Déli Hírlap, 1990. március (22. évfolyam, 51-75. szám)

1990-03-08 / 57. szám

Egyre nehezebb az élet. Ami kevés pénz összegyűlik, azt a legjobb felté­telekkel szeretnénk gyarapítani. A POSTATAKARÉKJEGY kamata 26%. Ez idén a lehetséges legma­gasabb. De ez még nem minden!- Az, hogy a POSTATAKARÉKJE­GYET 3200 postahivatalban megvásá­rolhatja, az már nem újdonság.- Gondoltunk azonban azokra is, akik a mai nehéz gazdasági körülmé­nyek között is szeretnének takarékos­kodni. Ezért bocsátottuk ki ezt. az értékpa­pírt 5000 Ft-os címletben. De termé­szetesen léteznek nagyobb - 10 000, 50 000, 100 000 és 1 000 000 Ft-os - címletek is.- A POSTATAKARÉKJEGY anonim, váltásához semmilyen adatra nincs szükség. A visszafizetésért a Postabank ga­ranciát vállal. A legfőbb indokot a vásárlásra azonban mégiscsak a 26% kamat je­lenti. így például az 50 000 Ft-os címlet 1 év múlva 63 000 Ft-ot fog ér­ni. POSTATAKARÉKJEGY A Bank, amely igazán közel áll Önhöz a miskolciaké a szó Postacím: Déli Hírlap Miskolc. 3501. Pf.: 39. — Telefon; 18-225. — Kérjük olvasóinkat, levelezőinket, hogy panaszaikkal, észrevételeikkel hétfőtől péntekig, lehetőleg 8—14 őrá között keressenek tel bennünket. Kedves, barátságos Felnőttek! „Arról szeretnék írni. hogy milyen rossz most gyereknek lenni. Mi tagadás, nagyon rossz. Nem arról van szó, hogy nem telik játékra, és egyéb szórakoztató dolgokra, hanem arról, hogy nincs hol játszanunk, mindenhonnan elzavarnak bennünket. Azok a felnőttek, akik elüldözik házuk elől a játszadozó gyermekeket, néha még a tettlegességig is el­mennek. Ez a helyzet Szirmán, de azt hiszem, ugyanígy van a belvárosban is... Az is megtörtént már, hogy az utcá­ban, ahol lakom, azért zavartak el beszélgetés közben ben­nünket, gyermekeket, hogy a bent alvó felnőtteket felkölt- jük édes álmukból. Régebben, a lakásunktól nem messze, volt egy kis terület, ahol szabadon futkoshattunk, tavasszal cserebogarat foghat­tunk, virágot szedhettünk. Ezt a területet azóta az „állam­bácsi” kisajátította. így hát ez a játszási lehetőségünk is megszűnt. Néha eljárunk a Nyírjesbe, korábban a Nádas­kertbe. Sajnos az utóbbit már szeméttelepnek használja a város. A Vezérárok is jó hely volt futkosásra, de onnan meg a cigányok űztek el. Nekem személy szerint semmi bajom a cigányokkal, de így általuk „földönfutók” lettünk. És ha vissza-visszamegyünk a Nádasrét környékére, elszomorító látvány fogad. Mindenhol szemét. Ahol régen nyúl, fácán és vadkacsa színesítette az erdőalját, a rétet, most szemét magasodik. Volt itt egy bombatölcsér, ahol víz fakadt fel. S mit kell látnunk napjainkra. Ezt a kis tavat a felnőttek teledobálták (dobálják) döglött állatokkal. Nyáron, hőségben kibírhatatlan szagot áraszt a környék. Lehet, hogy nem kellett volna mindezt leírnom, de azért teszem, mert nem értem, miért szólnak ránk a felnőttek, ha leejtünk egy darab papírt, ha ők ezt a földet mindenféle szennyel mérgezik. Kérem, Kedves Felnőttek! Tegyenek valamit azért, hogy mi, gyermekek, és majdani gyermekeink egészséges, tiszta világban élhessünk. Szeretném még azt is elmondani, hogy a Nádaskert földjében jómagam is kifordítottam egy máso­dik világháborús bombát. Igazán kiszedhették volna onnan valamilyen műszer segítségével. Mert, ha már nincs zöld fű, fa, virág, legalább bombákra ne lépjünk játszadozás közben. Hát ennyit szerettem volna elmondani, kedves felnőttek!" Ezeket a sorokat egy miskolci kislány küldte be szerkesz­tőségünkbe, a II. kerületből. Levelében kérte, hogy nevét ne közöljük. Nem szeretné kitenni magát az érintett felnőt­tek haragjának: Ügy gondoljuk, amit leírt, ahhoz nem kell kommentár. Csökkenne a futási idő A Több 1-es villamos kel­lene címmel jelent meg a Déli Hírlapban március 1- jén a miskolci villamosköz­lekedés javítását célzó egyik észrevételem — kissé lerövi­dítve. A szöveg így félreér­tésre adhat okot. Javaslatom ugyanis az amúgy is elhasz­nálódott villamoskocsipark takarékosabb, de jobb fel- használását célozta. Ha naponta délelőtt és délután — a cikkben jel­zett időközökben — a 2-es villamosjárat nem közle­kedne, az így felszabaduló kocsik egy részével (például felével) növelni lehetne az 1-es járatban közlekedő ko­csik számát, sűríten- ennek forgalmát. A felszabaduló kocsik másik részét ez idő­ben tisztítani lehetne, s el­végezni rajtuk a szükséges­sé vált kisebb javításokat. Ez idő alatt a Marx tér és a Vasgyár között 1—1 kör­járatos kocsi bonyolíthatná le a forgalmat, melyen — mint régebben — az 1-es járaton érvényesített jeggyel utazhatnánk. Javaslatom megvalósítása az 1-es villa­mos forgalmának javulása mellett összhatásában csök­kentené a forgalomban részt vevő villamoskocsik futási idejét, ezzel a kocsik elhasz­nálódási idejét, viszont nö­velné a javításukra, tisztítá. sukra fordítható időt. Zcntai István Miskolc Oszlopok Olvasóink hívták fel a fi­gyelmünket az Ady-hídi cso­mópontban lévő lámpaosz­lopra. Véleményük szerint nem a legszerencsésebb he­lyen van. De, ha már oda­tették, az aszfaltot is le kel­lett volna simítani körülöt­te. Másik képünk a Kun Béla úton, a posta előtt ké­szült. A járdán már napok óta fekszik egy jelzőtábla. Valószínűleg a vihar „áldo­zata” lett. Talpra kellene állítani, mielőtt valaki lábát töri rajta ... Sz. Gabriella Ki fizeti a számlát? Városát és a szépet szere­tő polgára vagyok Miskolc- nak. Ezért nagyon is egyet­értek azzal, hogy a városi tanács (a közvagyont óva) szabályrendelettel tiltja az. utcákon — az e célra kije-- lölt helyek, elhelyezett táb­lák kivételiével — közlemé­nyek, hirdetések kiragasztá­sát bárki által az épületek, építmények falain, tartozé­kain, különféle oszlopokon stb. A parlament javasolta a, pártoknak, hogy a választá­si kampány során plakátjai­kat az épületek tisztaságának sérelme nélkül, a rendeletek betartásával tűzzék ki. S mit kell .látnunk ma Mis­kolc főutcáján, a Széchenyi úton. és a Búza téri aluljá­róban? Mindezek ellenkező­jét. A Széchenyi úton a Ta­nácsház tértől az Ady End­re utcáig alig akad épület; beleértve a 2—5 éve felújí­tottakat is, amelynek falán, ne díszelegne magánhirde­tés, invitáló plakát különfé­le koncertekre, és egyre több a választási plakát is, különösen a műkőlapokkal borított falmezőkön. A Búza téri aluljáróban, a drága, márványos falazatot embermagasságig ellepi az egymással versenyző pártok hirdetéseinek tengere. Nem tudom, a pártok magukénak érzik-e ezt a várost? Alig­ha. Mindenesetre a közelgő március 15-re sikerült a vá­ros főutcáját olyan csúnyá­vá tenni, hogy csúnyább már nem is lehetne. Szeretném tudni, hogy a város vezetése köteles-e tűr­ni, hogy ez így legyen? Mit tesz ilyenkor a közterülét- felügyelet? Kiró-e bírságot a rendelkezések be nem tar­tásáért az elkövetőkre? A választások után ki távolít­ja ed a falragaszokat. H hozza rendbe a falak festé­sét? KI tisztítja le a műkő-; illetve márványlapokat? És mindezeket mikor? Jön á tavasz. Vele az idegenforga­lom. S ha el is takarítják mindezt, kinek a pénzén? Vagy ez is a választópolgá­rok zsebére megy? Egy városát szerető, aggódó állampolgár A Borsod Megyei Tanácsi Építőipari Vállalat (Miskolc, József Attila út 57. sz.) rövid átfutási idővel vállal: ♦ víz- és csatornaszerelési, ♦ központifűtés-szerelési, ♦ szellőzésszerelési, ♦ villanyszerelési munkákat, valamint ♦ elektromos tokozott berendezések gyártását, ♦ beton- és vasbetonelemek gyártását, ♦ festö-mázoló és tapétázó munkát, ♦ meleg és félmeleg burkolómunka végzését. Ügyintéző: Bori Tiborné Telefon: 17-611; Telex: 062282 Dinuye Nemrégen ámultam, bá­multam a bécsi gyü­mölcspiacon. Csodálatos volt a kínálat. Volt ott mindenféle détígyümölcs. A szemre is tetszetős standokon hatalmas gö­rögdinnyék pompáztak. Sajnos számunkra csak a szemnek, mert az ára­kat nem az én pénztár­cámhoz szabták. Az azonban jólesett, hogy mindenkinek egyformán, szíves szóval kínálták, még akkor is. ha látták, hogy nincs szándékában megvenni. Tegnap a Búza téri piacon már majdhogy­nem a bécsi piacon érez­hettem magam, ahogy a gyümölcskínálatot néz­tem. Március eleje van. s mit ad az ég, a na­rancs és a füge között ott sorakozik a cikkekre szeletelt görögdinnye. És az árak is hasonlóak a Bécsben látottakhoz. Mon­dom, már majdnem Bécsben éreztem magam, különösen a 600 forintos dinnyeárat konstatálva, amikor mellettem „tár­salogni** kezdtek az em­berek. A trágár szavak hallatán gyorsan kijóza­nodtam. Itthon vagyok, a Búza téri piacon. Dinnye itt is van, az ára is megegyezik a külföl­di rokonéval, de vala­hogy a viselkedési kul­túránk még nem tud lé­pést tartani a bécsieké­vel. Talán mert a fizeté­sünk sem ... H.-né ^

Next

/
Oldalképek
Tartalom