Déli Hírlap, 1990. április (22. évfolyam, 76-98. szám)

1990-04-03 / 77. szám

Tapolcán, tavasszal r Gödöllőre utaznak méhészeink A Magyar Méhészek Egye­sülete szombaton délelőtt, 10 órától űrösi Pül Zoltán emlékére méhésznapot ren­dez Gödöllőn, az Agrártudo­mányi Egyetem auláiéban. A tervezett hat szakelőadá­son kívül több, korszerű méhészeti eszközt i? bemu­tatnak. Az érdeklődő mis­kolci, illetve városkörnyéki méhészek a 6.50-kor induló gyorsvonattal juthatnak el a helyszínre, ugyanis ezen a napon a szerelvény Gödöllő állomáson is megáll. Az egyesület felhívja a figyel­met arra, hogy, visszafelé a 16 órakor induló gyorsvonat­tal utazhatnak, mely Vá- mosgyörk—Füzesabony és Miskolc érintésével közleke­dik. XXII. ÉVFOLYAM, 77. SZÁM ÁRA: 3,50 1990. APRILIS 3., KEDD FORINT A MtSKOLOtAK NAPtt-AfUA Hajhullás és légszennyezés Bízhatunk-e a hatóság mérésében? Hibás műszer, pontatlanság, vagy más... Aprilis közepére rend lesz Bár még nem kezdődött meg a tervezett tapolcai fürdőszálló építése, Tapolca fürdőinek rekonstrukciója, fejlesztése nem áll meg. Ennek most lépten-nyomon láthatjuk a jeleit, hiszen a parkban, a termálfürdő kör­nyékén csöveket fektetnek, teherautók kerekei szabdal­ták össze a sétányokat. Va­jon mikor lesznek újra ren­dezett állapotok a fürdők környékén? Major Adámtól, a Mis­kolci Vízművek főmérnöké­től megtudtuk, hogy április közepére rendbe tesznek mindent. A csőfektetésre egyébként azért volt szük­ség, mert ki kellett cserél­ni a strandot ellátó vezeté­ket. Egykoron nyílt árakban jutott el a víz a forrásoktól a strandig. Az ’50-es évek-, ben öntöttvas-csöveket fek­tettek le. amelyeken keresz­tül gravitációs úton jutott el a medencékig a víz. Időköz­ben azonban ez a vezeték nyomás alá került, s ezt már nem viselte el, egyre több volt a csőtörés. A víz­műveknél úgy látták: nem vállalhatják tovább azt a kellemetlenséget, hogy a tu­ristaszezon kellős közepén itt is, ott is csőtöréseket kelljen reparálgatni. Egyéb­ként a mostani munkála­tokkal párhuzamosan meg­próbálnak javítani a csóna­kázótó felső végének áram­lási viszonyain, hogy ne gyűljön meg ott mindig a tóba hulló szemét, falevél. Sajnos, túlzott reményeket nem lehet ehhez a beavat­kozáshoz fűzni — mondta a főmérnök — mert, a csóna­kázótó vize akkor tisztulna meg, ha a tó-környék domb­oldalait ellátnák megfelelő övárok- és sövényrendszer­A naptárak szerint még pirosbetiis ünnep április 4-e, ám a felszabadulás évfor­dulójának megünneplése — egy kormánydöntés alapján — az idén elmarad. Helyet­te október 23-a, a Magyar Köztársaság kikiáltásának napja lesz munkaszüneti nap. A parlament egyéb­ként még nem határozott arról, hogy ezután melyek lesznek az állami ünnepe­ink. Mi volt eddig a miskolci gyakorlat? A Városgond­nokságon megtudtuk, hogy tanácselnöki utasítás ren­delkezett arról, melyik épü­letnél milyen alkalommal kell bekapcsolni a díszkivi­lágítást. mikor, hová és mi­lyen zászlók kerüljenek. Ta­valy például eredetileg fél­millió forint állt a cég ren­delkezésére a zászlózáshoz, de körülbelül egymilliót köl­töttek a lobogókra, hiszen sok eltűnt belőlük, ezért, újakat kellett vásárolni, a régieket pedig többször ja­víttatták. Kiemelt ünnepnek számított április 4-e, május 1-je, augusztus 20-a és no­vember 7-e. Ezekre az al­kalmakra. úgynevezett teljes zászlózást írt elő az utasí­tás. Ez pedig azt jelentette, hogy a főútvonalakon min­den egyes zászlótartóban el kellett helyezni egy lobogót. rel, megakadályozva, hogy az eső belevigye a tóba a hordalékot. Lapunk 3. oldalán is Ta­polcáról olvashatnak, még­pedig Tapolca' fürdőinek tör­ténetéről. Idén a zászlózásra ismét félmillió forintot szántak. S amíg nem tudni, hogy hiva­talosan mit ünnepiünk ez­után, addig — a Városgond­nokságon hallott kifejezéssel élve — „operatív módon” döntenek pátriánk fellobo­gózásáról. Ez nagyjából azt jelenti, hogy az ünnep előtt közük a Városgondnokság­gal az adott évfordulóval kapcsolatos teendőjüket. Így például most arról értesül­hettek, hogy április 4-ét nem ünnepeljük meg Mis­kolcon, ezért nem kerülnek ki a zászlók sem. Az idei március 15-én is visszafo­gottabban láttak neki a lo­bogózásnak mint máskor, a nemzetiszínű trikolórokat csupán a kiemelt helyeken rakták ki. A Városgondnokságnak egyébként körülbelül 3000 zászlója van. Ezek többsége piros-fehér-zöld. De nagy­jából ezer darab vörös zász­lóval is rendelkeznek. Ter­mészetesen kíváncsiak vol­tunk, hogy ezeknek mi a sorsa, hiszen várhatóan nem lesznek olyan ünnepek, ame­lyeken ezekre is szükség volna. Erről. most még nem tudtak felvilágosítással szol­gálni. mert mint hállpttuk: egyelőre nincs elképzelése a cégnek arról, mihez kezdjen ennyi vörös lobogóval... De hogy visszatérjünk az eljövendő állami ünnepek­„Hajszálszemlére” indult a tévé Tájkép-stábja az elmúlt hetekben. Miskolc volt az űticéljuk, s elsősorban a nők körében jelentkező hajhullás okait igyekeztek felderíteni a műsor készítői. Igyekezetük több-kevesebb sikerrel járt. A március 24-én látott adásban hallhattuk dr. Mol­nár László bőrgyógyászt, aki a vizsgálatok közepén tartva még nem mondhatott többet, mint hogy valószínűleg a kedvezőtlen környezeti ha­tások az okozói a hajhul­lásnak. Igaz, hogy a főor­vos nem utalt konkrétan Miskolc és körzete egyet­re, szeretnénk minél körül­tekintőbb képet adni ezek­ről. Ezért megkérdeztük az új országgyűlésbe már biz­tosan bekerült néhány párt miskolci képviselőjét; párt­juk szerint melyik ünnep érdemelné meg, hogy a kül­sőségekben is méltó módon emlékezzünk meg róla? Balázsi Tibor, az MDF miskolci elnöke, a Demokra­ta Fórum Országos Választ­mányának tagja szerint már­cius 15-re, Szent István nap­jára és október 23-ra kell majd méltó módon emlékez­ni. Hasonlóan nyilatkozott dr. Bodó Pál, az SZDSZ miskolci ügyvivője, a Szabad Demokraták Országos Taná­csának tagja, aki szintén március 15-öt, Szent István napját, és október 23-át em­lítette, mint ünneplésre méltó évfordulót. Az MSZP irodája nevében Madarász György azt mondotta, hogy szerintük március 15-ét, má­jus 1-jét, augusztus 20-át, mint az államalapító ünne­pét és október 23-át, mint a Magyar Köztársaság kiki­áltásának évfordulóját cél­szerű ezután megünnepelni. Ami április 4-ét és decem­ber 3-át illeti, ezekről nem, de május 9-ről, mint a há­ború befejezésének ünnepé­ről helyes lenne megemléke­zéseket tartani. (bujdos) len vállalata levegőszennye­zésére sem, a műsor készí­tői mégis a Borsodi Ercelő- készítő Mű és az Észak-ma­gyarországi Környezet- és Vízgazdálkodási Igazgatóság vezetőit szólaltatták meg, a vállalat ólomkibocsátását fir­tatva. Egy kis késéssel újra felszínre hozták tehát az 1968 decemberében lezajlott kétpapos kísérletet. Ennek során a kohászat által fel­használt zsugorítványba igye­keztek beágyaztatni a veszé­lyes hulladéknak minősü­lő galvániszapot azzal a szándékkal, hogy ez javíthat a gyártandó acélok minősé­gén. Miután a megfelelő fil­ter, azaz levegőszűrő beren­dezés hiányzik a vállalat ké­ményéből, természetes, hogy az egyébként is magas le- vegőszennyezettségi értékek a kísérlet során megnőttek. Mindezt figyelembe kell ven­ni a hajhullás okait vizsgál­va, de köztudott, hogy a BEM csak egy a sok válla­lat közül, mely a város és környékének levegőjét szeny- nyezi. Márpedig a műsorban más vállalatról szó sem esett. Nincs miért védeni a BÉM- et, valóban súlyosan károsít­ja a Sajó-völgyben élőket, a természetet. Ám a kiválasz­tás egyoldalúnak tűnik, mi több: a műsorban néhány megszólaló nevének felcseré­lése még nehezebbé tette az események követhetőségét. Mi, akik itt élünk, na­gyobb eséllyel tudtuk helyre­rakni a részleteket, egy azon­ban közülük számunkra is újdonságként hatott. Dr. Gyulai Iván, ökológus — háttérben a porba, füstbe vesző LKM-kéményrengeteg- gel — egy méréssorozatra hívta fel a figyelmet a vele készített riport során. Az el­múlt év októberében ugyanis a Köjál és az Ékövizig 10 napos szinkronmérést vég­zett Encsen és Miskolcon. Ugyanazokon a helv°ken. ugyanazokban az időkben mérte a két'hatóság a leve­gő szennyezettségét, egyfor­ma műszerekkel, mégis az eredmények szerint néhol tizennyolcszoros volt a mé­rések közötti különbség, át­lagban pedig három-négy- szer kevesebbet mutattak a Köjál műszerei. A műsor elhangzása után megkerestük dr. Gyulai Ivánt. Vélemé­nye szerint az ilyen bizo­nyítottan nagy adatkülönb­ségek után nemigen bízha­tunk a hatóságok mérései­ben. A decemberben elké­szült szakértői vélemény (a B.-A.-Z. Megyei Köjál im- miszió-pontjainak felülvizs­gálata alapján) sem határoz­za meg egyértelműen, mi okozhatja az eltéréseket. A műszerek hibája, a mintavé­tel pontatlansága, esetleg más? Kelemen József, az Ékövi­zig környezetvédelmi és víz­minőség-védelmi mérőszol­gálatának vezetője: — A mintavétel műszeres felülvizsgálata során azt ál­lapítottuk meg, hogy a Köjál elöregedett, korszerűtlen mű­szerparkja nem volt korrekt, ezért lettek mások az ered­mények. Húszéves Aeromat készülékekről van szó ugyan­is. Erre a Köjál is gyanako­dott már korábban, a kont­rollt tehát kölcsönös tapasz­talatcsereként végeztük. A minták feldolgozásánál nem tapasztaltunk hibákat, min­den esetben az elfogadható 5 százalékon belül voltak az eltérések. Dr. Takács Sándor, a Kö­jál igazgató főorvosa: — Mi is láttuk a Tájkép műsorát, lenne véleményem az elhangzottakról, de erről nem kívánok nyilatkozni. Annyit azonban mondhatok, hogy az ügyben hivatalos lé­péseket kezdeményezünk. El­keserítő ugyanis a közegész­ségügyben dolgozók számára, hogy olyan igaztalan, vagy nem valós alapokon nyugvó közlemények, nyilatkozatok 'jelennek meg a tömegkom­munikációs eszközökben az utóbbi egy—másfél évben, mellyel kellő ismeretek hiá­nyában a. Köjált kívánják lejáratni. (Szabad Föld 1 — február 9. Heti Hírnök — 1989. november 29., Ablak -- március 2,) N. Zs. Tanácstagok fogadóórái Ma tartja tanácstagi foga­dóóráját Csetneki Józsefné, a Győri kapu 156. szám alatti kollégiumban, 16-tól 17 órá­ig; Homolya Gizella a Szé­chenyi út 70. sz. alatti HNF- székházban, 17 órától. (k-ó) Mikor zászíózuirk ezután? Sej, a mi lobogónkat...

Next

/
Oldalképek
Tartalom