Déli Hírlap, 1990. március (22. évfolyam, 51-75. szám)

1990-03-10 / 59. szám

Szabad verseny, vagy mindent szabad? (1.) Kiátkozott könyvek pedig nincsenek Aki keresi, és aki keres rajta • Szex mellett a mese • Nagy kiadás, kicsi öröm Szomorú tükre lenne a kép a mai közízlésnek, ha a mai közízlés tükre lenne. Sokkal inkább szól megengedett, de meg nem engedhető „kereskedői" ízlésről. XXII. ÉVFOLYAM, 59. SZÁM 1990. MÁRCIUS 10., SZOMBAT Ügy járt Miskolc a városi televízióval, mint amikor veszünk egy aranyos kis kö­lyökkutyát, amely azonban villámgyorsan növekedésnek indul, egy-kettő kieszi a családot a vagyonából, ám megszabadulni természetesen nem akarunk tőle. hiszen ő családtag, akit szeretünk, és ráadásul nagy szükségünk is van rá. A városi televízió működésének fél évtizede alatt felnőtt, ám most már pénz hiányában nemcsak a sorsa homályos, hanem a mai léte is borotvaélen tán­col. • MA IS TILALOM VAN A városi televízió nézői jól tudják, hogy a miskolci televízió az elmúlt évek alatt a legváltozatosabb adásidőkben, műsorformák­ban jelentkezett: hol csak kábelen közvetített műsort az avas-délieknek, hol pedig hétfőn este sugárzott 300 ezer embernek főműsoridő­ben. Volt idő, amikor úgy tűnt, hogy az egész ország­részre kiterjedő adáskörzete lesz, de akadtak hónapok, amikor annak is örültek az itt dolgozók, hogy a kábel- rendszeren sikerült nagyobb baj nélkül lebonyolítani az adást. Mindezek azt is bi­zonyítják. hogy a városi te­levíziózást az elmúlt évek­ben sem a központi hata­lom, sem a helyi igazgatás nem tudta igazán hová ten­ni, a városi televíziók he­lyét, szerepét, társadalmi, technikai, üzleti lehetőségeit nem sikerült igazán tisztáz­ni többnyire sehol sem. Az elmúlt évek alatt minden megváltozott. Például a Ma­gyar Televízió ex-e!nöke. amikor a televíziós kábel- rendszerek sorsáról volt szó, kijelentette annak idején a btiyi televíziósoknak: kapi* ÁRA: 3,50 FORINT talista tévéműsorokat nem fognak beengedni a szocia­lista kábelbe. Ezzel szemben ma ott tart a dolog, hogy a városi televíziónak sok he­lyütt már nem jut hely a kábelcsatornákon a különfé­le műholdas adások vétele miatt. A zűrzavart még to­vább fokozta az, hogy hol úgy nézett ki, lehet tévé­műsort sugározni helyben is, hol úgy, hogy nem. Ma frekvencia-tilalom van ér­vényben, de hogy meddig, és utána ki kap sugárzásra szabad étert, azt nem tudja senki. • VALAHOGY ELMÜKÜDNEK Mindehhez még az is hoz­zátartozik, hogy Miskolcon évtizedeken át dédelgették a körzeti televízióstúdió ál­mát. de a különféle tévéel­nök-látogatásokkor elhangzó óvatos ígéretekből soha nem lett semmi. Ez sem segítet­te a városi televízió ügyét, hiszen megoszlottak az erők, volt olyan időszak, amikor arról beszéltek, hogy a vá­rosi televízió csak amolyan „fiókintézménye” lesz a nagy. grandiózus körzeti té­véstúdiónak. A városi tele­víziósok minden bizonnyal szépeket mondhatnak ma­gukban, ha látják a körzeti stúdió elegáns makettjét, miközben az Avas-délen, egy tízemeletes panelház földszintjén dolgoznak, ahol a helyiségeket öles szenny­vízvezetékek szabdalják, és a stúdióban az ajtó bezárá­sa után két perccel olyan hőmérséklet uralkodik, mint a trópusokon. A városi tanács végrehajtó bizottsága a napokban tár­gyalta a városi televízió ügyét. Abban röviden sike­rült megegyeanjJ az ez évr? Szombaton délelőtt alig le­hetett beférni a város központ­jában levő Kazinczy könyves­boltba; tart az idei leárazás, az ötvenszázalékos vásár, de egyébként is ezen a napon ér­nek rá az emberek. Megven­ni, amire ügyes hirdetés, a fut­tában elmellőzött utcai árus soros kínálata, változatlan ér­deklődés hívta fel a figyelmet. Vagy éppen a megváltozott ér­deklődés, amely eddig isme­retlen kiadók tömegét tartja el. Szemben a tanácstalan, duz­zogó, vagy éppen felháboro­dott közvéleménnyel, Szabó Lajosné boltvezető nyugodt. Nem csodálkozik a kereskedő, és nem átkozza ki az egyes kiadványokat a könyves szak­ember. — Hozzávetőleg két éve tart a folyamat, amelynek eredményeképpen ma nem is tudjuk pontosan, hogy hány kiadó van az ország­ban — mondja. — Megkö­zelítőleg negyven volt, most három-, négyszáz van. Nincs semmiféle megkötés, akinek lehetősége, és főként pénze van, adhat ki könyvet. Itt is érvényes, hogy mindenki vállalkozhat. De nemcsak a kiadásra, árusításra is. Az állami boltok, mint a miénk rendelkezésre álló pénz ép­pen arra elegendő, hogy 1990 végéig elműködjön va­lahogy a VTV, feltéve, hogy valamelyik milliós berende­zés nem mondja be az Unal­mast. Ez azonban könnyen elképzelhető, miután megle­hetősen vénecskék már a gépek. • DÖNTENI SZERETNÉNEK MIHAMARABB S hogy mi legyen a jövő­ben? Erőltesse az önálló adó telepítését, azaz a műsorsu­gárzást a VTV, vagy fejlesz- sze inkább a város a kábel- rendszert? Vonjon-e be a tanács külső tőkét a televí­ziózásba, továbblendítve az üzleti szféra felé a VTV-s szolgáltatásokat, mint a mo­zicsatorna, vagy a képújság? Egyáltalán milyen szervezet legyen a VTV? Ügy tűnik, hogy a mai keretek között fejlődésére aligha lehet mód. A városi tanács elnöke sze­rint koncepciókban nincs hiány, de az a baj, többnyi­re nincs pénz a megvalósí­tásukhoz. Azt azonban va­lóban el kell határozni, merre haladjon tovább a városi televízió. Ezért szak­értőket hívnak segítségül, akik megpróbálnak egy olyan prognózist, távlati elő­rejelzést kidolgozni, amely­nek alapján legalább az el­dönthető, hogy melyik fej­lesztési irányt válassza a VTV itt, Miskolcon. Szeret­nék ezt a döntést rövid időn belül meghozni. Per­sze. arra ma senki sem merne vállalkozni sem itt, sem a fővárosban, hogy megmondja: jövő ilyenkor hány percben, milyen úton- módon láthatjuk, foghatjuk majd a városi televízió adá­sait . M (Kiss) is, vagy nem tudják, vagy nem is akarják valamennyi kiadót megtalálni, mert nem érdekük, vagy más az ízlé­sük. Természetesen mások a megélhetés lehetőségei is. Az utcai árus — aki lehet a bolt kitelepített előőrse, de egyre gyakrabban magánke­reskedő — szempontjai má­sok. A magánkereskedő min­den új kiadót megkeres és megtalál, vagy éppen régi és új kiadó maga árusít bár­hol, csak a terméknek pia­cot találjon.- Terméknek, vagy könyv­nek keres árus és kiadó pia­cot? — Vélt, vagy valós igényt akar kielégíteni és kihasz­nálja a piac konjunktúráját. Tudjuk, hogy ami tilos, az kívánatos, ami tilos volt, az most lehetséges, tehát nem tétovázik. Természetesen megkér: az árát, és meg j? kapja. Ma még megkapja.- Szabad verseny az, ami ma a könyvpiacon van, vagy a mindent szabad ' kate­góriájába sorolandó az ed­dig ismeretlen kínálat? — Nem nevezném szabad versenynek azt a gyors fel­futású folyamatot, amelynek az a lényege, hogy minden­ki gyorsan akar meggazda­godni. A pénz a kulcsszó.- Hová tegyük az annyi megbotránkozást, kiterege­tett, vagy eltitkolt kíváncsi­ságot kiváitó, szexnek hivott, de a pornográfia határát sú­roló könyveket? Amit az ut­cai árus az általa legcsábí­tóbbnak vélt oldalakon pél­dául mesekönyv mellett nyit ki? — A helyére. Előbb-utóbb a helyére kell tenni a téve­dést, hogy valami, így a szexirodalom is azért, mert nem beszélünk róla, nem lé­tezik. Létezik és annak, aki meg akarja venni, oda kell adni. Vagy leszokik róla, ha rájön, hogy méregdrágán Még nem rakták le az ava­si városrészbe tervezett ka­tolikus templom alapkövét, de már az Avason tartják karácsony óta az istentisz­teleteket, és megalakult az avasi egyházközség is. Eddig a Klapka György utcai Öregek Napközi Ott­hona volt az istentiszteletek színhelye, azonban március 11-től, azaz holnaptól, a Klapka György utca 30—32. szám alatt, a Hallássérültek Szövetségének helyiségébe várják a híveket, ahol az eddiginél jobb körülménye­ket tudtak teremteni. Tizen­egyedikén = és minden va­* Nemcsak az egészen sze­líden szemétnek becézhető kiadványok fogynak. Ha va­lamikor, most igazán van értelme a féláron kapható könyvek vásárának. (Herényi László felvételei) ugyanazt kapja, vagy ugyan­azt fogja ezután is lapozgat­ni. A felnőtt ember magán­ügye ez, de valóban magán­ügy. A mai könyvkereske­delem akkor veti el a suly­kot, ha nem képes diszting- válni. Ezért éri annyi jogos vád az utcai árust, aki jó­érzésre, az egyes ember íz­lésére annyit ad, ahogyan a szexkönyveket kínálja. Saj­nos, nem sokat, sokkal fon­tosabb a saját érdeke. Eze­ken a könyveken magas az árrés, nagy tételen nagyon sokat keres.- Nem ízlésromboló és ve­szélyes ez? — Nem lesz tartás. Ha a társadalom odaér — és ez az idő már nincs messze —, sárnap — reggel nyolc óra­kor kezdődik majd a római katolikus, kilenckor pedig a görög katolikus szentmise. A templom alapkőletéte­lét az idén tavaszra, a hí­rek szerint áprilisra terve­zik. Lapunkból már megis­merhették az érdeklődők, hogyan fog festeni az Ige Temploma, de a szentmisé­ken is rendszeresen tájékoz- •fcatják a híveket arról, ho­gyan áll a vállalkozás. Ezen túl az avasi egyházközség megbízottjai egyenként fel­keresik a családokat is, hogy felmérjék, hány, ma­gát vallásosnak valló ember él az avasi városrészben. a jó ízlés nevében oda utal­ja ezeket a kiadványokat, ahová valók. Egy ilyen jel­legű üzletben, ahol — mint minden nyugati országban — számon-, illetve nyilván­tartják, a rajta lévő nyere­séget keményen adóztatják.- A nagy kiadók mit szól­nak a lektűr-, a szex-, a kri­mi-, a pletykairodalom ily mérvű elterjedéséhez. Nem sérti a felséghatáraikat? — A Pallas adta ki pél­dául -a közelmúltban a Filo­zófia a budoárban, A sza­badosság iskolája alcímű 'könyvet, és nem nagyon tudjuk, hogy ki az a Hans és Singer, amely Villányi Péter Együttlét című füzet­kéjét megjelentette, hogy csak egy példát mondjak. A kettő között árnyalatnyi különbség sincs, már ami az „eszmei mondanivalót” ille­ti, sőt, a Palias-künyv a ra­fináltabb. Tágak a határok, de nem egyformák a meg­fontolások. A neves nagy ki­adók megjelentetik, amiből pénzt' lehet csinálni, hogy kiadhassák azt is, ami ér­ték, vagy fontos mű.- Hogy igazodik el eb­ben a káosznak tűnő sok­féleségben egy magára, hír­nevére mégis sokat adó bolt? — Nem káosz ez, legfel­jebb kaotikusnak látszik, és az is marad, amíg az embe­rek meg nem unják. Drá­gák ugyanis ezek az elkap­kodott könyvek, és nemcsak ,a szexkönyvek, hanem az olyan „politikai irodalom” is, amely két hét alatt je­lentkezik a piacon a napi aktualitás felszínes tálalásá­val. Sajnos, nagyon drága, mert egy kalap alá vétetik az értékes sci-fi és krimi is, keserves árat kérnek a szép- irodalomért éppenúgy, mint az egy-két órás olvasmány­nak való könnyű kis szerel­mes regényekért. Sok pén­zért kicsi élmény — az em­berek előbb-utóbb meg fog­ják gondolni. A hírnevün­kért nem aggódom; rende­lünk és árulunk mindent, ami a látókörünkbe bekerül, amit a könyves piaci ízlése jóváhagy. A szexkönyvek nejlonborítóját azonban az üzletben nem szabad ki­nyitni.- Nincs tehát ok nyugta­lanságra? — Van. Féltem például a jobb sorsra érdemes olvasót attól, hogy olyan rosszul lesz, mint az az ember, akit ál­landóan húslevessel etetnek. Féltem a könyvkiadást a magas papíráraktól, az elő­állítás súlyos költségeitől, attól, hogy — bármennyire fel is verik még a nagy ki­adók is a hirtelen népszerű árát — nehezen tudják ki­nyomtatni a feltétlenül szük­ségeset. Semmilyen üzlet nem menti azt, aki gyerek elé pornót tesz. De azt sem, aki nem bír előállítani egy szótárat, amely régen hiány­cikk. (Folytatjuk) M— _ Felnőttek, mégsem látják jövőjüket Mi lesz a városi televízióval? Sugárzás^ vagy kábelt - a válasz még nem ásületett meg Alapkőletétel: tavasszal Szentmisék az avasi városrészben %

Next

/
Oldalképek
Tartalom