Déli Hírlap, 1990. május (22. évfolyam, 99-124. szám)

1990-05-28 / 121. szám

A MW n at wm/m HMMmm XXII. ÉVFOLYAM. 121. SZÁM 1990. MAJUS 28., HÉTFŐ ARA: 3,70 FORINT A minőségi acél kelendő A Dimag Rt. üzleti tervei Kemény feltételek a Mindeddig nem tartozott a leggyakrabban látogatott pavilonok közé a Budapesti Nemzetközi Vásár kohászati termékeket felvonultató 24- es csarnoka. Azt még a szakemberek is elismerik, hogy ezen a helyen évek óta szinte ugyanazt mutatták be, s csak kevés változásról ta­núskodtak a látnivalók. Az idei tavaszon gyökere­sen megváltozott a helyzet, külföldi piacokon már csak azért is, mert most először szerepelt itt a Dimag Et. és annak három korlá­tolt felelősségű társasága. Hogyan fogadták a változást a Dimag Rt. régebbi üzleti partnerei? — kérdeztük a BNV-n jelen levő Dutkó Lajos kereskedelmi vezér­igazgató-helyettestől. — Jóval nagyobb most termékeink iránt a külföldi­ek érdeklődése, mint koráb­ban volt — mondta Dutkó ★ Régen öntöttek már harangot a Dimag Rt.-ben, így az Öntő Kft. szakemberei számára igazán élvezetes feladatot jelentett. (Kerényi László felvétele) Interjú a Magyar Demokrata Fórum új aletnökével (2.) Nem uralkodni akarunk Szomorú forradalom a miénk? A Magyar Demokrata Fó­rum országos alelnöke lett dr. Furmann Imre, miskolci jogtanácsos, aki terveiről, az MDF-ben szerzett tapaszta­latairól nyilatkozott a Déli Hírlap munkatársának. Foly­tatjuk a vele készült inter­jút. — Milyen személyes elő­nyökkel jár, ha valaki a kormányzó párt alelnöke? — Nincsenek kiváltsága­ink. A Magyar Demokrata Fórumnak csupán egyetlen „állami” autója van, egy Wartburg, amit egy nyugdí­jas házaspártól kaptunk. Szolgálati lakást sem utal­nak ki nekem, magamnak kell gondoskodnom a saját lakásomról. A jövedelmem is sokkal kevesebb lesz, mint amennyit akkor keresnék, ha csak jogtanácsosként te­vékenykednék. Természete­sen ezt nem panaszként mondom, hiszen így sem lesz alacsony a fizetésem, közel 30 ezer forintot kapok majd. De ennek többszörösét is megkereshettem volna, ha felhagyok a politizálással. — Mit szeretne poli­tikusként mindenképpen elérni? — Nincsenek úgynevezett politikusi célkitűzéseim. Nagyszerű érzés, hogy része­se és szolgálója lehettem és lehetek továbbra is egy olyan folyamatnak, amely hozzásegít, hogy Kelet-Euró- pa e szegletében is ember lehessen végre az ember., Szeretném, hogy mindenki félelmek nélkül, felnőtt mód­jára élhessen. Szeretek a miskolci főutcán sétálni, s azt szeretném, ha mások is sétálnának itt, és nem csak lótnának-futnának. Jó volna, ha az emberek nemcsak a temetéseken találkoznának egymással, hanem a Nép­kertben is beszélgetésbe mé- lyednének. Egykor, amikor az alföldi városok elcsende­sedtek az esti órán, Miskol­con akkor kezdődött az iga­zi élet... — Ha korábban a fővá­rosba került valamelyik miskolci politikus, min­denki számított rá, hogy befolyásos patrónusként támogatja majd a szülő­földjét. Jó az nekünk, ha miskolci a kormánypárt alelnöke? — A választási győzelem után sokszor még az MDF tagjai is értetlenkedve fi­gyelték, hogy ,jni nem úgy viselkedünk, ahogyan az ko­rábban az uralmon lévők között szokás volt. Eleve • nem szóltunk bele olyan ügyekbe, amelyeknek az el­intézése nem egy párt, ha­nem az állam feladata. Pa­rancsokkal, utasításokkal, „odatelefonálgatásokkal” csak rövid távon lehet ered­ményt elérni. És mi arra esküdtünk, hogy segítjük vi­lágra hozni Magyarországon a demokráciát. Nem szabad tehát újra összemosni a pár­tok feladatait az állam ten­nivalóival. Mi nem uralkod­ni akarunk, hiszen nem ha­talomváltozás történt ebben az országban, hanem a rend­szer változik! A választási eredményt úgy értékeljük, hogy a ránk adott szavaza­tokkal elnyertük az emberek bizalmát ahhoz, hogy valóra váltsuk programunkat. — Ha már szóba hozta a rendszerváltást: politi­kai elemzők egybehangzó­an állítják; szomorú for­radalom ez a miénk. Hiá­ba sikerült vér nélkül megszabadulnunk a kom­munizmustól, mégsem az örömöt, hanem a félelmet vélik felfedezni a tekinte­tünkben. Mi ennek az oka? — A gondterheltségünk egyik oka a rossz gazdasági helyzetünk. A másik pedig, hogy 40 évig viszonylagos biztonságban éltünk. Most viszont akár az állásainkért is versenyeznünk kell majd. Senki, sem engedheti el ma­gát, s emiatt érezhetnek né- hányan félelmet. De nekem az a meggyőződésem, hogy ezek a félelmek alaptalanok. Tudjuk, hiába akarták el­pusztítani ezt az országot. Mert gyapotot termeltettek itt, ha valamelyik uralmon lévőnek éppen az jutott az eszébe. Mennyi érték lako­zik ebben a népben! Szé­gyenteljes, hogy mégis volt merszük ezt az országot, ezt a nemzetet lenézni, semmi­be venni! És hiába volt az iszonyú elfojtás, ez az ország méltósággal és véráldozat nélkül vívta ki a többpárt­rendszerét ... És ha tisztes­séges feltételeket teremtünk az élethez, mindenki pilla­natok alatt tud majd válta­ni, nem hagyják ki a felkí­nált lehetőségeket. Csak él­ni kell hagyni az embere­ket ... (Vége) Bujdos Attila Lajos —, s ezt bizonyítja az is, hogy 15—20 millió dol­lár értékű külföldi tőke ér­kezik folyamatosan — meg­egyezésünk alapján — az egyes társaságokhoz. Mert a külföldi tőkét nem egy vál­lalat általános tervelképze­léseihez adják, hanem konk­rét célokkal, nagyon alapos megfontolás után, az arra érdemesnek tartott kft.-k- nek. Természetesen az így létrejött vegyes vállalat már csak azért is jó, mert kedvezőbb számunkra is, az adózás szempontjából. Ugyanakkor meghonosítják azt a technológiát és azt a munkastílust, ami nélkül ma már nem lehet jó eredmé­nyeket elérni. — Hosszú évek után, az elmúlt évi eredményekért nyereséget fizetett a Di­mag Rt. Mindez a tőkés piaci eladásoknak is kö­szönhető. — Valóban első helyre került üzletpolitikánkban a tőkés export növelése, s egészen minimális arányt tesz ki a most még szocialista' exportnak nevezett tevé­kenység. Belföldre is keve­sebbet szállítunk. A tőkés országokban való értékesí­téstől függ egész gazdálko­dásunk sikere. Ennek tuda­tában vannak korlátolt fele­lősségű társaságaink is, s ebben a szellemben keresik fejlesztési lehetőségeiket. Az elmúlt évben egyébként 80 millió dollár értékben érté­kesítettünk külföldön, s az idén legalább 100 millió dol­lárt szeretnénk elérni. Mi­után már nem a mennyisé­gi, hanem a minőségi acél­gyártás a fontos, s a kft.-k pontosan tudják, hogy csak a piaci- igények szerint dolgozhatnak, egyre jobb a hírünk a nyugati piacokon. Most a Budapesti Nemzet­közi Vásáron, már a nyitás napján több külföldi céggel tárgyaltam, s közülük leg­alább háromnak komoly üz­leti szándékai vannak. Min­den reményünk megvan te­hát arra, hogy elképzelése­ink teljesüljenek. Azt is hoz­zá kell azonban tenni, hogy ez csakis az igen kemény feltételek betartásával lehet­séges. (vadas) Várják a pályázókat A Gyermek- és Ifjúsági Alap Kuratóriuma ma dél­után 4 órától kezdődően tartja pályázatelbíráló ülé­sét a város tanács ifjúsági és sportosztálya földszinti tár­gyalójában. A szervezők va­lamennyi pályázót és érdek­lődőt várnak. ije A hét végén zárulta háromnapos Spaten-sörfesztivál, amely a VI. volt a sorban. Mióta megnyitották a Spaten-sörkertet a Tanácsház téren, azóta vannak fesztiválok tavasszal és ősz­szel s mindikább hagyománnyá válik ez a vidám mulatság. A rendezők is tanultak sok mindenből az elmúlt években, hiszen vall juk meg: hasonló rendezvények lebonyolításában ré­gebben aligha lehetett tapasztalatot szerezni. A mostani sörfesztiválon jobban törődtek a vendégek kényelmével, nyugalmával. Bár először volt belépődíjas rendezvény, de talán ez a nem túl kellemes változás annyiban hasznos volt, hogy egy kicsit könnyebben lehetett kulturált körülményeket teremteni, s ez bizony fontos, mert bármennyire is benne van a fesztivál nevében a sör, igazándiból itt nem az ital, hanem a szórakozás a lényeg.

Next

/
Oldalképek
Tartalom