Déli Hírlap, 1990. május (22. évfolyam, 99-124. szám)

1990-05-30 / 123. szám

Pazarlónak tarifák a mi szegény egészségügyünket... Ez Amerik Fordított úton farunk? • Operáció előtt beszélget a beteggel • Isiiig elfut a szakvizsgáig Amerika: a szuperkontinens, a csodás jólét és a határta­lan demokrácia hazája. Parányi suny sincs ezekben a jel­zőkben, hiszen Amerika valóban a legek országa. Vajon mit kereshet ott a magyar orvosok egy kis csapata, tanulmá­nyozva az USA egészségügyét? Nos, a tizenöt magyar orvos jelentést készít a magyar kormánynak arról, mi az, ami hasznosítható itthon a tengerentúlon látottakból. Dr. Berkő Péter, a Semmelweis Kórház osztályvezető főorvosa két má­sik miskolci kollégájával együtt tagja volt az utazó csa­patnak: — Mindent a pénz mozgat az amerikai egészségügyben. Ez részint jó, mert abszolút érdekeltséget teremt. Hiszen érdekelt az állampolgár az egészsége megőrzésében, a kórház a minőségi ellátás­ban, az orvos a makulátlan, magas színvonalú munkában és a biztosító társaságok az egész egészségügyi gépezet hatékony működésében. Ugyanakkor megvannak az árnyoldalak is, ugyanis az igazán szegények számára — ők a betegbiztosítással nem rendelkezők — elérhetetle­nek a minőségi egészségügyi szolgáltatások. Egyébként is drága dolog betegnek lenni. Jellemző a kinti szemlélet­re, hogy a mi egészség­ügyünket szegénysége dacá­ra pazarlónak tekintik. Pél­dául azért, mert míg nálunk mindent a kórházakban aka­runk megoldani, ami a leg­drágább módszer, ott kinn a háziorvosi, családorvosi rend­szer működik, s csak akkor kerül a beteg kórházba — és csak annyi időre, — ami­kor és amennyire okvetle­nül szükséges. Itt megint- csak az érdekeltségre kell, hogy_ utaljak, ugyanis a biz­tosítótársaságok szervezik az egészségügyet. ■ Arról felesleges be­szélni, mennyivel jobban fel vannak szerelve ä kin­ti egészségügyi intézmé­nyek, hiszen Amerika, az Amerika. De mi az, ami nem fogható meg pénz­ügy, gazdasági kategória­ként? — A rengeteg korszerű műszer láttán azzal vigasz- ta'gattuk magunkat, hogy az egészségügy emberi oldala nálunk jobb, humánusabb, de kiderült, hogy ez nem így 1 van. Csak egy példa a sok közül: ott az operáló orvos a műtét előtt a műtő­ben beszélget a beteggel, a műtét után pedig a hozzá­tartozókkal. Nem a seb be- varrása a műtét vége, ha­nem a lelki szálak elkötése. Arról nem is beszélek, hogy kifejezetten kérik a családot: bármikor látogassák a bete­geket. Nincs mindenféle bü­rokratikus rendszabály, mert az az elv: az első a beteg, a polgár érdeke, és csak utána jön az egészségügyi szervezeté, az orvosé. ■ Azt mindenki tudja, hogy kinn szó sem lehet hálapénzről, mert az orvo­sok önálló vállalkozók, akik abból élnek, hogy gyógyítanak, nincs szük­ség az itthon megszokott, fű alatti üzletelésre. Egy­szer talán megérjük, hogy itthon is így lesz. De va­jon a magyar orvosok esetében csak a technikai­gazdasági körülmények rosszak, és a szakmai tu­dással, a képzéssel min­den rendben van? — Ügy láttuk, hogy a mi általános orvosi képzésünk elfogadható, de a szakorvosi képzés már nem. Nálunk ugyanis egy műtétes szak­mában úgy juthat el valaki a szakvizsgáig, hogy csupán négy-öt műtétet végez. Kinn csak akkor lehet szakorvos valaki, ha bármilyen, szak­irányú műtét elvégzésére önállóan alkalmas. Ráadá­sul ezt a szakképesítést hat- tízévenként meg kell újra védenie, és ha nem sikerül, a biztosító társaság törli a listájáról, ami pedig anyagi csődöt jelent. ■ Említette, hogy ebből a „szuper-egészségügyből” 37 millió ember, a sze­génysége okán kimarad. Ezt hogyan magyarázzák? — A biztosítás nélküliek megkapják a minimális egészségügyi ellátást, de mást nem. Mi azt hallottuk, hogy mostanában támad föl a nemzet rossz lelkiismerete emiatt. Ügy fogalmaznak: a társadalmuk most halad a szocializáció felé, mert már elég gazdagok hozzá, hogy ezt megtehessék. Szerintük mi leírtunk egy vargabetűt: a szocializációval kezdtük, gazdasági alapok nélkül, s most a csődhelyzetben for­dított pályán járunk, azaz a szocializációtól haladunk a tiszta piacgazdaság felé, hogy előteremtsük a gazda­sági alapokat. Reményíeljes a halár Elmúltak a fagyosszentek, s bizakodva állapították meg a mezőgázdák, hogy nem tettek kárt sem a város kör­nyékén, sem pedig a me­gyében a terményekben. Károsodás nélkül vészel­ték át a májusi fagyos na­pokat mind a szántóföldi növények, mind a gyümöl­csösök, de nem esett kár a szőlőkben sem. Ami külön öröm volt a mezőgazdaság­ban dolgozóknak, hogy az április végi csapadékos na­pokat követően bőséges eső hullott májusban is. S ha ez a talaj hiányzó vizét nem is pótolja teljesen, ahhoz ele­gendő volt. hogy elősegítse a növényzet fejlődését. A határszemlét tartók öröm­mel tapasztalhatják, hogy erőteljes, haragos zöld az őszi búza, amely már kalá­szok de jól fejlett a többi kalászos is. Ha az idő kitart, akkor az aratásra is koráb­ban kerül sor, mert a ter­mészet mintegy három hét­tel előbbre jár. Változatos képet mutatnak a gyümölcsösök. A városi ember a piacon tapasztal­hatja, hogy késnek a május­ban szokásos gyümölcsök. Eper bőségesen kapható, de csekély mennyiségben kerül piacra a májusi cseresznye, s mutatóba találni csak eg­rest, azaz pöszmétét. Hova­tovább majdnemhogy több a déligyümölcs, mint a hazai termésű friss áru. Könyvművészet A Miskolci Városi Könyvtár a Lévay József Könyvtár anyagából rendez kiállítást, A 16—18. század könyvmű­vészete címmel. Csütörtökön délután 5 órakor a József Attila Könyvtár kiállítóter­mében Hubay László nyitja meg a tárlatot. Csak egy mondat a dok­tor úr szavaihoz: valóban a jövő legnagyobb kérdése Ma­gyarországon: sikerül-e úgy piacosítanunk, hogy eközben ne veszítsük el az összes szociális értékünket, ne a törvényszerűen áldozatul eső néprétegek hátán menetel­jünk á gazdagabb jövő fe­lé ... (kiss) A MISKOLCIAK NAPILAf XXII. ÉVFOLYAM, 183 SZÁM 1990. MÁJUS 30., SZERQA ÁRA: 3,50 FORINT Élesztgetik a várva várt vonalakat Hol dolgoznak a telefonszerelők? A telefonkötvényes terüle­teken júniusban és júliusban intenzivebben folytatódik a telefonvonalak előszerelési munkája. Mint már koráb­ban hírül adtuk, a terve­zettnél korábban fejeződik be a miskolci régióközpont üzembe helyezése, ami le­hetővé teszi, hogy még az év végére több ezren élő készü­léket kapjanak, ha már meg­vásárolták a kötvényüket. Ez a sok bekapcsolás csak akkor válik lehetővé, ha a hálózati szerelők és a táv­közlési üzem munkatársai elébe mennek a nagy telje­sítményű központ átadásá­nak, s már kipróbált vona­lakat kötnek majd rá. Az elkövetkezendő két hónap­ban tehát a Szentpéteri ka­pui, a Győri kapui és a se­lyemréti lakótelepen számít­hatnak arra a telefonra vá­rók, hogy a szerelők már készülékkel jelennek meg a lakásukban, s azt ki is pró­bálják. A Szentpéteri kapui csa­ládi házas területeken már be is fejeződött ez a próba- üzemeltetés, s bizony, a t élő, csörgő készüléktől jó né- hányan már nem is akartak megválni, szerették volna, ha már ott marad. Erre azonban még nincs meg a műszaki lehetőség. A vezetékvégeket most leszigetelik, de már a negyedik negyedévben bizo­nyosan és véglegesen üze­melő készülékük lesz. Azok a szomszédok, akik látták a komoly előkészüle­teket, többnyire kedvet kap­ták a kötvényvásárlásra, hi­szen a korábbi ígéret sze­rint hosszabb időre kellett volna lekötni a pénzüket, te­lefonra várva. Most viszont, amikor felgyorsultak az ez­zel kapcsolatos események, azok is korábban juthatnak telefonhoz, akik még ezután vásárolják meg a kötvényü­ket. A leendő telefontulaj­donosok közül többen a vi­lágmárkás. jó minőségű Phi­lips készülékei már meg is vették a városi távközlési üzem Jókai utcai hivatalhá­zában, hogy már ezzel pró­bálják ki a szerelők a várva várt vonalat. O. E. >|c Nemcsak új szakmát tanulnak, de gyakorlatilag új életet is kell kezdeniük az átképzösöknek . .. (Herényi László felvétele) Legalább egy jó szét várnak A szakszervezet nem kíváncsi az átképzőtökre? ötezer ember van Borsod­ban állás nélkül — hallot­tuk a napokban a rádióban. Már az is elkeserítő, hogy ennyien várnak munkára. Nem könnyű annak a sor­sa, akit elbocsátanak, hiszen gyakorlatilag új életet kell kezdenie, ráadásul közülük jó páran méltán érezhetik úgy, hogy a társadalom számkivetettjei, senki sem törődik velük ... Erről győzött meg ben­nünket az az elszomorító írás, amelyet Vester Csaba, a miskolci villanyszerelő-át- képzőtanfolyam egyik tagja juttatott el szerkesztősé­günkbe. Arról számol be — a többi között — levelében, hogy már nyolc hónapja át- képzősök, de még egyetlen szakszervezet sem jelentke­zett náluk, hogy volna-e szükségük valamire. Márpe­dig úgy érzik, igencsak rá­szorulnának a segítségre. Tapasztalják, mennyire ki­szolgáltatott helyzet az övék. Példákat sorol az írás. Eb­ből megtudhattuk, hogy amúgy is kevés a járandó­ságuk, 4400 forintot kapnak kézhez, s ráadásul a szerző­désben meghatározott idő­pont után. De még számos tényező késztette arra Ves­ter Csabát, hogy leírja: ha már a szakszervezeteknek nem jutott eszükbe megke­>|c A Semmelweis Orvostudományi Egyetem Gyógynövény- és Drogéria Intézete az alkoholról való leszokást segítő gyógynövény-keveréket kísérletezett ki. A Dezalko teakeve­réket a pásztói -Mátramed GT-ben állítják össze. resni őket, a miskolci vll- lanyszerelő-átképzőcsoport nevében arról tájékoztatja a szakszervezeteket: készek gyarapítani a táborukat. Hogy mit fűzhetnénk mindehhez? Természetesen furcsálljuk, hogy a függet­len, s kevésbé független szakszervezetek, miközben egymást túllicitálva győzkö­dik a közvéleményt, misze­rint ők valóban a munka- vállalókért vannak, megfe­ledkeznek a munka nélküli átképzősökről. Pedig nekik olykor egy-egy jó szó is so­kat számít. Ezt bizonyította be az a vizsgálat, amelyet a közelmúltban végzett me­gyénkben két szociológus. Szabó Györgyné és dr. Pan- kucsi Márta. A munkanélküliek átkép­zését vizsgálva, azt vették észre, hogy akikkel rend­szeresen elbeszélgettek, il­letve, akiknek figyelemmel kísérték a sorsát, azoknak az 56 százaléka sikeresen elvé­gezte a tanfolyamot. Akik viszont nem vettek részt a kutatásban, azoknak csak 11 százaléka járt szerencsével. A két szociológus ebből olyan következtetésre jutott: pusztán az, hogy valakik számára fontosak lettek, va­laki érdeklődik a sorsuk iránt, jobb teljesítményre ösztönözte az átképzősöket. Ugyanezt a jelenséget egyéb­ként korábbi külföldi vizs­gálatok is igazolták. Ami a borsodi kutatást illeti, en­nek az eredményei hozzá­férhetőek, a dokumentum a megyei tanácson megtalál­ható. Reméljük, előbb-utóbb valamelyik szakszervezet majd csak megismerkedik ezzel az anyaggal... (bujdos) Tanácsiatok fogadóórái Holnap tartja tanácstagi fogadóóráját Lőrincz Zoltán, a Mátyás király utcai álta­lános iskolában. 18—19 óra között; Gömöri József. Gaj­dos Rezső és Fényes Tibor, az MSZP politikai centru­mában (Marx Károly u. 49. sz.), 16 órától.

Next

/
Oldalképek
Tartalom