Déli Hírlap, 1990. május (22. évfolyam, 99-124. szám)

1990-05-03 / 100. szám

A MISKOLCIAK NAPILAPJA XXII. évfolyam, loo. szám ÁRA: 3,50 1990. MÁJUS 3., CSÜTÖRTÖK FORINT Nem áll raktárban a csoki Edelényben készül, Pesten Igazgató kerestetik r Válságban a A duó helyeit trió kellene, azaz hiányzik a tufáján nos j)c Csurran-cseppen a megrendelés Annak idején sokan mé­rési vállalkozásnak tartot­ták, hogy a Szerencsi Cso­koládégyár szomszédságában a borsodsziráki termelőszö­vetkezet kezd hasonló tevé­kenységbe. Azóta Edelény egyik legszebb új épületé­ben működik az édesipari üzem, amely februárban vette fel új nevét, és Bor- ■odcsoki Kft. címszó alatt jegyezték be a cégbíróságon. A vállalkozás két alapító tagja: a Bartók Béla Ipari is Mezőgazdasági Termelő- szövetkezet. valamint a Bu­dapesti Csokoládégyár. A termeléssel foglalkozó itteni ügyvezető igazgató szerint nem jelentenek különösebb konkurenciát a szerencsiek­nek, mert nem a drágább, táblás csokoládékkal jelen­nek meg a piacon, hanem az olcsóbb, szeletes termé­kekkel, amelyeket a szülők egy-egy napi bevásárláskor könnyebben megvehetnek a ■gyerekeiknek. Pusztahelyi Miklósnétól megtudtuk azt is, hogy a kereskedelmi munka ügyvezető igazgatója Budapesten Mihádák István­ná, s termékeiket leginkább a fővárosba szállítják, majd ke! el onnan terítik. Ám a terme­lési és kereskedelmi vonal önálló, és elkülönített fele­lősséggel működik a meg­állapodásuk szerint. így le­hetőség van arra is, hogy a környékbeli kereskedelmi vállalatok közvetlenül vásá­rolják meg az itt készült ínyencségeket. Ezzel a lehe­tőséggel még kevés cég élt. s talán ez az oka, hogy a borsodi és miskolci üzletek­ben ritkán talál a vásárló Szörf-. Golf-, vagy az álta­luk gyártott Sport csokiból, a tánc-fanjázianevűekből, mint a Rocky, a Swing, a Blues . szeletek. És minden bizonnyal akadnának vásár­lói a különleges töltésű,, va­lódi alapanyagból készülő csokikockáknak is. mint a Kóki. a Nari, a mandulás, vagy mogyorós. Czapáry Miklósné, üzemvezető sze­rint nincsenek ugyan érté­kesítési gondjaik, mert rak­tárban egyáltalán nem tá­rolják a késztermékeiket, de azt szeretnék, ha a csokolá­dék minél kevesebbet utaz­gatnának, és várakoznának az üzletek raktáraiban is, hiszen ezek is frissen a leg­finomabbak. A sok vállalati, gazdasági csődhír között talán fel sem tűnt az újságolvasóknak, hogy az Északterv igazgatói posztjára is pályázatot írtak ki. Ha ehhez még hozzá­tesszük a többi jelet is, a különféle építész-tervező kft.-k számának gyors sza- I porodását, neves építészek eltávozását az Északtervtől, valamint a szállongó híre­ket a tervezett elbocsátások­ról, akkor a kívülállónak is kiderülhet, hogy az Észak­terv nincs könnyű helyzet­ben. Varga Zoltán, a jelenlegi igazgató mandátuma június 25-ével lejár, ám a vállalati tanács nemrég úgy döntött, hogy nem erősíti meg tiszt­ségében. A szavazás furcsa eredménye hat igen, hat nem volt. Ez ugyan termé­szetesen nem adja ki egy vezető megerősítéséhez szük­séges kétharmados többséget, ám a patthelyzet mégiscsak érdekes. Kíváncsiak voltunk rá, hogyan kommentálja mindezt az igazgató, akitől megvonták a bizalmat a hat­hatos szavazással. Varga Zoltán: — Szerintem a hat-hat azt mutatja, hogy a vállalaton belül két jelentős tábor van: az egyik tábor már régen felszámolta volna szíve sze­rint a hagyományos vállala­ti kereteket, a másik csapat pedig jobban ragaszkodik a megszokott konstrukcióhoz. Én úgy vélem, hogy a vál­tozás elkerülhetetlen az Északtervnél, hiszen a mai piaci igényekhez túl sokan vagyunk, ráadásul a túlsúly az építész-tervezők „hátte­rénél”, azaz a feldolgozói munkát végzőknél jelent­kezik. — Nem vesztett máris túl sok időt ez a vállalati vezetés? Nem kellett volna előbb elkezdeni a szerve­zet korszerűsítését, ezzel több időt hagyva az átala­kítással 'járó megrázkódta­tások elviselésére? — 1986-ban már megmu­tatkozott az első igazán ag­Királyok, királynék, nádo­rok, országbírók, káptalanok szerepelnek — mások mel­lett — a Borsod-Abaúj- Zemplén Megyei Levéltár­ban őrzött középkori okleve­lek kibocsátói között. Az okleveleket a központi ren­delkezéseknek megfelelően. gasztó jel: a Keletterv el­küldött 60 embert. Akkor itt, az Északtervnél azt mond­tuk, van elég munkánk, és nem küldünk el senkit. Tényleg akadt is munka, és mi büszkék is voltunk arra, hogy ez így volt. Ezzel a megoldással akkor elégedett volt az egész kollektíva. — De úgy tűnik, hogy a neves építészek egy része később nem, mert az el­múlt időszakban közülük sokan eltávoztak ... — Való igaz, hogy abból a 67 emberből, aki tavaly ment el a cégtől, 32 olyan akadt, akire szüksége lenne az Északtervnek ma is. Eltávo­zásuk egy intenzívebb vállal­kozói területre egyben azt jelenti, hogy több munkától esett így el az Északterv, mint amennyit itt, házon belül magának mondhatott ez a csapat, hiszen a kft.-k- ben jóval nagyobb jövedel­mezőségre törekednek. Akik elmentek tőlünk, mind mér­nökök voltak, de nem vit­ték magukkal a vállalati struktúra „rájuk eső” részét, azaz csak néhány feldolgozó társsal munkálkodnak együtt szorosan, a többit megoldják bedolgoztatással. Ez is azt mutatja, hogy mindenféle­képpen változtatni kell a vállalati belső struktúrán. — Most az Északterven belül is önálló vállalkozá­si egységek vannak ... « — Igen, január 1-jétől ez így van, csak az a baj, hogy kevés a megrendelés, és a csapatok egy részének nincs munkája. Ebben a sziszté­mában azt jelenti, hogy ha nincs munka, nincs kereset. — Ml lesz a céggel az elkövetkezendő hónapok­ban? — Május 31-ig kell .be­nyújtani a pályázatokat az igazgatói posztra jelentke­zőknek. Ugyanakkor a vál­lalati tanács megbízta a je­lenlegi vezetést, hogy dol­gozzon ki egy válságme­1960-ban gyűjtötték ki, ezzel egyidőben lefényképezték, a fotókat az Országos Levél­tárban helyezték el. Az ak­kor kiemelt oklevelek száma 121 volt. A kiemelés és a törzs - könyv felvétele során azon­ban több következetlenség és hiba is előfordult — írja A Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Levéltár Miskolcon őrzött középkori oklevelei című, most megjelent kiad­vány szerzője: Tóth Péter. A levéltáriak revízió alá vették a törzsikönyvet. A munkát a ’80-as évek ele­jén végezték el, és mivel nyilvánvalóvá vált a gyűjte­mény különleges értéke, el­határozták, hogy minden egyes oklevélről regesztát készítenek. Ez a regeszta- gyűjtemény az említett kö­tet. A regesztákat szoros idő­rendbe rakták, több mutatót is készítettek használatuk­hoz. A kötet elsősorban a szakemberek — kutatók — számára készült, azzal a nem titkolt szándékkal, hogy a példát más levéltá­rak is követik majd. Ennek a mi megyénk (megyéink) helytörténetét kutatók is komoly hasznát látnák, mert bizonyára számos olyan ok­levelet őriznek szerte az or­szágban. ami e térségre vo- ngtfeQSÜs. nedzselési tervet, amelyet a május elején megtartandó vállalati tanácsülésen kell ismertetni. Június elején pe­dig eldől, hogy ki lesz az Északterv igazgatója. * Nem kívánunk az Észak­terv belső ügyeiben vájkál- ni, mert nem azt tartjuk lé­nyegesnek, tanulságosnak helyzetükben, hogy milyen belső harcok dúlnak a meg- fenekleni látszó hajó fedél­zetén. Az igazgató nem ért egyet a vállalati tanács vé­leményével, a vállalati ta­nács pedig megvonta a bi­zalmat, bár felkérte Varga Zoltánt, hogy pályázzon ő is. A vállalati tanács és a tanácstól függő igazgató duó­ja azonban soha nem fog radikális megoldást hozni, mert hiányzik a legfonto- szabb, harmadik szereplő, a tulajdonos. Ma már bebizo­nyosodott, hogy csak valódi tulajdonossal lehet igazán gyümölcsöző vállalkozást csinálni, hiszen előremutató megoldás csak egy olyan vi­tából származhat, amelyben az egyik oldalon a profitér­dekeket képviselő tulajdo­nosak) áll(nak), a másik oldalon pedig a munkavál­lalók, megfelelő érdekképvi­seleti szervezetekkel támo­gatva. A sok cégnél megfor­duló újságíró számára egyre inkább úgy tűnik, hogy a tiszta tulajdonviszonyok he­lyett kreált vállalati tanácsi rendszer, amelyet nyakon öntöttek a „tulajdonosi szemlélet” szószával, valójá­ban működésképtelen. Nem elvont, hanem valódi tulaj­donosokra van szükség, és olyan munkavállalói érdek­képviseletre, amelyik egyen­rangú ellenfél vagy partner a munkában. Az Északterv­nél el fog dőlni, hogy ki lesz az igazgató, és ezzel talán eldől az is, hogy mi lesz a régi struktúrával, hiszen va­lamilyen programot minden jelentkezőnek fel kell tudni mutatni... (kiss) O. E. A borsodi üzletekben is több elkelne az Edelényben leészülő csokoládékból. [Szobán Gabriella felvételei) Rossz autóval csali héizoap? Nagy „ünnepi” családi perpatvar kerekedett egy ismerő- söméknél, mert elromlott a kocsi. Szombaton a színházból mentek haza, s akkor jelentkezett a baj, pedig húsvétra a szülők várták őket. Nosza, hátha nyitva van még a Shell­szerviz, de oda már hiába mentek. Igen, ilyenkor jó autó­klub-tagnak lenni. Jelentkezett' is az üzenetrögzítő, s közöl­te, hogy mondja be tartózkodási helyét, és várjon. Ám azt nem közölte, meddig! Megnézte lapunk hétvégi, Jó, ha tudjuk... rovatát, hátha talál benne egy ügyeletes autószerelőt. Tovább bosszankod­hatott. Végül is egy autós ismerőse segített, mert mindösz- sze egy mütyür alkatrészt kellett a helyére igazítani. Ismét háromnapos ünnep után vagyunk, s ha valakinek hasonló gondja támadt, avagy átutazóba, vendégségbe jött városunkba, hiába kereste az ügyeletes kisiparosok között az autószerelőt. Vállalta viszont az ügyeletet a reluxa-, re­dőnykészítő és fregoliszerelő, a cserépkályha- és kandalló­készítő, a lakatos, valamint a rádió- és televíziószerelő. Alig tudom elképzelni, hogy az első hármat sokan ostromolták sürgős megbízással. Próbálok viszont magyarázatot találni, hogy autószerelők közül miért nem vállal senki gyorsszer- viz-szolgálatot. Talán azért, mert hétközben is rengeteg a munkájuk és fáradtak, nincsenek rászorulva az alkalmi kuncsaftok fizetségére, akik nyilván csak aprópénzt hoz­nának? Ismerősöm véleménye szerint viszont sok autós haj­landó lenne felárat is fizetni, hiszen áldoz rá, aki menni akar. A Kiosz nem erőltetheti rá tagjaira, hogy a rendes nyitva tartáson túl fogadja a kuncsaftokat a kisiparos, Ám, kí­váncsiak voltunk, mégis mi lehet az oka, hogy az egyik legnépesebb szakosztályban — különböző autós szakmák­ban százan dolgoznak városunkban — nem akad erre vál­lalkozó. Kertész Márton, a városi szervezet titkára teljesen jogosnak tartja a kritikát, ám azzal a megjegyzéssel, hogy volt időszak, amikor hárman jegyeztették magukat, de így túl gyakran kerül" rájuk az ügyelet sora. Baj volt az is, hogy a ráérő autósok nem gyorsjavítást kértek, nagy mun­kára akarták kötelezni az ügyeletest. Májusban ismét a szakosztály vezetősége elé terjesztik az ügyeleti gondokat. Az autósokon is múlik, hogy vállalnak-e bennünket tartósan a kisiparosok, vagy nem éri meg felál­dozni az ünnepnapjaikat. (oláh) Levéltári kiadvány Középkori oklevelek

Next

/
Oldalképek
Tartalom