Déli Hírlap, 1990. március (22. évfolyam, 51-75. szám)

1990-03-08 / 57. szám

Táblák, Kun Bélától Leninig Szépül a színház A főutca felől, a színház főbejáratánál még a védőfal takarja el a járókelők elől a homlokzatot, s ennek ol­talma alatt szorgos munkát végeznek a Miskolci Építő­ipari Vállalat 2. sz. építés­vezetőségének dolgozói. Már befejezték az árkádok alatti részen a főbejárati fe­lület újravakolását és most a vasbeton pillérek vakolá­sát végzik. Ezt követően erősítik fel a már előregyár- tott gipszpárkányzati része­ket, majd pasztellszínűre festik a • homlokzatot. Az elkövetkező hetekben munkába veszik a színház Déryné utcai felületét. Az állványozást rövidesen meg­kezdik, majd „tégláig” le­tisztítják a falat, leverik, aztán pedig újravakolják a felületet. Már előregyártot­ták azokat a gipsz-idomokat, párkányzatot, ablakkereteket, amelyeket felhelyezve, ere­deti szépségében állítják helyre az utcai homlokza­tot. XXII. ÉVFOLYAM, 57. SZÁM 1990. MÁRCIUS 8., CSÜTÖRTÖK ÁRA: 3,50 FORINT A sűrű fillér elvén kereskednek Szervezik a Hangya Szövetkezeteket A II. világháború kezdete előtt, fénykorában, kétezer tagszövetkezete, négyezer boltja, harminc ipari üzeme, valamint húsz konzervgyára volt a Hangya Szövetkezetek­nek. Ennek ellenére, az 1989- ben fogyasztási és értékesí­tő országos szövetkezetként létrejött Hangyát 1947-ben felszámolták, vagyonával pe­dig létrehozták az áfészeket. Egykori tagjait, a kisipa­rosok szolgáltató rétegét be- lekényszerítették a kisipari szövetkezetekbe, 1965 után pedig a parasztság egészét a különböző termel őszövetke. zetekbe. A Független Kisgaz­da-, Földmunkás- és Polgá­ri Párt hozzálátott — az egykori Hangyaszövetkezetek újjáélesztéséhez. — Miért ez a párt ka­rolta fel az ügyet, s ho­gyan működik most, nap­jainkban egy Hangya Szö­vetkezet? — kérdeztük Szabó Lászlótól, a kisgaz­dák miskolci csoportjának sajtófőnökétől. — Kevesen tudják, de 1945 után a pártok közül egyedül a K'sgazdapárt állt ki a Hangya változatlan megtartása mel'ett s gazda­sági programunkba ma is szervesen illeszkedik a Han­gya szellemisége. Hogy igény van rá. s hogy űrt tölt be a kereskedelmi és szolgáltatá­si szférában, azt mi sem bizonyítja jobban, minthogy 1989 szeptemberétől ez ideig csaknem ötven szervezetünk alakult, melyek között a 15 fős és 500—600 fős Hangya egyaránt megtalálható. Ha tehát minimum 15-en meg­fogalmazzák céljukat, tevé­kenységük körét, s ehhez az induláshoz szükséges va­gyont megteremtik, akkor létrehozhatják a helyi szö­vetkezetüket. A tagoknak nem kell főállásban dolgoz­niuk, más szövetkezeteknek is tagjai lehetnek, s csatla­kozáskor csupán 100—500 forint értékű részjegyet — legalább egyet — kell vásá­rolniuk. A szervezést a Hangya Országos Központjá­ból (1115 Budapest, Csóka u. 7—13. Tel.: 1-854-977) se­gítjük. — Mi a lényege a Han­gyák működésének, miért számithatunk mi, vásárlók ezáltal az árak letörésére? — Mint ismeretes, az FKGP a magántulajdont tartja, mint tulajdonformát az egyedül célravezető lehe­tőségnek a gazdasági fel- emelkedés alapjainak lera­kásánál. Ezzel a tevékeny­séggel tulajdonképpen foko­zatosan kihúzza a talajt a piacgazdaságban nehezen mozgó állami tulajdonú gaz­dálkodó szervezetek alól. A korszerű vállalkozások, a gazdatudat, és a felfokozott érdekeltségi rendszer képes a rendkívül gyors eredmé­nyek felmutatására, a feles­leges adminisztráció és im­produktív közeg kiszorításá­ra. Minimális árréssel dol­goznak ezek a szövetkezetek, a ma jellemző 25 százalék helyett 2—3 százalékos ha­szonra számítanak, tehát a sűrű fillérek elvére építe­nek. Kikapcsolják a keres­kedelemből az úgynevezett lánckereskedelmet, a termék közvetlenül jut el a terme­lőtől a fogyasztóig, ezáltal például a legmagasabb fel- vásárlási árat tudják a ter­melőnek fizetni. Az áruská­la igen széles, a Hangya Részvénytársaság valóban mindennel hajlandó keres­kedni: élelmiszerrel, ruháza­ti termékekkel, kisgépekkel, s bármivel, melyben tagjai fantáziát látnak. — Mikor találkozhatunk a Hangya Szövetkezetek miskolci, vagy városkör­nyéki kereskedőivel, szol­gáltatóival? — Jelenleg már folyik a szervezés, miskolci, vagy fel- sőzsolcai székhellyel szeret­nénk megalakítani az első Hangját a megyében. Nem a piaci standokon kell ke­resni majd bennünket, moz­gó árusaink saját kocsijuk­ról kínálják a különféle élelmiszereket, konyhafel­szereléseket. Valószínű, hogy kisgépek kereskedelmével és annak szervizével is foglal­koznak majd, de erről csak egy-két hónap elteltével tu­dunk biztosabbat mondani. n. zs. Minek nevezzelek? Történész-bizottság rostálja a miskolci utca- és ternevekef Az egész ország nevetett és bosszankodott azon, hogy egy Leninváros melletti kis­településen a legutóbbi idő­kig volt Sztálin utca. Most gyorsan átkeresztelték Al­kotmány utcára. Amikor e sorokat fogalmazza az új­ságíró, azon is elgondolko­dik, vajon jól teszi-e. hogy Leninvárost, és nem Tisza- szederkényt ír? Ma ezt is, azt is lehet olvasni. Miskolcon is elkerülhetet­len, hogy megváltozzanak utcanevek, döntés szülessen az emléktáblák, emlékhe­lyek, emlékművek ügyében. Mert az ugye elképzelhetet­len, hogy megtörténik a rendszerváltás, de mindenütt megmaradnak a régi rend­szert szimbolizáló elnevezé­sek, emlékműveik. Csakhogy a változtatás nem olyan egyszerű, mint első pillan­tásra látszik. Könnyen rá­léphetünk arra az útra, amelyen akkor jártak ha­zánkban, amikor eltüntet­tek minden utcanevet, amely az 1945 előtti Magyarország­ra emlékeztetett... • RÉGÓTA KÖVETELIK A politikai pártok céljai között szinte születésük pil­lanatától szerepel Miskolcon is az utcanevek felülvizsgá­lata. Az MDF például már a legelső felhívásaiban köz­zétette ezt. a Fidesz pedig nehány hónappal ezelőtt nyílt levélben fordult a vá­ros tanácsának elnökéhez, többek között a névváltozta­tásokat követelve. Legutóbb pedig arról kaptunk hírt, hogy a városi tanács össze­állított egy vaskos listát a Miskolcon fellelhető szob­rokról. emlékművekről, em­léktáblákról, utcanév-táblák­ról. mindenfajta emlékhely­ről. A városi tanács műve­lődési osztályán elmondták, hogy a munka alapjául el­sősorban egy lelkes amatőr helytörténész, Fogarassy Ti­vadar munkája szolgált, aki lankadatlan buzgalommal jegyzékbe gyűjtötte Miskolc és a megye nevezetes helye­it, emlékeit. Ezt az alap­anyagot egészítették ki a tanácsiak. A lista azonban csak sorvezető. mankóul szolgál ahhoz a munkához, amit egy történész-bizottság kíván elvégezni. A bizottsá­got azért hozta létre a ta­nács, hogy a lista alapján áttekintsék az utcaneveket, az emléktáblákat, általában az emlékhelyeket, valamint foglalkozzanak az iskolák, városi intézmények jelenlegi elnevezéseivel is. • NEM ŐK DÖNTENEK Bócz Sándortól, a városi tanács illetékes munkatársá­tól úgy tudjuk, hogy a bi­zottságban részt vesznek a levéltár, a megyei múzeum, a városszépítő egyesület szakértői, valamint azok a Kárpátaljai együttesek Fekőzsolcán Szeretettel várnak a szer­vezők minden érdeklődőt ma délután 5 órától a felsőzsol- cai művelődési házba, ahol a kárpátaljai Visk város nép­tánc-, népdalegyüttese, ze­nekara, valamint a felsőzsol- cai férfi népdalkor közös íolklórestet tart. miskolci lokálpatrióták és helytörténészek, akik a vá­ros történetének jó ismerői. Ez a felsorolás is sejteti, hogy ez a bizottság nem kí­ván a politikai érdekegyez­tetés fóruma lenni. Az a feladata, hogy dokumentu­mok, tényanyagok alapján bemutassa, mennyire kap­csolódik a város történeté­hez az adott elnevezés, helytálló-e az emléktábla szövege, azaz készüljön el egy olyan háttéranyag, A városszépítők véleménye A Miskolci Városszé­pítő Egyesület vezetősé­ge is foglalkozott Mis­kolc utcáinak elnevezé­sével, pontosabban a kívánatos változtatások­kal. Az egyesület veze­tősége a kérdést úgy közelítette meg, hogy kik azok, akik eddig méltatlanul Kimaradtak az utcanévadásokból, azaz hány olyan jelen­tős alakja van városunk történelmének, akiknek emlékét nem őrzi utca, tér, tábla. Sok névről szó esett az ülésen, s most csak kettőt eme­lünk ki: Nagy Lajos királyét, akinek szerepe Miskolc fejlődésében kétségbevonhatatlan, valamint Hodobay pol­gármesterét. akinek ne­vét ugyan őrzi egy vá­rosrészünk — de nem hivatalosan. Miután a városszépítö egyesület tagja annak a törté­nész-bizottságnak, amely utcanév-ügyek­ben vizsgálódik Miskol­con, mód nyílik arra, hogy a városszépítők érvényesíthessék elgon­dolásaikat. amelynek alapján egy . testü­let — s ez a városi tanács testületé lehet — dönteni tud majd a változtatásokról. • TÖRTÉNELEMMÉ AKARTÁK NEMESÍTENI A listát olvasgatva lehet meditálni azon, hogy mi az, ami maradhatna, és mi az, ami nem. Mert ahol van felkutatható régi. többszáz éves elnevezés, ott legegy­szerűbb azt választani, erő­sítve ezzel a történelmi folytonosságérzetet. Hiszen teljesen fölösleges például az Avason egy utcát Nógrá­di Sándorról elnevezni, ami­kor ott időtlen idők óta a Pálinkás-dűlőt jelölte a tér­kép. Vagy az is elgondol­kodtató. hogy miért kell vá­rosrészeinket Kun Béláról, vagy a Tanácsköztársaságról elnevezni, amikor vannak régi miskolci városrész- és városnegyed-neveink is, amelyeket használhatnánk. Egészen bizonyos, hogy nincs szükségünk olyan em­léktáblákra, amelyek politi­kai szervezetek megalakulá­sát. ténykedését, ittlétét kí­vánják történelemmé neme­síteni. Az is elég furcsa helyzet, hogy emléktáblák sokasága hirdeti: 1956-os el­lenforradalom, holott ez a minősítés már a múlté. De azt se állítják már, hogy felszabadulásnak nevezhető az a pillanat, amikor a szovjet csapatok bevonultak városunkba. Az pedig mai szemmel nézve abszurd, hogy emléktáblák őrzik azon elesett szovjet katonák ne­vét. akik azért jöttek ide, hogy a magyar nép felkelé­sét leverjék 1956-ban. Egyé­ni tragédiájuk szomorú, de nem valószínű, hogy ezért egy városnak emléktáblákat kelljen állítania, nem be­szélve arról, hogy az ellen­oldal mártírjainak emlékét nem örökíti meg semmi. Bi­zonyos, hogy a jövőben ren­geteg névnek meg kell vál­toznia, sok táblának le kell kerülnie. De helyükre csak az kerülhet, ami a város történetének élő. elszakí‘1'!>- tatlan, saját része. (kiss) # Kommentár nélkül..- l Kerényl László felvetem

Next

/
Oldalképek
Tartalom