Déli Hírlap, 1990. június (22. évfolyam, 125-150. szám)
1990-06-23 / 144. szám
A MISKOLCIAK NAPILAPJA XXII. ÉVFOLYAM, 144, SZÁM 1990. JÚNIUS 23., SZOMBAT ARA: 3,50 FORINT Hí, Tapolcán Lord Archibald Cavendisch úgy dönt, hogy vagyonát unokaöccsére, valamint annak feleségére (aki szintén vér a véréből) hagyja. A bibi ott van, hogy a fiatalok még nem házasok, és a jelek szerint a legkisebb hajlandóságot sem mutatják arra, hogy egybekeljenek. Äz ördög nem alszik című, zenével dúsított Vaszary-víg- játék próbái folynak Tapolcán, az Akropolisz Szabadtéri Színpadon. Képeinken: Varga Gyula, Kulcsár Imre, Straub Dezső, illetve Détár Enikő. (Előzetes az 5. oldalon.) (Kerényi felv.) Még egyszer a vízdíjakról Arak és órák Drága a víz, épp ezért fontos lenne, hogy mindenki valójában annyi vízdíjat fizessen, amennyi vizet fogyaszt. nem pedig különféle, kényszerből kiagyalt rendszerek keretében osztanák egy házon belül az egy főre jutó vízdíjat. Ehhez azonban lakásodként telepíthető vízmérő órák kellenének, és ilyeneket fog bemutatni hétfőn a miskolci Technika Házában a Miskolci Vízművek. Az erről szóló cikkünkben elemeztük, hogy a víz árát tekintve vajon mennyire éri meg pénzt költeni egy több ezer forintot felemésztő vízóra-beszerzésre és -beszereltetésre. Szűcs Andor, a Miskolci Vízművek gazdasági vezetője a cikk megjelenése után pontosította az általunk említett adatokat, ezzel is alátámasztva azt, hogy ma és a jövőben méginkább megéri a vízzel takarékoskodni. Nos, ma egy miskolci állampolgár 12 forint kilencven fillért fizet egy köbméter vízért: kilenc tízet az ivóvízért, és három nyolcvanat a szennyvízelvezetésért. A víz termelői ára azonban köbméterenként 15 forint harminc fillér, és négy forint negyven filler a szennyvízelveze; tés. Így adódik tehát az a különbség a termelő és a fogyasztó által fizetendő árak között, ami ma állami támogatás: összesen hat forint nyolcvan fillér köbméterenként. Ez az az összeg, amit a jövőben aligha fog lenyelni az állami költségvetés, és a fogyasztó zsebéből veszik majd ki. Ráadásul ma Miskolcon a vízműveknek egy köbméter víz „előállítása 19—20 forintba kerül, tehát minimálisan háromnégy forint vesztesége van egy köbméter vízen, hiszen a termelői ár rögzített, azon változtatni nem tud. Mindez azt jelenti: a víz drága, és még drágább lesz. Az új pénzügyminiszter, megnyugtatónak szánt szavaival nemrég azt mondotta: nem fogyasztói árakat akarnak emelni, hanem inkább támogatásokat építenek le. A vízárban ma rejlő több mint hat forint támogatás sorsa így elég egyértelművé válik. Ha jövőre például a miskolci polgár csaknem húsz forintot fizet majd a vízért, alighanem elgondolkozik azon, érdemes-e 'vízórát felszereltetnie... <k-ó| fl bizalmatlanságot győzze le a szeretet Miskolci pártok a hitoktatásról „A katakombák világából végre kiléphetünk a napfényre...” Már eddig is erősen megosztotta a közvéleményt az iskolai hitoktatás ügye. A főváros néhány kerületében és bizonyos vidéki városokban pedig azon háborodtak fel a szülők, hogy az egyház kérésére az ottani iskolák valamennyi diákjának vallásáról adatokat szolgáltattak ki az intézmények. A miskolei tanács iskolai csoportjánál arról tájékoztatták a Déli Hírlapot, hogy tudomásuk szerint ilyen felmérés, adatgyűjtés ebben a városban nem történt. Hittanra viszont mindenhol beiratkozhattak, illetve beiratkozhatnak az érdeklődők. A tanévzáró ünnepségek után van rá mód, hogy a tanulók jelentkezzenek hitoktatásra. A helyi egyházak is arról kaptak csak listát, hogy mikor, hol tartanak tanévzárót, s ezzel együtt hittanbeíra- tást. Egyelőre nem tudni, hányán iratkoznak be, de bizonyos jelekből arra lehet következtetni. hogy minden eddiginél többen. Lapunk azzal* igyekszik tisztázni az ügyben meglévő véleménykülönbségeket, hogy két. egymással ellen, tétes nézeteket valló párt helyi szervezeteit kértük fel rá: ismertessék ezzel kapcsolatos , álláspontjukat. A Kereszténydemokrata Néppárt megyei és városi szervezete vezetőségének a hit- és erkölcstan fakultatív tantárgyként történő bevezetéséről kialakított állásfoglalását a KDNP miskolci elnöke, dr. Mádai Gyula juttatta el szerkesztőségünkbe. „A Kereszténydemokrata Néppárt az általános hazai válságból kivezető utat a nemzet erkölcsi megújhodásában látja. Ennek legfőbb jövőbeni megvalósítója a ma ifjúsága. Éppen ezért, teljes mértékben támogatjuk az állami oktatási intézményekben bevezetendő hit- és er- ■ kölcstan tanítását fakultatív (választható) tantárgyként. Pártunk egyik közel fél évszázados követelésével, világnézeti megalapozottságú alapprogramjával azonos a kormánydöntés. Felmérések is bizonyítják, hogy a különböző egyházak hívei, tehát sok szülő és diák igényli a vallásos nevelést. Állampolgári, adófizetői jogon is indokolt a lehetőség megadása. Erre sok nem amerikai, hanem európai ország mai gyakorlata is lehet példa. Kívánjuk, hogy azok a pillanatnyilag nem'vallásos, becsületei, jó szándékú honfi társak se lássanak semmi rősszat abban, hogy teljesen önként, szabadon választhatják szülők, diákok milliói a társadalmi erkölcsöt is világnézetileg, meggyőződés erejével megteremtő iskolai valláserkölcsi oktatást, mely egyúttal egyetemes és magyar művelődéstörténeti ismereteiket is beláthatatlan mértékben bővíti. A katakombák világából, az elnyomatásból végre kiléphetünk a napfényre! Pedagógiailag mélyen Indokolt, hogy az új fakultatív tárgyat oktatók állandó kapcsolatba jussanak az iskolák többi nevelőjével. Kérjük megyénk és megye- székhelyünk tanítóit, tanárait, szakoktatóit és nem kommunista igazgatóit, tanácsi vezetőit, hogy bizalommal, tisztes kollegalitással fogadják a felújult tantárgyat tanító kartársakat! A lelkészeket és a világi hitoktatókat, köztük saját kollégáikat, akik egyházi felhatalmazást kaptak a tárgy oktatására. A bizalmatlanságot, az indokolatlan félelmet és gyűlöletet győzze le iskoláinkban is a szeretet. Végül nyomatékosan kérjük a megye oktatási intézményeinek vezetőitől, hogy a kihirdetett, vagy pusztán jelentett hittan-pótbeiratás helye, dátuma legyen ismert szülők, diákok előtt! (Augusztus vége.) Sőt: a tanév első hetében biztosítsák mindenütt a vallásos tanárok közreműködésével az új jelentkezők beírását!” ■ A szabad demokraták álláspontját Petheő Lászióné foglalta össze a Déli Hírlap olvasói számára: „A hitoktatás szabadsága része a villásszabadságnak. Az egyházak elidegeníthetetlen joga, hogy hitelveiket tanítsák, a hívő szülők és gyermekeik elidegeníthetetlen joga, hogy e tanítást — bármiféle hátrány elszenvedése nélkül — igénybe vegyék. Ezzel kezdődik az SZDSZ álllásfoglalása, ‘ amelyet a& Országos Sajlószol» gálát útján tett közzé. Az állásfoglalásból világosan kitűnik, hogy azt széret- nénk: legyen hittanoktatás. Az a nemzedék, * amelyik anélkül nőtt fel, hogy az általános emberi értékeket is hangsúlyozó vallást és az emberi művelődéstörténet elidegeníthetetlen részét képező bibliát és a vallásos -irodalmat nem ismerhette meg, sokkal szegényebb, mint az előttünk élt és — mint őszintén remélem — az utánunk jövő. Az irodalmi és képzőművészeti alkotások nagy része csak ezek ismerete által lehet sajátunk, tehát ezeket meg kell tanítani, s akik a hitéletben kívánnak elmélyedni, azoknak meg kell adni a lehetőséget erre. Arra azonban nagyon oda kell figyeni, hogy az elmúlt negyven év hibás gyakorlatát semmilyen módon ne hozzuk vissza! Nem szabad, hogy a hittan kötelező legyen, nem szabad, hogy bárkit bármilyen oldalról hátrány érhessen amiatt, hogy jár, vagy nem jár hittanra, tagja-e valamelyik felekezetnek, vagy felekeze- ten kívüli. A szabad demokratái? között sok a vallásos ember. A múltban is felléptek mindenfajta vallásellenes diszkrimináció ellen, s most nem szeretnék ennek az ellenkezőjét sem. A körülmények határozzák meg, hol, milyen formában kerülhet rá sor. Az anyagi és tárgyi feltételeket az államnak kell biztosítani, ez természetes. Nem szabad soha többé oda jutni, hogy annak alapján tegyenek különbséget ember és ember között, hogy milyen vallású, gyakorolni kívánja-e, vagy nem. Különösen fontos, hogy a legfogékonyabb korban, amikor a lelki sérülések a gyermekekben soha, vagy nehezen hegedő sebeket okozhatnak, ne legyen lehetőség arra, hogy megkülönböztető jegyekkel illessék egymást. Legyen joga a szülőnek és gyermeknek, minden kényszer nélkül dönteni, lelkiismerete szerint. Ezért nem lenne szerencsés, hogy a hitoktató része legyen a tantestületnek. Megszűntek a homogén faluköSzüii1 Iván éji M „Kocsma leli az is- lenháza. I -Melyben it- lak-ettek, — S egykét szentnek a nevet, ha Elgagyogták részeg fővel, / Mindent megfizettek. Kivált egy pap, neve Iván, azaz Janos, Többi közt legjobban érteti Ehhez a munkához...” — írja Arany János. A versikéből az is kitűnik. hogy ez a jeles nap, Iván (június 24.), a János ikertestvére, azaz alakvaltosata, a szófejtö névmagyarázat szerint. Hogy mennyire az. kitűnik a népnyelvből, amely Nyári, vagy Virágos Sz. Jánosnak is nevezi e napot — mind közönségesen azonban Szent Iván napjának: Ehhez kapcsolódnak a népszokások is. Első helyen említhetjük ezek között is a Szent Iván éji tűzrakást, és tüzátugrást. Megyénkben, a Ban- völgyi falvakban még a második világháború befejezése után is szokásban volt a tűzrakás. Erre felvonult a falu apraja-nagyja. Szó szerint, mert az öregek, fiatalok egyképpen részt vettek ezen a napéjegyenlőséget ünneplő eseményen. Mint ahogy minden közös mulatság, úgy ez sem ment el nótaszó nélkül —, s ennek dallamára a fiatalok, fiúk-lányok átugrották a tüzet. Mégpedig ügyesen — mert senkinek sem ka- . pott a tűz a szoknyájába. Ennek a tűzug- rásnak határozott pá- , rosító szerepe volt á fiatalok között —, aki sikeresen átugrotta, az férjhez is ment az évben. Varázserőt is tulajdonítottak Szent Iván éjének. Vidékenkint a füvesasszonyok meztelenül megkerülték a földjüket, lepedőbe gyűjtötték a harmatot, s szedték az aranyos- patrác nevű füvet. Máshol a májusfa mintájára a falu négy sarkára sudár fát állítottak, hogy a növényeket a gonosz szelektől megvédjék. Végül, de nem utolsósorban e napon tartják a nyomdászok Já- nos-ünnepélyüket, Gutenberg Jánosra hivatkozva, vidám sörözéssel ünnepelve „kenyéradó gazdájukat". zösségek, a városokban ilyen egység a közelmúltban már nem is volt, nehéz elképzelni, hogy a különböző felekezetek papjai milyen módon, s hány iskola tantestületében fejtenék ki tevékenységüket. Sokkal jobb lenne, ha az egyházak kerülnének olyan helyzetbe, hogy nehézségek nélkül tudják vállalni ezt a nehéz, de nagyon fontos feladatot. Ezért a nagy egyházak önmérséklete fon-* tos, mert előnyösebb helyzetük az akaratuk ellenére hozhatná a kisebbeket leküzdhetetlenül hátrányos helyzetbe. Az idő sürget^ de nem szabad elhamarkodottan dönteni. Assisi Szent Ferenc intelme mindnyájunknak szól: »A magam részéről én azt a kiváltságot kértem az Űrtől, hogy ne legyen semmiféle kiváltságom embertől, csak az, hogy mindenki iránt tiszteletet tanúsítok, és a szent regulának való engedelmesség által, inkább példával, mint szóval, térítsek meg mindenkit«. B. A, j
