Déli Hírlap, 1990. április (22. évfolyam, 76-98. szám)

1990-04-03 / 77. szám

L SÜPÖStT ■ A kosárlabda NB U. rájátszásában szombaton a Nagykőrösi Kinizsit fogad­ták a Miskolci Postás lányai a Fazekas utcai általános iskola tornacsarnokában. A hazaiak 89-47 (53-31) arány­ban győztek. A postások legjobbjai: Nádasi (19), Jászka (19), Szabó Andrea (12), Lódi (10) és Madaras voltak. >)c Négy felsőzsolcai a felhők között: Bíró György, Katona Ferenc, Domonkos Zoltán és Pető János. ■ Folytatódik az egyete­mi-főiskolai labdarúgó-baj­nokság. A miskolci Nehéz­ipari Műszaki Egyetem együttese a nyíregyházi ta­nárképző főiskola együttesét fogadja ma délután két óra­kor, az Egyetemvárosban. A mérkőzés játékvezetője Kiss Imre lesz. Hatvan kilométer gleccsereken át Hágóvassal Svájcban ■ Három nyugatnémet város is pályázott az 1992. évi asztalitenisz Európa-baj- nokságra: Dortmund, Frank­furt, Stuttgart. Végül az NSZK szövetsége Stuttgart mellett döntött, s a tervek szerint április 12. és 21. kö­zött két csarnokban zajlana a verseny. ■ Hans-Georg Molden- hauser lett az NDK labda­rúgó szövetségének az elnö­ke. A 48 esztendős mérnö­köt nyílt szavazással válasz­tották meg az eddigi ideig­lenes elnök, Günther Schnei­der helyére, aki különben UEFA VB-tag. Moldenhau- ser egykori ifjúsági váloga­tott volt, ■ Az amerikai Terry Norris lett a WBC szuper­váltósúlyú profi ökölvívó vi­lágbajnoka. miután az első menetben KO-val győzött az Uganda! John Mugabe ellen. ■ A félmillió dollárral díjazott nemzetközi férfi te­nisztorna elődöntői során a világranglista-vezető cseh­szlovák Ivan Lendl nagy meglepetésre, sima vereséget szenvedett a páros-specialis­tának tartott amerikai Jim Grabbtöl (6:3. 6:4). aki 32. a világranglistán. ■ A miskolci kézilabda- rajongók ma is mérkőzést láthatnak a városi sportcsar­nokban. Mint ismeretes, a Borsodi Bányász—Budapesti Spartacus összecsapás ko­rábban elmaradt. Az NB I-es női kézilabda-találkozó ma délután öt órakor kezdődik. ■ A budapesti C-csopor- tos jégkorong-világbajnoksá­gon tegnap este ismét pá­lyára léptek a magyarok. Ellenfelük Románia váloga­tottja volt. A három harmad után 2-2 (1-0, 1-1, 0-1) ará­nyú döntetlen született. A magyarok találkozója előtt játszottak a jugoszlávok a Koreai NDK válogatottja el­len. Déli szomszédunk 8-2- re lépte le a távol-keleti együttest. Ugyancsak gólzá­poros győzelmet aratott a Dáni'a a Koreai Köztársaság gárdája ellen. Az északi or­szág csapata 10-1-re nyert tegnap. A Felsőzsolcai Természet- barát Egyesület hegymászói az elmúlt hónapban a svájci Alpokban jártak. Nem egy­szerű kirándulás volt ez, hi­szen hatvan kilométeres út­vonalukat gleccsereken és hegygerinceken át tették meg. — öten indultunk útnak március 10-én — tájékozta­tott Katona Ferenc, a FE­TE elnöke. Domonkos Zol­tán, Bíró György, Pető Já­nos és én vágtunk neki a hegységnek, ötödikként csat­lakozott hozzánk dr.' Kádas Sándor Budapestről. A szer­vezésben két utazási iroda segített, a Tensi és a Malév Air Tours. Már az előkészü­letek is különlegesek voltak, össze kellett állítani azt a felszerelést, amely az ilyen túrához szükséges. A sílécek talpára fókaszőrt erősítet­tünk, megvizsgáltuk a hágó­vasakat és a köteleket. Vit­tünk magunkkal egy hétre való hideg élelmet is. A sváj­ci Verbier nevű városkából indultunk a megérkezésünk utáni hajnalon. Szerencsére csodálatos időt fogtunk ki. A hegyekben töltött napok alatt sütött a nap, így nem veszélyeztette semmi vállal­kozásunk sikerét. Mindössze egyszer havazott, ennek elle­nére állandóan velünk volt az ultrahangos lavinamentő készülék. Az első napon ezer- háromszáz méteres magas­ságról kezdtük a túrát, de az útvonal jelentős részén nem süllyedtünk háromezer méter alá. A legnagyobb há­gó, amelyet leküzdöttünk, meghaladta a háromezer- hatszáz-háromezer-hétszáz métert. Naponta átlagosan ezerkétszáz méteres szintkü­lönbséget küzdöttünk le. Iránytűvel, térképpel tájéko­zódtunk, mivel egyikünknek sem volt helyismerete. A legtöbbet gleccseren kellett mennünk, amely nagyon megerőltető volt. Közben csodálatos lesízéseket végez­tünk a jég felületén levő porhavon. Vittünk magunk­kal könnyű sátrat is, de jó néhányszor menedékházban aludtunk. Ezekben az épüle­tekben mindig találtunk te­át és más élelmiszert is. A szállás díját becsületkasszá­ba kellett bedobni. Egy éj­szakára 12—13 svájci fran­kot fizettünk fejenként. Minden reggel négy órakor keltünk. összepakoltuk a húsz kilogrammos felszere­lésünket és azért is, hogy rendezetten hagyjuk ott szál­láshelyünket. A kijelölt útra hat órakor indultunk el. Ké­ső délután azonban már ab­bahagytuk a mászást min­dennap az ilyenkor megnö­A Borsodi Építők Volán SC NB IU-as labdarúgócsa­pata még veretlen a tavaszi szezonban. A népkertiek szombaton az Ózdi Kohász együttesét fogadták. A me­gyei rangadó gól nélküli döntetlennel végződött. A népkertiek Kerényi — Szobóczki, Borbély, Balogh (Radaksz), Oláh, Farkas, Tóth Miklós, Sverla (Le- hóczki), Vidinczei, Bodnár, Nemes összeállításban ját­szottak. A BÉV SC már a találkozó első perceiben tá­madóan lépett fel. Az NB II-be igyekvő vendégek azonban jól megszervezték védelmüket. Betömörültek a kapu elé. és igyekeztek szét­tördelni a játékot. Követő emberfogást alkalmaztak. A hazaiali emiatt nem alakít­hattak ki folyamatos játékot. A taktika eredményességét segítette a játékvezető fel­fogása is, aki csak ritkán alkalmazta az előnyszabályt. Ennek ellenére a népkerti­eknek két lehetőségük is adódott már ebben a játék­részben, hogy gólt szerez­hessenek. Először Bodnár, majd Farkas fejese volt si­kertelen. A második félidőben foko­zódott az iram. A vendégek vekvő lavinaveszély miatt. Utunk célpontját, Zermattot négy nap alatt értük £l. A felsőzsolcaiak közül né- hányan tervbe vették azt, hogy nyáron az Andokba utaznak. Katona Ferenc el­mondta, hogy a svájci túra az erre való felkészülés egyik állomása volt. Sz. P. nagy erőket mozgósítottak kapujuk védelmére. A be­tömörülő ózdiak ellen rit­kán alakítottak ki gólhely­zetet. A legnagyobb lehető­séget azonban a BÉV SC kihagyta. A hatvanhetedik percben Nemes cselezte ki a vendégek védőit. Lefutott a labdával az alapvonalig. Be­gurította azt a kapu elé. ám lemaradtak a támadók, és így egy ózdi játékos a gól­vonalról kirúghatta a háló­ba tartó labdát. A mérkőzés befejezése előtt öt perccel Bodnár került ismét gól­helyzetbe. fejesét azonban a vetődő ózdi kapus. Erdős megfogta. A találkozó egészére jel­lemző volt a kemény játék. Mindkét csapat küzdött, hogy megszerezze a három pontot. Jól játszott a BÉV SC-ből Borbély, Oláh és Sverla. * A BÉV SC ezzel a döntet­lennel a harmadik * helyet foglalja el a tabellán, meg­előzve a negyedik helyen álló Tiszavasvárit és az Óz­di Kohászt. A táblázaton változatlanul a Kaba együt­tese vezet, a második helyen lévő Balmazújváros előtt. labdarúgás, DB III., Tisza csoport Betömörültek a vendégek BÉV SC—Ósdi Kohász 0-0 Bérelnénk jó állapotban lévő Ikarus 256, vagy 250-S AUTÓBUSZT gépkocsivezető nélkül, közületektöl, vagy magánszemélyektől. Érdeklődni: Glória Tours, 52-053 DELI HÍRLAP. — A miskolciak napilapja; — Kiadja: a Déli Hírlap Kft. Miskolc, Bajesy-Zslllnszky út 19. 3527. — Felelős kiadó: BÉKÉS DEZSŐ főszerkesztő-ügyvezető. — Szerkesztőség! Miskolc. Baicsy-Zslllnszky út 15. 3527. Pos­tacím: Miskolc. 3501 Pf.t 39. Telefonközpont: 38-941. Titkár­ság: 18-223. Bel- és várospolitikai rovati 18-227. Gazdaság­politikai rovat: 18-224. Levelezési rovat; 18-225. Kultúrpoli­tikai rovat: 18-226. Sportrovat! 18-222. Telex: 62342. Telefax* 18-225. Hirdetésfelvétel: Miskolc Széenenyl út 15—17. Tele. I fon: 16-213. — Terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető bár­melyik hlrlapkézbesltő postahivatalnál, a hlrlapkézbesltők- nél, a posta hírlapüzleteiben és a Hlrlapelflflzetésl és Lap­ellátási Irodánál (HELIR). Budapest V.. József nádor tér 1. — 1908 — közvetlenül, vagy postautalványon valamint át­utalással a Postabank Rt. 219-98638 pénzforgalmi lelzőszám- ra. Előfizetési díj egy nőnapra 85 forint. I negyedévre 25? forint, 1 évre 1020 forint Indext 25 951. — Készült a Borsodi Nyomdában. F. v.i HORVÁTH FERENC. — ISSN 0183 020« Hz év leli viliiéi Első ízben hirdette meg az elmúlt évben a termé­szetbarát-szövetség megyei bizottsága az év legjobb if­júsági vízitúrázóinak szóló versenyt, melynek eredmé­nyeként csütörtökön délután vándorscrleget vehettek át a legsikeresebb túrázók. Annak ellenére, hogy a vándordíját viszonylag ké­sőn, az elmúlt év őszén ír­ták ki, szép eredmények születtek. Érdekes; bár az ifjúsági kategóriába 18 éves korig lehetett nevezni, kö­zépiskolások nemigen pá­lyáztak. Az általános iskolás korosztály viszont elvitte a babérokat. Így például a női ifjúsági verseny győztes« Kenesei Gabriella lett, aki a feladatok teljesítése idején, még csak 1.1 éves Viűt. Már 1988- ban 350 kilométert eve­zett le a megye vizein, s 1989- ben is 17 túranap alatt, 699 pontot gyűjtött össze. Ez megfelel a felnőtt női bronzminősítésnek. Az el­múlt év legsikeresebb fiú ifjúsági vízitúrázója címet a mezőcsáti Vörös Meteor Ter­mészetbarát Egyesület tagja, Csízi Zoltán nyerte el, aki 28 túranap alatt, 824 kilo­métert evezett. Összegyűj­tött pontjai alapján (1150.8) a felnőtt aranyjelvényes mi­nősítést is megszerezte. Ica, te terhes vagy! A csecsemő nyíl kossá n nyomában 2. Ilonát kevesen ismerik Leninvárosban, viszont nincs olyan ember, aki ne hallott volna szörnyű tettéről. Vá­rosszerte még ma is beszél­nek arról a februári estéről, amikor is az asszony egy el­hagyott erdei ösvényen meg­szülte, majd nejlonszatyorba gyömöszölte és végül egy szemétdombon hagyta újszü­löttjét. A rendőrség napokon át kérte a lakosság segítsé­gét; várták mindazok híreit, akik valamit is tudnak a történtekről, illetve környe­zetükben lett egy nő gyanús, így jelentkeztek egy tisza- palkonyai nyomdaüzem asz- szonyai is. Aztán órákon be­iül kiderült, hogy igazuk volt; valóban a kolléganőjük a csecsemőgyilkos. A tiszapalkonyai cég ki­csiny irodáját nem nehéz megtalálni, akadnak útba­igazítók. Viszont a falubeli­ek tőlünk hallják először, hogy a leninvárosi csecsemő­gyilkos még szörnyű tette után is itt jött-ment... Az­tán a nyomdaüzemben kér­dezősködünk Ilona után. Az asszonyok nehezen oldódnak, először alig-alig, csak szűk­szavúan válaszoígatnaik a hí­vatlanul érdeklődő idegen­nek. Mit mondhatnánk? — kérdeznek vissza, tanácsta­lanul fürkészve egymást. De aztán lassan a szomszédos helyiségékből is körénk gyűl­nek az asszonyok, és valaki kimondja: úgy hallottam, hogy Icát gyesre vették. Ez mintha olaj lenne a tűz­re, a felháborodott, többnyi­re több gyermeket is nevelő asszonyok egymás szavába vágva, szinte kérdés nélkül mesélik a történteket. Kide­rül, hogy milyen sokat is ér néhány, minden apróságra figyelő nő ... — Nem volt ő nagyszájú soha, sőt nagyon is csendes volt, a szavát sem lehetett venni — mondják. — Csak akkor lett beszédes, ha ivott. De neki nem volt elég egy­két stampedli. S ezt nem is titkolta. Emellett szörnyű sokat dohányzott. Egyébként ha nem ivott, egy szó nélkül dolgozott egész nap... Mi már tavaly szeptemberben észrevettük, hogy valami nem stimmel. Mentünk ebé­delni, és Icán egy nyári ru­ha volt, és olyan kövér volt, hasas. Mondtuk is neki, hogy Ica, te terhes vagy. Csak nevetett, hogy dehogyis, ha úgy is lenne, elvetetném, mondta akkor. Aztán furcsa volt az is, hogy Ica, aki előtte szinte soha nem evett, uzsonnát sem hozott, igen nagy étvágyú lett, mindig volt a táskájában néhány falat... Az nem lehet igaz, hogy nem vette észre, hogy terhes. Hát mi láttuk rajta! Aztán hónapokon át egyet­len szoknyában járt, annak biztosan bővebb lehetett a dereka. A szülés napjának délelőttjén pedig támasztot­ta az asztalt, a száját harap- dálta, nagyokat sóhajtott. Mikor kérdeztük, mi a baj, csak káromkodott és azt mondta, a feje fáj... Aztán másnap, mikor bejött, már úgy nézett ki, mint aki ösz- szeesett. Más szoknya volt rajta és olyan vékony lett, hogy még viccelődtünk is, milyen fogyókúrás teát ittál te, hogy így lefogytál... Utána olvastuk, hallottuk, hogy halott csecsemőt talál­tak. Akkor aztán, szidtuk, átkoztuk azt a nőt, aki erre képes volt. ö erre csak oda­vetette, hogy ő is látta az újságban... — Mikor meghallottam, hogy egy újszülöttet találtak, alig vártam, hogy hétfőn jól megnézzem Icát — veszi át a szót másikuk. — Egyked­vűen ült a széken és én, meg egy másik kolléganőm nézegettük. Mondtuk is: ez az Ica szült. Furcsán is vi­selkedett, állandóan végigné­zett magán, a tükör előtt álldogált, pedig előtte bele sem pillantott. Kedden pe­dig. amikor mentünk haza, már rosszul volt, a hideg rázta, és a szája már lilult. Azt mondták, még egy nap és meghalt volna, mert vala­mi méhlepény-darab vissza­maradt a szervezetében ... Szóval bementünk a főnök­höz és elmondtuk, hogy mi a gyanúnk. Ö azt mondta, behívatja és megbeszéli ve­le. Amíg Ica bent vplt, meg­tárgyaltuk, hogy ha valóban ártatlan, nekünk esik majd, hogy így megvádoltuk. Ha viszont ő a bűnös, biztos, hogy egy szót sem fog szól­ni. Hát ő bizony csak hall­gatott. Akkor aztán szóltunk a rendőrségnek... Hogy megdöbbentünk-e? Hát tud­tuk, hogy nem ez volt az el* ső esete. Vagy négy éve tör­tént. A férje valahol külföl­dön dolgozott, és már jött haza. Akkor Ica otthon, kö­tőtűvel felpiszkált magának, és a fürdőkádban megszülte a gyereket, az a szegény meg is halt. Csak akkor eltussol­ták, spontán vetélésnek vet­ték fel. Most meg azt mond­ják, meg se nézte, fiút. vagy lányt szült-e. Úgy dobta el. Pedig beszélik, hogy milyen gyönyörű kisfiú volt... Hány nő lett volna, aki elfogad­ja ... Egyébként azóta talál­koztunk vele, mert otthon van, de én még a köszöné­sét sem fogadtam ... Fel va­gyunk háborodva és remél­jük, hogy ide nem jön visz- sza többet... 'Vége) (fazold)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom