Déli Hírlap, 1990. április (22. évfolyam, 76-98. szám)

1990-04-02 / 76. szám

MISKOLCIAK NAPILAPJA XXII. ÉVFOLYAM, 76. SZÁM 1990. APRILIS 2., HÉTFŐ ÁRA: 3,70 FORINT Informatika ’90 Informatika ’90 címmel április 2-án délelőtt 10 óra­kor számítástechnikai kiál­lítást és vásárt rendeznek a Tudomány és Technika Há­zában. Bemutatkozik a Vo­lán Elektronika Trade Kft., a Rank Xerox márkaszer­viz, a Schafer konszern nyu­gatnémet irodabútorokkal foglalkozó cég, a Telcomtec Kft. és a hálózatok telepí­tését végző Server Kft. A program a kiállítás és vá­sár megnyitóját követően előadásokkal folytatódik, ahol ügyviteli rendszerekről, nagy távolságú számítógépes kap­csolatokról és a számítógép­monitorok egészségkárosító hatásairól lesz szó. A ter­mékbemutató és a konzultá­ció április 3-án is folytató­dik, ahol ismertetik a leg­újabb szoftvereket, vala­mint az IBM kompatibilis mikroszámítógépeket és ki­egészítő eszközeiket. Taná­csot adnak a korszerű fő- könyvfolyószámla-vezetési rendszerek felhasználására is. A bemutatót hétfőn és ked­den délelőtt 10-től, délután 5 óráig tekinthetik meg. Munkanélküliség, átképzés, demokrácia Hegyek vajúdnak és egerek születnek? Nincsenek döntésképes helyzetben Egykoron a belvárosban (20.) Pelikán és Gyük its, gőzerővel Less-e új kereskedői réteg? íiWil PELIKÁN JgÉIésGYUKITS (jozc r ! c berendezett k a I a p y y á r. .Alakíttatott lSr>7. óvbon. l\ nxy.il legfinomabb kemény nyúlszőr-kalapokat íiignl gi-iiri* iiUii n Irgiliviitosiilib inítkoldmn is színekben Ung-ybnni felvitel minden irányban. S/diiw. Irgimi!,r:i«;ibli kiállítási cs állami ki tü n totós ok. A magyar allnm erimertnek használatára jogosult. Köp visclős-úfjck és mintnrnktárak i Budap&tf- Csernciiilz-, Ifarnbsrg-, Paris-, Nearest- és Konstantinápolyban %. a mAgy kor jmutMim k/'pvisolösÉgPimSl. ui \i;> városi i:aktái; fzi.KT­Miskolci, Szil-illa.ntcza 22. Miskolci, Szcclicnyi-utcza 3B. Munkanélküliség van és lesz, légfeljebb a mértéke nem látható ma még. Azon már túljutottunk, hogy bárki is azzal a megvalósíthatatlan jelszóval álljon elő, hogy ne legyen munkanélküliség. Más kérdés persze, hogy miként kell a munkanélküliséggel bánni, mit kell tenni a munkanélküli emberekkel. Aki nézte csütörtök este a televízió műsorát, ahol a miskolci, borsodi helyzetről is bőséggel szó esett, az rög­tön érezheti, hogy már az előző megfogalmazás sem jó, hiszen nem az emberekkel kell tenni valamit, hanem az emberekért. És ez bizony, nagy különbség ... A LEGKÜLSŐ KORON A televízióműsorban a munkanélküliség, s az annak egyik ellenszereként emle­getett átképzés eddigi ta­pasztalatairól szóltak a szak­emberek. Nem azok, akik ma ezt a területet felügyelik, irányítják, hanem azok, akik szociológusként, gazdasági szakértőként vizsgálták és vizsgálják, hogy amit eddig tettek, az jó-e, és hogy mit kellene tenni a jövőben. Dr. Panlcucsi Márta szo­ciológus például elmondta, hogy vizsgálódásai azzal az eredménnyel jártak többek között; az átképzés vajúdó hegyei ma egeret szülnek. Azaz; a nagy ráfordítással, állami irányítással megvaló­sított eddigi átképző vállal­kozások eredményessége rendkívül szerény. A részt­vevőknek pusztán csak el­enyésző töredéke tudott vé­gül is az elsajátított új is­meretekkel élve, új munkát végezve, egy másik pályára átállni. Ennek többféle oka van, és a miskolci szocioló­gus kiemelt egyet, amely az itt, Észak-Magyarországon élők számára különösen ag­gasztó, és mondhatjuk azt is, hogy vészes következménye­ket is szülhet. Arról beszélt ugyanis: ebben az ország­részben az utcára került, vagy kerülő embereknek egy nagyon jelentős része egy­szerűen képtelen arra, hogy úgymond, vezesse a saját életét. Olyan emberekről van szó, akik az elmúlt év­tizedek alatt is csak a tár­sadalom peremének legkülső körén tudnak megkapaszkod­ni, műveltségűik, társada­lomba való beilleszkedésük a legminimálisabb mértéket sem üti meg. A BESZÉLŐ SORSZÁMOK Az a legszomorúbb, hogy a közelmúltban ezek az em­berek — cigányok és nem cigányok — bár munkához jutottak, de nem voltak egyebek, mint beszélő szer­számok. Mivel a szegénység, elmaradottság, primitívség szalonképtelen téma volt év­tizedeken át, így ezeket a gondokat nem létezőnek te­kintették. Nem jutott arra sem pénz. sem energia, hogy a puszta megélhetés biztosí- táas mellett ezeknek az em­bereknek a felemeléséről is gondoskodtak volna. Gondol­junk csak bele, egy Bős- Nagymarosra kidobott pénz­ből — ha azt ésszel hasz­nálják fel — hány ember műveltségét tudták volna tökéletesíteni, gyarapítani. Bár azt hirdettük, hogy leg­nagyobb érték az ember, de legkevésbé mégiscsak az em­berért ruháztunk be ... Dr. Pankucsi Márta épp az előbbiek miatt azt a véle­ményt hangoztatta, hogy nem elég csak átképzési tanfo­A Magyar Kzlöny leg­utóbbi, 24. számában jelent meg a 30/1990. (III. 21.) O. GY. határozata, amely az egyetemekről intézkedik. Az 1990. július 1-én életbe lépő rendelkezés szerint a mis­kolci Nehézipari Műszaki Egyetem neve Miskolci Egyetemre változik. A Minisztertanács 1042/ 1990. (III. 21.) MT határoza­ta rendelkezik az egyetem kari tagozódásáról is. Létre­hozta a Gazdaságtudományi Kart, és ezzel a Miskolci Egyetem az ország harma­dik legnagyobb felsőoktatá­si intézményévé lépett elő. lyamokat indítani, ha nem tudnak ezeknek az emberek­nek család- és egyéni gon­dozás, törődés keretében lel­ki, szellemi támaszt, segítsé­get nyújtani, megtanítva őket arra, miként bánjanak az életükkel, akkor az átkép­zésre fordított pénz elcsorog a semmibe. FEL NEM ROBBANT BOMBA A .műsorban elhangzott az is, hogy nem lehet az át­képzést csak felülről irányí­tani, hanem létre kell hozni egy átképzési „piacot”, ahol az emberek képességeik mérlegre tételével eldöntik, hogy melyik lehetőséget vá­lasztják. Ehhez persze nem­csak egy demokratikus ál­lamberendezkedés kell, ha­nem az is, hogy a munka­nélküli képes legyen egyál­talán érdemben dönteni sa­ját sorsáról. Márpedig erre ma, itt Borsodban sokan nem képesek. És a képzet­len, a lejtőn egyre gyorsab­ban csúszó sem a saját, sem az ország helyzetét nem ér­tő embertömeg úgy viselke­dik, minit egy fel nem rob­bant bomba. Bármikor gyújt, és a robbanás könnyen szét- repesztheti a születő demok­rácia még gyenge alapjait... (kiss) A rendelkezések szerint a Miskolci Egyetemen hat kar működik majd. Az Állam- és jogtudományi, a Bánya­mérnöki, a Gépészmérnöki, a Kohómérnöki, a Gazda­ságtudományi Kar és a Du­naújvárosi Főiskolai Kar. Az eredetileg három kar­ból álló, a mérnök-képzést szolgáló intézmény az évek során humán karokkal bő­vült, a jog- után a gazda­ságtudományi ismeretszer­zésre is lehetőséget nyújt. A névváltozás bizonyos szervezeti változásokat is magával hozott, s a jövő évi felvételek már ennek alap­ján történnek. Tegnap szaladt, ma már kalap, itt a finom nyúlszőr­kalap. A reklámversike a múltunkból való, és azért idéztük fel, mert Miskolcon működött valaha egy híres „gőzerőre berendezett” ka­lapgyár, a Pelikán és Gyu- kits cég. A kalapgyár lera- kata a Széchenyi út 36. szá­mú házban volt, abban az épületben, amelyben most az Adonisz férfi-ruhabolt ta­lálható, valamint egy papír- írószerüzlet, nem messze a Szemere-saroktól. Ez a ház nem más, mint kőbe rögzí­tett miskolci kereskedelem­történet, egy darabka belvá­ros. majd’ 300 éves múlttal. Q A LEGHÍRESEBB BOLT 1702-ben ezen a telken, a dúsgazdag miskolci Dőry- família zsellérei laktak. A 18. században négy kis nád- fedeles zsellérházacska hú­zódott meg itt. 1817-ben már egy zsidó kereskedőt talá­lunk a helyükön, bizonyos Ernts Simont, akinek a ne­ve mellett zárójelben szere­pel az iratokban a „sidó” megjelölés. Tekintve, hogy Miskolc város kereskedelmi életében a 10. század első fele is a görög kereskedők aranykorszaka, és minden más nációjú kereskedő igen szegénynek számított, bizo­nyosra vehető, hogy Ernts Simon lakóháza sem külön­bözött lényegesen az előtte itt lakó zsellérek lakásaitól. Az árvízi tudósításokat fi­gyelembe véve elfogadhat­juk, hogy az épület 1878- ban rombadőlt. A 238 négy­szögöl nagyságú telken a 19. század utolsó évtizedében már állott az a hatalmas épülettömb, amelynek alap­rajzi formáját, térkialakítá­sát és tömegét napjainkban is tapasztalhatjuk. 1895-ben az épület utcai frontján le­vő üzletben találhatjuk „Felső-Magyarország egyik leghíresebb bolt”-ját, Schön- wald és Braun díszműkeres- kedését és játékboltját. A bolt eredeti, és 1888-ban el­fogadott portáljának terv­rajzát ismerjük, s rendel­kezésünkre állnak azok az iratok is, amelyek az üzlet­nyitással kapcsolatosak. Schönwald és Braun üzlete mellett, az épületben volt a korszak ugyancsak igen hí­res miskolci kalapgyárának lerakata. a Pelikán és Gyu- kits kalapgyár raktára. Az objektum déli részén Gyel- mann Mór bőrkereskedő rak­tárhelyiségei és üzletei, va­lamint Krausz Adolf cipő­nagykereskedő raktára volt. 0 UGYANOLYAN, MINT RÉGEN A lakóház tulajdonosa egé­szen a zsidók deportálásáig a Rosenfeld család volt. 1912- ben, amikor még az épület 48-as sorszámot viselt, a már említett cégek mellett itt találhatjuk dr. Kertész orvosi rendelőjét, és dr. Po- lacsek Vilmos fogorvosi ren­delőjét, valamint Rosenberg Sándor rőíösüzletét. Az épület 1929—30 között nyer­te el a mai számozását,’ s a bérleményekben annyi vál­tozás történt, hogy a Gede- on-nővérek megnyitották üz­letüket. 1942—44 között a négy épületben találjuk Bé­res József, toll- és bőrkeres- kedásét, a Fonciére Általá­nos Biztosító fiókját, dr. Ke­lemen Ilona orvosi rendelő­jét, Székely György és Mor- vay férfi-fiú és gyermekru­ha-kereskedését, Thurzó Nagy Olga gyorsíróiskoláját, Czeizler Kálmán termény­kereskedését, dr. Sinner Hugó ügyvédi irodáját, és a már korábban említett Ge- deon-nővérek üzletét. A Ge- deon-nővérek, zsidók lévén, más név alatt szerepeltet­ték az 1930-as évek végétől az üzletet, tulajdonosnak Bé­res Józsefet tüntették fel. Az üzlet portálja 1938-ban készült el, s tervrajzát ösz- szevetve a mai állapottal, az Adonisz látványával, tö­kéletes egyezőséget tapasz­talhatunk. # A ZSIDÓSÁG ' VESZTESÉGÉI Mindaz, amit a történé­szek leírnak a Széchenyi út 36. múltjáról, egyértelműen jelzi; a Széchenyi út, a bel­város a mainál jóval pezs­gőbb kereskedelmi élet szín­tere volt egykoron. Miskolc nyüzsgő üzleti életét kettős csapás érte: egyrészt az ál­lamosítás, és az azután kö­vetkező korszak kártételei. Másrészt pedig az egyik leg­fontosabb, legszakképzet- tebb kereskedői, üzletembe­ri réteget vesztettük el, hi­szen a miskolci zsidóság ha­talmas vérveszteségeket szenvedett a II. világháború alatt. Voltaképp mindmáig nem teremtődött meg az az új társadalmi réteg, amely fel­lendítené a belváros keres­kedelmi, üzleti életét, hi­szen a kisiparosok, kiskeres­kedők csapata nem tudott igazán egységes társadalmi réteggé rendeződni, mert ennek nem voltak meg a feltételei. A maszek hol ezért, hol azért, mindig gya­nús volt. Az állami tulajdon — akár az épületeket, akár az üzleti vállalkozásokat te­kintjük — egészen a leg­utóbbi időkig uralkodott a belvárosban, hiszen bár ren­geteg kis üzlet, butik nyílt, az arány nem billent fel. Nagy kérdés most. hogy a villámgyorsan szapo­rodó kft.-k és a bennük dol­gozók vajon mennyire lesz­nek ugyanolyan motorjai a miskolci kereskedelmi élet­nek, mint egykoron az ős­miskolciak ... (kiss) Július 1-től k új é: Belei Egyetem ^ Szép az erkély, és még szebb lenne, ha a papírbolt homlokzata is átalakulna korhű- vé...

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom