Déli Hírlap, 1990. május (22. évfolyam, 99-124. szám)

1990-05-21 / 115. szám

Ha nyithatna régiségboltot a múzeum... Váratlan ünnep a varos zenei életében A Phílharmonia Hungarica hangversenye >jc A zenekar valamennyi szólamcsoportja magas színvona­lon játszott ......[ ű* ' :yak görbe útjai Virágot a parasztszekérbe 3 Maradandó zenei élményben veit részük mindazoknak, akik­I nek lehetőségük volt jegyet vá­sárolni a Philharmonia Hunga- rica szombatra hirdetett hang­versenyére. Nem vitatható, f hogy a koncert nagy vonzere­je a szólistának meghirdetett Yehudi Menuhin hegedűmű­vész volt. A felfokozott érdek­lődés korunk legnagyobb elő­adóművészének szólt, akinek azonban sajnálatos egészség; állapota miatt tanácsos volt a miskolci fellépését lemondania. Sokaknak okozott ez csalódást. Am a zene igazi barátai túl­tették magukat ezen, és bele­feledkeztek a nyitószámként felhangzó Haydn I. szimfónia (D-dúr) hangjaiba. ^ Pillanatok alatt nyilván­valóvá vált. hogy Gilbert Varga keze alatt varázslat történik. A fiatalos frisses­ség, életszeretet. bécsi hu­mor. és osztrák paraszti jó­zanság bölcs derűje, mind kifejezésre jutott a kamara- zenekari méretű szimfóniá­ban. Bár ez még az egyéni hangkeresés időszakának al­kotása. a három tételesség is jelzi, hagy Haydn folytatja az nemzedék hagyó-. hyait, a kiváló tolmácso­lásban elhangzó mű magán viselte a zseni „kezenyo- mát”, mi pedig örömmel adtuk át magunkat a zenei élvezetnek. 1 A program következő da­rabja is Haydn-mű lett a műsorváltozás miatt. (El­képzelhető. hogy mind a 104 szimfónia szerepel a re­pertoárbán. technikailag vi­tathatatlan tökéletességgel é«s kiforrott, biztos Haydn- stílusban.) A 83-as számot viselő g-moll szimfónia „La poule” (A tyúk) nevet vise­li. Párizsi bemutatóra készí­tette Haydn ezt a négy té­teles szimfóniát (további öt szimfónia készült el párizsi megrendelésre). „ ... csodá­latra méltó ennek a hatal­mas lángésznek minden al­kotása. amint az valamennyi remekművében megnyilatko­zik ..írta a korabeli francia kritika a bemutatók­ról. Már-már a klasszikus formai falakat feszíti a szimfónia első tételének ro­mantika felé mutató érzel­mi tartalma. Itt már meg­csodálhattuk a zenekari szí­neket. a szólamcsoportok erényeit, a technika fölött álló zeneiséget, egységes hangszeres tudást. A kar­mester plasztikus formaépít­kezése a korszak és az al­kotó — természetesen a mű — tökéletes ismeretéből kö­vetkezik. Egyértelmű jelzés- rendszere, ütéstechnikája egyszerre alkot és irányít. A lassú tétel (Andante) deklamáló m-elodikája. vál­tozatos ritmusvilága után a v Menüett elegáns tánckarak­tere hangzásban, dinamiká­ban visszafogottabb, kama- razeneszerűbb. A zárótétel sodró lendülete sugallja a lezárást. ■ Az ..örömzenébe” belefeledkezett hallgató nem fedezte fel a zenekari gyen­ge pontokat, az előadás bi­zonytalanságait. mert való­színűleg nem is voltak. Szünet után került sor Brahms első (c-moll) szim­fóniájának bemutatására. A romantikus talajon született mű zenekari apparátusa a beethoveni hangzásideálhoz alkalmazkodott. Csaknem két évtizedig tartott ennek a műnek a megírása (a ter- vezgetéstől a bemutatóig). Kezdettől siker és elismerés kísérte ezt az alkotást, amely most a Philharmonia Hungarica előadásában. Gil­bert Varga vezényletével nagy sikert aratott. A mo­numentális I. és IV. tétel éppen ún. vezérmotívuma révén kapcsolható — gondo­lati és érzelemvilága követ­keztében — össze. Komor, energikus, szenvedélyes, fáj­dalmas jelzők sora bizonyít­ja, mennyire sokféle érze­lem kisugárzására készült a mű. A zenekar, a szólista posztokon, a szólamcsopor­tok .rész- és tutti feladatok­ban remekeltek. Egyszerre csodálhattuk a korlátlan erejű fortékat és a megren­dítő pianókat. Mint egy épí­tészeti remekmű épült fel fülünk hallatára a szimfó­nia. Beigazolódott ismét, hogy Brahms szimfonikus művészete beethoveni ma­gasságokig jutott el. A ze­nekar és karmesterének együttmuzsikálása méltó volt a műhöz. A közbülső két tétel (Andante és Alleg­retto) érzelmi megnyugvás a drámai viharok közepette. A, szimfónia fináléjában meg­szólaló himnikus méltóságú koráldallam nyilvánvaló hangulati és gondolati ro­konságban áll Beethoven IX. szimfóniájának Öröm- ódájával. A mű elhangzása után nagy ünneplésben részesült a (kiváló zenekar, s fiatal, nagy formátumú karmeste­re. amit Brahms V. magyar táncával köszöntek meg. Szeretnénk ezt az együttest minél hamarabb újra Mis­kolcon látni. A piakát szerint „Egyszerűen 10 éves az Edda Müvek". Hogy jött ki a tíz? - kérdez­tük . Réthiy Ákostól, a május végi miskolci koncertek egyik szervezőjétől: — Ügy, hogy az Edda Művek — a bakancsos Ed­da — az első nagylemeze ’80-ban jelent meg. A csapat egyébként ’78. és ’83 között játszott együtt.- Hogy néz majd ki a buli? . \ — Az ős Edda három szá­mot játszik. A Pataky Attila, Slamovits István, Barta Al­fonz, Zselencz László, Csapó György összetételű csapat egy órát muzsikál, a mai Edda Művek -r- Pataky Attila, Gömöry Zsolt, Do- nászy Tibor, Alapi István, Pethő Gábor — másfél órán át szórakoztatja a közönsé­get.- És a vendégek? — A soproni Radír a kecskeméti Mister X, a mis­kolci Excelsior és a buda­pesti Sing-Sing lesznek az előzenekarok. További ven­dégek: ’ Keresztes Ildikó, Nagy Feró, Deák „Bili” Gyula, Darázs István (Ex- ős-Edda). A 27.-i sportcsar­noki- koncertre lényegében minden jegy elkelt. Másnap­ra azonban még van. 200 fo­rintba kerül és egyebek kö­zött a VJMK jegyirodájában, a színház pénztárában, le­mezboltokban, a Popsarok­Tizenöt-húsz évvel ezelőtt gaz­dag zsákmánnyal tértek meg a Heriáan Ottó Múzeum munka­társai egy-egy gyiijtőútjukról. A gazdagságot nem pénzzel, ha­nem az országrészben fellelhe­tő régi tárgyak változatosságá­val mérték. A bútoroktól a vi­seletig, az iparművészeti tár­gyaktól az egyszerű cserépkor­sóig, mángorlóig, szakajtóig mindennek örültek. Főként a néprajzi gyűjtés járt mindig eredménnyel, bár már akkor is mondták, hogy sietni kel!, ha meg akarják előzni azokat, akik divatból is gyűjtöttek, előttük járták meg egy-egy paraszt­porta padlását, pincéjét. A legutóbbi időben, hogy sokkal szabadabban mozog a magánkézben levő tőke, már sietniük sem kell. Dr. Veres Lászlóval, a múzeum igazga­tóhelyettesével a lehetőségek­ről beszélgettünk. — A két világháború kö­zött és korábban a múzeum gyűjteménye adományokból gyarapodott. A gyarapításnak ma is ez az egyik módja, de már korántsem olyan jelen­tős. Egyre ritkább jelenség a tokaji gyűjtő, Béres Béla gesztusa, aki gazdag gyűjte­ményt adott át városának. Szerencs a közelmúltban ka­pott szép történeti anyagot egy Andrássy-leszármazottól, nagylelkű adomány volt a Béres Ferencé Sárospatakon, értékes a Petró-gyűjtemény Miskolcon, Kiss Miklós ke- ménycserép-gyűjteménye Dé- destapolcsányban. Megkö­szöntük, de a gyarapítás má­sik fontos módját, a vásár­lást sem tudjuk nélkülözni.- Mennyi pénzük van a gyűjtemények gyarapítására? — Évente másfél millió. Nagyon kevés, ha tudjuk, hogy milyen elképesztő ma­ban, a Gramofonban és az Intervideóban kaphatók.- Könnyű volt összehozni a régi tagokat? gasak az Ecserin, a kispesti bolhapiacon, de fővárosi ke­reskedőknél is a műtárgy­árak. Ezen természetesen már rajta van az ő hasznuk is, de a műtárgypiac mutatja, hogy milyen gazdagok a „le­lőhelyek”, amelyekről mi is tudunk, csak pénz híján maradunk a helyismeretnél.- Figyelemmel tudják kí­sérni a régiségek útját? — Többnyire. A hivatalos múzeumi gyűjtőkör mellett a magángyűjteményekben van nagyon sok érték. Ismerjük ezeket, és nagyra is becsül­jük azt a gyűjtőt, akinél a pénz szakértelemmel, elköte­lezettséggel párosul. Náluk együtt van és együtt marad az értékes anyag. Vannak, magángyűjtemények, ahol csak a felszínt látjuk, a töb­bi titkolt; ezen a ponton ta­lálkozik a magángyűjtő és a műtárgykereskedelem. Nem a Bizományi Áruházakra gon­dolok, hanem például a gom­ba módra szaporodó, úgyne­vezett használtcikk-kereske- dőkre, akiknek az útjait mi már nem tudjuk követni. Két évvel ezelőtt a megyében 56 használtcikk-kereskedő volt, ebből 32 Miskolcon. Ré­giségkereskedésről nem tu­dok, de a használtcikk-ke- reskedők annál inkább jelen vannak, és mi nem vagyunk hatóság, hogy megkérdezhes­sük, mit vásárolnak. Ha lát akár a Miskolcon megjelenő lapokban következetesen visszatérő apróhirdetéseket, amelyben porcelán fejű ba­bát, tabernákulumot, egyebet keresnek, akkor a muzeoló­gus tudja, hogy miről van szó. Zsebből fizetnek, nem is keveset, és akinek pénzre van szüksége, az eladja az értékeit, amelvek azután ko­moly felárral kerülnék piac­ra. Előfordul, hogy a múze­— Nem. De sikerült. És biztos vagyok benne, hogy érdemes volt. um nevében keresik fel a» embereket. Hadd mondjam el: a muzeológusnak van iga­zolványa, és nyugta ellené­ben vásárol.- ■ Megélénkült tehát • műtárgypiac? * — Megdöbbentő mérték­ben bukkantak a felszínre a régiségek. Amikor a közel­múltban a pácini kastélyban 16—17. századi enteriőröket kellett kialakítani, képtelen­ségnek tűnt, hogy van a pi­acon eredeti reneszánsz bú­tor. Volt, és a kerámiától az órán, a legkülönbözőbb dísz­tárgyakon át a viseletig, min­den van. Ha lenne elég pén­zünk, akkor például azonnal, vehetnénk reneszánsz bútort Szerencsre, fegyvert Pácinba, egy nagyon értékes mézeska- lácsos-kollekciót Mezőkövesd­re. biedermeier bútort Sátor­aljaújhelyre, minden mennyi­ségben ásványt, festményt és 70 ezer forintért például most megvehetnénk Kossuth Lajosnak minden valószínű­séggel eredeti karosszékét.- Mit tudnak róla, hová kerül, amit nem a múzeum vesz meg? — A védett nemzeti érté­kek mozgását szigorú törvé­nyek szabályozzák, a régiség az illető szakmúzeum véle­ményezése után akár az or­szágból is kivihető. Minden időben volt erre példa, mára inkább az aggasztó, amilyen mértékben a felvásárlás, és a külföldiek vásárlókedve megnőtt. Annyira nem va­gyunk gazdagok, és az em­bernek még az is rosszul esik, ha tudja, hogy egy hegyaljai parasztszekérbe nyugatnémet kertészkedő ül­tet virágot.- A múzeum nem tudna bekapcsolódni a műtárgy­kereskedelembe? Talán meg­nyugtatóbb lenne, és tisztes haszon enyhíthetné a való­ban értékes megmentését ne­hezítő anyagi gondjaikat... — Megpróbáltuk, de nem sikerült. Hiába tudjuk, hogy a megye területén hol és mi található, hiába tudnánk eny­híteni azon a helyzeten, hogy olcsó országrészként szere­peljünk a műtárgypiacon, nem sikerült eredményt el­érni. Pedig rendelkezésre áll­nak a műhelyek, ahol rend­be tehetnénk, megóvhatnánk, majd — természetesen meg­felelő adókulcs mellett —el­lenőrizhetően értékesíthet­nénk a régi tárgyakat. Az or­szágban nincs rá példa, hogy múzeum nyitott volna régi­ségboltot. M— Maqwv<iléría nyí>ik Csütörtökön nyílik Mis­kolc első magángalériája, amely egyben műtárgybolt is lesz. A Régi és új nevet viselő üzletet két ismert helyi művészettörténész, Ju- recskó László és Kishonthy Zsolt alapította. A galéria a Széchenyi út 35. sz. alatt, a földszint 1-ben található. Mai felavatása előtt az ezt működtető Missionart Kft. délután fél 5-kor Zoltán Sándor kiállítását nyitja meg a II. Rákóczi Ferene Könyvtárban. Ilyen még nem volt: kedvezményes forgács! ap-b örze Miskolcon! Az Interspan nyugati minőségű laminált és natúr forgácslapjait rendkívül gazdag színválasztékban kínálja az Interspan-termékek kis- és nagykereskedelmi forgalmazója, a Xonike Kft. Május 21-től egy héten át ÁRENGEDMÉNNYEL ÉS KÍVÁNSÁG SZERINTI MÉRETRE SZABÁSSAL teljesítik a magán- és közületi megrendelők igényeit. FigyelemI Kapható beépített szekrényre való munkalap is! Megrendelés: Konike Kft. Alsózsolca, Gyár utco 7. Pf.: 24. Tel.: 83-233/75, 83-791. Tx.: 62-211. Ezt az alkalmat nem lehet kihagyni! Sz. G. >fc Egy korábbi miskolci fellépésen (Mocsári László felvétele) Bócz Sándor A sportcsarnokban Három ücftf'oM Mi estén

Next

/
Oldalképek
Tartalom