Déli Hírlap, 1990. március (22. évfolyam, 51-75. szám)

1990-03-23 / 68. szám

I* rriruvm » FIGVELEm 1990. március 29-án m UZLEWJílK S2ERUI21KW a EÜkR ÖRÜHQZ I. emeletén &>0 áRUVPLfieZTÉUUflL É5 SZERVIZ TCVÉkENWSÉGGEL VÓRJUU ÓMOUE J>sawa SZERVIZ 4É& HORGÁSZ SZfiRÜOuí A MISKOLCI KERTÉSZETI VÁLLALAT felvesz virágkötő bolti dolgozókat Jelentkezés: az üzemgazdasági osztályon, Miskolc, Szentpéteri kapu 103. ÉRTESÍTJÜK kedves ügyfeleinket, hogy A MARKETMAN KFT. MEGKEZDI a békéscsabai tettcserép értékesítését, melynek áfával nBvelt fogyasztói árai - natúr 84 Ft/db, mázas 28 Ft/db, Miskolcra leszállítva ELŐJEGYZÉS ÉS BEFIZETÉSI Miskolc, Vologdo u. 4. tz., IV. em., 403. szobában (Agrober épülete) Érdeklődni lehet a 18-901 és 18-384-es telefonon A MISKOLCI KERTÉSZETI VÁLLALAT 1990. MÁJUS 1-TÖL 1993. MÁJUS 1-IG, virágkereskedelmi hasznosításra bérbe adja AZ ALÁBBI HELYISÉGEIT: ♦ a Búza téri vásárcsarnokkal egybeépített 2. sz. virágboltot, ♦ a Szentpéteri kapui köztemetőnél levő, 13. sz. virágboltot. A helyiségekben virágkereskedelmi tevékenységek végez­hetők. A megkötendő szerződés szerinti bérleti díj nem foglalja magában a helyiségeket rendeltetésszerű használatra való alkalmassá tételével és az üzemeltetéssel kapcsolatos költ­ségeket. A pályázati feltételekről felvilágosítást ad a termesztési és értékesítési osztályvezető, valamint az üzemgazdasági osztályvezető. MISKOLC, SZENTPÉTERI KAPU 103. Telefon: 36-721. A pályázatok benyújtási határideje: 1990. ÁPRILIS 23. A versenytárgyalás időpontja: 1990. április 25., de. 10 óra. Helye: Miskolc, Szentpéteri kapu 103. kis tanácsterem. Vendégek — baráti alapon? Színház, közérzet, sz Beszélgetés Matus Györggyel Színészismerőseim, bará­taim közül többen panaszol­ták az elmúlt hetekben, hogy nem érzik jól magu­kat. Természetesen nem a szó fizikai értelmében, ha­nem a hangulatuk, közérze­tük rossz. Arra is vállalkoz­tak volna, hogy nevükkel hitelesítve elmondják, mi ennek az oka. Abban ma­radtunk, hogy várjunk ve­le, amíg kiderül, kivel köt szerződést a színház vezeté­se, és kinek nem újítja meg a szerződését. A színházban létezik egy olyan „intéz­mény”, hogy művészeti ta­nács. Ennek a vezetője Ma­tus György. Ebben a minő­ségében, és persze színész­ként válaszolt a kérdések­re. (Ha kell magyarázni a tegezést: évtizedes jó kap­csolatunk indokolja.) — Soroljunk fel fősze­repeket az elmúlt évekből? — Nem tudom, hogy van-e értelme, mindenesetre sok­szor éreztem jól magam a bőrömben. De nem is ró­lam van szó, ezt te is tu­dod. — Igen, a vendégjáté­kok. persze, ezekkel össze­függésben a ti foglalkoz­tatásotok, illetve nemfog­lalkoztatásotok. — Lénával Ferenc négy éve vezeti a kecskeméti szín­házat. Ez alatt az idő alatt én vagyok a második ven- dégszínész... — A kritika szerint a négy év legjobb előadása a Nagykövet. egyrészt bejön a közönség, másrészt mi is fel tudunk nézni, pontosabban tanulha­tunk tőle. A harmadik, hogy lefut a darab, de még van benne öt-tíz előadás. És ezt vendéggel mutatják be. Er­re volt példa réges-rég A bolond lány, amelyben Dóm­ján Editet láthatta néhány előadáson a miskolci közön­ség, vagy a Bolha a fűben, Bárdy Györggyel. — A művészeti vezetés szíve joga eldönteni, hogy milyen darabokat mutat­nak be és kikkel. — Így van. Csak szerin­tem — és sokunk szerint — eg'yre-másra rossz döntések születnek. Félreértés ne es­sék, nem azok ellen szólok, akik idejönnek vendégesked­ni, nem tőlük irigylem a tízezreket, hanem az itt le­vők érdekében beszélek. — Velem. És a színház vezetőivel? — Velük is. Négyszemközt, sokszemközt, színészként és a társulat, képviselőjeként — eredménytelenül. — Szerinted ki „válthatta volna ki” Tóth Zsuzsát, aki M. Kecskés András partnere volt A kéksza­kállú herceg várában és A csodálatos mandarinban. — A kékszakállúból két ' előadás ment le. Tóth Zsu- | zsa ragyogó balettművész, de I hogy itt és most ilyen két — Rég láttunk színpa­don ... — Pedig játszom. A kecs­keméti Katona József Szín­házban vendégeskedem feb­ruár elejétől. Mrozek Nagy­követ című darabjában ját­szom a címszerepet. Egyéb­ként itthon a Negyven go­nosztevő ... -ben volt egy epizódszerepem, most pró­báljuk a Macbeth-et, ebben én vagyok a király, akit rögtön az elején kinyírnak. De ne legyek igazságtalan- lett volna egy jő szerepem a Kamaraszínházban, amil épp azért játszik más, mert engem elengedtek Kecske­métre vendégeskedni. — A miskolci az ország egyik legnagyobb társulata. Mégis szinte minden fősze­repre vendéget hív Gal- góczy Judit főrendező. — Nyilván azért, mert szerinte itt nincs alkalmas színész ezekre a szerepek­re. — Ha nincs, szerződtetni kell. Társulatot építeni. Én három esetet tudok elképzel­ni, amikor indokolt a ven­dégjáték. Az egyik, hogy van egy jó darab, ami a társu­laton belül kiosztható, és mondjuk, van egy szerep, amire nincs színész. A má­sik. hogy olyan formátumú színészt hívnak meg, akire Rács mögött... (3.) A tárgyalás Reggel. Kilenckor kezdődik a tárgyalá­som. Megborotvál az egyik rabborbély. Meg­bilincselnek, úgy kísér át két smasszer a megyei bíróság felső emeleti nagy tanács­termébe. Alig bírok menni, napok óta gyógyszereznek. Vagy inkább kábítanak? Nincs összefüggő gondolatom, csak gondo­latfoszlányok, ilyenek: ne félj, legfeljebb egy évet kapsz, két újságcikkért az is elég honorárium — mondják a zárkatársak. Az­után Fidler tiszti főorvos elmevizsgálata, kérdései: „Mi Magyarország fővárosa, hol van most, hány éves, az ország két legna­gyobb folyója?” Kész, mehet, épelméjű! Vajon miért kellett ezen az elmevizsgá­laton keresztülesnem? Az egyik rosszindu­latú smasszer vigyorogva ezt súgja: — Még kötelet is kaphat, ha minden jól megy! Kába vagyok. Ilyen aggyal hogy véde­kezzek, hiszen a védőbeszédem, amit meg­engedtek leírni, nos, azt tegnap elvették. Persze így tudja a bíró, hogy mivel aka­rok védekezni. A nagy tárgyalóterem zsúfolt. Elől egy sor szék, azokon — nem akarok hinni a szememnek — a szerkesztőségből két női munkatársam és a kisfiam ül. Lánccal összebilincselt kezekkel én is leülök. Egy pillantás hátra, igen, felismerem őket, a vallatóim, a rugdosóim, hátrább egy cso­mó pufajkás. Eljöttek erre a színjátékra, nézőknek. Fenyegetően figyelnek, különö­sen a vallatóim, hogy nem vonom-e vissza a vallomásom, beszélek-e verésekről? Nem, egyiket sem. Nem akarom újra kezdeni az egészet. A lényeg; túl kell élnem ezt a bosszúért lihegő társaságot! Ha visszako­zok, újabb, súlyosabb vádat koholhatnak ellenem. Talán a visszavonással kötelet tennék a nyakamra. Csak ez a kábaság múlna el rólam! Rengeteg idegnyugtatót kaptam a börtön-felcsertől. Be kellett ven­nem. Valami mosoly-félét küldök Katika és Tériké, majd a kisfiam felé. Remek embe­rek, szolidaritásból ültek mellém a vádlot­tak részére fenntartott helyre. Hálát és tiszteletet érzek irántuk. Kinézek az abla­kon, tiszta, szép napos idő, a május közepi égbolt csodálatosan kék, bent fülledt me­leg, agyamban a vád sorai: B. H. ö. 2. A Magyar Népköztársaság megdöntésére irá­nyuló izgatás! Bejön a bíróság. A tárgyalásvezető, a megyei bíróság elnöke és két ülnök. Az el­nök bírónő öt napja rendelt magához, el­beszélgetni velem. Nagyon emberien be­szélt velem, talán mégis megúszom egy évvel? „Vegyék le a vádlottról a bilincset" — mondja a bírónő. Csörög a lánc, kézi, egyszerű bilincsre nem vagyok méltó. Ezután a szokott sze­mélyi kérdések: nevem, születtési adatok, majd a vád ismertetése. Nincsenek „bűn­társaim’’, egyszemélyben vagyok a vádlott és védekező. Nem tudok védekezni, a cor- pus delicti az újság, benne fehéren-feketén a két cikkem. Ezt nem lehet letagadni. Hiába, ez az újságírói sors. Egy közbűnté- nyes tud tagadni és mások is, az újságíró­nak nem lehet. Kábán és sután válaszolgatok. A bírónő nem rámenős, sőt mintha segíteni akarna. Gyorsan megy minden, majd szünet, és a szünet után megváltozik minden. A bírónő sokkal erélyesebb, fridegen kérdez. Kezdem érteni az okát. A szünetben két megyei funkcionárius csapódott hozzá, és eszembe jut az egyik vallatom gúnyos kijelentése: „Hat éven alul nem ússza meg — mondta akkor. A hivatalból kirendelt védőügyvéd be­szél. De milyen védő ez az ügyvéd, N. úr! Inkább vádol, mint véd. Közbeszólok: „Ké­rem, nem kívánok ügyvédet, nem aka­rom ...” Leintenek. Rám kiabál az egyik ülnök. Úristen, ha ez az ügyvéd-barom így foly­tatja, még kötelet is kaphatok! Végre be­fejezi. Az ügyész emelkedik szólásra. És ez az ügyész, akinek feladata a vádolás, va­lójában nem is vádol. Ezerszerte emberibb, mint N. úr, a védőm! Szünet, majd ítélethirdetés: „A Magyar Népköztársaság nevében: ... hat évi bör­tön, vagyonelkobzás.” Ez utóbbi nem érint, nincs vagyonom! Másnap délelőtt nyílik a zárka. A zárka­parancsnok jelent, mi vigyázba állunk. A smasszer háta mögül előlép az ügyészem. Megáll előttem, néz, majd ezt mondja: — „Nem kell összeroppannia, lesz ez keve­sebb is!...” Igaza lett. A Legfelsőbb Bíróság három évre redukálta a büntetésem, bár el sem vittek az én feljebbviteli tárgyalásomra. Az új ítéletet csak hat hónap után tu­datták velem. Akkoriban ilyen volt a szocialista törvényesség! (Folytatjuk) előadásos, nem épp olcsó bemutatóra van szükség, azt kétlem. — A Carment nem lehe­tett bemutatni vendégek nélkül. — Ez igaz. De hogy egy néma szerepre is vendéget kellett hívni, olyan gázsiért, aminél nekem kevesebbet ajánlottak a kecskeméti fő­szerepért, ez a mi semmibe­vevésünk. Hozzáteszem, hogy a vendég jó a szerepben. — Jó pár főszerepet ját­szott Miskolcon Zubornyák Zoltán. Ebben az évadban mindössze egy darabban volt színpadon. Azt is hal­lottam, hogy Galgóczy nem akart szerződést kötni ve­le. Ez igaz? — Én is ezt hallottam. De mondok mást. Másfél évada van itt Csorna Judit,. aki ez alatt az idő alatt a lábát nem tette még a szín­padra ... •• .* — Most ő lesz Lady Macbeth. — Éppen ideje, hogy jáitsszon. — Kiknek nlnes szerző­désük? — Útilaput kötötték -m mások mellett — Körei Ka­talin, Dankó Klári, Meíí4 Gabi, Szűcs Sándor talpára. Olyan nincs, hogy valaki ed­dig jó színész volt, és rriost egyszeriben rossz lett. Mint ahogy olyan sem, hogy egys évadon belül két darabban is közreműködjön ugyanaz a vendégszínész. — Fogalmazz úgy, ahogy a korábbi beszélgetésünk­kor! — Akiket elküldenek, azok közül korábban szinte kivé­tel nélkül mindenki össze-; rúgta a port Galgóczy Ju­dittal. Ami pedig a meghí­vásokat illeti, azok szinte mindegyike baráti alapon, történik. — Mi van akkor, ha a* olvasó úgy véli, hogy mindezek, amiket elmond­tál, azért íródtak le, mert személyes sértődöttséged miatt arra kérted az új­ságírót, hogy legyen a szószólód? — A művészeti tanács ve­zetése bent járt a művelő­dési osztályon is. Nem az én ügyemben, mert nincs is. ilyen, hanem azért, mert pa­zarló, hanyag gazdálkodás folyik velünk és a pénzek­kel is. És mint említettem, ugyanezt elmondtuk több­ször a vezetőknek is. Nem árt, hogy ha az olvasók is tudnak erről. Szabados Gábor Szeretettel várja kedves Vásárlóit A PÁTRIA-HÁZBAN, A CENTER MŰSZAKI BOLT. Műszaki és híradástech­nikai cikkek nagy vá­lasztékban kaphatók, 20 SZÁZALÉK ELŐLEG befizetése után, részletre! Holdi János

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom