Déli Hírlap, 1990. április (22. évfolyam, 76-98. szám)
1990-04-18 / 89. szám
5jt Képünkön balról jobbra: dr. Kiss György, Mile Lajos, dr. Balás ístván és Balázsi Tibor. (Kerényi László felvétele) A MISKOLQIAK NAPILAPJA XXII. ÉVFOLYAM, 89. SZÁM 1990. APRILIS 18., SZERDA ÁRA: 3,50 FORINT Miskolci mandátumok Átírják a várostérképet Politikamentes majális Május elsején Közeledik május elseje. Az idén mennyiben változik ez az ünnep, kik szervezik, lesz-e beleszólásuk a program összeállításába a különböző pártoknak? Többek között erről tájékoztatott bennünket Nagy Béla, az Építőipari Szakszervezetek megyei bizottságának titkára. — A pártoktól teljesen függetlenül kívánjuk megszervezni ez évben május elseje megünneplését. A koordinálást a megyei Szakmai Szakszervezetek Szövetsége végzi. Még nem dőlt el, de úgy tűnik, hogy a Független Szakszervezetek Ligája is csatlakozik a rendezéshez, s akkor a megyében létező összes szakszervezet közös akciójává válik az idei ünnep. A városi tanács dísztermében rendezett ünnepségen nyújtották át tegnap délután az országgyűlési képviselői megbizólevelet annak a négy új miskolci honatyának, aki a város egyéni választókerületeiben szerezte meg a mandátumát. Dr. Kovács László, a városi tanács elnöke méltatta a valóban demokratikus, törvényes keretek között lezajlott, szabad parlamenti választások jelentőségét, majd a négy választási bizottság képviselőitől átvette megbízólevelét Balázsi Tibor, dr. Balás István, Mile Lajos és dr. Kiss György. Valamennyien a Magyar Demokrata Fórum színeiben és tagjaként jutottak Miskolcon egyéni képviselői mandátumhoz. Dr. Kiss György képviselőtársai nevében is arra kérte a városi tanács elnökét: tolmácsolja köszönetüket azoknak a tanácsi és nem tanácsi alkalmazottaknak, akik áldozatos munkával, gyakran az éjszakájukat is feláldozva vettek részt a választásokkal kapcsolatos teendőkben. A tegnapi mandátum-átadásra meghívót kaptak a választásokban érdekelt miskolci pártszervezetek is. Am az MDF-en kívül csak a Kereszténydemokrata Néppárt, a Fidesz, a Vállalkozók Pártja, és a Zöldek képviselői foglaltak helyet a pártoknak fenntartott székeken... Bogár László elmondja: Hogyan nem lett képviselő Az 1985-ös választások kulisszatitkaiból zös ünneplés, a kellemes időtöltés a cél, méghozzá politikamentesen. Várjuk a vállalatokat, üzemeket (már sokan jelezték, hogy külön- sátrat szeretnének felállítani). Ügy tűnik, sikerül megőriznünk ezt a szép hagyományt. — Hol rendezik meg a találkozót? — A szokásos majálisunk helyszíne ismét a Csanyik. Reggel hót órakor a Bányász Fúvószenekar ébreszti a város lakóit, tíz órától pedig megkezdődnek a kulturális és sportprogramok. Az Avas Táncegyüttes, a Vasas és a Vasutas Fúvószenekar, bábosok lépnek majd fel a színpadokon, de lesz divatbemutató is. Még a szervezés elején tartunk, ezért valószínű, hogy bővül a program, de annyi már bizonyos, hogy „batyusbái”-szerűen, csak a hozott anyagból tudunk dolgozni. Tehát jórészt társadalmi munkában segíti minden szereplő a munkánkat. Egyébként külsőségeiben szerény, egyáltalán nem hivalkodó programokra számíthatnak a dolgozók; a köDiákszínjátszók A Herman Ottó Gimnázium Szabó Lőrinc Diákszínpada Molnár Ferenc A doktor úr című bohózatát mutatja be hétfőn délután 3, illetve 7 órai kezdettel a Miskolci Nemzeti Színházban. Május 7-én délután 5 órakor pedig a 44. Sz. Általános Iskola aulájában a gimnázium énekkara, kamarakórusa, énekes és hangszeres szólistái adnak hangversenyt. Akkor még eretneknek számító tanok hirdetésével, rcformközgazdászként vált ismertté néhány éve dr. Bogár László. Korábban a Bor- sod-Abaúj-Zemplén Megyei Tanács osztályvezető-helyettese volt, majd hirtelen a fővárosba költözött. Itt a Hazafias Népfront központjában is dolgozott, s rövid ideig a népfront ügyvezető titkáraként tevékenykedett. Innen a Hitel Kitthez igazolt át. Néhány napja pedig országgyűlési képviselőnek tudhatja magát, az MDF borsodi pártlistájának éléről került a parlamentbe. Most tehát sikerült az, ami öt évvel ezelőtt, a legutóbbi választásokon nem. A miskolciak talán még emlékeznek rá, hogy 1985- ben a két hivatalos jelölttel szemben úgynevezett spontán, vagy népi jelöltként szállt ringbe az Avason. S bár a jelölőgyűléseken megszerezte a választók bizalmát, mégis vissza kellett lépnie. De mert arra a néhány hétre is vállalta a megméretést, ez az állásába került; ezután, és emiatt kellett akarata ellenére Budapesten letelepednie. Az elmúlt hét végén ismét egykori munkahelyén, a megyei tanácson járt. Itt vette át képviselői megbízólevelét. Az ünnepség után beszélgettünk vele az új országgyűlés feladatairól. — Először természetesen az öt évvel ezelőtti választás kapcsán arról kérdeztük: érez-e most elégtételt? — Legfeljebb erkölcsi igazságtételnek tarthatnám, hogy most mégis képviselő lettem. De ezt sem én fogalmaztam meg, hanem azok, akik engem a listára jelöltek. — öt éve elég sok mendemonda keringett a visz- szalépése körülményeiről. De kevesen tudják, hogy pontosan miért is állt el a jelöltségtől. — Ügy tűnik, mintha évtizedekkel ezelőtt történt volna a dolog ... Akik emlékeznek a legutóbbi válasz-r tásra, azt is felidézhetik: nemcsak a népfront jelöltjei közül lehetett választani. A jelölőgyűléseken bárkit képviselőnek javasolhattak a jelenlevők. A mai napig az a meggyőződésém, hogy az akkori választójogi törvényt a kiagyalói egyfajta kísérletnek szánták. Szerették volna megtudni, mi történik, ha nemcsak egy kipróbált, jól bejáratott rituálé szerint választunk honatyákat, hanem lehetőséget kap a civil társadalom is arra, hogy érvényesítse az érdekeit. A kettős jelölés rendszere ehhez szolgált egy pici réssel. De amikor elkezdődtek a jelölőgyűlések, ezen a pici résen igen erős érdekek próbáltak áttüremkedni. Országszerte körülbelül 80 spontán jelöltről tudtunk. A legtöbben néhány óra alatt visszatáncoltak, visszaléptették őket fenyegetésekkel. De akadtak néhányan, akik végig kitartottak. Ebből a térségből például dr. Vodila Barna került be népi jelöltként az ország- gyűlésbe. Az én esetemben körülbelül három hétig tartott az intenzív lebeszélés. A legkülönfélébb szinteken és a legkülönfélébb irodákban igyekeztek meggyőzni arról, hogy igen jól tenném, ha el- állnék a jelöltségtől. Én viszont azt bizonygattam a le- beszélőknek, hogy ha elkezdték ezt, a kísérletet, be is kellene fejezniük. — Az eredményt ismerjük, az ő „érveik” bizonyultak hatásosabbnak... — A fenyegetésekről —, amelyekben e néhány hét alatt részem volt — el kell mondanom: ezek egy szétesőben levő rendszer nem túl drámai riogatásai voltak. Az igazi retorziókat néhány hónappal késleltették. S ezek miatt a retorziók miatt kellett — hangsúlyozom, akaratom ellenére — távoznom a városból. A munkahelyi főnökeim végül is emberségesnek bizonyultak, amikor azt mondták: nem tudnak itt tartani, de adnak egy lehetőséget, hogy keressek magamnak állást. A fővárosban szerencsére voltak barátaim, akik segítettek elhelyezkedni. (Folytatjuk) (bujdos) Hodobay kontra Hámán Kató Pártatlan és szakértő bizottságot akarnak Lehet, hogy rövid idő múltán új várostérképekre lesz szükségünk, mert megváltozik jó néhány miskolci utca- és térnév. Nagyon valószínű, hogy nem lesz Felszabadítók útja, és alighanem más nevet kap az MSZB tér Is. De ez csak két példa a sok lehetséges közül, hiszen nemrég írtuk meg, hogy a városi tanács létrehozza azt a pártatlan, szakértőkből, történészekből, lokálpatriótákból álló bizottságot, amely véleményt nyilvánít a jelenlegi miskolci utca- és térnevekről. A döntés joga névadás ügyekben természetesen az önkormányzaté, a miskolciaké. A bizottságot illetően a hangsúly alighanem két jelzőn lehet: szakértelem és pártatlanság. Hogy a szakértelem miért fontos, azt aligha kell ecsetelni, ugyanis ahhoz, hogy visszaadjuk egy utcának a régi, a város történetéhez kapcsolódó nevét, előbb tudni kell, hogyan hívták régen, mi állt a régi nevek mögött. Ami pedig a pártatlanságot illeti: semmiképpen nem lehet politikai döntés az, hogy mi álljon egy utcanévtáblán. Például az MDF javaslatát, miszerint az MSZB tér legyen Október 23. tér, lehet támogatni, vagy ellenezni, de ez a vélemény, vagy javaslat csak egy lehet a sok közül. Kelemen István, városunk volt főépítésze még hivatalában sokat tett azért, hogy jelenjenek meg újra a régi miskolci utcanevek. Neki köszönhető, hogy az I. István térből helyesen Szent István tér lett. Hogy tömegesen nem sikerült megváltoztatnia utcaneveket, az nem rajta múlott. Most a létrehozandó bizottság tagjaként, a Miskolci Városszépítő Egyesület képviseletében többet tehet az ügyért Kelemen István: — Az én egyéni véleményem szerint a bizottságnak abból kell kiindulnia, hogy melyek azok a miskolci utcanevek, amelyek elválaszthatatlanul hozzátartoznak a város történelméhez. Természetesen ezt nem lehet automatikusan alkalmazni, mert ugye arra senki sem gondolhat komolyan, hogy a Széchenyi út Piac utca legyen, pedig hát nagyon sokáig ez volt a neve. Én arra az esetre gondolok, amikor a jelenlegi név nemkívánatos, és helyette másikat kell keresni. Ez a másik lehetőleg a régi név legyen, ne egy új. A névadásban annak a szándéknak kell érvényesülnie, hogy megteremtődjön a történelmi folytonosságérzet, nem pedig az, hogy mi felel meg a pillanatnyi politikai helyzetnek. — Igen ám. csakhogy nem mindenütt van régi utcanév, hiszen számos új utca is létesült. — Ha új nevet kell keresni, mert a jelenlegi nem jó, és nincs régi sem, akkor is van mihez nyúlni, ugyanis új lakótelepek, lakónegyedek területén is fellelhető számos régi dűlőnév, helyi szájhagyományban, vagy írásban is fennmaradt elnevezés. És az sem árt, ha a név segíti a tájékozódást, s jelzi azt is, honnan hová vezet, hol húzódik az utca. — Lakótelepeinket sorra elnevezték: van például Tanácsköztársaság, Vologda, Kilián lakótelepünk és Kun Béla városrészünk is. Muszáj egyáltalán városrésznek nevet adni? — A névadás következménye a lakótelep jellegű építkezéseknek. Nem új dolog ez, hiszen a Vasgyár körül kiépült lakónegyed neve „gyári gyarmat” volt, és a Hodobay-telep nevét is sokan ismerik az idősebbek közül. Én nem azt tartom gondnak, hogy neve van egy lakónegyednek, hanem azt, ha ez a név nem ágyazható be a város történetébe, életébe. Mert ugyebár a Kodo- bay-telep azért volt Hodobay-telep, mert így hívták a polgármestert, aki építtette. Ma viszont Hámán Kató-te- lep a neve, és azt aligha kell bárkinek is bizonygatni, hogy Hodobay polgár- mester nagyobb szerepet játszott városunk életében, mint Hámán Kató... (kiss)
