Déli Hírlap, 1990. március (22. évfolyam, 51-75. szám)
1990-03-30 / 74. szám
Értesítjük Kedves Vendégeinket, hogy a TERMÁL BARLANGFÜRDŐ NYITVA TARTÁSI RENDJE 1990. április 1-jétől az alábbiak szerint VÁLTOZIK: HÉTFŐ: szünnap. KÉDD-PÉNTEK: 13-18 óráig. SZOMBAT-VASARNAP: 9-18 óráig. Ez a ház nem eladó! Nyílt levél Diósgyőr közművelődési Intézményeinek ügyében j INFORMATIKAKOR Számítás- és irodatechnikai bemutató és vásár 1990. április 2-3. 10-17 óráig a VOLÁN ELEKTRONIKA TRADE Kft. a SOFTRADE Kft. a TELCOMTEC Kft. <NAVEL_CORD Stúdió) a SERVER Kft. valamint a Tudomány és Technika Háza közös rendezésében. Cím: Tudomány és Technika Háza Miskolc, Felszabadítók útja 5. sz. Tisztelt Rondzik András! 1990. március 2l-én, a Déli Hírlapban Elkótyavetyélik a Vasas Művelődési Központot címmel írás jelent meg, melynek szerzője az említett intézmény igazgatóhelyettese, azaz ön volt. A tanulmányban megpróbál választ találni arra a kérdésre, miképp juthatott a Vasas a jelenlegi kilátástalan gazdasági helyzetbe, miért akarnak fenntartói tőle megszabadulni. Arról is ír, milyen elképzelései vannak a jövőre nézve. hogy a Vasas a végső ösz- szeomlástól, azaz a bezárástól, vagy az eladástól megmeneküljön. A cikkben több olyan témát érintett, és nem egy olyan kijelentést tett, ami saját intézménye belügyein túlmutat. Mint Miskolc kulturális életében aktívan tevékenykedő népművelő, szakmai megközelítésből kívánok ezekre a talán nagyobb közönség érdeklődésére is számot tartó témákra reflektálni. Mit ér a kultúra, ha diósgyőri? Írását e kérdéssel kezdi, s rögtön válaszol is rá: semmit. Ironizálónak tűnő kijelentése minden bizonnyal sértődöttségének köszönhető, melynek oka az az újságcikk és az a rádióriport lehetett, amelyre hivatkozik is, és amelyekben intézményének tulajdonosai bérbeadásról, eladásról, bezárásról nyilatkoznak. Egyoldalú megközelítésének következtében már írása elejétől hibás beállításban kezeli az ügyet és mindvégig egyenlőségjelet használ a Diósgyőri Vasas Művelődési és Oktatási Központ (DVMOK) és a diósgyőri kultúra között. Sajnálattal állapítom meg, hogy esete nem is egyedi, hiszen néhány hónappal ezelőtt szintén egy újságcikkben a város egy másik kulturális vezetője is úgy nyilatkozott: csak addig van Miskolcon színvonalas közművelődés, Rács mögött... (9.) Reménysugár Váratlanul ért a dolog, de lassan megnyugszom. Ugyan mit is tehetnék? A legjobban az amnesztia bánt, nem lenne igaz a Gézától jött üzenet? De hiszen az asz- szonyka néhány hetet mondott, és azóta, igen, azóta már három hét telt el. És pontosan két hete hoztak át ide a balcsillagba. Rádió, könyvtár, dupla kaja, sok könyv és jó rabtársak. Sorbanállunk az első emeleti trepnin. Reggel hét óra, Ilyenkor szoktunk sorakozni mi, a festöde dolgozói. Ennek is két hete, hogy a gyűjtőfogház festödéjében dől. gozom. Itt. a balcsillagban ér a meglepetés, nincs kübli, angol vécé van az itteni cellákban. De sűrűn van hipis, vagyis kutatás. Rendszerint este rohanják le a cellákat a smasszerok, kutatnak-keresnek, hátha valamit, nekik nem tetszőt hozunk el o munkahelyünkről. Ugyan mi a fenét hoznánk el, talán a rendőr- meg a smasszeringeket- gatyákat, amiket festünk! Nem valami jó munkahely, füstös, párás, orrfacsaró a terpentin és a szalmiákszesz bűze. A könyvtárban persze szívesebben lennék, de hát a lényeg, hogy dolgozhatok, és ez a fontos. Telik az idő. Márianosztrán őrült szerencsének tartom, ha ilyen munkahelyem is akad. Itt, ebben a részlegben főként olyanok vannak, akiknek már alig van hátra egykét évi börtön. Durván számítva nekem is csupán egy évem van, kettőt letöltöttem. Hanem ezek a hírek! Keringenek a rossz hírek; szabadulás után majd internálnak! Beszélik; a gyűjtőfogház kapujában fogadják a hekusok a büntetését letöltő foglyot, és internálják. Főként a parasztokkal teszik ezt, akiket nem tudtak bekényszeríteni a téeszekbe, és akiket valamilyen koholt okokból egy-két évi börtönre ítéltek. Ezek az emberek mondják: állandóan zargaszt- ják a paraszti népet, hihetetlen dolgokat művelnek az agitátorok, csakhogy bekény- szeritsék őket a téeszbe. Van, aki odamondogat a paraszt rabtársnak: „Most ne nyivákoljanak! ötvenhatban ültek a sut mellett és küldtek egy-egy zsák krumplit amíg mi, munkások vásárra vittük a bőrünket. Olyanok voltak, mint az a sok polgár, akik a függöny mögül lesték a harcunkat...” Végre indulunk. A trepni dübörög a sok bakancstól. A nagy vasalt kapu előtt várakoznak ránk a ponyvával fedett teherautók, összesen négy. Húsz-húsz rab száll fel egy autóra és két fegyveres smasszer. Többre nincs szükség, ugyan melyikünk kockáztatná meg a szökést, néhány hónappal a kiszabadulás előtt? Nyílnak a kapuszárnyak, sorban kigördülünk. Nincs valami melegünk, bár még a téli darócruhát viseljük. Hiába, csalóka ez a március közepe! Szerény magam közvetlenül a sofőrfülke mögött ülök a fapadon. A sofőr is smasz- szer, a mellette ülő civilben van. Ez a festöde üzemvezetője, komor, szikár, kopasz férfi, jó ötvenes és nem rosszindulatú. Legalábbis ezt mondják a régebbi rabok. Hol megyünk, hol megállunk. Budapest reggeli zaja körülfon bennünket, forr, lüktet az élet, a börtönújság a teljes konszolidációról ír, győzelem az egész vonalon, a bűnösök bűnhődtek és bűnhődnek, óriásiak a termelési eredmények, dicsérik a kormányt, hozsánna az ötvenhatos események leverőinek! És közben még mindig akasztanak! Zsúfoltak a börtönök! Robogunk és belesek a sofőrfülkébe. A civilruhásnak újság a kezében, a Népszabadság. De mi ez? Ügy forgatja az újságot, hogy mi is lássuk. Oldalt düti, és az első oldalon nagy betűkkel: „A Tanács- köztársaság évfordulója alkalmából: Közkegyelem!” Csak a nagybetűket látom, de olyan izgalomba hoznak a betűk, hogy kiszárad a szám, görcsbe rándul a szívem. A szemközt ülő rabtársam meglepetten figyel, súgva kérdezi: „Rosszul vagy?" — Nem — mondom és a sofőrfülke kis hátsó, vasrácsos ablakára intek. Megérti az intésem, és lassan előrehajol. A teherautó hátulsó részén ülő két smasz- szen nem néz erre, valamiről halkan dis- kurálnak. A rabtársam is kimeredt szemmel les az újságra. Biztos vagyok abban, hogy az üzemvezető szándékosan nem fordít az újságon, tartja az első oldalt, szinte rámutat a nagybetűs címre. Én is meresztem a szemem, hátha a kisbetűkből is el tudok valamit olvasni, sajnos nem megy, távol van tőlem az oldal. Megérkezünk a telephelyre. Már vidámabban süt a nap, én úgy látom. Tengernyi reménység feszül bennem és pár perc múlva mindenik rabtársamban, hiszen rögtön közlik velünk a hírt. Csodálatos módon most nem ordítanak a fegyőrök, pedig látják a nagy pusmogásunkat. Igen. Szép, fényes a reggel, de engem a reménysugár mellett kétségek gyötörnek. Vajon, vonatkozik-e reám is a közkegyelem? Megőrjít a bizonytalanság! (Folytatjuk) Holdi János amíg az általa igazgatott intézmény működik... Ezek után ön is saját szervezete további támogatásában és életben tartásában látja biztosítottnak a diósgyőri kultúra meglétét, s eközben sajnos teljesen figyelmen kívül hagyja mások munkáját és eredményeit. Cikkében panaszolja, hogy a Szent Annától Lillafüredig nincs egyetlen mozi vagy könyvtár sem; ha bezár a DVMOK, nem lesz a kultúrának bázisa ... Kijelentése azért is meglepő, mert mint művelődési központi igazgatóhelyettes, és mint e környék egyik országgyűlési képviselőjelöltje, tudnia kellene, hogy mozi működik az Ady Endre Művelődési Házban, könyvtár van a Molnár Béla Ifjúsági és Űt- törőházban, a Kilián lakótelepen, a Blaha Lujza utcában. ön Diósgyőr kultúráját temeti, s közben nem jut eszébe a közművelődési feladatokat is ellátó iskolák sora, az e területen élő művészek közössége, a vármúzeum, a csamyiki park és még sorolhatnám. Azt is elfelejti, hogy művelődési ház sem csak a Vasas és a Bartók létezik a környéken, hanem működik az Ady Endre Művelődési Ház is. Ez utóbbi nagyságrendileg lényegesen kisebb a Vasasnál és szervezetileg is máshová tartozik, mégsem lehet egyszerűen figyelmen kívül hagyni! Ön cikkében írja, hogy a Vasas évi 22 millió forintos költségvetéssel dolgozik. Ez az Ady költségvetésének csaknem ötszöröse. Sajnos, nem részletezi, hogy a 22 millióból mennyi pénzt fordítanak fenntartásra, menynyi az ott dolgozók bérkerete és mi az, amit közvetlenül a rendezvények, szakkörök, tanfolyamok támogatására költenek. Kár, mert valószínűleg, érdekes összehasonlításokat lehetne tenni! Az Ady Endre Művelődési Ház, mmt a Miskolc Városi Művelődési Központ alárendelt intézménye a fenntartási (rezsi-) és bérköltségen kívül a rendezvényekre, kiscsoportokra, tehát az alapfunkció ellátására a városi tanács által kiutalt támogatásból a központ „közbenjárásának köszönhetően” szinte egyetlen fillért sem kap, sőt, ezen tevékenységek nyereségét (1989-ben kb. 1 millió forintot) egyszerűen elvonják. Ennek ellenére zajlik az élet, s a rendezvények és kiscsopor- . tok szervezése mellett folyamatos az új szerkezeti formák keresése, egyre élesebbé válik a harc a központtól való elszakadásért. ön írásában nem ad hírt ilyen jellegű kezdeményezésekről — mintha minden a legnagyobb rendben lenne —, ugyanakkor több külső okot is felsorol a mára beállt kedvezőtlen helyzet előidéző- jeként. Ezek között említi a tulajdonos nagyvállalatok vezetőinek hozzá nem értő, de mindenbe beleszóló magatartását, a tanácsi és egyéb támogatások csökkenését, az eszközök elavultságát, stb. (Lényegtelennek tűnő, mégis érdekes, hogy mikor a Vasas sanyarú sorsáról ír, megfogalmazásában első személyt használ (én, mi), mikor pedig az intézmény „elkótyavetyéléséről” van szó, harmadik személyben említi a Vasas dolgozóit (ők). Emiatt már azt is nehéz eldönteni, ön most intézménye dolgozói nevében szól, vagy palotaforradalmához használja a sajtó nyilvánosságát. Remélem, nem azt kell feltételeznem, hogy a mű6velődési központon belül zajló folyamatok öntől, az igazgatóhelyettestől függetlenül zajlanak ...) Sajnos azok a gondolatok, melyeket a szervezeti és működési korszerűsítésről közöl, számomra megalapozatlannak tűnnek, s véleményem szerint nem is erről szólnak, ön jobbára csak a tulajdonosi kérdést feszegeti, s ennek megváltoztatásától várja az igazi megoldást. Nos, van ebben némi igazság, de az ön által leírtakon kívül szeretnék a figyelmébe ajánlani egy másik lehetőséget. önnek az az elképzelése, hogy a jelenlegi tulajdonosok maradjanak meg, de más szervezeti formában birtokolják továbbra az intézményt. A részvénytársasági formát javasolja, melyben előbb a Dimag Rt. és a városi tanács, a későbbiekben — ahogyan ön nevezi — az intézmény igazi tulajdonosa, a kerület lakossága is részt vehetne, részvényesként. Nos, ez így elsőre nagyon jól hangzik, csak arról nincs szó továbbra sertv hogy mi biztosítaná ebben az esetben a nagyobb működési önállóságot, és honnan szereznék a fenntartáshoz szükséges pénzt. Ha ugyanis a Vasas önmaga is képes a kellő ősz- szeg előteremtésére, nem világos, hogyan jutott a mai áldatlan gazdasági helyzetbe. Ellenben, ha továbbra is külső támogatásra szorul, érthetetlen és kivitelezhetetlen a részvénytársasággá alakulás, hacsak nem az a célja, hogy a köztulajdont magánvagyonná varázsolja. A részvénytársaságok ugyanis általában anyagi haszon- szerzés céljából alakulnak, s nehéz elképzelni, miképp fizetnének osztalékot a tanácsi, vagy önkormányzati támogatásokból fenntartott művelődési ház bevételéből. Hibás tehát azt gondolni, hogy érdemes meghagyni azt a tulajdonosi, fenntartói és kezelői rendszert, amely az eddigi gyakorlatnak megfelelően, a korábbi formában osztja újra a közpénzeket. Sokkal célszerűbb megoldás Miskolc közművelődési intézményrendszerének gyökeres átalakítása, a vállalati és a magántőke aktívabb bevonása, a közművelődési vállalkozások ösztönzőbb támogatása. Ebben az átalakítási folyamatban a legsürgetőbb feladat a jelenlegi intézményi struktúra lebontása, a vízfejek eltüntetése. A dolgozók bevonásával meg kell vizsgálni, melyik intézmény, milyen keretek között folytathatja működését. A művelőÉrtesítjük az utazóközönséget, hogy a város tömeg- közlekedésének tanácsi támogatása növekedett, és ennek alapján április 1-től a zsúfoltság csökkentése érdekében az alábbi járatokon sűrítve, illetve az utazási igényekhez jobban alkalmazkodva közlekedtetjük járatainkat. Munkanapokon; csúcsidő- szakban kb. 5.00—8.00 és 13.00—17.00 óra között gyakrabban közlekednek a 7, 8, 29, 31, 32, 34, 35, 36-os autóbuszok. Egész nap sűrítve közlekednek a 2, 12, 14-es járatok. A 17-es vonalán mindennap többletjáratot indítunk. Munkaszüneti napon: az utazási igények függvényében — kedvező időjárás esetén napközben — a menetrendtől eltérően sűrítve közlekedtetjük az 1, 2, 5, 6, 15, 16-os autóbuszokat. A munkanapi járatsűrítésről új utastájékoztató lapok készültek, melyek jegy- és bérletpénztárainkban — az érvényes menetrend bemutatása mellett — térítésmentesen átvehetők. Miskolci Közlekedési Vállalat dési házak mindenütt a helyi önkormányzat kezebe kell, hogy kerüljenek. Tulajdonjogukat rnasoknaa. átengedni nem szabad, de nem is kell, kezelőjük azonban egyesület, kft., magánszemély, stb. egyaránt ienet. Még az idei költségvetési évben meg kell szüntetni a jelenlegi finanszírozási rendszert. a mostani tanácsi, később önkormányzati költseg- vetesekben egy, a mainál jóval kisebb központi keret is elegendő a jelenleginél korszerűbben működő intézményhálózat megteremtéséhez. A közművelődési intézményekre fordítható pénzt négy csoportra kell elkülöníteni : fenntartás, üzemeltetés, bérkeret, céltámogatások. A rendelkezésre álló összegeket minden esetben nyilvános pályázatok alapján kell elosztani. A fenntartás továbbra is főképp a> tulajdonosok feladata, de az önkormányzat által biztosított nagyobb ellenőrzési és beleszólási lehetőséget kihasználva az eddigieknél igazságosabban történhet az elosztás. Az üzemelési költ-' ségek előteremtésekor új forrásokat kell keresni. Közös érdekeltség biztosításával be kell vonni a vállalati és magántőkét is. A bérkeretek központi támogatása is jelentősen csökkenthető egy valóban ösztönző új anyagi érdekeltségi rendszer bevezetésével. Végül a céltámogatások száma is minimálisra szorítható, ha a rendezvényekhez, kiscsoportokhoz, amatőr művészeti együttesekhez több szponzort és több külső pályázati támogatást sikerül megnyerni. Az új szerkezetben és működési rendszerben a különböző adottságú intézményeket egyenlőkként kell kezelni és arra is ügyelni kell, hogy,rt a korábban alárendeltek ki— zsákmányolása révén naggyá: lett utódszervek ne terebélyesedhessenek a kisebbek elé, vagy fölé. Az átalakítás tisztságának és szakmaiságának biztosítéka a nyilvánosság, azon belül egyikként a sajtó lehet, kellő tájékozottság szükséges ahhoz, ha valaki ilyen fórumon elé áll. Mint a példa'1 is bizonyítja, a puszta figyelemfelkeltés nem mindig használ a művelődési intézmények, a népművelők ügyének. Manapság amúgy is egyébről sem hallani, mint hogy a közművelődés válságban van, a művelődési házak életképtelenek, a népművelők tanácstalanok. Kár tovább erősíteni azt a tévhitet, hogy a művelődési házak csak eltartottként képesek tovább működni. Mi, akik már hosszabb ide-'■ je tisztában vagyunk a jelenlegi rendszer életképtelenségével, jól tudjuk hogy igazi válságban a jelenlegi struktúrát kitaláló, ahhoz foggal-körömmel ragaszkodó központi irányító szervek és ezek tisztségviselői vannak. A változtatás problémát csak náluk jelent, hiszen pozíció-' ikat ők fogják elveszíteni. Mégis, Miskolcon hatékonyan működő kulturális intézményrendszer csak gyökeres változtatással jöhet létre. Ezt ma már a közművelődésben dolgozók jelentős többsége jól tudja, s kész ii a változásra, változtatásra. Cikkében ön attól félti a Vasast, hogy tulajdonost cserél, eladják, ugyanakkor amit ön a DVMK működtetésének megváltoztatásáról ír, az sem egyéb az intézményi tulajdonjog átjátszásának programjánál, és szó sincs új működési elvekről, finanszírozási formákról. Remélem, hogy az ön által lejegyzetten kívül más elképzelések is vannak, s ezek bemutatására is lesz mód, hogy közülük a legjobb — minél előbb — mindannyiunk javára megvalósulhasson. Figyelmét köszönöm, tisztelettel: Réthly Ajtós, a Diósgyőri Kulturális _ Egyesület titkára
