Déli Hírlap, 1990. április (22. évfolyam, 76-98. szám)

1990-04-11 / 84. szám

Gazdátlan a Bükk? Nemegyszer korholtuk a turistákat, hogy nem vigyáz­nak a Bükk-fennsík tisztasá­gára. Ám arról már jóval kevesebb szó esett eddig, hogy azok, akiket ezért fi­zetnek, miért nem végzik el a munkájukat. A jávorkúti Nagyréten ugyanis az elmúlt héten mindennap a dugig tö­mött szeméttartókban „gyö­nyörködhettek” az arra já­rók, akik a hulladékot már csak a tárolók mellé dobhat­ták. A Borsod Megyei Erdő- gazdaság, vagy a Bükki Nemzeti Park dolga-e, nem tudjuk, mint ahogy már rég­óta nincs gazdája annak a sorompónak sem, amely a jávorkúti Nagyrét után lenne hivatott megállítani a turis­tákat. A táj szépségéhez, a természetvédelmi területhez méltatlan a félig törött so­rompó látványa. Hiányzik egy figyelmeztető tábla is — a behajtani tilos jelzésen kívül —, amelyen világosan leírják, hogy március 15-,tői tilos továbbmenniük az au­tósoknak ezen az úton. (Vadas Zsuzsa felvételei) A pártatlan szakértők bizottságát hívják össze Rostálják az utcaneveket Maracl-p Kun Béla? Vajon lesz-e jövőre Ta­nácsköztársaság és Kun Béla városrészünk . Miskolcon? Felszabadítók útja marad-e az az útvonal, amely a Ma­gyar—Szovjet Barátság térbe torkollik? Nem kell nagy jóstehetségnek lenni ahhoz, hogy ezek az elnevezések alighanem másokkal fognak elcserélődni. Az MDF még jó néhány hónappal ezelőtt javasolta, hogy például az MSZB tér legyen Október 23-a tér. Persze utca és térelnevezési ügyekben egy igazi demok­ratikus, többpártrendszerű jogállamban nem politikai párt, vagy pártok döntenek, és mégcsak nem is napi po­litikai szempontokat tesznek mérlegre. A döntés az ön­kormányzóié kell, hogy le­gyen. a javaslatokat pedig egy pártatlan, megfelelő szakmai tekintéllyel rendel­kező bizottságnak kell meg­tennie. Miskolcon megtették efelé az első lépéseket. A létrehívandó várostör­téneti bizottság feladatköre az utcanevek megváltozta­tása, vagy új utcák elneve­zése, intézmények nevének megváltoztatása, emlékhe­lyek, emléktáblák elhelye­zése, megszüntetése, köztéri alkotások — természetesen a . személyt ábrázolóakról van szó — elhelyezése, megva­lósítása. Azaz pontosabban fogalmazva, mindezen té­makörökben a szakmailag megalapozott javaslatok megtétele, szakvélemények megfogalmazása a feladatuk, hiszen a döntés az önkor­mányzat kezében van és lesz, valamint a város pol­gárainak is van beleszólá­suk ezen ügyekbe, ha úgy tetszik, közvetlen módon is... Vajon kik lesznek á bi­zottság tagjai? Legfrissebb értesüléseink szerint eddig személy szerint felkérték dr. Deák Gábort nyugalmazott iskolaigazgatót, ismert lokál- patriótát, dr. Csorba Csabát, a megyei levéltár igazgató­ját, dr. Kárpáti Bélát tanárt, aki szintén elismert: hely tör. ténész, Perényi Károlyt, aki a miskolci utcanevek törté­neti kutatásaival szerzett magának hírnevet, valamint Balázs Józsefet, aki a Mis­kolci Városszépítő Egyesület diósgyőri csoportjában mun­kálkodik. Intézményeket is felkértek, hogy delegáljanak szakértőket: a Herman Ottó Múzeumot, a Szemere Berta, lan Egyesületet, a Miskolci Városszépítő Egyesületet. A várass zépítő.ket Kelemen István, volt városi főépítése, az egyesület titkára képvi­seli majd. A végleges bi­zottsági névsorról reméljük majd hamarosan hírt adha­tunk.­Mi azt reméljük a bizott­ság munkálkodásától: olyan utca és térnevek, emlékhe-i. lyek és emléktáblák lesznek Miskolcon, amelyek, száz év múltán is ott maradhatnak a helyükön, és nem keli majd egy újabb bizottságot összehívni unokáinknak, hogy kijavítsák elődeik té­vedéseit. (k=ó) Társadalmi mn^Sca: egy krrszak lezárul! Ms zitolsé fdffigé? I városért holnap is lepni leli... Elég kényes helyzetben voltak az illetékesek, ami­kor az elmúlt évi miskolci társadalmi munkavégzés eredményeit értékelve, a ju­talmazásról kellett dönteni­ük: ugyanis az év elején még pályázó {ÍISZ-csapatok, szocialista brigádok, mint szervezetek, eltűntek a tör­ténelmi süllyesztőben. Ám azok, akik gereblyét, kapát, kőműveskanalat ragadtak akár ilyen, akár olyan szer­vezeti keretben, mégiscsak a várost szépítették, gyarapí­tották, és ha most temetni is kell a régi fazonú társa­dalmi munkát, az ő jutal­mukat nem lehet elfeledni. © PÉNZ HELYETT ZENE Némi vita után az a dön­tés született, hogy miután van egy érvényben levő sza­A MISKOLCIAK NAPILAPJA XXII. ÉVFOLYAM, 84. SZÁM 1990. APRILIS 11., SZERDA ÁRA: 3,50 forint Hitelre viszik a videót A Szentpéteri kapui Bucó- shop megnyitása előtt azt ígérték, hogy a hazai árak­hoz viszonyítva átlagosan 15—20 százalékkal adják ol­csóbban a nyugatról szárma­zó áruikat, amelyek között műszaki cikkek, ruházati termékek, bizsuk és kozme­tikumok találhatók. A nyu­gati illetőségű üzletház ke­reskedelmi ars poeticája ugyanis az, hogy minél több miskolci és városkörnyéki vásárló meg tudja fizetni az általuk kínált árukat. — Az ígéretet beváltottuk, sőt a közelmúltban beveze- zett új kereskedelmi akció­val még elérhetőbbé tettük a vevőink számára, hogy a több ezer, vagy tízezer fo­rint értékű szórakoztató elektronikai cikkekhez, vagy háztartási gépekhez hama­rabb hozzájuthassanak. Be­vezettük ugyanis az OTP- hitelakciót — mondja Sebők Gyula, a Lenia—Wawel— Wien osztrák—magyar ve­gyes vállalat észak-kelet-ma- gyarországi területi igazga­tója. — Azóta 10 százalékos elő­leg befizetésével igen sokan vásároltak videót, fagyasztót és rádiósmagnót, de sokan a kötelezőnél magasabb összeget is befizetnek előleg­ként. így a húsvéti ünnepe­ken már igen sokan örülhet­nek az itt vásárolt új szer­zeményeknek. Szeretnénk még továbbra is kedvet esi-, nálini az akcióhoz, ezért akik* április 13-ig záróráig az áruházban OTP hitelre vásá­rolnak, nyereményben re­ménykedhetnek. Az egyik szerencsés vásárló egy gyűrt selyemből készült joggingot választhat, a másik nyertes egy dzsekit, a harmadik pe­dig öt pólót vihet majd ha­za. A sorsolást április 14-én tartjuk, a már meghirdetett Bucó-bulin. O. E. Cukrászda lesz a „curász ’dából Immár 3 napja fölhúzták a Bigatton cukrászda nap­ernyőjét; a fehér vásznon mindkét oldalon „curász”-da olvasható. Akik kevésbé já­ratosak az olasz nyelvben, fel,tételezték, hogy szándé­kosan nem magyarul írták ki ezt a szót. Vajon miért? — kérdeztük Balázsi Gönczi Máriától, a Bigatton Kft. ügyvezető igazgatójától. — Sajnos, a felirat Olasz­országban készült, § a hibát már csak akkor vettük ész­re, amikor a napernyő a helyére került. Azonnal in­tézkedtünk, s valószínű, hogy mire e sorok megj elem­nek, már megérkezik Olasz­országból a javított változat. A lényeg az, hogy mikor megnyitjuk az olasz cukrász­dát, hibátlan lesz a felirat. Reméljük, hogy csupán ez lesz az egyetlen hiba, ebben az egyedülálló beruházás­ban, „ bályzat a jutalmazásokra, az egész versengésre — és ezt senki nem helyezte hatályon kívül —, valamint, amikor versembe indultak a részt­vevők, még a régi feltételek álltak, nem célszerű és jog­szerű most változtatni. Kap­ja meg mindenki utoljára még úgy a jutalmakat, mint eddig minden évben. Voit olyan javaslat is, hogy az egyéni és közösségi jutalmak helyett legyen egy színházi est, zenei koncert a kollek­tív jutalom. Bár ez az ötlet nem talált kedvező fogadtatásra, ne­künk eszünkbe jutott, hogy vajon mit játszott volna a zenekar? Talán egy utolsó tangót? © INGYEN ANYAG NINCS De nem szabad és’ nem is lehet azon humorizálni, hogy a rendszerváltás nagy rostá­ján most kipereg ez a szem is, hiszen azokra a százmil­liókra, amit a társadalmi munka jelentett Miskolcon a városnak, óriási szüksége lenne a jövőben is. Senki nem gondolhatja komolyan, hogy a városért végzett ön­zetlen munka értelme is odaveszhet azért, mert a ke­retek, a módszerek, amelyek eddig jellemezték a társa­dalmi munkát, menthetetle­nül elavultak, lejáratódtak. Ha fellapozzuk a város tör­ténetét leíró műveket, ab­ban sorra találunk doku­mentumokat arról, hogy minden korban és rendszer­ben áldoztak városukért a polgárok. És azt sem szabad elfeledni, hogy Miskolc sze­gényebb lenne egy műjég­pálya, a Vadaspark, vagy a Technika Háza nélkül. * Perszé azt mindenki tud­ja, hogy ami eddig történt, az magán viseli az állam­párti hatalom nyomait. Mert amíg volt bőven pénz az or­szág kasszájában, nem szá­mított, hogy. brigádok, gé­pek dolgoztak munkaidő alatt, áltársadalmi munkán szinte mindenütt, és a való­ban lelkes aktivisták mellett ott voltak szép számban a bújtatott kényszerrel, vagy munkahelyi utasítással ki­rendeltek is. Ügymond „in­gyen” volt itt minden, de azt ugyebár ma már min­denki tudja, hogy ingyen munkaidő, teljesítmény, gép­óra, anyag nem létezik, mert valahol mindig meg kellett fizetni az árát. © NEM JOGI KÉRDÉS gj-' ■ Ha ehhez azt is hozzá- i-vesszük; az életszínvonal csökkenésével, és a régi po­litikai szervezeti rend meg­bomlásával egyre nehezebb volt az embereket rávenni a társadalmi munkára, iga­zán kész csoda, hogy Mis­kolcon 95,1 millió forintra taksálták a tavaly elvégzett társadalmi munka értékét. Persze számítani sokfélekép­pen lehet, de talán az eddi­gi szisztéma egyik nagy hi­bája épp ez a forintokban való méricskélés volt. Hogy mi lesz a jövőben? Ma még nem látni, nem tudni. Az bizonyos, hogy sok egyéb mellett új kereteket kell teremteni a városért vé­gezhető önzetlen munkának is. Nagy kár, sőt bűn lenne, ha nem számítana az új ve­zetés majd azokra az embe­rekre, akik eddig is meg­őrizték lokálpatrióta érzései­ket, és ne próbálnának meg újakat toborozni melléjük. Valószínű, hogy ez nem is jogi, igazgatási probléma: új szabályokat könnyű kitalál­ni. Sokkal nehezebb lesz egy jó ügy tekintélyét visszaál­lítani. (kiss) HU Uniót

Next

/
Oldalképek
Tartalom