Déli Hírlap, 1990. április (22. évfolyam, 76-98. szám)

1990-04-12 / 85. szám

Hol van a íácska? a miskolciaké a szó Postacím: Déli Hírlap. Miskolc, 3501, Pf.: 39. — Telefon: 18-225. — Kérjük olvasóinkat, levelezőinket, hogy panaszaikkal, észrevételeikkel hétfőtől péntekig, lehetőleg 8—14 óra között keressenek fel bennünket. Húsvéti figurák Nyakunkon a húsvét; a gondos háziasszonyok, édesanyák és fiatal leányok keresgélnek az üzletek ünnepi édességvá­lasztékai között. Bár az a szó, hogy választék, talán nem is alkalmazható jelen esetben. Színes fóliába csomagolt bum­fordi bárányok, groteszk nyúisereg és csibekarikatúrák bo­rítják el végeláthatatlan sorokban a polcokat. Pedig tudunk mi nemzetközileg is elismert, kedves állat­figurákat teremteni, gondoljunk a csodapók vízipókra, Vuk- ra, vagy a Ludas Matyi kotnyeles libájára, Galibára —, hogy csak néhányat említsek. Az édesipar jelenlegi árai mellett azt hiszem, joggal el­várhatjuk, ne ilyen sekélyes küllemű torzókkal formálják gyermekeink ízlésvilágát. Mert milyen a gyermek: ezt látja, ezért nyafog szülőnek, nagyszülőnek. Mi meg mást nem te­hetünk, ezt nyomjuk a locsolkodók kezébe is. De csak azért, mert választási lehetőségünk nincs. Vannak viszont tehetséges fiatal művészeink — szobrá­szok, festők, grafikusok és iparművészek —, akik talán nem tartanák lealacsonyítónak színes, formagazdag csokoládéfi­gurák megtervezését, ha erre megbízást kapnának. Hiszem, hogy ezzel a gyermekeknek szerzett örömön túl képzőmű­vészeti kultúránknak is hasznos szolgálatot tennénk, mert a ma még játszogatókból nő fel jövőnk művészgenerációja. Tudom, jelenleg is (sajnos) van még Igény „kertitörpék­re”, de a csokoládégyárak is törekedhetnek választékbőví­tésre a vásárlóközönség megnyerése érdekében. Ha ez az öt­let nem rentábilis, ne egyszerre történjen az átalakulás — napjaink a kompromisszumok időszaka — beérem azzal is, ha a következő húsvéti ünnepek előtt szabadon, magam dönthetek a kedvesebb állatfigurák, vagy a szörnyecskék mellett. Márkus László Azf'::yálaÁ^fq^^Qgy^M Lezárták a telefonfülkéket A Korvin Ottó utcában •gyesek WC-nek használják a telefonfülkéket - tette szóvá egy olvasónk. Levelére az alábbi választ kaptuk Marjas Lászlónétól, a Városgondnok­ság igazgatójától: ,3arsi Zoltán, Miskolc, Korvin Ottó u. 5. sz. alatti lakos bejelentését, annak el­lenére. hogy a fülkék elbon­tása, lezárása nem tartozik a Városgondnokság hatáskö­rébe, megvizsgáltuk. Az épület kezelőjét, a Borsodi Ruházati Nagykereskedelmi Vállalat Delta Műszaki Kft.- jét már 1990. január 12-én intézkedésre kértük. A be­jelentőt — igaz, nem írás­ban, hanem a diszpécser- szolgálaton keresztül — er­ről tájékoztattuk. 0 a kft. illetékesét, Kósa Bertalannét meg is kereste. A kft. a te­lefonfülkéket — kapacitás hiányában — azonnal nem tudta lezárni, ezért ez csak március 23-án történt meg. Végül is intézményünk a posta téves, nem körültekin­tő válaszlevele alapján' vált az ügy »főszereplőjévé«.” Templom, 60 ezerért Négyen vagyunk az asztalnál a presszóban. Egy szobrász, én és két kávé. És ha lenne bennem bátorság, és nem röstelkednék se­kélyes műveltségem miatt, szívem szerint megkérdezném a szak­embertől, miért kerül egy templom csak hatvanezerbe. Ugyanis ennyi az ára egy mű­alkotásnak, amely vá­rosunk főutcájának egyik kirakatát díszíti. Fa keretben bronz anyóka — talán imát mormol magában — és a megfeszített Jézus készteti megállásra a járókelőt. A fakereten látszik az idő vasfoga, valamikor falusi porta hasznos mezőgazdasági eszközének darabja le­hetett. Most boltíves templomhajót formáz. Krisztus keresztjén vi­szont látszik modern korunk, mert a he­gesztési fröcskölés cu­dar, egyértelműen mu­tatja, hogy napjaink terméke. Aki a fáját készítette, talán régen a földben porlad már. Szobrász ismerősöm­mel a választások pla­kátháborújának — úgy látszik — maradandó nyomairól polemizá­lunk. Közben egyre jobban szégyenkezem. De döntöttem: még­sem adom ki magam, hogy miért ilyen olcsó egy templom, városi létemre miért nem is­merem eléggé múltunk agrár termelőeszköze­it? Inkább ha arra visz az utam, egy darabig átmegyek a másik ol­dalra ... M. L. Miskolc Sok kellene belőiük jjc A Széchenyi úton és a belvárosi tereken találkoz­hatunk ezekkel az új, for­matervezett hulladéktárolók­kal. Szépen illeszkednek a környezetbe. Jut-e vajon be­lőlük a lakótelepekre is? Ahol viszont már megvan­nak, jó lepne, ha beléjük, és nem melléjük dobálnánk a szemetet... Sz. G. Miskolc Az a kedves vásárlónk, aki az előző hirdetéseinkben megjelent grafikát, vagy vásárlásnál a cserébe kapott tojásrészletet összeragasztotta egy egész tojássá, nevével, címével ellátva április 13-án, 16 óráig helyezze a bejáratoknál levő gyüjtőládába, NYERHET VELE! HÚSVÉTI MEGLEPETÉSÜNK: április 13-án, 17 órakor három értékes édesség-ajándékcsomagot * sorsolunk ki. Szerencsét kíván a CENTRUM! MISKOLCI ÁRUHÁZA jje Múlt heti rovatösszeállításunkban arról írtunk, hogy ül­tetik a fákat városszerte; a természet egy kis darabját va­rázsolják a kertészek a kőrengetegbe. Még körül is kerítik a növényeket, védelmet nyújtva a csemetéknek. Ez a „kerí­tés” azonban üresen tátong. Vajon hová tűnt belőle a fa­csemete? Sz. G. Miskolc f/1 •• •• Köszönöm a segítséget Sajnos én is tapasztaltam, hogy a Korvin Ottó utcai telefonfülkékből garázda ele­mek kiszerelték a készülé­keket. Ugyanis innen szeret­tem volna telefonálni a mi­nap, amikor arra jártam, ügyeimet intézni. A Korona taxi egyik rendkívül udvari­as gépkocsivezetője azt aján­lotta: jobban járok, ha nem várakoztatom őt, hanem dolgom végeztével hívok egy taxit. Igen ám, de amint említettem, működőképes nyilvános telefonállomást nem találtam a Korvin Ottó utcában. Kínomban bemen­tem az ottani háztartási- és illatszerboltba, ahol vásárol­tam néhány apróságot. A pénztárnál álló férfi eladót (lehet, hogy vezetőt) eléggé restellkedve kértem: szánjon meg azzal, hogy hívjon ne­kem egy taxit. És itt történt a csoda. A férfi egyáltalán nem tiltakozott, nem hivat­kozott „szolgálati szabályok­ra”, sőt még a telefonálásért ajánlott 2 forintra sem tar­tott igényt. A Korona taxi 4. számú gépkocsija pedig perceken belül megjelent, s a sofőr még mentegetőzött is: ha a központ hamarabb kapcsol, gyorsabban ért vol­na ide. Ezt követően, potom 1 — azaz egy — forint bor­ravaló ellenében az út vé­gén nemcsak kiszállni segí­tett a kocsijából, hanem még be is hozta csomagjaimat a lakásomba. Szóval, vannak még cso­dák! ... R. A. Miskolc, < Damjanich u. Édes álomból ébresztve Bongó! Ez az össznépi nyerési lehetőség nemcsak a 7 milliós tétjével vonzó, de a havonta ismétlődő nyilvá­nos tévébeli sorsolása miatt is népszerű. A hozzá kap­csolt telefonos játékával minden rendben is lenne ad­dig, amíg a néző maga dönt­heti el, hogy a játék kere­tében óhajtja-e hívni a té­vét, vagy nem kíván részt venni ebben a játékban. Ám ez az éjszakába nyúló Bon­gó-hívás a televízió részéről kimeríti a zaklatás kritériu­mát — véleményem szerint. Ugyanis — ami a hívások­nál gyorsan kiderül — nem mindenki nézi a Bongó mű­sorát. Nyilván az 1-es program nézői nem azzal veszik fel a kagylót-; hogy Bongó, ha­nem hogy: Tessék?! Úgy­szintén azok sem, akik ol­vasnak, beszélgetnek a késő esti órákban. Ám ezek még a jobbik esetek. Vannak azonban olyanok, akik ilyen­tájt már lefekszenek, mert álmosak, fáradtak, egyálta­lán, mert késő este van. S bizony, akit félálmában, vagy éppen lázasan, influ­enzában kiugraszt az ötödik csengetés az ágyból, nem valószínű, hogy azt fogja mondani, hogy „Bongó”, hanem valami egészen mást, talán cifrábbat... A választási csaták hoz­zászoktattak bennünket, hogy a középületeket, hirde­tőtáblákat plakáterdő borí­totta, borítja még ma is. Mondhatjuk, ez az esemény velejárója. Arra viszont már érzékenyebben reagálunk, ha a házak falán, kerítése­ken, különböző ordenáré fir- kálmányokba ütközik a te­kintetünk. Arról viszont már véle­ményt sem mondhatunk, mi vezethette a Vörösmarty utca 44. számú ház lépcsőház aj­tajára kitűzött szöveg író­ját. Elolvasva a „közle­ményt”, amely lakbérszedés időpontjáról tájékoztat, eny­hén szólva elönti az embert a méreg. Jóllehet, nem vár­hatjuk el, hogy mindenki nyelvésztehetséggel rendel­kezzen, s még a kiabáló he­Az sem örül a kései hí­vásnak, aki altatóval alszik, és az sem, ahol pici baba sír fel a kitartó csengetésre. Ahol pedig egy kórházban fekvő, válságos állapotban lévő hozzátartozóról várják a hírt, egyenesen kétségbe­Szinte mindennapos téma az autósok, gyalogosok kö­rében a Marx téri csomó­pont. A Bükk Áruház meg­nyitása óta igen megnőtt a forgalom és veszélyessé vált a közlekedés errefelé. Több­ször javasoltuk az illetéke­seknek, hogy létesítsenek táblával védett és útburko­lati jellel ellátott gyalogát­kelőhelyet az autóbuszmeg­álló és a bevásárlóközpont között. Ez tavaly meg is tör­tént. A helyzet azonban nem változott. A gyalogosok több­nyire most is a nyílt úttes­ten szaladnak át a másik oldalra, a száguldó autók közt cikázva. A járműveze­tők pedig — különösen azok, akik járatlanok —, csak az utolsó pillanatban veszik észre a körforgalomból ki­bukkanva a zebrát. Csak hirtelen fékezéssel tudják megállítani a járművüket, arról nem is beszélve, hogy lyesírási hibák is megbocsát­hatok — valószínű hiány­zott a magyar órákról az illető (házfelügyelő) —, de a lakók ilyen formájú meg­sértése visszataszító, megen­gedhetetlen. Mert az addig rendjén van, hogy értesíti a lakókat a díjbeszedés idő­pontjáról, de hogyan veszi a bátorságot ahhoz, hogy a felhívás végén csak úgy egy­szerűen „leállatozzon” vala­kit, még akkor is, ha előző­leg leszakították hasonló „felhívását”. Egy biztos: ha én ott laknék, „állati gyor­sasággal” elsőnek téptem volna le ezt a szörnyű, os­toba firkálmányt. Megtette helyettem más, aki felhábo­rodott levél kíséretében jut­tatta el szerkesztőségünkbe. ejtő az ilyen vidám, ékelő­dő zaklatás. A műsor készítői talán másként is gondoskodhatná­nak a Bongó reklámozásá­ról... S. S. Miskolc mi történhet akkor, hanem sikerül idejében fékezni... A város felől érkezők a megállóban várakozó busz mögül nem látják az átke­lőket. Talán segítene a hely­zeten, ha a körforgalomtól távolabbra festenék fed a zebrát, és nem ártana egy rendőrlámpa sem. Természe­tesen mindezek csak eszkö­zök és nem pótolhatják a közlekedési fegyelmet, ami nélkül minden próbálkozás hiábavaló. Sz. B. Válaszra sem méltattak A Déli Hírlap segítségét kértem panaszom orvoslásá­hoz. Levelem meg is jelent lapjukban, „Becsaptak ben­nünket” címmel. Sajnos, azonban az illetékes eddig még csak válaszra sem mél­tatott. Emlékeztetőül: 1989. júni­us 1-től 9 éjszakáért Várná­ba, a Moszkva Hotelbe 25 000 forintot fizettünk be (reg­gelivel és vacsorával), három főre. Az Mg. Tourist foglal­ta a szállást és intézte az utat. A napokban olvastam ismét a hirdetésüket, amely­ben ugyanezt az utat 15 ezer forintért kínálják — 1990-re. A két összeg közötti (10 ezer) különbözeiét kértem annak idején is, de csak 3460 fo­rintot fizettek vissza. Ameny- nyiben az Mg. Tourist nem hajlandó változtatni állás­pontján, szeretném, ha az illetékes felügyeleti szerve végre megvizsgálná az ügye­met, és helyt adna jogos kö­vetelésemnek. Ügy gondo­lom, ma tízezer forint nem elhanyagolható összeg. Kozma Istvánná Miskolc, Csaba vasár u. 80. , Rossz helyen van a zebra Durva díjbeszedés H.-ná

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom