnapi díjátadáson de­rült ki, hogy nemcsak a pályázatok megnyeréséhez szükségeltetik szerencse, ha­nem a megérdemelt, díj át­vételéhez is: a Kiss Sán­dor—Vádász György alkotó­páros — útban Miskolcra — autóbaleset érte Mezőköves­den, ám azt szerencsésen megúszták... Kájé Ma van az építészeti világnap. Kicsit kesernyés ünnep ez nekünk, miskolciaknak, hiszen aki egyszerű városlakó, az építészeten azt az épített környezetet érti elsősorban, amely körülveszi, s erre bizony egy-két kivételtől eltekintve, alig­ha lehetünk igazán büszkék. Az más kérdés persze, hogy mindabból, ami városunkban és más városokban megváló* sült, mondjuk az elmúlt száz évben, mennyit vállal — és vállalhat —fel az építészek közössége, a szakma, s mennyi az ami a társadalmi, politikai környezet, azaz a külső kénysze­rítő hatások rovására irható. Nincs ebben semmi tisztesség­telen, hiszen az, hogy a tervekből mi valósul meg, s az is, hogy egy építész mit vet papírra, ezernyi dologtól függ, de elsősorban attól a politikai-társadalmi, kulturális közegtől, ami az építészt — és mindannyiunkat — körülveszi. E sorokat egy újságíró és nem egy építész írja, ezért köny- nyen lehet, hogy a megállapításokkal a szakma képviselői. közül jó néhányon nem, vagy nem így értenek egyet. De ezen a napon ezt a kesernyés köszöntőt annak szánjuk, ami­re szerintünk a legnagyobb szükség van a jövőben; kéz­nyújtásnak, olyan gesztusnak, amely az építészek és a városi polgárok közötti viszony javítását szolgálja. Mert ez a vi­szony ma nem felhőtlen, tigyanis az átlagember nem ás, nem áshat a dolgok mélyére, nem tesz pontos különbséget az építész, alkotó és a megrendelő, vagy ha úgy tetszik, a ha­talom, és a szuverenitását megőrizni kívánó, mégsem telje­sen önálló szerepben működő tervezők, építészek közölt. Ma, amikor a nagy tisztázások, újrakezdések idejét éljük, jó len­ne az építészek, az építészet helyét, szerepét, felelősségét is tisztán látni Magyarországon. Az Építészek Nemzetközi Szö­vetsége ez év júniusában elfogadott egy deklarációt, amely nemzeti építészeti politika kialakítását tűzi ki célul. Bizony, nagy szükségünk lenne arra. hogy idézve a deklarációt: ,-,ez a politika . .. adjon új, tisztára köszörült profilt az építész társadalmi elkötelezettségének és részességének .. (k—ó) Hétfőtől mindennap 8 oldalon, gazdag sportanyaggal, 4,20-éít jelenik meg a Déli Hírlap Előfizetési dija 1 hónapra 105, negyedévre 315, fél évre 630, egy évre 1260 forint Nevel/ zsenit! Tudományos taton az Egészséiyi isiin Nemzeti építészeti politikát

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom