Déli Hírlap, 1990. május (22. évfolyam, 99-124. szám)

1990-05-09 / 105. szám

A MISKOLCIAK NAPILAPJA XXII. ÉVFOLYAM, 105. SZÁM 1990. MAJUS 9., SZERDA ÁRA: 3,50 FORINT Hollóstető vendégei Alig több mint egy hete nyitotta meg kapuit a hol­lóstetői kemping, de már több, mint háromszáz ven­déget fogadtak az NSZK-ból és Budapestről. Megérkeztek az országjáró diákok is több mint 40 fős csoportban. Hazánk egyik legmagasab­ban fekvő, hegyvidéki kem­pingjében 140 sátorhelyen, valamint faházakban helye­zik el a turistákat, ahol 2—4 ágyas szobákban 90 vendé­get tudnak egyszerre fogad­ni. a korábbi években a hollandok keresték fel nagy számban a kempinget, a dá­nok mellett, az idén is vár­ják érkezésüket. Korszerűsí­tették a világítást is, és ké­nyelmes környezetet terem­tettek azoknak, akik hosz- szabb időt töltenek itt. 4 bizonytalan helyett a jobban fizető biztost választják Elmennek a tanácsiak? Miskolc még szerencsés helyzetben van Szobrok, oheliszkek, utcanevek Határozzanak a város lakéi! H városié rlésiefi bizottság várja a javaslatiét Szobrokat dönt, utcatáblákat feszeget, évtizedeken át ta­buként kezelt obeliszkeket fröcsköl be színes festékkel a népharag. Az indulat érthető, az eljárás azonban nem fel­tétlenül követendő. Jobb lenne, ha a rendszerváltozás e téren is kulturáltan, ha úgy tetszik, európai módon men­ne végbe. A minap nyilatkozott nemzetközileg is elismert szobrászművészünk arról, hogy ö például inkább visszavá­sárolná Leninjét, mintsem hogy ledöntsék, tönkretegyék. És persze a pájszerhez, csákányhoz hasonlóan, a festékszó­ró pisztoly sem igazi megoldás. Ezért hívott életre város­történeti bizottságot a miskolci tanács, melynek feladata lesz összegyűjteni a lakosság véleményét, majd javaslattal élni: mely utcaneveket kell megváltoztatni, melyik em­léktáblát, szobrot lebontani, leszerelni, vagy áthelyezni, hogy az elnevezések, jelképek összhangba kerüljenek a történelmi léptékű változásokkal. Megkezdődött a kirajzás a miskolci tanácsról. Az itt dolgozó szakemberek túlsá­gosan is komolyan vették az országgyűlési választás tava­szi nagytakarításról szóló jelszavait. Most már hiába jelennek meg nap mint nap olyan beszámolók, amelyek arról biztosítják a szakértő­ket, hogy változatlanul szük­ség van a munkájukra. Fel­hőtlenebbnek látják a jövő­jüket, ha otthagyják a szak- igazgatást, s máshol próbál­nak szerencsét. Mindez, amit most leírtunk, a legújabb miskolci szóbeszéd. A jólér­tesültek még azt is tudni vé­lik, hogy javában készülnek a B-Iisták, ám a pártok ezt is rendre megcáfolják. De mi az alapja a pletykának? Valpban otthagyják-e a szak­emberek a városházát? — erről kérdeztük dr. Juhász Józsefet. a városi tanács végrehajtó bizottságának tit­kárát. — Valóban érezhető a nyugtalanság az itt dolgozók között. De ennek nem csu­pán az országgyűlési válasz­tás, illetve a rendszerváltás az oka. Köztudott, hogy a tanács vezetői körülbelül egy éve igyekeznek korsze­rűsíteni a tanácsi szerveze­tet. Volt, amikor ezt az itt dolgozók sürgették. De nem lett volna célszerű most meg­változtatni a 30 éve érintet­len struktúrát. Nincs egye­lőre önkormányzati törvé­nyünk, így azt sem tudjuk, hogyan változnak majd a tanácsok, mi lesz a munka­társaink feladata a jövőben. Persze azt látni kell, hogy szükség van a tanács kor­szerűsítésére. A jelenlegi 13 szakigazgatási ág helyett várhatóan 5—6 is elegendő lesz ezután. Tudjuk, hogy megkezdődött a jogszabá­lyok ritkítása is. Márpedig ha megszűnnek a tanácsok államigazgatási feladatai, kevesebb emberre lesz maid szükség a városházán. Telje­sen természetes, ha most mindepki találgatja, szükség lesz-e ezután is a munkájá­ra, szerephez juthat-e — és ha igen, hol — a megvál­toztatott tanácsi szervezet­ben. Azt a szóbeszédet pe­dig, hogy mennyire sokan mentek el innen, az is táp­lálhatja, az első negyedévig valóban volt egy 20 százalé­kos létszámcsökkentés. — Hányán maradtak? — A tanácson 156 státusz maradt. Ebből jelenleg 8 nincs betöltve. A városi hi­vatalnál pedig a 144-ből 6 üres állásunk van. Vagyis a legutóbbi időben 14-en men­tek el. — Ügy értesültünk, hogy elsősorban a pénzügyi szak­emberek keresik máshol a boldogulást... — Ez igaz. Valószínű, hogy a jelenlegi tervosztályt ösz- szevonják majd a pénzügyi­vel. S ha az átszervezés ezt a területet érinti, érthető ha innen is elpályáznak. Rá­adásul a magánvállalkozá­sok korában az új cégek természetesen érdeklődnek a jól képzett, nagy tapaszta­lattal rendelkező közgazdá­szok, pénzügyi szakemberek iránt. Magas fizetéssel ke­csegtetik őket. Így nem lehet csodálkozni azon, ha egy bi­zonytalan tanácsi pozíció he­lyett a biztos, jól jövedelme­ző állást választják. Az utóbbi időben egyébként jogi végzettséggel is mentek el tőlünk. Itt szeretném el­mondani, hogy a tanácson kereken százan, a városi hi­vatalban pedig 41-en rendel­keznek felsőfokú végzettség­gel. — De ha még többen itt­hagyják Önöket, igencsak főhet majd a feje a vár­hatóan szeptemberben megválasztandó önkor­mányzatnak, hiszen nem maradnak majd szakértői... — Én úgy látom, egy ek­kora város már 10 százalék­kal kisebb szervezettel, il­letve szakapparátussal is működőképtelen lenne. Rá­adásul a korszerűsítésnek nem is a leépítés volna a célja, hanem az, hogy a ta­nács működését rugalmassá tegyük. Ezért azt gondolom, a szakembereknek az új rendszerben is lehet jövőjük a tanácson. — A jól jövedelmező ál­lásokkal szemben mit tud ajánlani a tanács a távo­zás gondolatával foglalko­zóknak? — Az említett 20 százalé­kos leépítés lehetőséget adott az itt maradók bérének az emelésére. Elsősorban a kulcsfontosságú szakemberek kaptak fizetésemelést. Egyéb­ként Miskolc a szerencsésebb települések közé tartozik a mostani, átmeneti időben is. Az újságokból tudjuk, hogy máshol már működőképtele­nek a tanácsi testületek. Itt viszont meg tudtuk tárgyal­ni, sőt, el is tudtuk fogad­ni az idei költségvetést. S nem hazabeszélek, ha azt mondom: a megmaradt dol­gozók a bizonytalanság elle­nére is becsülettel ellátják a feladatukat. Ez megkönnyíti majd az átmenetet, az új önkormányzat dolgát. (bujdos) Az MDF képviselője is ott ült a történészekből, építé­szekből, városszépítőkből álló bizottság tagjai között, hisz’ a kormányzópárt Mis­kolcon már életre hívott egy utcanév-felülvizsgáló bizott­ságot, s a véleményék egyez­tetése kívánatos. Meg kell jegyeznünk, hogy e kérdés­sel foglalkozott a Miskolci emlékhelyekről, műemléki táblákról, hogy felkészülten fogadhassák a polgárok ja­vaslatait. Már eddig is ér­keztek észrevételek a városi tanács címére — mondta el a bizottság ülésén Gipelné Tóth Rózsa elnökhelyettes. Egyebek között azt kérték a miskolciak, hogy a Zenepa­lota elé, a szovjet obeliszk kun ’ 1 I la BÉLA * jjc Maradjon ez az utcanévtábla? Városszépítő Egyesület veze­tősége is, és szintén úgy fog­lalt állást, hogy jól átgon­doltan, szervezetten, a la­kosság véleményét messze­menően figyelembe véve keli hozzálátni a munkához, ám minél előbb. A várostörténeti bizottság munkáját megkönnyítendő, a tanács művelődési osztályá­nak munkatársai összeállí­tottak egy naprakész katasz­tert Miskolc szobrairól, az Politikatörténet A II. Rákóczi Ferenc Me­gyei Könyvtár politikatörté­neti előadássorozatának kö­vetkező része csütörtökön délután öt órától lesz. Ez alkalommal dr. Csukás Zol­tán tart előadást Pártharcok a két világháború között címmel,. Fagylalt és filozófia A fagylaltban nincs filozófia, csak víz, cukor, meg mi­egymás — ez a jeges csemege lényegének egyszerű, de mondhatni idejétmúlt megközelítése. Mert ha az illető cuk­rász magyar, ám a fagylalt olasz minden ízében, és ezt egy olasz mintára készült cukrászdában árusítják, akkor máris telítődik a fagyi némi filozofikus tartalommal is. Ugyanis az már nem egyszerűen a cukrászat körébe tar­tozó okfejtés, ha azon meditálunk: vajon miért olyan pá­ratlanul népszerű a nemrég megnyílt miskolci olasz cuk­rászda jeges csemegéje? A válasz nem kereshető csak a receptúra előírásai között. Mert ez a fagyi tagadhatatlanul jő, de az az igazság, hogy az utóbbi időben már több he­lyen is lehetett egészen ehetőt kapni. A titok nyitja ennél összetettebb, amely már valóban filozófiai mélységek felé vezet minket. Ugyanis az egyszerű fagylaltozni vágyó nép most először a városunkban, biztos lehet benne, hogy amit a tölcsérben nyalhat, valóban az, aminek hívják: olasz fagyi. Igaz, hogy ezt több helyen is kiírták, hirdették eddig is, de többnyire kiderült í- csak a gép volt olasz, a fagyi pedig magyar porból készült. Az álfagyit pedig nem sze­retjük, akkor sem, ha nem is olyan rossz. Azt is mond­hatjuk divatos kifejezéssel élve: az olasz—magyar kft. fagy­laltjának hitele van. Ez pedig nagy szó, mert a magyar ember a közelmúlt néhány évtizednyi tapasztalatának bir­tokában nehezen hisz. Még ott cseng a fülében néhai párt­vezérünk bölcs mondata, miszerint ő azt szeretné, ha végre minden az lenne ebben az országban, aminek hívják. S lám, ez nem volt pusztába kiáltott szó: a nép megszívlelte amit mondtak neki, és rájött, hogy akár fagylaltról, akár demokráciáról van szó, akkor az igazi, ha valójában az, aminek hívják ... (kiss) helyére kerüljön a Barfók- szobor, a Zója teret pedig nevezzék el Kandó Kálmán emlékére. Az ülésen egyhan­gú volt a vélemény, hogy a hasonló obeliszkeknek a Hősök temetőjében van a he­lyük, ha egyáltalán szükség van ott ennyi oszlopra. 1956- ot ma már egyértelműen a magyar nép forradalmának nevezzük, ezért nem marad­hatnak a falakon például az akkor „hősi haléit halt” rendőrök táblái. Legyen-e továbbra is útja Kun Bélá­nak. utcanevet is jelölő táb­lája Krausz Györgynek? — tették föl a kérdést sokak nevében a történészek. A miskolciak bizonyára tudják majd, mit válaszoljanak!... A történelmi szükségszerű­ség mellett azonban azt is figyelembe kell venni, hogy kegyeletet sérteni nem sza­bad, és minden változtatás költséggel jár. (Gondoljunk csak egy szobor elköltözte­Bartók Béla szobra job­ban illene a Zenepalota elé. tésére, az utcanevek meg­változtatásával együtt járó teendőkre, melyek messze túlnőnek azon, hogy új táb­lákat kell csináltatni.) A javaslatokat elküldhetik a miskolciak szerkesztősé­günk, illetve a városi tanács igazgatási osztályának a cí­mére. A bizottság további munkájáról beszámolunk. Szó esett az ülésen arról is, hogy az idén 625 éves Miskolc. Bár ez az év ennél sokkal fontosabb események miatt kerül be a történelem- könyvekbe, illik megemlé­kezni az évfordulóról. Né­hány elképzelés máris szü­letett: népszerű előadásokat kívánnak szervezni, vissza­tekintve a mögöttünk ha­gyott 625 évre, kiállítást rendezhetnek a. városszépí- tők a város fejlődéséről, épí­tészetéről, és az iskolai év­nyitókon is szót ejthetnek minderről diákjaiknak a pe­dagógusok. ajc Már nem pártház, de a csillag eddig még maradt Májusi gomba Naponta 100—150 kilo­gramm gomba kerül „terí­tékre” a Búza téri piacon. Ennyit vizsgálnak meg jelen­leg a gombavizsgáló szakér­tői. A májusi gombaszezon a szokásosnál később kezdő­dött. Ebben szerepe volt az április végi hűvös, szeles, esős ’ időjárásnak is. Ezért csak most került a piacra például a szegfű-, népies ne­vén a harmatgomba. Máskor ilyenkor már tömegesen •árulják, most még csak mu­tatóba látható a barna csi­perke, melyeket a városkör­nyéki réteken is szednek. A hagyományos májusi peresz- kéből is kevés van még. A gombaszakértő az ehe­tőt az ehetetlentől szétvá­lasztja, de a gomba elkészí­tésére, eltartására is tanácso­kat ad. Külön felhívják a kirándulók figyelmét, hogy a szedett gombából ne csak „mutatóba” vigyenek — ha­nem az egész mennyiséget vizsgáltassák meg. Csak így lehet elkerülni az esetleges mérgezést.

Next

/
Oldalképek
Tartalom