Déli Hírlap, 1990. május (22. évfolyam, 99-124. szám)

1990-05-07 / 103. szám

A gazdag országok pazarlóak Beteg Az orvos figyelmeztette a beteget: „Tessék kevesebb húst enni, részesítse előny­ben a vegetáriánus étkezést. A lakását napelemekkel fűtse, garázsában pedig tartson kerékpárt. Amennyi­ben nem így él, meg van­nak számlálva a napjai.” A diagnózis ennél ponto­sabb fogalmazásban márci­usban kapta meg a világ a washingtoni székhellyel mű­ködő Worldwatch Institute kutatóitól, akik 1984. óta mindesn évben elkészítik jelentésüket. Az intézetet Lester Russell Brown, ala­pította 1974-ben, s azóta is vezeti, a tények szerint ke­vés sikerrel. „Vesztésre ál­lunk; ha nem vetünk véget a környezet esztelen rom­bolásának, a következmé­nyek jóvátehetetlenek lesz­nek.” Az 1990-es diagnózis tehát semmit sem változott a korábbiakhoz képest. A könyv éppen emiatt na­gyobb teret szentel az „egészséges társadalom” re­ményének. A recept látszó­lag egyszerű: éljen úgy, hogy ne veszélyeztesse az elkövetkező nemzedékek lé­tét. Megnevezi a veszélyfor­rásokat is. Eszerint az élel­miszertartalékok kimerülése súlyosabb katasztrófával fenyeget as olajkutak ki- apadásánál. Evente 86 mil­lióval növekszik a Föld la­kossága. A passzívum is óriási, az erdőirtás és a be- tontúltengés 24 milliárd tonnányi termőtalajt pusztít el. Ráadásul a gazdag orszá­gok pazarló módon élnek, növekvő étvágyukkal nem képes lépést tartani sem az állattenyésztés, sem a ta­karmánytermelés. Az ENSZ becslése szerint 2030-ban 9 milliárd ember él majd bolygónkon, ez legalább 1 milliárddal több, mint amennyit a Föld megenged­het magának, állítják Brown úr kutatói. Ráadául az analfabéták száma is növekszik. Így az­tán egyre kevesebben olvas­hatják el, hogy mit kellene tenniük, hogy megmentsék a Földet. Megkezdődött a visszaszámlálás Ha „berobban” a csődtörvény A bírónő a jó vállalat pártján áll Jk A „hamburgi ferde torony”. Valószínűtlen. hogy megma­rad idegenforgalmi látványosságnak, ám — negatív érte­lemben — feltétlenül műszaki érdekesség az egykori csoko­ládégyár épülete a kikötőváros Eppendorf kerületében, ame­lyet április 21-én akartak felrobbantani. A makacs torony azonban az összeomlás helyett csak megroggyanni volt haj­landó. Kéziratzuhatag Félmillió dollár, világmegmen tőknek Az emberiség jótevőinek klubja, ha* lenne ilyen, bi­zonyára örömmel fogadná tagjai sorába Ted Turnert, aki időt és pénzt nem kí­mélve dolgozik a világ meg­mentésén. A CNN amerikai tv-hálózat kitalálója — napi 24 órában mondanak híre­ket — bejelentette: mozgó­sítani kívánja az agyakat a Föld megóvására, és az em­berek közti harmónia visz- szaállítására. A nagy ötletek mindig egyszerűek, ez is az. Mint a Fortune megírta, az ötlete­ken sokat lehet keresni. Turner ugyanis megnyitja a pénztárcáját, 500 ezer, azaz félmillió dollárt helyezett kilátásba annak a szerzőnek, aki bármely nyelven megír­ja és az One CNN Center (105366, Atlanta) postacímre elküldi regényes feldolgozá­sé javaslatait „azokra a megoldásokra, amelyek biz­tosítják Földünk épségét és virágzását”. .Martyn Goff, az egyik híres amerikai díj konzulense szerint „a Nia- gara-vízesés csendes patak ahhoz a kéziratzuhataghoz képest, ami érkezni fog Tur­ner címére”. Az első jelek csakugyan ezt igazolják, sa­játos mérce szerint ugyanis naponta átlagosan 25 kiló- nyi kéziratot hoz a posta. És hol van még az év vége, amikor a beküldési határidő lejár! Nem vitás, a tét nagysága megsokszorozza a szellemi erőfeszítéseket, Kamcsatkától a Tűzföldig. Félő, hogy nem a Föld meg- mentési receptjének megírá­sára, hanem mert megéri. Hiszen egy vacak Nobel- díjjal is csak 450 milliót lehet keresni, és ráadásul nem önkéntes jelentkezés alapján. A gazdaság lázas állapo­tára utal: elképesztően sok vállalat kéri a bíróság be­avatkozását, hogy pénzét mielőbb megszerezze az adós cégektől. Kovácsné dr. Oláh Anna Mária, megyei bíró mondotta el ezt, ami­kor lapunk egyik februári számában a vállalatok vége­láthatatlan sorbanállásáról írtunk. Azóta megszületett az 1990. évi XXII. számú törvény, amely több vonat­kozásban módosította a gaz­dálkodó szervezetek felszá­molási eljárásának — ismer­tebb nevén a csődeljárásnak — a korábbi szabályait, s alighanem egy csapásra vé­get akar vetni ennek a sor- banállásnak. A törvény lényegét min­den adós vállalat ismeri. Áprilisban megkezdődött, s természetesen májusban, a törvény hatályba lépésével egy időben folytatódik az a pénzügyi invázió, amivel a cégek megpróbálják elérni, hogy megmeneked jenek a csődeljárástól. Ezt olyan vállalatok vezetőitől tudjuk, amelyeket a szanálás szele már megcsapott, de tranz­akcióikat igyekeznek titok­ban tartani. Hogy sikerül-e az előremenekülés, azt nem tudni, ez majd csak abból derül ki, hogy mennyi ilyen beadvány kerül a megyei bíróságra. Az említett tör­vénymódosítás ugyanis a megyed bíróságok gazdasági- jogalkalmazási területét je­lentősen bővítette. A Fővá­rosi Bíróság kizárólagos il­letékessége megszűnt, s ez azt jelenti, hogy a megyei székhelyű gazdálkodó szer­vezetek felszámolását a B.- A.-Z. Megyei Bíróságon kell lefolytatni. — Mire számítanak ezzel kapcsolatban, s hogyan vé­lekednek a csődtörvényről? — kérdeztük a bírónőt. — Elöljáróban hadd vá­zoljam a törvénymódosítás lényegét. A felszámolás megindításának feltételeként a tartós fizetésképtelenség helyébe a fizetésképtelenség lépett, és szintén új jogi szabályozásként ennek egyik esete a gazdálkodó szerv fi­zetéseinek beszüntetése. A jogszabály ennek időtarta­máról nem rendelkezik. A hozzáfűzött miniszteri in­doklás viszont 30 napban jelöli meg a „fizetési zavar” elfogadható időtartamát. En­nek elteltével a hitelező jo­gosult a gazdálkodó szerv vezetője pedig anyagi fele­lősség terhével köteles a megyei bíróságon a felszá­molás megindítását kezde­ményezni. A megnövekedett feladatokhoz egy új megyei bírói státuszt kaptunk. Ez azonban csak a dolog egyik része, mert a jogszabály­módosítás egyrészt megold­hatatlan feladat elé állítja a megyei bíróságot, más­részt nem is életszerű. Is­merjük ugyanis a gazdálko­dó szervezetek pénzügyi helyzetét, ezerszámra hoz­zuk a határozatot a fizetési meghagyásokra, és ezek alapján tömegesen kell szá­molni azzal, hogy a cégek bejelentik fizetésképtelensé­güket. Ha ez bekövetkezik, olyan ügymennyiségre kell számítani, ami a jelenlegi létszám mellett feldolgozha­tatlan. A másik a 30 napos kikötés. Ismerve a beszerzé­si. termelési és értékesítési folyamatok időbeli eltolódá­sát, valamint a jogos, be­hajtás előtt álló követelése­ket, egy ilyen intervallum­ban jelentkező esetleges fi­zetésképtelenség egyáltalán nem minősíti a gazdálkodó szervezet pénzügyi helyze­tét, és nem mondható ki egyértelműen, hogy életkép­telen. Mert meglehet, hogy a 32. napon egy neki tar­tozó vállalattól hozzájut na­gyobb összeghez, és adóssá­ga nagy részét törleszti. Kétségtelen, hogy /rövid le­járatú hitel igénybevételével a pillanatnyi fizetési nehéz­ség is elkerülhető. De azt is tudjuk, hogy 30 százalék kamattal lehet hozzájutni — „A halak nem éreznek fájdalmat, és nem is fél­nek” — a horgászok ezzel próbálják igazolni már rég­óta sokszor kegyetlen sport­jukat. A valóság az, hogy a halak kínok kínjával járják haláltáncukat a horgon — ahogyan ezt az utrechti egyetem fiziológusai kísérle­tekkel kimutatták. A kutatók 30 darab egy­éves ponty reakcióit vizs­gálták, miután a szokásos módon: zsinórral, csalival és horoggal kifogták őket az akváriumból. Amint a ho­rog hegye beakadt a szá­ami tisztességes nyereséget biztosít a pénzintézetnek —, csak éppen a termelés és az értékesítés minden kockáza­tát viselő cég aligha tudja ezt nyereségesen kigazdál­kodni. Mi, a gazdasági ügyekkel foglalkozó bírók gyakran feltesszük a kér­dést: felróható-e a nyereség­re, versenyképes gazdálko­dásra törekvő felelősséggel dolgozó vezetőknek, ha a behajtás alatt álló követelé­seik mellett, egy rövid idő­tartamú fizetési nehézség esetén nem kérnek hitelt. — Ebből mintha az derül­ne ki. hogy vállalatpártiak. De milyen is lesz az ezzel kapcsolatos joggyakorlat? Hiszen nincsen rá minta. — Az teljesen egyértelmű, hogy a gazdasági stabilitás, ezen belül a gazdálkodó szervezetek pénzügyi gazdál­kodási rendjének helyreállí­tása. a fizetés- és életkép­telen gazdálkodó szervezetek megszüntetése az egész tár­sadalom érdeke. A gazdasá­gi jogalkotás és jogalkalma­zás alapvető feladata e fo­lyamatok elősegítése. Nem lehet véletlen, hogy a jog­szabály nem, csak a mi­niszteri indoklás jelöl ha­táridőt a fizetésképtelenség bejelentésére. Ezért célsze­rűnek tartjuk, hogy a jog­szabályt az említett szem­pontok figyelembevételével kiegészítsék, illetve azt, hogy a joggyakorlatot ennek megfelelően alakíthassuk. (oláh) jukba, megpróbáltak vadul előretörni a víz mélyébe, különösen rázták a fejüket, és megpróbálták kiköpni a csalétkét. Ezt a magatartást — nyilvánvalóan a fájda­lomreakció jelét — akkor is megfigyelhették, amikor a zsinór laza. Ha megfeszült, még nagyobb stresszhatás érte a pontyokat: néhány pillanattal a harapás után úszóhólyagj ükből kis léghó- lyagocskákat kezdtek köp- dösni. A fájdalom és a pánik- reakció mértékének pontos megmérésére elektródokat Mr. Playboy ajándéka Az immár magyarul is megjelenő Playboy tulajdo­nosa, a kissé már koros, 63 esztendős Hugh Hefner exkluzív ajándékkal lepte meg ifjú feleségét: nemesi címet vásárolt neki. Kim­berley Conrad kanadai ma­nöken 26 esztendős korában jutott a ladységhez, amitől a volt tulaj 10 000 dollárért volt hajlandó megválni. A család számára nem jelent veszteséget, ha megválik e régiségtől — nyilatkozta Frederik von Anhalt. Egyéb­ként Anhalt úr más törté­nelmi emléket is magáénak mondhatott: egy időben Gábor Zsazsa férje volt. Pontosabban a nyolcadik a férjek sorában. Megbízás alapján VÁLLALUNK BÉRSZÁMFEJTÉST, személyi jövedelemadó-számítással és SZTK-ügyintézéssel. Telefon: 18-229 Színház az Egyszemélyes színházamnak kicsiny né­zőtere van, belefér egy panelból szabott gyerekszobába. Nézője is csak egy van, ám produkcióinak száma végtelen. Ez a szín­ház abszolút modern, mondhatni happe­ning jellegű. A nézőtér és színpad egy és ugyanaz, és azt sem tudni előre pontosan, hogy mikor kezdődik az előadás. Erre egy mondat utal csupán, amely így szól: gyere azonnal, és tereld el a gyerek figyelmét! Mert kedves olvasók, nem tanítani, ha­nem hülyíteni az igazán nehéz mesterség: amikor az a tét, hogy az egy szem néző ne a szájába pakolandó főzelékre, a ráhú­zandó nadrágra és a belegyömöszölendő pelenkára figyeljen. Egyik jelentős alakítá­som például az, amikor kétrét görbedek, kicsit vonszolom magamat és közben rö­fögök. Ebben a figurában visszaköszön Harpagon. Rigoletto és a notre-dame-i to­ronyőr. Csak én sokkal jobb vagyok náluk, mert a közönségem kegyetlenebb: ha egy kicsit is üresedik a játék, az egyszemélyes publikum üvölteni kezd. De nagyszerűek az állatfiguráim is. A szomszédok már feljelentettek a tanácson az állandó ugatás miatt, és azért, hogy kín­zóm a kutyát, hiszen sohasem viszem le sétálni. Voltam már hal is, de a száraz levegőtől begyulladtak a kopoltyúim, így mindig elmaradt az előadás. Elefántot csak a konyhában tudok alakítani. Nemrég egy egészen újszerű jelenetet próbáltam. Én let­tem volna a kutya és a macska, akik kér­egész világ getik egymást. A dramaturgia azonban ott vallott kudarcot, amikor az a csattanó jön­ne, hogy a kutya leharapja a cica farkát. Most új poénon dolgozom, és addig is elő­vettem egy régi, jól bevált figurát: a hü­lye bácsit. Ez rendkívül hálás szerep, nejem szerint elsősorban a kitűnő színészválasztásnak tudható be. Ilyenkor szememet forgatom, huhogok és ugrálok. Volt idő, amikor ze­nés-táncos szerepekkel is próbálkoztam, de meg kellett tanulnom: a lambadát a lum- bágótól jó néhány betű választja el ugyan, de elég egy mozdulat is ahhoz, hogy a ket­tő ugyanazt jelentse. Néha kizökkenek alakításaimból, és visz- szaesek az apa, azaz a családfő nemesen egyszerű, de drámaian komor szerepébe. Itt nincs helye a vígjátéki maníroknak, mert amikor hazaérkezem éhesen, és ingerülten a munkahelyi huzavonától, a buszon két­szer is a lábamra léptek, plusz csókolomot köszönt a szomszédék kislánya, akinek olyan alakja van, hogy a dalai láma is el­hajítaná az imamalmát, ha meglátná, na, akkor magamat hozom a kis színházban. Mennydörgők, mint az Űr Madáchnál, szaggatom a ruhámat és jajongok, mint Lear, és varázspálcám helyett eltöröm az esernyőmet, mint egy miskolci Prosperó. Sajnos, meg kell mondanom, hogy a gye­rek ezen a jeleneten röhög a legjobban... Kiss László építettek a fiziológusok a pontyok szájába: kis feszült­séget vezetve az elektródok­ra. a halak rázni kezdték a fejüket, nagyobb feszültség esetében azonban ugyanúgy köpködni kezdtek, mint a megfeszített zsinórra akad­va — nyilvánvalóan a leg­nagyobb fájdalom jeleként. Ettől a félelemtől nyilván­valóan még jobban szenved­nek az állatok, ha a hegyes horog a szájukba akad. Városlakó vércsék Miskolc új városnegyedei­ben, mint a kiliáni lakótele­pen is, meghonosodtak a fecskék. Erkélyek alján, jól védett helyen rakják fész­keiket. Ugyancsak „városla­kók” lettek a gerlék — de megtalálhatók már a vörös vércsék is: ezek középüle­tek zugaiban, lakóházak padlásain leltek otthonra.

Next

/
Oldalképek
Tartalom