Déli Hírlap, 1990. április (22. évfolyam, 76-98. szám)

1990-04-02 / 76. szám

★ Pfening László ózdi fiatalembertől sohasem voltak idegenek a különböző művészeti ágak, hiszen kitűnően zongorázik, fest. rajzol, farag, ám ezúttal teljesen új oldaláról is­merhette meg a nagyközönség. Keramikus lett. s nem is sikertelen! Első nyilvános be­mutatkozása után megállapodást kötött egy holland céggel, amely alapján Hollandiában is értékesítik alkotásait. Az átképzéstől a pályaelhagyásig Lesznek-e pedagógusok állás nélkül? Páncél vármegye nevelte éket H©f* palaki éiálmk I Anekdota szól arról, hogy a régi időkben, amikor a diákok szuplikációba jártak, hogy összegyűjtsék á kálvinista pat- rónusok és az egyszerű hívek által a kollégium fenntartására szánt természetbeni adomá­nyokat, az egyik patrónusnál összetalálkozott egy debreceni, •gy pataki és egy pápai diák. Jó kedélyű ember volt a házi­gazda, s nem is késett, hogy a három híres kollégium szupli- kánsait vetélkedésre bírja. Elő­vett hát egy körmöd aranyat, mondván: azé lesz, aki az asz­talra tett főtt tojásra a legta­lálóbb idézetet mondja a Bib­liából. Elsőnek a pápai diák nyúlt a tojáshoz, ráolvasván a Szentírásból a következő textust: „Megtörlek téged, mint az asszonynak magva a kígyó fejét.” — Jól van. amiee — szólt a patrónus —, de add csak át a debreceni barátodnak. A debreceni átvéve a to­jást, héjától megtisztította, majd ezt idézte: „Megsóz­lak téged, a földnek savá­val.” — No, pataki, lássuk, tudsz-e te is mondani va­lamit? A pataki diák cseppet sem kérette magát. A meg­tisztított, megsózott tojást kezébe vette: „Menj bé a te uradnak örömébe!” — mond­ta, s azzal lenyelte. ilyen és ehhez hasonló történetek kötetszámra ma­radtak fenn az 1531-ben ala­pított Sárospataki Reformá­tus Kollégium diákjairól, bizonyságául annak, hogy a letűnt csaknem félezer esz­tendő folyamán sajátos di­ákélet alakúit ki az ősi fa­lak között. A kg telt el 90 év, s az is­kola rendjének, okiató-neve- lő munkájának es a d.ők­éiéinek a szabályozására a kollégium palrónusa, I. Rá­kóczi György 1821 ben el­rendelte a/ addig csak so- káslogon a apu.ó törvények rendszer be foglalását. A la­tin nyelven szerkesztett is­kolai törvénykönyv, a „Le­ges Scholae Saaros-Patachi- nae” paragra tusaiból és a későbbi iskolai rendelkezé­sekből azt láthatjuk, hogy valóságos kis köztársaság­ban éltek haidan a pataki diákok övék volt egészen az iskola, de rájuk neheze­dett annak sok gondja is. A nagyobbak tanították a ki­sebbeket. a diákság őrei áll­tak a kapuban mint janito­rok. diákörs7emek, a vigilek vigyáztak éjjel a kollégium nyugalmára. A diákok gon­dozták a kollégium szőlőit: kapáltak, szüreteltek, tar­tották rendben a pincét, árulták a bort, osztották he­tenként a cipót, kezelték a könyvtárt. Ök voltak az is­kola szünidei őrzői mint re­manensek, ők virrasztottak beteg társaik felett, ők vit­ték temetőbe a kollégium halottait: tanárokat és diá­kokat. önállóságra, helytállásra nevelte a kollégium a diák­jait, s ennek számos lehető­sége, intézménye volt, pél­dául az említett szuplikáción kívül a legáció, mendikáció. A „sátoros” ünnepeken: ka­rácsonykor, hnsvétkor, pün­kösdkor a diákok falun, vá­roson felkeresték a kálvinis­ta gyülekezeteket. A nagy diákok templomi szolgálatot végeztek, a kisebbek pedig ünnepi verssel köszöntötték a családokat. Se szeri, se száma százado­kon át Patakon a különféle ifjúsági egyesületeknek. Kövy Sándor, a kollégium országos hírű jogproí'esszora 1813-ban Páncél vármegye néven egy jelképes várme­gyét alapított, amelynek pa­taki diákoskodása alatt Kos­suth Lajos is „polgára” volt. Az volt ezzel a célja l£övy- nek, hogy a joghallgatok eb­ben a jelképes vármegyében gyakorlatilag is felkészülhes­senek jövendő hivatásukra: a törvénykezésre, a várme­gyei életre és szolgálatra. A diákok másik szellemi „gyakorlótere” volt a Pataki lijúegylet, amely 1832-ben Szemere Bertalan kezdemé­nyezésére alakult, aki jogi tanulmányait a pataki kol­légiumban végezte. Az egye­sület pár év múlva irodaimi önképzőkörként működött, s a nevét Szépmű Egyletre változtatták. Vasárnap dél­előtti összejöveteleiken saját verseiket, elbeszéléseiket, ta­nulmányaikat és más szép­prózai müveiket adták elő s bírálták meg. Parthenon né­ven egy irodalmi zsebkönv- vet is megjelentettek a kol­légium nyomdájában. A Szépmű Egylet műsora­in gyakran szerepelt versei­vel Tompa Mihály is, aki­ről az egyesületi jegyzőköny­vében az egyik helyen ezt a „bíráló” mondatot olvashat­juk: „A szavalás hevében üstöké úgy állt az égnek, akár a pacsirta kontva.” És ha már anekdotával kezdtük a pataki diákéletre való emlékezésünket, befeje­zésül is hadd mondjunk el egy kedves történetet az egyszeri cigándi emberről, aki Patakon járva ellátoga­tott a kollégiumba is, és ha­zatérve falujába, így szólt a feleségéhez: „Hallod-e any­juk? Nem tudom, mi van ezekkel a pataki diákokkal... Húsz évvel ezelőtt jártam utoljára a kollégiumban, de most is épp oly fiatalok, mint akkor voltak!” Igaza van a cigándi atya­finak. Mert a pataki diákok évszázadok óta, ma is, min­dig fiatalok, friss gondolko­dásúak, talpraesettek. És iskolájukat ugyanolyan ra- gaszkodóan szeretik, ahogyan a hajdani neves és névtelen elődök szerették. Hegyi József Vannak, lesznek-e miskolci pedagógusok — és óvónők — állás nélkül? - kérdeztük dr. Környey Lászlótól, a városi ta­nács művelődési osztályának vezetőjétől. Megtudtuk, hogy az elmúlt években Miskolcon általában 50-80 pedagógus vált feleslegessé egy-egy esz­tendőben. Ám állás nélkül senki sem maradt, aminek több oka van. Az egyik: aki­re nincs szükség itt, arra szük­ség lehet ott. Szép számmal vannak pályaelhagyók. A gye­sen, gyeden levőket is pótolni kell. A nyugdíjba menőket úgyszintén. Az iskolák önállóvá válá­sával még inkább megnőtt a tanács — a művelődési osztály — szerepe abban, hogy koordinálja a ..pedagó­gusmozgást”. A pillanatnyi helyzet: szeptemberre a mis­kolci óvodákból 21-en men­nek nyugdíjba, az általános iskolákból 38-an. Az óvo­dákban 37-en válnak feles­legessé a mindinkább csök­kenő gyereklétszám miatt. A két szám különbsége 16. Ennyi óvónőt szerződéssel tudnak foglalkoztatni. Az ál­talános iskolákban 71 peda­gógus munkájára nem tar­tanak igényt, tehát 33 tanár és tanító lesz, akinek szer­ződéses munkát tudnak kí­nálni. Nem éppen szívvidító hír annak az 57 nyugdíjas pe­dagógusnak, aki szerződéses viszonyban dolgozik az ál­talános iskolákban, és annak a 11 nyugdíjasnak, aki üres álláshelyen van, hogy ve­lük szemben előnyt élvez­nek azok. akik még nem ér­ték el ezt a kort. Az egri főiskolával közö­sen szeptembertől két, Mis­kolcra kihelyezett nyelv­szakos osztály indul (német és angol), amelynek tanuló­ja 20—20 miskolci pedagó­gus lesz. Jelenleg 207 oro­szos jár különböző nyelv- tanfolyamokra. Nagyban enyhítheti a gon­dokat, hogv szeptemberben 10—12 új középiskolai osz­tály indul (öt gimnáziumi, három szakközépiskolai és kettő-négy szakmunkáskép­zős), ami új álláshelyeket jelenthet. (Miskolc általános iskoláiban 50-en dolgoznak középiskolai tanári diplo­mával !) Világos, hogy az ideális az lenne, ha — mert kevesebb a gyerek — ki­sebb csoportokat alakítaná­nak ki. Erre azonban nincs pénz. Arra viszont kerítet­tek — természetesen más­honnan elvéve —, ami azt a veszélyt hárította el, hogy oktatási intézményeket kell­jen bfezárni. A városi tanács 184 millió forint pluszt biz­tosított a művelődési ágazat számára. Jelenleg Miskolcon két pe­dagógus él munkanélküli se­gélyből, de ők nem azért ke­rültek az utcára, mert fe­leslegessé vált a helyük. A tanácson rendelkezésre állnak az óvónők, az általá­nos iskolai tanítók-tanárok és a középiskolai tanárok fizetésének átlagai. Ezek a következők: 10 590 forint, 13 300 forint, és 15 988 fo­rint. Sí— * János passió A Miskolci Szimfonikus Zenekar újabb nagy vállal­kozása Christop Biller NDK- beli karmester vezényletével Bach János passió című mű­vének bemutatása. A monu­mentális mű kórusbetétjeit a Magyar Állami Énekkar szólaltatja meg. Az evangé­lista szólamot Mukk József énekli. A szoprán, alt, bari­ton és basszus szólóra írt áriákat Váradi Marianna, Németh Judit, Pataki Antal és Köves Péter előadásában hallhatja a közönség. Az or­gonaszólamot Déri András játssza. Az előadás ma este fél 8-tól lesz a Miskolci Nemzeti Színházban. II Map Mise Miskolcon Eddig még soha nem hal­lott, egységes és sajátos ze­nei világ egyszerre kongat­ja meg a harangokat és a szíveket. Ez a műfaj hidat Miskofc-környéki címerek Kisfokai Némelyik Miskolc-környé- ki település az elmúlt idők­ben a történelmi múltjára emlékező címerrel is rendel­kezett, de meghatározó jel­legzetessége mindegyiknek van. A Borsod Megyei Le­véltár munkatársai a címer­tan törvényei szerint most megújították, megrajzolták a jelképeket. Ezekből muta­tunk be néhányat. Kistokajt először 1256-ban említi oklevél, de minden bizonnyal ennél századokkal régebbi múltra megy vissza. Neve török eredetű, egyes nyelvészek szerint „folyó menti erdő” a jelentése. A „Kis” előtag a megkülönböz­tetést szolgálja a másik, a Tisza-Bodrog összefolyásánál fekvő, s híresebb Tokajtól. Az első népszámláláskor (1787) félezren lakták, akik közül minden tizedik nemes volt. A kiegyezéskor alig másfél százzal éltek itt töb­ben. mint 8 évtizeddel az­előtt. Száz esztendőt kellett várni, míg a lélekszám meg­kétszereződött (1980: 1245). Az 1980-as években erőteljes a népesség gyarapodása (1988: 1453). Borsod vármegye levéltá­rában, egy 1784-ben kelt bi­zonyságlevélen maradt meg Kistokaj címeres pecsétjének lenyomata, „KIS TOKALY HELYS. PETSET” felirattal. Pelikánt ábrázol, feje fölött (valószínűleg) korona látszik. Tóth Péter, a levéltár tudo­mányos főmunkatársa érde­me a pecsét kikutatása. A megújított címert B. Balsai Jolán restaurátor-mű­vész tervezte és rajzolta: csücsköstalpú pajzs kék me­zejében ezüst színű pelikán áll (amely a monda szerint saját vérével táplálja fióká­it), fölötte arany korona le­beg. A pelikán zöld halmon áll. Bár az eredeti pecsét nem ábrázolja, talán a pecsétvéső felületessége miatt, hiányzik a pelikán lába mellől a fé­szek, a nyakukat nyújtogató fiókákkal (jellegzetes címer­ábrázolás). Talán a címer megújításakor, hivatalossá tételekor érdemes lenne ez­zel is kiegészíteni ezt az im­ponáló közösségi jelképet, amelyre Kistokaj lakossága méltán lehet büszke. dr. Csorba Csaba alkot a klasszikus zene, a rock és az autentikus nép­zene között — írta a kritika jó három évvel ezelőtt az akkor Szegeden nagy siker­rel bemutatott Magyar Mi­séről. A darabot most or­szágos tűrnésorozatra indít­ják. Ennek első állomása­ként a miskolci közönség láthatja. A Tolcsvay testvérek, László és Béla négy évvel ezelőtt írták és zenésítették meg a Magyar Misét. Rá egy évre mutatták be a szegedi szabadtéri színpadon és a Margitszigeten. Az előadás olyan sztárvendégeket sora­koztat fel, mint Demjén Fe­renc, Vikidül Gyula, Pitti Katalin, Begányi Ferenc, a Téka, a Tomkins és az. Ama- dinda együttes, valamint közreműködik a szerzőpáros is. A Liszt Ferenc-díjas ope­raénekesnő Pitti Katalin da­rabbeli szerepéről szólva mondta: „miközben a ma­gyar misét énekelem, az a •hit erősödik bennem, hogy a szeretet örökkévaló”. A mise gyökerei a ke­resztény hagyományoknál jóval mélyebbre nyúlnak. A mű egy ősi beavatási szer­tartást elevenít fel, amely­nek célja, hogy megtisztítsa az egyént, a közösséget, hogy a hétköznapokat ünneppé formálja. Az. előadást a mis4- kolciak április 5-én a Mis­kolc városi sportcsarnokban láthatják. II szlovákiai ií A szlovákiai magyarság néprajzi kutatásának múlt­járól, jelenéről és távlatai­ról tart előadást dr. Liszka József, a Csehszlovákiai Ma­gyar Néprajzi Társaság el­nöke. Az érdeklődőket a Herman Ottó Múzeum Fel­szabadítók útja 23. sz. alatti épületének dísztermébe vár­ják ma délután 3 órára.

Next

/
Oldalképek
Tartalom