Déli Hírlap, 1990. március (22. évfolyam, 51-75. szám)
1990-03-14 / 63. szám
lévay József Előre! Lévay József (1825—1918) miskolci költő, a szabadságharc résztvevője verseivel harcra buzdította a nemzetet. Elmerülök bánatomban S l?ús szívemben harag lobban: Búsulok, bánkódom Oh! hazám, miattad S haragszom, hogy érted Szózatom egy népet, Vagy egy bosszús tengert Harcra nem riaszthat. Kevés volt az isten átka, Mely utadat rég bevágta. Kevés volt egy pokol Feluszított serege; Mikor letiporva Sújtottad a porba, Új fegyveres zápor Zúdult a fejedre. Remeg a föld, borúi az ég, Ilyen harcot nem láta még. .. Csupán egy csillaggal vív A nagy éjszakával, Magyarország maga, Kelet szép csillaga, Száz ellenség mellett Észak zord hadával. Alszanak körültünk mélyen, Mi virrasztunk a nagy éjen, Áldozatra szólít Az utolsó próba: Előre honvédek! Amit most ti védtek, Ébredni fog attól Egész Európa. Honvécegyíet A kiegyezés évében, alig egv hónappal Ferenc József és neje megkoronázása után kelt a bemutatott okirat, amely szerint Jár- bics Jánosné miskolci lakos kérésére igazolják, hogy fia, Járbics Karolv az 1848 49-es szabadságíi rcbun mint honvéd altiszt, a 9. zászlóalj katonája, a fehértemplomi ütközetben elesett. A Borsod- megyei Honvédegylet részéröl mindezt igazolta az egylet elnöke, Földváry Sándor ezredes, nagy csaták kitüntetett hőse. Sassy (Sas- sy-Szabó) István százados, az igazoló választmány elnöke, civilben ügyvéd, aki Komárom védelmében kifejtett tevékenységéért érdemelt kitüntetést, végül Eördögh István százados, az egylet jegyzője. civilben ügyvéd. A borsodi-miskolci honvédcgylet az elsők között alakult az országban. Az egyletek szol gaim ;fcfák a szabadságharcban részt vettek tevékenységének törvényi elismerését, a honvédek névsorának ösz- szeállííását. honvédigazolványok kiadását az élők, i 11. igazolások kiadását a halottak esetében a hozzátartozók kérésére; a rokkantak istápolásá. is felkarolták. >«nak a miskolci anyának, akinek fia sok száz kilométerre városától, a szerbek ellen vívott kegyetlen és véres harcokban éléséit, ez az igazolás lehetett talán az egyetlen emléke. S ki tudja, enyhítette-e a csaknem két évtizedes gvászt. vagy fellépte a régi. be nem hegedő sebeket. Az évek során bizonyára tomtmlt a fájdalom, a kor mindenesetre a megbékélés (ha nem is a felejtés) kora volt. Jellemző, hogy szép gesztusként az uralkodó pár a koronázási nemzeti ajándékot (százezer a-anvaO a honvédegyesületeknek ajánlotta föl. A hatalom azt is eltűrte, hogv sorra emeljék a honvédemlékművcket, melyeket máig kegyelettel ápolunk. A MISKOLCIAK NAPILAPJA xxii. évfolyam, 63. szám ÁRA: 3,70 1990. MÁRCIUS 14., SZERDA FORINT Legyen béke, szabadság és egyetértés! 1848. március 15-én, az első cenzúramentes, szabad magyar nyomtatvány címében felteszi a kérdést: mit kíván a magyar nemzet? S mielőtt 12 pontba foglalná a részletes követeléseket, összefoglalja a legfontosabbakat: njindenekelőtt béke, szabadság és egyetértés kell. Egy forradalom, amely elsősorban nem rombolni, építeni akarl S az építéshez béke és egyetértés kell! S a szabadság azt jelenti, bízzák a nemzetre, milyen úton akar előre haladni. Március idusának jámbor és jószándékú pesti ifjai testvériséget hirdettek - és ezt komolyan is gondolták. Nos igen, tudjuk, hogy a kinyújtott békejobbot szuronnyal döfték át, ordasindulatok szabadultak el, s tízezrek lelték halálukat ebben a Kárpátok ölelte katlanban. Európa úgyszólván minden nációjának fiai - a nagyszámú magyar mellett. Többségük jeltelen sírban nyugszik, a íaktíresztolc rúg elkorhadtak, az emlékművek márványát, a feliratok aranyozását is sokszor újítani kellett, a szobrok vastag patinával borított bronzalakjai sötéten komo- rulnak az égre, a megújult világ betonrengetegében egyre idegenebbnek hatnak az öreg házak emléktáblái is. Március 15-e immáron második esztendeje ismét plrosbetűs ünnep, s talán sikerül ismét tartalommal is megtölteni. Jó lenne látni lelkesült tizenéveseket, akik közül az a legbüszkébb, aki Petőfi szavait harsoghatja az ünneplő tömeg felé: „Talpra magyar!" S az ünneplő tömegben a fiatalok mellett ott állnak a középkorúak, s az idősebbek, s ki-ki a régi emlékeket, a régi márciusokat idézi fel magában (a nagyon öregeknek még sok szép március adatott meg ...). Éljen magyar a világ bármely lészén, megtisztelő kötelessége, hogy március 15-én ünnepeljen. S engedtessék meg neki, hogy ünnepelhessen. Szorongva gondolok arra, hogy vajon a szomszédságunkban is megteheti-e. s megteszi-e, mindenütt. Vagy élnek a régi tiltások, a régi görcsök? ... Szemere, Kossuth és Petőfi mellett jó volna koszorút látni Lévay és Deák Ferenc szobránál is. 48 örökéből senkit ne re- kesszünk ki a korszak reformpárti résztvevői közül! Tudom, hogy jámbor és naiv óhaj az, hogy 48 emlékének tisztítótüzéből megnemesedve kerüljünk ki. De jólesik újra és újra formálgatni a szavakat összeszorult torokkal, s az aggodalom könnyétől elhomályosuló szemmel: Legyen béke, szabadság és egyetértés! Március 15-e az erőszakmentesség, az erkölcsi tisztesség, az igazság kimondásának ünnepe is. Jó lenne, ha ezen az ünnepen (s nemcsak ezen az ünnepen) betartanánk Deák Ferenc intését, amit a sajtótörvény lényegének szánt - de korántsem csak a sajtóra érvényes: HAZUDNI NEM SZABAD! Miskolc a forradalom időszakában (FÉNYES ELEK LEIRASA) Miskolcz, nagy és népes privil, koronái város, Pesthez 18, Debreczenhez 10, Kassához 10 1/2 mfdnyi távolságra, a diósgyőri völgynek keleti szélén. Éghajlata, szelíd, levegője tiszta és egészséges, fekvése gyönyörű: mert északnyugatra szép erdőségek, délre s nyugatra híres bort termő szőlőhegyek, keletre pedig gazdag termékenységé szántóföldek és rétek környékezik. Utczái tágasok és rendesek volnának, de esős időben nagyon sárosok. Azonban legközelebb Borsodnc1: szeretett első aiispánya Szathmári Király József úr, felette sokat tett e város díszezítésére. Ugyanis az ő eszközléséből az újváros és alsó piacz utczáit elfoglalt bűzhödő posványos Pecze szabályoztatott; a domború kavicsolt országút helyett, Os /:; s ////// /// /// /<■/-/;/ // /'*/•?/' //y//*/?/ /,/; //f yr ,, l',/, ■7/7* /'!"/ i a L / S/ /Yr, rj •Át/tfy l/Jt e t A,//, /, V// ///'// v/ \ tt J' Áll fényt /cmt 44 rftr**. */t4 c/f __ /vv r//Y fxr// ty//xr> r/f/// ff /fj/ -Ytfff/y ff-// ///'s/f /rx /*67— rtt Ar/A / ctfu **7 ' - ... bátran járható, lapos téré csinosan kiburkolt utczák ke letkeztek; sőt más utczák is még pedig a gyalogutak fa rágott kövekkel rakattak ki végre míveltebb városok pél dójára már is számos éjei mécsek ékesítik a főbb utczá kát. Közönséges piacza kettő van: az egyik az ó városban (e kövezett), s itt tartatnak szerdán és szombaton a hétivásárok; a másik, t. i. az újvárosi, új épületek által napról napra szépül, s helyet ód a népes 5 országosvásárnak. Van itt 2 kath., 2 reform., evang., n. e. óhitű anya- szentegyház; minorita monostor; synagóga, egy ref., s egy kath., gymnazium melly utóbbiban a minoriták tanítnak (1824-ben 249 ifjat): egy evang., egy n. e. óhitű gram- maticalis, több polgári oskolák; szép és nagy vármegyeház; derék magyar játékszín; cs. k. só és posta-hivatal; több patika, 3 vendégfogadó, 2 kávéház. Népessége 26,679 lélek, kik közt 4576 r. kath., 609 gör. kath., 2013 evang., 17,716 reform., 666 n. e. óhitű, 1096 zsidó. Nyelvökre csaknem mind magyarok, de vannak kevés németek, tótok, görögök, ■ czinczárok és zsidók is. Legtöbb foglalatosságuk a bortermesztés s az avval való kereskedés, továbbá mindenféle kézi mesterségek űzése (különösen sok a csizmadia), a földmívelés. Hétivásárai a gabonára nézve felette nagy fontosságúak: búzakenyere híres. A polgárok, kiknek közel fele nemesekből áll, szabadok minden urasági adózásoktól, e fölött a városnak azon kiváltságos joga is van, hogy idegen bor be nem hozatha- tik. Határa 8359 holdra terjed, s ebből 2420 h. szántóföld; 4764 h. rét és legelő; 1275 h. szőlőhegy. A szántóföldek első osztálybéliek, s a József csatár alatt tett vizsgálat szerint legszebb, legsikeresebb búzát termik egész Magyarországban; borok szinte nagyon jó, ízére édes és erős, a mellett állandó, s még sokkal jobb lehetne, ha lakosai az okosabb pincze-mesterség- ben jártasabbak volnának.
