Déli Hírlap, 1990. március (22. évfolyam, 51-75. szám)
1990-03-20 / 65. szám
Az Alkotmánybíróság megsemmisítette... Visszafizetik a kamatadót? Az OTP januárban értesítette az érintetteket arról, hogy az Országgyűlés december 20-án hozott törvénye alapján a kamatmentes, vagy alacsony kamatozású állami lakás és építési kölcsönök adósait adófizetésre kötelezettként nyilvántartásba kell vennie, erről számukra értesítést küldeni, nyilatkozat- tételre szólítani, s az adó megfizetésének feltételeiről tájékoztatni. A takarékpénztár megyénkben is eleget tett a — nem szívesen vállalt és nem népszerű — kötelezettségének, s több mint félszázezer állampolgárhoz postázta a „lakáscélú állami kölcsönök utáni 1990. évi adófizetésről szóló” törvény alapján az ügyiratokat. A felszólítás után az adósok nem „hamarkodták” el a nyilatkozattételt., a címzetteknek a fele sem küldte vissza a nyilatkozatot, amely szerint elismeri, hogy a feltétel megléte miatt hiteladót kell fizetnie, s mennyit. Pénzintézetünk ezek után megkezdte a beérkezett nyilatkozatok feldolgozását — ami rengeteg plusz munkát rótt az OTP-re, olyannyira. hogy nyugdíjasokat kellett felvennie hozzá —, majd folyamatosan küldte ki a csekkeket, amelyekre a kamatadót kellett (volna) befizetni az Árpád utca 2. szám alatti fiók számára. A címzettek közül ennek alig néhány ezren tettek eleget, de pár ezren mégiscsak befizették a maguk által kalkulált összeget. Ennyi az előzmény. A napilapok adták hírül, hogy az Alkotmánybíróság tárgyalta a kamatadótörvény jogosságát, s a napokban döntött róla: alkotmányellenesnek minősítette, és teljes egészében megsemmisítette. Azt is kimondta, hogy a megsemmisített törvény a Magyar Közlönyben való közzététel napján veszíti hatályát. Az OTP megyei igazgatójától, Siska Andrástól érdeklődtünk: tudják-e már, hogy ki és mikor fizeti vissza azokat a kamatadókat, amelyek befutottak a csekkeken? — Sajnos, a napilapokban megjelent közléseken túl egyelőre mi sem tudunk többet. Semmi utasítást nem kaptunk még ebben az ügyben. Azokat az összegeket, amelyek februárban beérkeztek az OTP-be — 1501 állampolgártól — továbbítottuk az adóhatóságnak. Ez összesen 720 000 forint volt, ám a továbbiak sorsáról — míg a kormányzati szervek és a központi rendelkezések meg nem születnek — nem tudunk dönteni. Annyi bizonyos, hogy az adóhatóságnak már átutalt összegeket csak onnan kaphatják visz- sza a befizetők. Egyelőre tehát várakozó állásponton vagyunk. Ügyfeleinktől is türelmet kérünk. R. 6. XXII. ÉVFOLYAM, 65. SZÁM ÁRA: 3,50 1990. MÁRCIUS 20., KEDD FORINT Pártok a lakáskérdésről 1• ült hogyan oldaná meg? Várhatóan ezen a héten dönt a városi tanács Miskolc idei költségvetéséről. Ezzel kapcsolatban meglehetősen elszomorító hírekről számolhattunk már be eddig is. Kevesebb a pénz a város kasszájában, mint amennyire szükség volna. Éppen ezért számot korlátozást terveztek, s terveznek. Szóba került például, hogy a tanács eladja a visszaadott, megüresedett állami bérlakásokat. Ezzel gyakorlatilag megszűnne a tanácsi lakásalap Miskolcon. Üj bérlakások építésére aligha lesz pénze a városnak. A tanácsi lakását a benne élő állampolgár már eddig is megvásárolhatta, s igen sokan kaptak is ezen a lehetőségen. Most pedig a megüresedő bérlakások újraelosztásáról is le kellene mondani... Tegyük hozzá: Miskolcon jelenleg majdnem 10 ezren várnak lakásra, s a várakozók fele szociális bérlakásra is jogosult volna. Mi iesz ezekkel az emberekkel? — erre a kérdésre a mostani tanács már valószínűleg nem ad választ. A vélhetően ősszel megválasztandó újabb helyi ön- kormányzat vállára nehezedik a döntés súlya, ahol már ott lesznek a pártok képviselői is. Ez adta az apropót ahhoz, hogy néhányukat megkérjük; vázolja pártja elképzeléseit az úgynevezett lakáskérdés megoldásáról, illetve arról, hogy mit szeretnének ez ügyben tenni. A Magyar Demokrata Fórumtól kapott válaszban egyebek között azt olvashattuk, hogy az MDF szerint népünk pusztulásában az elhibázott lakáspolitika is szerepet játszik, mert a gyermekvállalás ellen hat. A jelenlegi mechanizmusból fakadó gazdasági és költségvetési gondok lakossági forrásból való enyhítése, mint például a lakbéremelés, az adóemelés, vagy az időközben alkotmányellenesnek nyilvánított kamatadó csak tüneti kezelést jelent, s nem old meg semmit. Az MDF szerint lakásgondjaink a tulajdoni biztonság hiányára vezethetők vissza, ezért nem alakulhatott ki lakáspiac sem. Ugyanilyen fékezőnek tartják a pénzügyi tárca intézkedéssorozatát a lakosság terhére, s megjegyzik, hogy ezenközben a pártházak és a sertéshizlaldák például adómentesek. Ezután így folytatódik az MDF-től kapott válasz: „A lakáspolitika reformja során mindenekelőtt helyre kell állítani a lakás- tulajdon biztonságát. Ennek keretében meg kell védenünk a tulajdonosokat a valójában indokolatlan kisajátításoktól és részleges kártalanításoktól: felül kell vizsgálni a lakásmobilitást fékező adó- és illetékrendszert, A szokványos lakástulajdon mértékéig meg kell szüntetni az átírási illeték összes formáját, az első lakáshoz jutást büntető átírási, az özvegyeket és árvákat sújtó öröklési illetéket, a létminimumhoz sorolandó lakhatást, — lakásszerzést sújtó adóztatást. A lakáspiac megteremtése érdekében védeni kell a lakástulajdonosok befektetéseinek hozadékát. A jövedelemadóztatás körében a költségek között el kell ismerni a bérbe adott lakással kapcsolatos valamennyi költséget: adót, kamatot, amortizációt és a szakaszos felújítási költségeket. A bérlakások állagának megóvását csakis az állagvédelemben érdekelt tulajdonosok garantálhatják, ezért az állami lakásokban élők szélesebb körét kell érdekeltté tenni a lakása megvásárlásában, s a tulajdonreform körében dönteni kell arról is, hogy a fennmaradó állami lakásvagyon tulajdonjogának mekkora hányada menjen át városi, vagy községi tulajdonba, szálljon az önkormányzatokra, közalapítványokra. Egy átmeneti időszakban az értékesített lakások ellenértékéből támogatni kell az új lakbéreket az eltartottjaik száma miatt is megfizetni képteleneket. (Folytatjuk) B. A. Ásványok es gyújtok Fesztivállá lépett elő a korábbi ásványbörze. A múlt hét végén zajlott le, ez volt a nyolcadik, és most is ezreket vonzott a Nehézipari Műszaki Egyetemre. Ezreket, ami a látogatókat illeti, és tízezreket, ami a gazdát cserélt forintokat. Először vettek részt a találkozón romániai kiállítók és szakemberek, külön részt kaptak Erdély ásványai. A tudományos tanácskozás(ok) egyik témája is Erdély volt. Geomúzeum címmel gyűjteménykezelők, muzeológusok, gyűjtők, ásványbarátok tartottak a fesztivál keretében találkozót. A tapasztalatcserén nem hatott az újdonság erejével, hogy míg szerte a világon, benne Európában tanítják az ásványtant, nálunk nem, mert a Rákosi- rendszer ettől is féltette a szocializmust. Valamivel kevesebb, mint kétszáz kiállító háromszáz asztalon kínált eladásra ásványokat, ősmaradványokat, drágaköveket, kőzeteket, díszítőköveket, gyűjteményi segédeszközöket. Az árak? „Szépen” követik az inflációt és a hasonló külföldi találkozók árait. Jöttek gyűjtők Ausztriából, Svájcból, Csehszlovákiából, Lengyelországból, Spanyolországból, Franciaországból, Jugoszláviából, Hollandiából. Az ásványgyűjtők vacsoraestjén csaknem száz nyugati vendég vett részt. Közgyűlést tartott a Koch Sándor Alapítvány. Pályázatokat írtak ki — körülbelül 110 ezer forintot lehet ezeken elnyerni —, tanács(Kerényi László felvételei) koztak arról, hogy miként lehetne az ásvány- és kőzettant visszaállítani méltó helyére az oktatásban, nem utolsósorban arról, hogy a Bécs—Budapest Világkiállítás részeként ásvány- és drágakőkiállítás helyszíne lehetne Miskolc. * Díjbeszedő megy az hmásztól Sok a panasz a laíossíi folfíszílára Kezdettől fogva mi is szorgalmazói voltunk annak a kezdeményezésnek, hogy Miskolcon legyen egységes, korszerű díjfizetési rendszer. A legtöbb állampolgár általában öt-tizenkét szolgáltató vállalatnak fizet különféle díjat, havonta, kéthavonta. S a lakók a megmondhatói, hányszor találták bedobva a postaládába a fizetési meghagyást, mert a díjbeszedő éppen akkor járt ott, amikor ők dolgoztak, vagy nem tartózkodtak otthon. Következett a sorban állás a díjbefizetőhelyeken, nemritkán munkaidőben. A számítógépes rendszerek térhódításával kézenfekvőnek látszott, hogy egyszámláról fizetni a legkényelmesebb és a legát- tekiníhetőbb. 1986-ban még 12 cég képviselői ültek annál az asztalnál, amely mellett kifejezték szándékukat, hogy csatlakoznak e vállalkozáshoz. Aztán évről évre egyre kevesebben lettek, s különböző okora hivatkozva úgy döntöttek, hogy maradnak a régi kapcsolatban a fogyasztóikkal. Mint az azóta már közismert, három cég maradt csupán, amely felkérte a Magyar Hitelbankot a lakossági folyószámla kezelésére. Most újból eggyel kevesebben lesznek, mert az Észak-magyarországi Áram- szolgáltató Vállalat is úgy döntött, hogy visszaállítja a korábbi díjbefizetési rendszert. Az okokat Bencze László, az Emász miskolci üzemigazgatója a következőkkel indokolta. — Igen sok felháborodott fogyasztó keresett meg bennünket, személyesen és telefonon, akik a legkülönfélébb módon kifogásolták az eljárást és a rendszert. Csak becslésekbe bocsátkozhatok, de a fogyasztók 30 százaié- j kának abszolút nem tetszett. Naponta 15:—20 ilyen beszélgetést végighallgatni, a kifogásokra magyarázatot találni, igen nehéz, mi erre nem vagyunk felkészülve. — Mint minden újnak, ennek is vannak gyermekbetegségei, a hibákat türelemmel, megértéssel talán korrigálni lehetne, azért is, mert ebben a rendszerben már rengeteg energia és pénz van, és sokan mindezek ellenére úgy vélik, hogy kár lenne érte. — Négy évvel korábban egy jobban szervezett előkészítés után zökkenőmentesebben bevezethettük volna; Most viszont az állampolgároknak meg kell adni a döntési lehetőséget, s mi azt nem akarjuk felvállalni, hogy a fogyasztóink egynegyedét ily módon is zaklassuk. Nem voltunk az újnak elrontói, az elvet valóban korszerűnek tartottuk, de sajnos be kellett látnunk, hogy ez a gyakorlatban most nem kivitelezhető. — Mi lesz azoknak a számláknak a sorsa, ame: iyeket már kifizettek? — Fogjuk tudni, hogy ki fizette be a villanyszámlát a csekkre. Akitől pedig nem érkezett be, azokat a díjbeszedőink keresik fel. A következőkben esedékes díjért pedig már mindenhová újból a díjbeszedőink mennek el AU. O. B*
