Déli Hírlap, 1990. március (22. évfolyam, 51-75. szám)

1990-03-02 / 52. szám

A néppel a népért A városnak vidéke, a vidéknek városa van * Az Autóközlekedési Tanintézet korszerűsítés alatt álló miskolci telephelyén az elmé­leti foglalkozások jól felszerelt tantermekben folynak. Nemcsak a hagyományos szemlélte­tőeszközök — képünkön — állnak rendelkezésre, hanem a legújabb audiovizuális tech­nika vívmányai is. (Kerényi László felvétele) Az idén alig volt telünk. Egy kevés hótól eltekintve jóformán csak a gyakori köd és a lombtalan fák emlékez­tettek erre a máskor oly ke­mény, mogorva, zúzmarás évszakra. Egyáltalán nem bánkódunk miatta. Ha tél­tábornoknak esetleg lenne még valamilyen alattomos szándéka, sok ideje nem­igen lesz már rá, hiszen a kalendárium szerint itt a márcins, a várva várt tavasz első hónapja. Érzi ezt a természet is. A betek óta tartó enyhe, szin­te langyos időjárás hatására wemcsak a fák rügyei doz­Borsodi aknamélyítők Szlovákiában A Bányászati Aknamélyí­tő Vállalat Kazincbarcika központtal működő borsodi körzete már közel két évti­zede dolgozik a szlovák Magnezitművek bányáiban. Feladatuk az új munkahe­lyek előkészítése. A múlt év­ben a korábbi 3 bányából már csak kettőben, és egyre fogyó létszámmal működnek közre az aknamélyítők a magnezitbányákban. Tavaly 30 millió forint értékű mun­kát végeztek el. Finn karmester A Népszerű zenei esték hangversenysorozat hétfői koncertjén finnt karmester, Ari Resilajnen dirigálja a Miskolci Szimfonikus Zene­kart. A színházban este fél 8-kor kezdődő hangverse­nyen Mendelssohn Szent- ivánéji álom szvitje. Liszt Les Preludes című műve és Schubert VII. C-dúr szimfó­niája hangzik fel. A finn karmester a miskolci kon­certen kívül Sárospatakon és Egerben dirigálja városunk szimfonikus zenekarát. zadtak meg pattanásig, ha­nem a tavasz korai virágai is jóval előbb jelentkeznek az idén a szokásosnál. Er­dőn, mezőn megzsendült a határ, s ha kissé talán még óvatosan, bizonytalanul, de itt is, ott is dallal köszön­tik a madarak a tavasz érke­zését, s fenn a magasban a kéklő égbolt észak felé vo­nuló vadludak gágogásától visszhangzik. A Hernád és a Bodrog mentén, s az abaűji, zemplé­ni hegyekből alásiető pata­kok partján selymes barkát bontottak a fűzfabokrok. A Makkoshotyka feletti tisztá­sokon bókoló fejecskéjükkel fehérlenek a hóvirágok. A napsütötte hutai hegyolda­lakon virágzik a húsos-som, s bontja szirmait a zempléni erdők korai virága, a far- kasboroszlán. Bőrszínű fé­nyes levelei alatt parányi fürtökben tűnnek elő a sár­gászöld virágok. A hegyaljai kiskertekben is szinte egyik napról a má­sikra felébredtek téli ál­mukból a tulipánok, jácin­tok, nárciszok, minek jele­ként föld fölé dugták kíván­csi levélkéiket. A niedvetalp csomós, rózsaszín bimbóival, a kankalin lila, a téltemető sárgás virágaival hirdeti ne­künk, hogy bármi történjék: utána vagyunk a télnek, s reménykedve tekinthetünk a természet megújulása, a ta­vasz elé... H. J. Jóga Jógatanfolyam indul a Ró­nai Sándor Művelődési Köz­pontban. Paramhansa Swa- mi Mahewarananda mester Jóga a mindennapi életben elnevezésű rendszere alapján folyik az oktatás. Az első foglalkozások vasárnap dél­után 4-kor és 6-kor lesznek. Az indiai jógi jelenleg Becsben él és tevékenykedik. Számos tanítványa van, akik a világ minden táján — Amerikától Csehszlová­kjáig, Indiától Jugoszláviáig és az NSZK-ig — vezetnek foglalkozásokat. Két kötet­ben megjelentek a legfonto­sabb tudnivalók is, kezdők­nek Jóga a mindennapi életben, haladóknak Jóga címmel. A rendszer megpró­bálja beilleszteni a jógát az európai ember életébe. Véradónaptár Megyénkben az alábbi üze­mek dolgozói adnak vért a jövő héten: HÉTFŐN: Forró—Faarcsal köz­ségek Ózd. Müv. GAMESZ. Ózdi Ruhagyár. Barsodmiádasdi Lemez­gyár. KEDDEN: Harsány község, Bodrogközi Állami Gazdaság, Sárospatak. Kerámia Építőanyag­ipari Vállalat. Sárospatak. Bor­sodi Vegyi Kom Pinát. Kazinc­barcika. SZERDÁN: TIG AZ. Miskolc, Vám- és Pénzügyőrség. Miskolc. Miskolc városi védőnők, Mérusz, Miskolc. CSÜTÖRTÖKÖN: Forradalmi Rendőri Zászlóalj. Miskolc, Le- gyesbénye—Bekecs községek, Bánrévei Határőrség. Ózdi Ko­hászati Üzemek: szállítás. Reu­makórház. Ózd. Ózdi Tűzoltóság, Ózdi Fogtechnika, Városgazdál­kodási Vállalat Ózd. PÉNTEKEN: Borsodi Ércelőké­szítő Mű. Sajók eresztúr. Miskol­ci Építőipari Vállalat. A MAGYAR NÉPPART AZ EGYETEMLEGES MAGYAR- SÁG PÁRTJA. Természetes utódja az 1939-ben alakult Nemzeti Parasztpártnak, il­letve az 1936-ban Petőfi Párt néven újjászerveződött pártnak. A bérből és fize­tésből élők, az egyre jobban kiszolgáltatott nyugdíjasok, és a jövőt követelő fiatalok pártja. Általában a bajban levők, reménytelen helyzetű, társadalmi segítséget érdem­lő emberek, a közösségek pártja. A Magyar Néppárt a vi­déki Magyarország pártja. A város és vidéke kölcsönös egymásrautaltságban él egy­más mellett és egymást köl­csönösen segíteniük kell. Ha a vidéki Magyarország ismét érdemes lakóhellyé válik, akkor a nagyvárosok is men­tesülnek a túlzsúfoltság hát­rányaitól. Budapest ne egyet­len nagyváros legyen, hanem az ország lüktető szíve. Ki­emelten képviseljük az élet­módjában átalakult paraszt­ságot, a munkavállalókat — munkásokat, értelmiségieket. Ezért választottuk a néppárt nevet. Igazi néppárttá akkor leszünk, ha az egész ország érdekeit és reményeit kife­jezzük, s minél több egyén, család és közösség támogat­ja. A Magyar Néppárt leg­fontosabb célja, hogy min­den egyes állampolgár sza­bad, önálló ember legyen a gazdaságban, politikában és a kultúrában, s ennek felté­teleként és eredményeként is a megvert, riasztóan süly- lvedő, hitét és akaratát vesz­tő országból szabad, önálló, életerős nemzet legyen, mert az állampolgárok és nemzeti célok elválaszthatatlanok. Nemzeti sajátosságainkat, nyelvünket, kultúránkat) megőrizve akarunk más né­pekkel összefogni, hogy gyer­mekeink békében és bizton-* ságban éljenek. A bárha! éTO' magyarság ügyének szolgála­tát vállaljuk. A nemzeti sorskérdéseink, a kemény hazai valóságnak és a jövő megkerülhetetlen kihívásai­nak figyelembevételével, az ország holnapjával törődünk és keressük a saját utat. CSAK A HUMANIZÁLT PIACGAZDASÁGOT fogad­juk el társadalmilag hasz­nosnak. A tulajdonreform­nak szavatolnia kell a tulaj­donlás szabadságát, a való­ságos tulajdonná válást és a termelésben tulajdonosi ér­dekben való részvételt. Ren­det kell teremteni az állami tulajdon körében. A vegyes tulajdonú gazdaság hívei va­gyunk, de nem látjuk értel­mét, hogy a mai állami tu­lajdonból kizárólagosan ma­gántulajdont csináljunk. Az állami tulajdon nagy részét a városi és községi önkor­mányzatnak, alapítványok­nak és más ilyen közössé­geknek kell átadni. Zárkóz­zunk fel a fejlett Európához, épüljünk be szervesen a vi­lággazdaságba, de úgy, hogy a gazdaság tartósan ne for­duljon szembe a leglénye­gesebb társadalmi és nem­zeti érdekkel. Általános gaz­dasági kapcsolataink Kelet felé a piacgazdaság jegyé­ben, Nyugat felé pedig a na­gyobb nyitottság és a növek­vő egyenrangúság jegyében alakuljanak át. Szükségkép­pen olyan saját utat kell vá­lasztani, amely a hazai tár­sadalmi, politikai hagyomá­nyokra alapozva minden le­hetséges külső példát hasz­nosít. Ha nálunk hirtelen szabad piac lenne, akkor ezen a piacon a lakosság­nak a 10 százaléka érvénye­sülne, mert jelenlegi helyze­tünkben csak ennyi ember­nek lenne tőkéje, földje, munkaeszköze, piaci ismere­te. Az ország nagyobb hánya­da az eddigieknél mélyebb gazdasági és politikai hely­zetbe süllyedne. A vállalkozók pártján ál­lunk, különösen a természe­tes közösségekben — a csa­ládban — munkálkodókén. A nemzet erkölcsi állapota igényli, hogy a gyermekek egészséges családban, mun­kára nevelten, pályamódosí­tásra felkészülten nevelked­jenek. A családban váljon újra gyakorlattá a nemzedé­kek kölcsönös, egymás iránti figyelme, és az egymásról való gondoskodás is. Az idő- i sebb nemzedék helyzetét ez nagymértékben javíthatja. A , vállalkozókat adó- és hftel- |íkedvezményekkel kell támo­gatni. Ez szolgálja a jó mnn- j ka elismerését és a gazdaság ftíemelkedésének kulcsát je­lentő munkakedvet. Minden új vállalkozás új munkale­hetőséget teremt. Azt akar­juk, hogy a munkavállalók­nál érvényesüljön az ember felszabadulása, hogy a sza­badság jogaival mindenki önállóan és tudatosan tudjon élni, nem tűrve semmiféle kizsákmányolást. Az értel­miségnek jó szívvel ajánljuk a népiekhez hasonló szerep­vállalást. mai nemzeti sors­kérdéseink megoldásában. KORMÁNYZÓ ÖNKÉNY HELYETT ÖNKORMÁNY­ZATOT. Bibó István és Er­dei Ferenc tanításai alapján valljuk, hogy a tulajdonnal rendelkező városi önkor­mányzat jó gazdálkodása elő­teremtheti kiadósai egy ré­szét. Az önkormányzatok létrehozása a vidék felsza­badításának első lépése. A népjólét és az emberi élet minősége a városok és a községek fejlődésétől függ. Attól, hogy miképp veszi ke­zébe életünk formálását, a történelmi örökséget, ha­gyományaink és kultúránk ápolását, a környezet védel­mét, a közműveltség társadal­mi önszervezettség útján va­ló fejlődését. A 13 település­nek. amelyekből Miskolc ösz- szeállt, legyen kislétszámú helyi önkormányzata, és hi­vatali szervezete. Az igazi néphatalom úgy valósul meg, ha az állampolgárok a dön­tésben, a végrehajtásban és az ellenőrzésben részt vesz­nek. A NÉPIEK KAPCSOLATA MISKOLCCAL. A 30-as években a hatalom üldözte, bebörtönözte a népi írókat. A diósgyőri munkások nem tartották őket sem narod- nyikoknak, sem nacionalis­táknak. A diósgyőri Dal- és Önképzőkör gyakori vendé­gei voltak: Veres Péter, Er­dei Ferenc, Darvas József, a kolozsvári Nagy István és Püski Sándor kiadó. Az 1943- as szárszói konferencián több munkás is részt vett. Közülük néhányan a 40. év­fordulón is ott voltak. 1945. után a Parasztpárt vezetői Miskolcon járva mindig el­látogattak a népi kollégiu­mokba. 1956. október 23-án. a miskolci Zenedében lllyési Gyula és Szabó Lőrinc talál­kozott a népi és az európai irodalom kedvelőivel. A 60-,. as években Németh László­nak volt nagysikerű irodal­mi estje a Kazinczy-klub— bán. Darvas József „A tér* képen nem található’’ című drámáját és Németh László két drámáját is bemutatta a Miskolci Nemzeti Színház. A NÉPIEK A NEMZETT FORRADALOMBAN. 1956. október 23-án a Bem-szobor- nál Veres Péter felolvasta az Írószövetség Kiáltványát. Megjelent Illyés Gyula „Egy mondat a zsarnokságról” cí­mű verse. Németh László­nak a pártharcok veszélyei­ről szóló írása ma is érvé­nyes. Márton András a for­radalom ezredese volt. Szi- gethy Attila Győrben a Du­nántúli Nemzeti Tanács el­nöke volt. Bibó István ál­lamminiszter november 4-e~* után is helyén maradva írta megrázó kiáltványát az (. ENSZ-nek. Tamási Áron „Gond és hi t vall ás” című . állásfoglalását tette közzé.. Miskolcon a Nemzeti Bizoét-é&j ság parasztpérti tagja«*»#.'! Pnpp ér. ~ mtísplr1. GmiOSt és Bőd Ariöt«*# touaK DiPosag de. Az MSZMP 1958-as, aoépt írókat megbélyegző állásfog­lalását máig sem vonták vissza. Az aezélgyörgyi nem­zetietlen szellem a népi írók ellen még ma is él. A nemzeti parajsztpártíak, mai magyar néppártiak el­sőként ütköztünk még a nemzettudat módszeres bom- lasztóival, a nemzeti érzés fojtogatóival, és emeltünk szót a határokon túli, s a világgá szétszóródott ma­gyarság ügyében. Illyés Gyu­la tette ezt legmesszehang- zóbban, olyan időszakban Erdélyért, s az ottani ma­gyarságért, amikor Veres Pé­terrel szólva Magyarországon Erdélyről álmodni sem volt tanácsos. Aki nemzeti volt hazánkban, szégyenbélyeget kapott a homlokára. Pedig mi csak azt akartuk, hogy saját utunkat járva, a lelki függetlenség után szerezzük vissza a politikai független­séget is. A Magyar Néppárt olyan párt, amelynek elsőszámú törvénye, hogy minden párt­érdeket szigorúan az össz- nemzeti érdek alá rendeli. Olyan kormányzati forma ki­alakítását akarja elősegíteni, amelyben a pártokbeli és pártonkívüli java erők mi­nél szélesebb köre összefog­ható. A Magyar Néppártot öröksége kötelezi: legyen a nemzet lelkiismerete. Tisztelt Választópolgár! E célok érdekében adja szava­zatát a Magyar Néppárt je­löltjeire és a négyes listára. A néppel a népért Vásárfia-lekvár Gyerekkoromban, ha édesanyámnak dolga akadt a város­ban, soha nem tért haza, hogy ne hozott volna valamit. Leg­többször persze csak kiflire tellett, de mi gyerekek annak is kimondhatatlanul örültünk. Homlo­kunkhoz illesztettük az akkor még iveit péksüteményt, s bőg­tünk hozzá elnyújt­va, mint a tehenek. Jó játék volt, mi­előtt megettük volna a vásárfiát. De szép idők is voltak azok! Meg szép szoká­sok .,. Idővel aztán fel­cseperedtünk, ma­gunk is mind gyak­rabban buszra, vo­natra szálltunk, s csakúgy, mint a töb­bi jót, átörököltük édesanyámtól a vá­sárfia szokását is. Igaz, kifli helyett más kerül már manapság a sokat látott tarisz­nyába, bőröndbe — több is egy kicsivel, meg kevesebb is édesanyám húszfillé­res kiflijénél —, ám az ajándékozás örö­me csorbítatlan ma­radt mind a mai na­pig­En magam is sok­sok várost bejártam, s mikor egy-egy szál­lodái reggeli után felállók az asztaltól, szinte mindig sértet­lenül viszem magam­mal a fóliába csoma­golt gyümölcsízt: Zsuzsi lányom és Pe­ti fiam kedvencét. Elnek-halnak a fi­nom csemegéért. Bármily kicsi legyen, megfelezik szertartá­sosan, s mikor már ki-ki magáénak tud­ja a saját részét, gyermeki mohósággal nyelik le a fél fo­gukra sem elegendő vásárfiát. Nagy öröm ez, nagy esemény az ilyesmi, s álljon bár tucatszám a spájz- polcon a házibefőtt, a vásárfia varázsát semmi sem képes pó­tolni. Több kilónyit is hazahordtam ezalatt az apró lekvárokból: málnát, szamócát, őszibarackot, meg miegymást. Közben nagylányom lett a kislányom: gimnázi­umba került, kollégi­umba. Legutóbb, mikor hazajött, néhány grammos gyülmölcs- lekvárt hozott Peti­nek a péntek esti va­csorából. (hubay) Selymes barkát bontott a tűz A tavasz hírnökei

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom