Déli Hírlap, 1990. március (22. évfolyam, 51-75. szám)
1990-03-19 / 64. szám
A MISKOLCIAK napilapja • A Magyar Demokrata Fórum már jóval március 15-e előtt közzétette felhívását, amelyben arra szólított fel, hogy pártpolitikától, választási kampányfogásoktól mentesen, közösen ünnepeljük meg az idén az 1848-as forradalom 142. évfordulóját. Az együttes ünneplésben azonban nem sikerült megállapodni, ezért 15-én a város több pontján is tartottak megemlékezéseket. A tavalyi, tömegdemonstrációkkal felérő ünnepségekhez képest szembetűnően visszafogott volt a miskolciak érdeklődése. A tudósítóknak az is feltűnt: mintha kevesebb nemzetiszinű zászlót lobogtatott volna idén a szél a város utcáin, a házak felett... Volt ellenben igen sok papírzászlócska az ünneplők kezében. A legtöbbében piros-fehér-zöld, de láthattunk MDF-es papírzászlókat és szabadon szárnyaló, piros-fehér-zöld madarakat, vagyis a Szabad Demokraták Szövetségének jelképeit, s feltűnt a Kisgazdapárt jelvényével ékesített zászló is a felvonulók kezében. Politikai jelmondatokat azonban tudomásunk szerint egyetlen transzparens sem hiidetett ezen a napon... (Tudósításunk a 2. oldalon.) Ne legyen diszpécser és íródeák Családot gyógyítson a körzeti orvos Az alapellátás önálló szakma XXII. ÉVFOLYAM, 64. SZÁM 1990. MÁRCIUS 19., HÉTFŐ ÁRA: 3,70 FORINT Egészségügyünknek mindig kevés volt a pénze arra, hogy a minőségi orvoslás feltételeit minden szinten egyformán teremtse meg. S mert szervezete felülről építkezett, az anyagiakból elsősorban a klinikák, kórházak, műszerezettségének fejlesztését forszírozták, a maradékból esetleg a rendelőintézetek részesültek, s ha Hiába enged a termelő Sonkából csak egyfélét? A piaci viszonyokat ma még áttekinthetetlennek tűnő érdekszövetségek uralják, amiből a vásárló az üzletben csak annyit lát, hogy még azt sem kapja olcsóbban, aminek engedményes akcióját meghirdették. A legtöbb családban az év eleji drasztikus húsáremelés óta meggondolják, mikor vesznek például szép, sovány sonkát. Érthető — noha a legtöbb kereskedő úgy véli, elhanyagolható csekélység —, ha sikerül néhány forintot megspórolni akár tíz deka sonkán, akkor igazán örömmel fogadja a lehetőséget a fogyasztó. Csakhogy nálunk, ebben a furcsa szabadpiaci világban, az engedményt végül is nem a fogyasztó, hanem a kereskedő kapja. — Higgye el, hogy nem csapja be a vásárlót, aki többért adja, mert ma már nincs korlátozás, legfeljebb elveszíti a vevőt — mondja egy régi szakember, Cziáky Károly, a Vörösmarty Csemege vezetője. Pedig ebben az üzletben — hasonlóan a vállalat budapesti boltjaihoz _ egy fillért sem tesznek rá a Miskolci Húsipari Vállalat által megadott engedményes árra. Itt 290 forintért árulják a sonkát. A volt Weidlich üzlet helyén kialakított húsáruházban még a papírzsebkendőt is olcsóbban adják, mint másutt. Pedig ez az árucikk nem tartozik igazán az üzlet profiljába, ám, ha a húst kevesebben vásárolják, akkor máshonnan kell behozni a nyereséget. Egyébként itt húsz forinttal kevesebbért adják a sertéscomb kilóját is. — Mégsem viszik — kesereg Gácsi Bertalan, üzletvezető — még olcsóbban is csak kevés fogy belőle. Van csemege sonkánk, 290 forintért, de abból se sokat adunk el mostanában. Az egész árkérdést a termelő oldaláról kellene megvizsgálni, mert, ha ez így megy tovább, nem lesz érdemes sertést tartani senkinek. A Szentpéteri kapui Zamat ABC-ben nincs miskolci sonka, csak bajai, aminek kilója 300 forint. Miután a bajaiak más árujukat is olcsóbban kínálják, itt csak ebből rendeltek. Az üzlet vezetője nem értesült arról, hogy a miskolci húsipar háromféle sonkáját is kedvezménnyel kínálja. Egyébként a hús- és csemege boltokat járva, azt tapasztaltuk, hogy a legtöbb helyen csupán egyfélét — elsősorban a csemege sonkát — árulják. Szendvics és miskolci sonkából csak néhány helyen választhat a vevő. — Változatlanul az a véleményünk, hogy a fogyasztónak kellene érzékelnie az engedményt — állítja Németh Lajos, a Miskolci Húsipari Vállalat áruforgalmi vezetője. Háromféle sonkakészítményünket éppen azért adtuk most 260 forintos áron kilónként, hogy azt minden üzletben 290 forintért árusítsák; ennyit rátehet a bolt, de többet nem tisztességes. Nem a kereskedő vállalatnak, hanem a fogyasztónak adtuk az engedményt. Amióta egyébként a vevők felháborodásuknak hangot adtak a sajtó hasábjain is, azóta sok helyen levették a 360 forintos árjelzőket, és ismét 290 forintért kínálják a sonka kilóját. Csakhogy választékot vajmi keveset láttunk az üzletekben, ahol többnyire csak egyféle sonkát árulnak. (vadas) már nagyon leromlóban volt, egy-egy körzeti rendelő is kapott valami csekélységet. Közben pedig minden orvosszakmai értekezleten hangsúlyozták az alapellátás fontosságát, nem ritkán az elsődlegességét. A helyzet az utóbbi években mutat változást, noha ez is csak szerény mértékű — egyelőre. Az egészségügyi reform- elképzelések tartalmaznak átfogó fordulatot a körzeti orvosi rendszerben. — Sokat hallottunk már ezekről, de nyilván nem eleget. Mit tudnak róla a leginkább érintettek? — kérdeztük dr. Pállá Sándortól, a miskolci — Kazinczy utcai — 2. számú körzet főorvosától, aki egyébként a Magyar Általános Orvosok Tudományos Egyesületének megyei titkára is. — Egyelőre csak reform- kísérletekkel foglalkozunk, s próbáljuk tisztázni az elveket. Egy bizonyos: az egészségügy teljes rendszerváltozásán belül lehet valódi eredményekre számítani az alapellátásban is, hiszen részreformokkal aligha lehet csodát művelni, — Milyen kísérletekről van szó? — Egészségügyi központokban, városi és falusi körzetekben próbáljuk ki az alapellátással kapcsolatos elképzeléseket. Miskolcon például idén általánosan szeretnénk bevezetni ezeket, amelyeknek lényege, hogy a körzeti orvos kapjon kulcsszerepet az egészségügyben. Méghozzá teljesen új szemlélettel. Eddig ugyanis betegségcentrikus volt az alapellátás, a reform szelleme viszont a beteget helyezi a központba. Ráadásul úgy, hogy a közvetlen környezetét is figyelembe veszi a gyógyításnál. — Kérjük, foglalja össze azokat a változásokat, amelyek az alapellátásnál várhatók.., — Abból indulunk ki, hogy a körzeti orvos az, aki a legközvetlenebbül találkozik a lakossággal. Folyamatos, elsődleges és személyes kapcsolatban áll nemcsak a beteggel, de egész családjával is. A velük való találkozásnál alkotnak véleményt általában az orvoslásról, ezért sem mindegy, hogy milyen bizalmat tudnak kelteni az ellátásukra bízott emberekben. Az ideális az lenne, ha az orvoshoz fordulók gondjainak 80—90 százaléka már a körzeti orvosnál megoldható lenne. Ugyanakkor előtérbe kell kerülnie a megelőzés szemléletének is, hiszen az az orvos, aki családi gyógyításra vállalkozik — mint valaha a háziorvosok — néhány jó tanáccsal befolyásolni képes a beteg miliőjét, elláthatja az egészségnevelő szerepét, s támaszt jelenthet az úgynevezett lelki eredetű vagy familiáris okokkal magyarázható bajok gyökereinek felfedezésében is. Mindezt azonban csak úgy lehet megvalósítani, ha megismerjük betegeink családi életterét. Saját őrlésből sütnek Péküzem a malomban Sikeres volt a próbaüzem, sikeres volt a „próbavásárlás” — így jellemezte az első napok munkáját és forgalmát llovai István, az önállóvá vált Borsod-Abaúj- Zemplén Megyei Gabonaforgalmi és Malomipari vállalat igazgatója. Az önállóság adta lehetőséggel élve ugyanis, a malomban sütőüzemet hoztak létre. Magyarul pékséget, s egy boltot is, ahol saját készítményeiket, kenyeret és péksüteményt, nemkülönben pedig egyéb gabonaipari termékeket árulnak. A vállalat ezzel bekapcsolódott Miskolc élelmiszer- ellátásába. Most. a próbaüzem alatt, az igényeknek megfelelően naponta mintegy 2000 kenyeret és mintegy 8000 különböző péksüteményt készítenek. Ezt később, a rendszeres sütés során természetesen a fogyasztásnak megfelelően fokozni fogják. A kenyeret és a péksüteményt a miskolci malomban készített lisztből sütik. Az üzemet a malom bejárata fölötti részen, míg a boltot az alatt rendezték be. Így szállítás nélkül jut a friss kenyér a fogyasztóhoz. Mint a vállalati igazgatótól megtudtuk, a rendszeres üzemeltetésre április elsejével kívánnak áttérni. A kenyeret délelőttös és éjszakás műszakban készítik. Ennek megfelelően, a bolt nyitva tartása is reggel 6-tól 10-ig, majd délután 13 órától 17 óráig tart. — Nyilván nem csekély áldozatot kíván ez a körzeti orvosoktól, hiszen — ha jól értettem — pszichológusnak, szociológusnak is kell lenniük, amellett, hogy a szakmát is kitűnően műveljék. — Körülbelül erről van szó, azzal együtt, hogy az önálló tudományos szakmává vált alapellátás mindezeket már magában foglalja. Nem véletlenül tanulnak ma már a körzeti orvosok pszichológiát, szociológiát, sőt magatartástant is. Munkájukban a reform bevezetésétől kezdve elengedhetetlenek lesznek ezek az ismeretek. — S hogyan tesznek szert ezekre? — Mint mondtam, ma már önálló szakma az alapellátás, tízhónapos kórházi gyakorlat után minden körzeti orvos szakvizsgázhat belőle. Az egyetemekről kikerült pályakezdők pedig kétéves kórházi gyakorlattal szerezhetik meg. Fontos ez számunkra azért is, mert vissza kell szerezni az alapellátás orvosi presztízsét, amit az egészségügynek az átrendeződése meg is követel. Nem lehet majd arra manipulálni a beteget, hogy a valódi gyógyítást csak a rendelőintézetekben vagy a kórházban várhatja el. De nem lehet azt sem, gyakorlatként meghagyni, hogy a körzeti orvos csak diszpécser és íródeák legyen. A jelenlegi körzeti orvosok tekintélyes része sajnos még szakvizsga és kórházi bázis nélküli. Az adminisztráció „megöli őket”, önbecsülésük is károsodott. Ezen minden körülmény között változtatni kell, s ebben egyet is ért az orvostársadalom. — A feltételei megteremthetők a szép elképzeléseknek? — Pénz nélkül persze nem megy, hiszen ahhoz, hogy az új és megnövekedett feladatoknak, a családi orvoslásnak eleget tehessünk, a körzeti rendelőkben is szükségesek az alapvető diagnosztikus felszerelések. Míg azok nincsenek meg, addig legfeljebb valóban csak kísérletezgethetünk. K. 8.
