Déli Hírlap, 1990. március (22. évfolyam, 51-75. szám)
1990-03-19 / 64. szám
Vendig hckícsagatok Erdélyből Kosárlabda, DIB I. A magyarok lehetnek még jók... Nehéz „szülés” volt DV1K—Szekszárdi 85-84 (45-36; 78-78) ieterií tatai £ búiéi, a Csíkszereda edzőjével A jégkorong idény végén városunkban vendégeskedett két erdélyi hokicsapat. Mindkét gárda magabiztos játékkal bizonyult jobbnak a Miskolci Kinizsi szlovák vendégjátékosokkal felvonuló csapatánál. Mint ismeretes a Csíkszereda 15-10-re, a Sepsíszentgyörgy pedig 11-8 arányban győzött a miskolciak ellen. Az erdélyi csapatok, a magyarnál sokkal színvonalasabb román jégkorongbajnokságban küzdenek a pontokért. A csíkszeredaiak az első osztály második helyén állnak, a sepsiszent- györgyiek viszont az eggyel alacsonyabb osztály az él- zemőnyben foglalnak helyet. A múlt heti összecsapás idején sikerült szóra bírni Antal Elődöt, a Csíkszereda vezető edzőjét: — Őszintén örültünk, amikor megtudtuk, hogy módunk lesz a magyar bajnokságban szereplő ['csapatokkal összemérni erőnket. Hiába van földrajzilag ilyen közel egymáshoz a két ország, eddig — a jól ismert politikai okok miatt — csak nagyon ritkán látogathattunk ide a szomszédba. A magyar jégkorongról csak a hírek alapján tudtunk képet alkotni, annak ellenére, hogy mi magunk is valamennyien magyarok vagyunk. A tények alapján tudtuk, hogy az itteni hokisport nem tartozik a világ élvonalába. Ennek ellenére komolyan készülődtünk a találkozóra, mert nem szabad lebecsülni az ellenfelet sohasem. — A mérkőzések után mi a véleménye a magyar jégkorongsportról? — Végső következtetéseket nehéz levonni, hiszen csak négy meccset játszottunk. A Lehel SC elleni döntetlennel végződött, hármat pedig — kettőt a Dózsa ellen, egyet most a Kiniszi ellen Labdarúgás, NB / — megnyertünk. Az biztos, hogy a román hoki sokkal előrébb tart, mint a magyar. Nálunk régebbi hagyományai vannak ennek a sportnak. Több pálya van, népesebb a mezőny, és ami ezzel jár, nagyobb a szurkolótábor. Itt még gyerekcipőben jár a jégkorong. Kevesen vannak, akik szívvel-lélek- kel támogatják. De már látszik a fejlődés: nagyobb tudású vendégjátékosokat vásároltak meg a csapatok. Természetesen ez csak akkor profitál, ha közben a hazai hokisok elsajátítják tőlük a technikás játékot. Ezt láttam a Lehel SC-nél. A hat szovjettől sokat tanulhatnak a magyarok. A Miskolci Kinizsi remélhetőleg jó utánpótlással rendelkezik, hiszen a nagycsapat lassan kiöregszik és a szlovákok sem biztos, hogy mindig a miskolciak rendelkezésére állnak. — Beszéljen, kérem a román hokiról és saját csapatáról! — Mint mondottam a román jégkorong hagyományai révén előnyben van. Nálunk még a futballnál is népszerűbb sportág. A mérkőzések nagy része fedett pályákon zajlik, ami megkönnyíti a játékosok dolgát és a nézőknek is kényelmesebb. Fedett pályán nem olvad el köny- nyen a jég, így szinte egész évben játszhatunk. A csapatok kora ősztől kb. január végéig küzdenek a bajnoki helyezésekért. Ezután következnek a világversenyek tavaszig. Most először fordult elő, hogy még áprilisban is tart a bajnokság, hisz a decemberi forradalom miatt félbe kellett szakítani a küzdelmet. Csapatom jelenleg a Steaua mögött 5 ponttal lemaradva a második helyen áll a pontversenyben. Célunk az első hely megszerzése, az elmúlt években már több- szörször másodikok voltunk. Akkor még bűnnek számított a bukaresti csapat megelőzése, de most itt a lehetőség. A mi gárdánkban mindenki magyar, a város, Csíkszereda is nagyrészt magyarlakta. Szervezetten foglalkozunk az utánpótlás nevelésével, több serdülő- és ifjúsági csapatunk van, de a felnőtt csapat sem idős, az átlagéletkor 23,5 év. Egész évben edzünk, mintegy 1200 órát töltünk jégen és nyáron szárazföldi gyakorlásokat is beiktatunk. Valamennyi játékos amatőr, tehát civilben dolgozik valahol. — Végezetül, mondja el saját útját az edzői pádhoz! — Már gyermekkorom óta űzöm a jégkorongozást. A közeli Csíkszentmihályon születtem és ott töltöttem ifjúkoromat, így mindig a jégpálya közelében lehettem. A Csíkszereda csapatában játszottam felnőttként és innen kerültem be a válogatottba is. A helyi gimnáziumban egy speciális jégkorong-osztály működött, így könnyű volt összeegyeztetni a tanulást a sporttal. Az ifjúsági válogatottal 1972- ben világbajnokságot nyertünk. Ezután kerültem a felnőttek közé. 1973. és 1987. között tizenhárom világbajnokságon vehettem részt. A legemlékezetesebb az 1976- os svájci B-világbajnokság volt, amit mi nyertünk meg. Harmadik éve vagyok a Csíkszereda edzője. Jelenleg hat játékosom tagja a román válogatottnak. Legnagyobb vágyam ma, hogy megnyerje csapatom a bajnokságot. — Sok sikert hozzá és köszönöm a beszélgetést! Szaniszló Bálint A rájátszásban negyedik alkalommal lépett pályára szerdán a DVTK I. osztályú női kosárlabdacsapata. Az ellenfél ezúttal Szekszárd együttese volt. A Diósgyőr eddigi mérlegén két vereség és egy győzelem szerepelt, a szerdai meccs a 7—13. helyért folyt. Az Áronná, Novák, Turs- ka, Králik, Molnár kezdőötös gyorsan megszerezte a vezetést, de az ellenfél nem hagyta, hogy elhúzzanak a piros-fehérek. Igazi meccs- hangulat uralkodott a nézőtéren is, nemcsak a pályán. A trombitával és dobokkal felszerelt mintegy háromszáz szurkoló, lelkesen, ütemes tapssal buzdította kedvenceit. A biztatásnak és Szilágyi becserélésének köszönhető, hogy míg a tizedik percben 21-18-ra vezettek a hazaiak, öt perc elteltével már 34-26-ot mutatott az eredményjelző. Szilágyi szórta a kosarakat a büntető vonalán belülről és kívülről egyaránt. Turskd lefordulásai és szemet gyönyörködtető horogdobásai nagy elismerést váltottak ki a szurkolókból. Az utóbbi mérkőzéseken nem sokat mutató szlovák Bartosová- nak is szép akciói voltak. A kecskemétiek elleni mérkőzésen csapnivalóan védekezett a csapat, most viszont elsősorban erre koncentráltak. Annyira küzdöttek és vigyáztak arra, hogy az ellenfél játékosai ne férkőzhessenek a palánk közelébe, hogy gyorsan gyűltek a személyi hibák. Király Sándor a pálya széléről néha már kétségbeesett hangon kiabálta a lányoknak: „Ne bántsd!” A közönség egy- egy téves, vagy tévesnek tűnő bírói döntés láttán, sportszerűtlen és sértő mondatokkal „bombázta” a pályán lévőket. (Szurkolni lehet és kell is, de az ilyesfajta bekiabálásokkal csak csapatuk ellen hangolják a bírókat!) Az első félidő végét jelző sípszó pillanatában Góliszony Más iett ex a játék.,. I Ivoviak példát mutattak Gondolatok a kézilabdáról A labdarúgás élvonalában pénteken és szombaton játszottak a csapatok a holnapi Magyarország—Amerikai Egyesült Államok összecsapás miatt. Érdekesség az a góliszony, amely jellemezte ezt a fordulót: a tizenhat NB I-es együttes közül nyolc egyáltalán nem talált a hálóba. A legnagyobb érdeklődés az FTC szombathelyi fellépését kísérte. Itt húszezren voltak kíváncsiak a két csapat küzdelmére. A Haladás nem okozott csalódást szurkolóinak, és négy góllal verte a zöld-fehéreket. Az Újpesti Dózsa is alaposan megterhelte a Vasas hálóját, ugyancsak négv találatával. Döntetlent értei a Siófok az MTK-VM ellen. EREDMÉNYEK: Bp. Honvéd —Tatabánya 0-0. Siófok—MTK- VM l-l (0-0). Csepe)—Veszprém 0:0. Videoton-lValtham—PMSC 1-0 (1-0). Békéscsaba—Rába ETO 1-1 (1-1). DVSC—Váci Izzó 0-0. Újpesti Dózsa—Vasas 4-1 (3-0). Haladás—FTC 4-0 (2-0). AZ NB I. ÁLLASA 1. Ü. Dózsa 19 14 1 4 31-12 43 2. MTK-VM 19 12 3 4 27-11 39 3. Pécsi MSC 19 10 6 3 27-13 36 4. FTC 19 8 4 7 27-22 28 5. Siófok 19 6 8 5 18-16 2G 6. VideotonWaltham 19 6 8 5 14-17 26 7. Tatabánya 19 8 2 9 12-18 26 8. Bp. Honv. 19 6 5 8 20-23 23 9. Vasas 19 6 5 8 20-24 23 10. békéscsaba 19 6 5 8 14-22 23 11. Veszprém 19 4 10 5 13-16 22 12. DVSC 19 5 7 7 13-19 22 13. Haladás 19 5 5 9 24-28 20 14. Váci Izzó 19 3 9 7 14-21 18 15. Rába ETO 19 3 8 8 18-20 17 16. Csepel 19 2 10 7 18-28 16 Befejeződött a férfi kézi- I labda-világbajnokság Prá- I gában, s a büszke bajnoki címet a svédek szerezték meg, igazából csak kis meglepetésre. Ugyanis hiába gondolhattuk azt, hogy a szovjetek vagy a jugoszlá- vok érvényesítik azt a nagyszerű kézilabda-hegemóniát, amelyet e két náció képvisel, mégis az előzetes hírek alapján dobogóra várt északi együttes vitte el a pálmát. Miért? Mert e szép csapatjátékból nem csupán azt tudják amit tudni kell, hanem hozzátettek valami többletet is. Fizikailag ugyanolyan felkészültek, mint bármelyik csapat, amelyik végül a dobogón végzett, de csapatuk szerkezetét úgy „találták ki’, hogy egy játékos több poszton is megfelelhessen a követelményeknek. Így történhet meg az, hogy például egy jobb átlövő ugyanolyan otthonosan mozog az irányító vagy a bal átlövő posztján — de kényszer- helyzetben beállóként is számba jöhet —, mint a sajátján. Talán ez volt az, ami leginkább a svédek javára döntött. A férfi kézilabda a női együttesek számára mindig amolyan iránymutató volt. Tőlük vették át az átemelést, I a húzást, s az egyik leglátványosabb dolgot, „a kínai figurát is”. Ezzel a „szemüveggel” néztem az Impuls Lvov—Borsodi Bányász barátságos kézilabda-mérkőzést is, ahol mint ismeretes, a vendégek 24-22-re nyertek, megérdemelten. Pedig a Bányász nagyon lelkes, jó játékot produkált. Bár csak ennyit nyújtott volna két korábbi bajnoki mérkőzésén is. A pécsi és veszprémi vereség (úgy tudom) nem volt „be- kulkulálva”. Mivel a pirosfeketék harmadik ellenfele a Budapesti Spartacus, itt sem számíthatnak sok jóra. A Lvov a klasszikus szovjet iskolát képviselte. Két nagy átlövőjük, Furst és Safina (utóbbi sokszoros szovjet válogatott), még a férfiak között is megállnák a helyüket. A mieink fizikális felépítésben messze elmaradtak mögöttük. Ennek ellenére meglepően szép dolgokat mutattak be a pályán. Két új játékos is debütált. A fiatal, tehetséges balkezes irányító Nagy Henriett (7 gólt dobott), valamint egy leendő vendégmunkás, a Pozsonyból igazolt válogatott kapus, Marija Margukova. Velük egyértelműen erősödött a gárda, __ A két játékos jó teljesítménye is kevés volt, a nemzetközi mércével is mérhető szovjet együttessel szemben, mert sajnos még a magyar női csapatok egyike sem érkezett el addig a fejlődési pontig, amely a férfi kézilabdában már a jövő útját jelzi. Ezen a látványos, barátságos összecsapáson a vendégek irányítójától láthattunk láb között pattintott bejátszást (amikor éppen a kapunak háttal állt), s beálló- suk balszélre keveredve, „zsebből”, csuklóból lőtte ki a rövid felső sarkat, ökmár kitanulták ezeket a „csi- bészségeket”. Ellesték ezeket a fiúktól. Persze egy mérkőzés nem csak ilyeneken múlik, de jó lenne ha ezek a tudatos elemek és mozzanatok a mi női kézilabdasportunkban is mihamarabb polgári jogot nyernének. Reméljük a Bányász játékosai is odafigyeltek ezekre a trükkökre, s nem volna baj, ha hasonlókkal lepnék meg az április 3-i bajnoki mérkőzésen a Budapesti Spartacust. Ugyanis a gárdának nagy szüksége van a pontra. A cél érdekében pedig az új tapasztalatokat nem árt majd használni. . Fegyvernek! Zoltán A szekszárdiak elleni győzeleméi megmaradt az esély a felsőházba jutáshoz, (Szabó István felvételei) 45-36-ra vezetett a diósgyőri gárda. A két félidő közötti szünetben mindkét csapat az öltözőbe vonult, rövid taktikai megbeszélésre, majd a szünetből hátralévő néhány percben „megostromolták” a palánkokat. A második félidő elején nagy lendülettel — az ellenfél játékosait nem kímélve — kezdtek a csapatok. A diósgyőriek az első félidőben is játszó öt kosarast állították pályára. Szilágyinak nem tett jót a szünet. Gyakoriak lettek a kihagyott ziccerei és eladott labdái. A hibák tették lehetővé azt, hogy a szekszárdiak, ha nem is látványosan, de szép lassan kezdtek felzárkózni. Sűrűsödtek a személyi hibák és a támadó faultok mindkét oldalion. Nemegyszer került két labdáért küzdő játékos a parkettre. A közönség egyre jobban élvezte a játékot és ennek hangot is adott. A szinte végig ugyanazzal az öt lánnyal játszó DVTK fokozatosan átengedte a mécsesét a vendégeknek. A tizenötödik percben még hat ponttal vezettek (70:64) és még a lefújás előtt tizenegy másodperccel is négy pont hátránya volt a Szekszárd- nak. A huszadik perc végén azonban 78-78-at mutatott az eredményjelző. A lelátón és a pályán mindenki értetlenül figyelte az eseményeket. A vendégek fantasztikus teljesítménnyel, tíz másodperc alatt négy pontot szereztek, öt perc hosszabbítás következett. Ez a rövid idő mind a két csapatnak, az edzőknek és a közönségnek egyaránt idegőrlő volt. Ilyen rövid idő alatt csak a szerencse és nem a jobb csapat az, ami eldöntheti az eredményt. Egymás után születtek a pontok mindkét oldalon, de Fortuna a hazaiakat fogadta kegyeibe. A hosszabbítás végére a DVTK 85-84-re módosította a mérkőzés végeredményét. Király Sándor a következőket mondta a meccs után; — Ismételten az a gond, hogy az utolsó percekben fegyelmezetlen volt a csapat. A lengyel lány például nem védekezett és akkor csapott oda, amikor az embere a kosárra dobott. így nemcsak a kosár lett érvényes, hanem az utána következő büntető is a gyűrűbe talált. Nem játszottunk jól, de a mérkőzés elején lelkes volt a csapat. A végeredmény nemcsak a játékosokon múlott: Gyakori volt a bírói tévedés is. A győzelem azt jelenti, hogy két győzelmünk és két vereségünk van. A pécsieket és a Kecskemétet meg kell vernünk és akkor van esélyünk a 9—10. hely valamelyikére. A DVTK a Turska (29), Novák (11), Molnár (4), Králik (14), Horváth (2), Szilágyi (15), Bartosova (10), Lakosa és Áronná összeállításban harcolták ki a sokat érő győzelmet. M. R, 1. Bayer Uerdingen— VFB Stuttgart 4-1 1 8. Bayern MünchenEintracht Frankfurt 1-0 1 3. Kaiserslautern— VFL Bochum 2-i i 4. Darmstadt—Hannover 1-1 x 5. Münster—Schalke 04 2-1 1 6. Bayreuth—Duisburg 2-1 1 7. Hessen Kassel— Stuttgarter Kickers 0-6 2 8. Ascoli—Fiorentina 2-1 1 9. Cesena—Genoa l-l x 10. Lazio—Roma 0-1 2 11. Sampdoria—Napoli 2-1 l 12. Como—Pescara o-l 2 13. Parma—Torino i-i x + 1: Milán—Internazionale 1-3 2 A Sportfogadási és Lottó Igazgatóság tájékoztatása szerint a 11. játékhéten három telitalála- tos szelvényt találtak. Nyereményük egyenként 1 702 140 forint. Tizenhárom találatos tíz darab volt, ezek 696 330 forintot érnek. A tizenkét találatosokra 14 100, a tizenegyesekre 1136, a tízesekre pedig 222 forintot fizetnek.
