Déli Hírlap, 1990. május (22. évfolyam, 99-124. szám)
1990-05-03 / 100. szám
A MISKOLCIAK NAPILAPJA XXII. évfolyam, loo. szám ÁRA: 3,50 1990. MÁJUS 3., CSÜTÖRTÖK FORINT Nem áll raktárban a csoki Edelényben készül, Pesten Igazgató kerestetik r Válságban a A duó helyeit trió kellene, azaz hiányzik a tufáján nos j)c Csurran-cseppen a megrendelés Annak idején sokan mérési vállalkozásnak tartották, hogy a Szerencsi Csokoládégyár szomszédságában a borsodsziráki termelőszövetkezet kezd hasonló tevékenységbe. Azóta Edelény egyik legszebb új épületében működik az édesipari üzem, amely februárban vette fel új nevét, és Bor- ■odcsoki Kft. címszó alatt jegyezték be a cégbíróságon. A vállalkozás két alapító tagja: a Bartók Béla Ipari is Mezőgazdasági Termelő- szövetkezet. valamint a Budapesti Csokoládégyár. A termeléssel foglalkozó itteni ügyvezető igazgató szerint nem jelentenek különösebb konkurenciát a szerencsieknek, mert nem a drágább, táblás csokoládékkal jelennek meg a piacon, hanem az olcsóbb, szeletes termékekkel, amelyeket a szülők egy-egy napi bevásárláskor könnyebben megvehetnek a ■gyerekeiknek. Pusztahelyi Miklósnétól megtudtuk azt is, hogy a kereskedelmi munka ügyvezető igazgatója Budapesten Mihádák Istvánná, s termékeiket leginkább a fővárosba szállítják, majd ke! el onnan terítik. Ám a termelési és kereskedelmi vonal önálló, és elkülönített felelősséggel működik a megállapodásuk szerint. így lehetőség van arra is, hogy a környékbeli kereskedelmi vállalatok közvetlenül vásárolják meg az itt készült ínyencségeket. Ezzel a lehetőséggel még kevés cég élt. s talán ez az oka, hogy a borsodi és miskolci üzletekben ritkán talál a vásárló Szörf-. Golf-, vagy az általuk gyártott Sport csokiból, a tánc-fanjázianevűekből, mint a Rocky, a Swing, a Blues . szeletek. És minden bizonnyal akadnának vásárlói a különleges töltésű,, valódi alapanyagból készülő csokikockáknak is. mint a Kóki. a Nari, a mandulás, vagy mogyorós. Czapáry Miklósné, üzemvezető szerint nincsenek ugyan értékesítési gondjaik, mert raktárban egyáltalán nem tárolják a késztermékeiket, de azt szeretnék, ha a csokoládék minél kevesebbet utazgatnának, és várakoznának az üzletek raktáraiban is, hiszen ezek is frissen a legfinomabbak. A sok vállalati, gazdasági csődhír között talán fel sem tűnt az újságolvasóknak, hogy az Északterv igazgatói posztjára is pályázatot írtak ki. Ha ehhez még hozzátesszük a többi jelet is, a különféle építész-tervező kft.-k számának gyors sza- I porodását, neves építészek eltávozását az Északtervtől, valamint a szállongó híreket a tervezett elbocsátásokról, akkor a kívülállónak is kiderülhet, hogy az Északterv nincs könnyű helyzetben. Varga Zoltán, a jelenlegi igazgató mandátuma június 25-ével lejár, ám a vállalati tanács nemrég úgy döntött, hogy nem erősíti meg tisztségében. A szavazás furcsa eredménye hat igen, hat nem volt. Ez ugyan természetesen nem adja ki egy vezető megerősítéséhez szükséges kétharmados többséget, ám a patthelyzet mégiscsak érdekes. Kíváncsiak voltunk rá, hogyan kommentálja mindezt az igazgató, akitől megvonták a bizalmat a hathatos szavazással. Varga Zoltán: — Szerintem a hat-hat azt mutatja, hogy a vállalaton belül két jelentős tábor van: az egyik tábor már régen felszámolta volna szíve szerint a hagyományos vállalati kereteket, a másik csapat pedig jobban ragaszkodik a megszokott konstrukcióhoz. Én úgy vélem, hogy a változás elkerülhetetlen az Északtervnél, hiszen a mai piaci igényekhez túl sokan vagyunk, ráadásul a túlsúly az építész-tervezők „hátterénél”, azaz a feldolgozói munkát végzőknél jelentkezik. — Nem vesztett máris túl sok időt ez a vállalati vezetés? Nem kellett volna előbb elkezdeni a szervezet korszerűsítését, ezzel több időt hagyva az átalakítással 'járó megrázkódtatások elviselésére? — 1986-ban már megmutatkozott az első igazán agKirályok, királynék, nádorok, országbírók, káptalanok szerepelnek — mások mellett — a Borsod-Abaúj- Zemplén Megyei Levéltárban őrzött középkori oklevelek kibocsátói között. Az okleveleket a központi rendelkezéseknek megfelelően. gasztó jel: a Keletterv elküldött 60 embert. Akkor itt, az Északtervnél azt mondtuk, van elég munkánk, és nem küldünk el senkit. Tényleg akadt is munka, és mi büszkék is voltunk arra, hogy ez így volt. Ezzel a megoldással akkor elégedett volt az egész kollektíva. — De úgy tűnik, hogy a neves építészek egy része később nem, mert az elmúlt időszakban közülük sokan eltávoztak ... — Való igaz, hogy abból a 67 emberből, aki tavaly ment el a cégtől, 32 olyan akadt, akire szüksége lenne az Északtervnek ma is. Eltávozásuk egy intenzívebb vállalkozói területre egyben azt jelenti, hogy több munkától esett így el az Északterv, mint amennyit itt, házon belül magának mondhatott ez a csapat, hiszen a kft.-k- ben jóval nagyobb jövedelmezőségre törekednek. Akik elmentek tőlünk, mind mérnökök voltak, de nem vitték magukkal a vállalati struktúra „rájuk eső” részét, azaz csak néhány feldolgozó társsal munkálkodnak együtt szorosan, a többit megoldják bedolgoztatással. Ez is azt mutatja, hogy mindenféleképpen változtatni kell a vállalati belső struktúrán. — Most az Északterven belül is önálló vállalkozási egységek vannak ... « — Igen, január 1-jétől ez így van, csak az a baj, hogy kevés a megrendelés, és a csapatok egy részének nincs munkája. Ebben a szisztémában azt jelenti, hogy ha nincs munka, nincs kereset. — Ml lesz a céggel az elkövetkezendő hónapokban? — Május 31-ig kell .benyújtani a pályázatokat az igazgatói posztra jelentkezőknek. Ugyanakkor a vállalati tanács megbízta a jelenlegi vezetést, hogy dolgozzon ki egy válságme1960-ban gyűjtötték ki, ezzel egyidőben lefényképezték, a fotókat az Országos Levéltárban helyezték el. Az akkor kiemelt oklevelek száma 121 volt. A kiemelés és a törzs - könyv felvétele során azonban több következetlenség és hiba is előfordult — írja A Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Levéltár Miskolcon őrzött középkori oklevelei című, most megjelent kiadvány szerzője: Tóth Péter. A levéltáriak revízió alá vették a törzsikönyvet. A munkát a ’80-as évek elején végezték el, és mivel nyilvánvalóvá vált a gyűjtemény különleges értéke, elhatározták, hogy minden egyes oklevélről regesztát készítenek. Ez a regeszta- gyűjtemény az említett kötet. A regesztákat szoros időrendbe rakták, több mutatót is készítettek használatukhoz. A kötet elsősorban a szakemberek — kutatók — számára készült, azzal a nem titkolt szándékkal, hogy a példát más levéltárak is követik majd. Ennek a mi megyénk (megyéink) helytörténetét kutatók is komoly hasznát látnák, mert bizonyára számos olyan oklevelet őriznek szerte az országban. ami e térségre vo- ngtfeQSÜs. nedzselési tervet, amelyet a május elején megtartandó vállalati tanácsülésen kell ismertetni. Június elején pedig eldől, hogy ki lesz az Északterv igazgatója. * Nem kívánunk az Északterv belső ügyeiben vájkál- ni, mert nem azt tartjuk lényegesnek, tanulságosnak helyzetükben, hogy milyen belső harcok dúlnak a meg- fenekleni látszó hajó fedélzetén. Az igazgató nem ért egyet a vállalati tanács véleményével, a vállalati tanács pedig megvonta a bizalmat, bár felkérte Varga Zoltánt, hogy pályázzon ő is. A vállalati tanács és a tanácstól függő igazgató duója azonban soha nem fog radikális megoldást hozni, mert hiányzik a legfonto- szabb, harmadik szereplő, a tulajdonos. Ma már bebizonyosodott, hogy csak valódi tulajdonossal lehet igazán gyümölcsöző vállalkozást csinálni, hiszen előremutató megoldás csak egy olyan vitából származhat, amelyben az egyik oldalon a profitérdekeket képviselő tulajdonosak) áll(nak), a másik oldalon pedig a munkavállalók, megfelelő érdekképviseleti szervezetekkel támogatva. A sok cégnél megforduló újságíró számára egyre inkább úgy tűnik, hogy a tiszta tulajdonviszonyok helyett kreált vállalati tanácsi rendszer, amelyet nyakon öntöttek a „tulajdonosi szemlélet” szószával, valójában működésképtelen. Nem elvont, hanem valódi tulajdonosokra van szükség, és olyan munkavállalói érdekképviseletre, amelyik egyenrangú ellenfél vagy partner a munkában. Az Északtervnél el fog dőlni, hogy ki lesz az igazgató, és ezzel talán eldől az is, hogy mi lesz a régi struktúrával, hiszen valamilyen programot minden jelentkezőnek fel kell tudni mutatni... (kiss) O. E. A borsodi üzletekben is több elkelne az Edelényben leészülő csokoládékból. [Szobán Gabriella felvételei) Rossz autóval csali héizoap? Nagy „ünnepi” családi perpatvar kerekedett egy ismerő- söméknél, mert elromlott a kocsi. Szombaton a színházból mentek haza, s akkor jelentkezett a baj, pedig húsvétra a szülők várták őket. Nosza, hátha nyitva van még a Shellszerviz, de oda már hiába mentek. Igen, ilyenkor jó autóklub-tagnak lenni. Jelentkezett' is az üzenetrögzítő, s közölte, hogy mondja be tartózkodási helyét, és várjon. Ám azt nem közölte, meddig! Megnézte lapunk hétvégi, Jó, ha tudjuk... rovatát, hátha talál benne egy ügyeletes autószerelőt. Tovább bosszankodhatott. Végül is egy autós ismerőse segített, mert mindösz- sze egy mütyür alkatrészt kellett a helyére igazítani. Ismét háromnapos ünnep után vagyunk, s ha valakinek hasonló gondja támadt, avagy átutazóba, vendégségbe jött városunkba, hiába kereste az ügyeletes kisiparosok között az autószerelőt. Vállalta viszont az ügyeletet a reluxa-, redőnykészítő és fregoliszerelő, a cserépkályha- és kandallókészítő, a lakatos, valamint a rádió- és televíziószerelő. Alig tudom elképzelni, hogy az első hármat sokan ostromolták sürgős megbízással. Próbálok viszont magyarázatot találni, hogy autószerelők közül miért nem vállal senki gyorsszer- viz-szolgálatot. Talán azért, mert hétközben is rengeteg a munkájuk és fáradtak, nincsenek rászorulva az alkalmi kuncsaftok fizetségére, akik nyilván csak aprópénzt hoznának? Ismerősöm véleménye szerint viszont sok autós hajlandó lenne felárat is fizetni, hiszen áldoz rá, aki menni akar. A Kiosz nem erőltetheti rá tagjaira, hogy a rendes nyitva tartáson túl fogadja a kuncsaftokat a kisiparos, Ám, kíváncsiak voltunk, mégis mi lehet az oka, hogy az egyik legnépesebb szakosztályban — különböző autós szakmákban százan dolgoznak városunkban — nem akad erre vállalkozó. Kertész Márton, a városi szervezet titkára teljesen jogosnak tartja a kritikát, ám azzal a megjegyzéssel, hogy volt időszak, amikor hárman jegyeztették magukat, de így túl gyakran kerül" rájuk az ügyelet sora. Baj volt az is, hogy a ráérő autósok nem gyorsjavítást kértek, nagy munkára akarták kötelezni az ügyeletest. Májusban ismét a szakosztály vezetősége elé terjesztik az ügyeleti gondokat. Az autósokon is múlik, hogy vállalnak-e bennünket tartósan a kisiparosok, vagy nem éri meg feláldozni az ünnepnapjaikat. (oláh) Levéltári kiadvány Középkori oklevelek
