Déli Hírlap, 1990. április (22. évfolyam, 76-98. szám)

1990-04-23 / 93. szám

Titkos szavazás a színházban Miközben a színházban jó, közepes és ritkábban gyenge produkciók születnek, és mi­közben a közönség — az ér­deklődés, az eladott jegyek szerint — szívesen jár szín­házba, a színfalak mögött a „Bizalmi válság” című „da­rab” fut. A helyzet sokkal súlyosabb annál, semhogy a bevezető mondat f igyelemf elkel tőnek szánt hangnemében folyta­tódhatnék e cikk. Olvasóink már tudhatnak valamit az ügyről, pár hete interjú jelent meg lapunk­ban, amelyben Matus György — úgy is mint a társulat egyik vezető színésze és úgy is, mint a titkos szavazás­sal megválasztott művészeti tanács elnöke — elmondta, hogy milyen kifogásaik van­nak Galgóczy Judit ellen. Lényegében főrendezői te­vékenységét bírálják, azaz a művészeti irányítást. A színházat fenntartó vá­rosi tanács elnökhelyettes asszonya — Gápelné Tóth Rózsa —, művelődési osztá­lyának tanácsosa — Bócz Sándor —, a színház három vezetője — igazgatója, fő­rendezője és gazdasági igaz­gatója —, továbbá a több mint tíztagú, titkos szavazás­sal megválasztott művészeti tanács egyeztető tárgyalás­ra ült össze a múlt hét vé­gén. Legalábbis nekik kel­lett volna ott lenniük a Kossuth Művelődési Házban, pénteken délelőtt 10 órakor. Ott is voltak. Galgóczy Ju­dit kivételével. Előző este próbát hirdetett meg péntek délelőttre a Macbethből. (Amelynek hivatalos bemu­tatója pénteken este volt, de csütörtökön és szerdán már ment közönség előtt.) Galgó­czy jelenléte azért lett volna fontos, mert a tárgyalás egyetlen napirendi pontja ■ ő maga volt. A művészeti tanács tagjai nemrég közölték a színház igazgatójával, illetve a vá­rosi tanács illetékeseivel, hogy nem hajlandók együtt dolgozni Galgóczy Judittal, mint főrendezővel. Ezt meg­előzően is számos alkalom­mal bírálták már a színhá­zunknál második évadját töltő főrendezőnőt, kifogásai­kat elmondták neki, az igaz. gatónak, a tanácson, és mos­tanra eljutottak oda, hogy ultimátumot intézzenek a színház vezetéséhez. Galgóczy Judit levéllel képviseltette magát a péntek délelőtti ülésen, a levelet Bócz Sándor olvasta fel — a főrendezőmé kérésének megfelelően. Az írás lénye­ge: a művészeti tanács szí­nésztagjaival „perben-harag- ban” nem áll, azok megfe­lelő feladatokat kapnak, a színház jó, ezt bizonyítják a sikeres produkciók, a mű­vészeti tanács nem hivatott testület arra, hogy felül­bírálja az ő döntéseit, pél­dául abban,, hogy kit hív meg vendégjátékra. És egyáltalán: Galgóczy nem ismeri el legitimnek ezt a testületet, ez a pénteki megbeszélésen is többször elhangzott. Hogy kik vele és kik el­lene? Árkosi Árpád, aki eb­ben az évadban szerződött a színházhoz rendezőnek, ugyancsak levélben mentette ki magát. Ö sem ért egyet a „színészlázadással”. (Nem ő minősítette így a történ­teket.) Galgóczy Judit azt írta levelében, hogy a problé­mákat színházon belül kell rendezni. A megbeszélés va­lamennyi színházi résztve­vője viszont azt erősítette meg, hogy erre már számos kísérlet történt, a legkisebb eredmény nélkül. Galgóczy úgy véli, hogy egy bizonyos színészcsoport hadjáratot folytat ellene, a színészek választott képviselői pedig úgy vélik, hogy Galgóczy üldözi — üldözi el, azaz nem köt szerződést — azo­kat, akikkel akár szakmai, akár emberi konfliktusa volt. Galgóczy,nak felróják, hogy működése alatt húsz vendég­színész játszott, illetve ját­szik, túl sok rendezői fel­adatot vállal, kevés ener­giája marad a színházveze­tésre. A társulat erkölcsileg, etikailag széthullott — fo­galmazott Matus György —, megingott a bizalom a fő­rendezőnőben, kétségbe von­ható lett szavahihetősége, el. ház felújítását 1988-ban be kellett volna fejezni, s még most (Kerényi felv.) oda, most már valóban az a helyzet, hogy az idén már nem tudnak Miskolc váro­sában újabb épületek fel­újításába belekezdeni, csak a már megkezdett munkákat fejezik be. • HIÁNY ÉS FELESLEG EGYSZERRE Meglehetősen éles vita volt a városi tanács végre­hajtó bizottságának leg­utóbbi ülésén, ahol a lakó- házfelújításokról tárgyaltak. A bizottság nem tudta el­fogadni, hogy a teljes felújí­tásoknál tavaly tervezett 50 lakás helyett csak 33-t ad­tak át az építők, és hogy van olyan épület — a BÁÉV a kivitelezője —, amelyiknek 1988-ban volt ,a befejezési határideje, ám ma sincs kész a ház. S hogy mik a szomorú helyzet okai? A jelentés készítői szerint el­mentek más helyre dolgozni a Miskolci Ingatlankezelő Vállalat kivitelező dolgozói, mert nem engedték meg az építőipari részleg kft.-vé aJlakulását. Az okok közé sorakoztatták fel, hogy a külső kivitelezők megbízha­tatlanok voltak, s az áfa- szabályok módosulás,ai kö­rüli huzavona is késleltette a munkálatokat. Hogyan le­hetséges az, hogy miközben az építőiparban elbocsátá­sokról, leépítésekről hallani, az épületfelújításoknál az a baj: nincs munkás, nincs vállalkozó ? ... A vitában elhangzott válasz: az a baj, hogy a hiány és a felecleg egyszerre létezik, azaz a nagyvállalati kapacitások — házgyár, szerkezetszerelés — kihasználatlanok; jó kőmű­vesek, ácsok pedig nincse­nek. A bizottsági ülésen a Miskolci Ingatlankezelő Vál­lalat sorsa is terítékre ke­rült. • EGYELŐRE NINCS MÁSIK Bt. Orosz István elnökhe­lyettes szerint tudomásul kell venni végre, hogy a régi vállalati szervezetek életkép­telenek. Önkritikusan mond­ta: nem járultunk hozzá, hogy kft. legyen a MIK-nél, most meg elmennek a bri­gádok, megkeresve a jobb kereseti lehetőségeket. Dr. Székely László általános el­nökhelyettes szerint képte­lenség, hogy egyetlen cég, a MIK foglalkozzon a lakóház­felújításokkal, amelyre majd annyit költünk, mint a be­ruházásokra a városban. Csakhogy beruházásokkal sok cég és a teljes tanácsi apparátus foglalkozik. Az nem lehet, hogy ha szétesik a MIK, akkor leálljon a la­kóházfelújítás, csakhogy a MIK helyett egyelőre nincs másik szervezet, amely át­venné ezt a munkát. fi ÚJ ALAPOKON, TALÁN ... Mi magunk hoztuk létre ezt a mamutcéget, s most ott állunk a sírjánál és la­pátoljuk a földet — mond­ta érzékletesen dr. Kovács László, a városi tanács el­nöke. Való igaz, hogy ami a múltban jó megoldásnak látszott, a nagy szervezet kiépítése, az ma a bajok egyik forrása. De mi lehet itt a megoldás? Aligha kép­zelhető el más, mint hogy külső tőkét, új vállalkozókat kell bevonni a lakóház­felújításba, különben foszla. dozó homlokzatú, rozzant épületek között fogjuk le'lni életünket az elkövetkezendő években. Ha nem sikerül bevonni a magán- és vál­lalati tőikét a belvárosi re­habilitációba, még az is tönkremegy a város szívé­ben, amit eddig kínkeserv­vel felújítottak. Befektetői, üzletet kereső tőke még csak akadna, hiszen rengetegen szeretnének a belvárosban üzletet nyitni, telket, házat vásárolni. Jelenleg azonban [ különféle tilalmak vannak érvényben, és a lakás-, va­lamint helyiséggazdálkodási szabályok is kibogozhataHa- nok. Mi, miskolciak, mást nem nagyon tehetünk, mint hogy reménykedünk abban: olyan világ jön majd ezután, amelyben az önkormányzat valóban szabadon dönthet az épületvagyona sorsáról, és ezt felelősen, jó üzleti ér­zékkel, a város érdekében meg is teszi. (kiss) j i (Éti MTESZ-hözgvűIés Miskolcon, a Tudomány és Technika Házában ma dél­után 3 órától kerül sor a Műszaki és Természettudo­mányi Egyesületek Szövet­sége Borsod Megyei Szerve­zetének küldöttgyűlésére. Ezúttal a tagcsoportok és a tudományos egyesületek el­múlt négyéves munkáját te­kintik át, és átadják a me­gyei MTESZ-emlékérmeket. Minthogy a hazánkban vég­bemenő politikai, gazdasági változásokat igyekszik kö­vetni e szervezet is, a tiszt­újítás eltér a megszokott for­mától. Ma a beszámoló és a titkári kiegészítés elfoga­dása után a megyei szerve- zet vezető testületéi lekö­szönnek, majd a további kül­döttgyűlések megtartása után, május 2-án hozzák létre — az országban első­ként — a MTESZ megyei szervezetében az Egyesületek Tanácsát. XXII. ÉVFOLYAM, 93. SZÁM 1990. APRILIS 23., HÉTFŐ ÁRA: 3,70 FORINT vesztette hitelét. Kijelenté­sét példákkal illusztrálta. Művészeti vezetés helyett szubjektivizmus folyik, olyan a helyzet a színházban, ami­kor egy, a folyosón elhang­zott mondat után valaki egyik pillanatról a másikra rossz színész lehet. Hogy Galgóczy Juditnak igaza van-e, miszerint egy szűk érdekcsoport botrány- nyál akadja felhívná magá­ra a figyelmet, feljelentgeté­sekkel, acsarkodásokkal — hamarosan elválik. A társulat titkos szava­zással mond véleményt ar­ról, akarják-e a következő évadra Galgóczy Juditot, vagy sem. Galgóczy szerződése a jö­vő év közepén jár le. Szabados Gábor A Kossuth utca 3. számú sincs készen... Első hallásra szinte nem is érteni, miként lehetséges: miközben arról beszélünk, hogy a rossz anyagi hely­zet miatt abbamaradhat a belvárosi öreg házak tataro­zása, aközben tavaly több, mint ötvenmillió forintot nem tudtak felhasználni Mis­kolcon a lakóházjavítási pénzügyi alapból. Még több pénz maradt volna meg, ha nem gyorsítják meg a rész­leges felújításokat, a teljes épületfelújítások elmaradá­sát ellensúlyozandó. Ügy tűnik, hogy az álla­mi lakóházíelújítáis képtelen megfelelő eredményt produ­kálni, hiszen a gondok évek óta ugyanazok. Ráadásul megmaradt pénz ide vagy A lakóház-felújítások mérlege Szegények vagyunk, mégis megmaradt a pénz... Temetik az ingatlankezelőt? A fürtképződés ígéretes Fakad a szőlő Előre jár a természet bio­lógiai órája, erőteljesen fa­kad a szőlő. A Miskolc ha­tárában, a harsány! út men­tén levő vörösboros fajták ugyanúgy levelet bontottak, mint az egri borvidékhez tartozó, dél-borsodi történel­mi borvidék fehérbort adó fajtái. A történelmi borvidékek között számon tartott dél­borsodi borvidék több, mint 2090 hektáros területén a táj­jellegnek megfelelő szőlőbor­fajtákat, közte rizlingféléket, egyes helyeken pedig a pezs­gő alapanyagául szolgáló fajtákat is termesztenek. A szakemberek megállapí­tása szerint a fürtképződés ígéretes. Ebből arra követ­keztetnek, hogy kedvező idő­járás esetén jó termésre le­het számítani. Jobbra, mint amilyet tavaly szüreteltek. Persze, addig még sok min­denen múlik a termés. Az időjárás eddig annyiban ke­gyes volt a termelőkhöz, hogy fagykárt sem a téli hónapokból, sem pedig a ta­vaszi lehűlés miatt nem je­lentettek. Ami viszont hi­ányzik, az a csapadék. Mert nemcsalk a talaj felső réte­géből, de lassan már a mé­lyebben fekvőikből is hiány­zik a víz. A most lehullott csapadék valamit segített, azonban még mindig kevés. A tavaszi metszést köve­tően befejezéshez közeledik a másik munkafázis, a ter­mőkarok lekötözése, amit elsősorban a nagyüzemek­ben telepített kordonművelé­sű táblákon kellett elvégez­ni. Rövidesen a permetezé­sek következnek, az atkakár és a peronoszpóra elhárítá­sára. Szerinte nem legitim a művészeti tanács Akarják-e főrendezőnek, vaoy nem?

Next

/
Oldalképek
Tartalom