Déli Hírlap, 1990. március (22. évfolyam, 51-75. szám)
1990-03-23 / 68. szám
Válasz és viszontválasz Panziót akarnak Tapolcán építeni egy parknak alkalmas zöldterületen. Ebben az ügyben írt nyílt levelet dr. Kovács Lászlónak, a városi tanács elnökének Tímár Éva, a Szabad Demokraták Szövetsége és Bujdos Attila, a Magyarországi Zöld Párt képviselőjelöltje. A levelet — amelyben kérték, hogy ezen a területen ne épüljön panzió, szálloda — a Déli Hírlap is közölte. Azóta megkaptuk dr. Kovács László válaszát. S bár a képviselőjelöltek nyílt levelének csak ő volt a címzettje, mégis tollat ragadott az ügyben érintett tanácstag, valamint az a magánvállalkozó pár, amelyik a panziót kívánja építeni. Bár a levelek között sok az átfedés, most mégis mindhármat nyilvánosságra hozzuk, s közöljük azt az írást is, amellyel a két képviselőjelölt a maga részéről szeretné lezárni a sajtóban folyó polémiát. A TANÁCSELNÖK VÁLASZA „Tisztelt Szerkesztőség, kedves Tímár Éva és Bujdos Attila! A megyei és a városi napilap egyaránt közölte az SZDSZ és a Zöldek ország- gyűlési képviselőjelöltjei által aláírt nyilt levelet, melyben a Miskolctapolca, Zó ja u. térségében levő zöldterület más célú hasznosítását kifogásolják. Nyílt levélre nyílt — és őszinte — választ illik adni! íme: Az egyik fő kérdés: miért éppen ez a magánvállalkozó pár kapott lehetőséget az építésre? Az előzmények 1988 végére nyúlnak vissza, amikor a miskolci, sikeres vállalkozó család egyik tagja megvásárolta a Martos Flóra u. 45 492 hrsz.-ú ingatlant, azzal a szándékkal, hogy új családi vállalkozásként panziót építsenek. A program a telek adottságaihoz képest túlzott volt, ezért többszöri tervezői próbálkozás ellenére sem lehetett engedélyezni. Az Építéstervezési Szakértő Bizottság a vázlattervről megjegyezte: „A tervező építészeti, technikai bravúrokkal is megpróbálta az adott környezetben elhelyezni azt a tömegű létesítményt, amit a megrendelői program kiszolgálása indokolttá tett... Az épület egyébként értékes formai, tömeg- és részletelemeként, jó funkcióelgondolásokat tartalmaz.” Mi lehetet ennek a konklúziója akkor, amikor van egy igényes, tőkeerős vállalkozó és egy kiváló építész: Több eset lehetséges: 1. A vállalkozó korlátozott lehetőségeivel végigjárja a sokat szidott állam- igazgatási bürokrácia útvesztőit. Kérelmek, fellebbezések útján — esetleg éppen a sajtó segítségét igénybe véve — próbálja az általa tervezett, egyébként a városi elképzelésekkel szinkronban levő idegenforgalmi programot megvalósítani. A végeredmény nem kétséges: elégedetlen vállalkozó, esetleg jól adminisztráló, de erkölcsileg vesztes „hatóság”. 2. A tanácsi szervek — szakítva a korábbi (de kényelmes?) gyakorlattal, a vállalkozói készséget felismerve, üzleti alapon, a kölcsönös érdekek figyelembevételével a megoldás lehetőségeit próbálják keresni. Ez esetben számolni kell a kivételezés vádjával, ugyanakkor százmilliós tőkét lehet a városban tartani és gyümölcsöztetni. Felteszem a kérdést: mi lenne, ha a mai körülmények között a nap mint nap jelentkező külföldi vállalkozások ajánlataira nem konkrétan reagálnánk? Biztos vagyok benne, hogy ezért előbb-utóbb jogos kritika érné a város mai ön- kormánvzatát, vezetését! 3. „Áthidaló” megoldásként kézenfekvő a javasolt pályázat. Erre még visszatérek. De elöljáróban megkell jegyeznem, hogy tapasztalataink alapján a gazdaságunkban fellelhető működő tőke nem képes kivárni a pályázatokat. Egyáltalán, milyen pályázat lenne elfogadható a nyílt levél szerzői számára? Egy országos pályázat átfutási ideje több hónap, akár fél év is lehet. Úgyanakkor egy szűk körű helyi tender meghirdetése hasonló ellenérzéseket válthatna ki „testreszabottságá- val”, rövid határidejével. Meggyőződésem szerint a második változat taposatlan útja szolgálja legjobban a város érdekeit, mert ésszerű, reális kockázatvállalás mellett a legnagyobb realitással párosul. És ebben rejlik a „legnagyobb haszon”. A második kérdés: a zöldterület feláldozása. Milyen áldozatról van szó? Javaslok egy sétát a környéken. Az értékes, fás terület a szolgáltatóház (fűszerbolt, tejivó fölött helyezkedik el. Ez továbbra is közcélú zöldterület marad, sőt egy vonzó programmal felértékelődhet, mai gondozatlansága, helyenként szemétdomb-jellege is megszűnhet. A területen található a tapolcai iskola csaknem romos szükségtornaterme, a volt óvoda. Az efölött és mellett levő terület évtizede gondozatlan, nyáron gaztenger, egy-két értékesebb fával, két rozoga ülőpaddal. Így néz ki a féltett „park”! Ügy gondolom, hogy a cikkben említett legszebb park feláldozása ezek után enyhe túlzás. De tekintsünk el a szubjektív benyomásoktól, és vizsgáljuk a kérdést szigorúan vett városrendezési, szakmai szempontok alapján. Az utóbbi tíz évben készített rendezési tervek a terület- felhasználást illetően nem egységesek. Az 1978-ban, a BME által készített terv a volt óvoda bővítése mellett a térségben kaszinó — szórakoztatóközpont — elhelyezését javasolta. Az 1983-ban elkészült általános rendezési terv is vegyes funkciót javasolt: intézményt és zöldterületet. Ezzel a utóbbi, az Északterv által készített RRT valóban ellentmondásosnak tűnik, mivel az egész területet közparkká minősíti. Ez azonban elsősorban abból adódik, hogy még a 4—5 évvel ezelőtti gazdasági keretek között nem volt elképzelhető a korábbi elképzelések megvalósítása, így egy sajátos, kompromisszumos megoldásként született meg a terület- felhasználási javaslat. A tapolcai barlang-, Termál Szálló-terv kapcsán a létesítmény környezeti hatástanulmányát 1989-ben készíttettük el az Északtervvel. Ez a program közismert, hiszen erről a sajtóban is számos híradás tudósított. A tanulmány a terület intézményi (vendéglátás, kereskedel- nű) funkcióját javasolja erősíteni. A kifogásolt ren- dezésiterv-módosítás — az előzmények és a környezeti hatástanulmány alapján — értékelte a területfelhasználást, és az értékes zöldterület megtartása mellett az intézményi célú felhasználásra is lehetőséget nyújtott. A terület helyzetét vizsgálva, az “n- Zója utca megtevő telkei is kívánják az igényes építészeti lezárást, A harmadik lényeges kérdés: Tapolca ügye közügy — miképpen született a "döntés? ■Megítélésem szerint körültekintően, a törvényes keretek között! A Déli Hírlap „beharangozójában” a következőket írja: „ ... E két párt segítségét kérték abban, hogy ez a rész maradhasson zöldterület.” Ugyanakkor a nyílt levél egy segítséget kérő állampolgárról beszél. Egy állampolgárral, —, aki történetesen a terület tanácstagja. és közismerten a tapolcaiak érdekeinek messzemenő képviselője — személy szerint magam is konzultáltam. sőt, ezt megelőzően az illetékes szakosztály is kikérte véleményét. Részérő! a program egyértelmű támogatásra talált. Tudomásom szerint tanácstagi fórumon is körvonalazta az elképzelést, és ott nem volt fenntartás több jelenlevő állampolgár részéről sem. A hely- színjelölést illetően, négy alternatíva vizsgálatára került sor, amelyből a 4-es számú változatot fogadta el a területi képviselő, és ez egybevágott a szakmai véleményekkel is, amelyek között független építész szakértő is kifejtette álláspontját. Ezek alapján a döntésre jogosult végrehajtó bizottság januári ülésére két változat került előterjesztésre az RRT módosításával párhuzamosan. Nevezetesen: a magánvállalkozókkal létrejöjjön-e a terü!,etcsere, vagy — és itt térek vissza az első fő kérdés 3. pontjára — pályázati úton történjen meg a telek értékesítése. A testület — mérlegelve a helyzetet — az első változat mellett tette le voksát azzal, hogy a telekár kérdésében a következő havi ülésén döntött három értékbecslés alapján, középárszinten. Tehát a téma két alkalommal volt végrehajtó bizottság előtt, ahol egyébként a sajtó képviselői is — állandó meghívottként — jelen vannak. Negyedik kérdésként: a levélben szó esik a tapolcaiak mostoha helyzetéről, téli-nyári viszontagságairól. Nem vitatom, az ellátásban vannak fennakadások. De az sem vitatható, hogy a városrész lakóinak egyre nagyobb hányada alapozza megélhetését az idegenforgalomra. Ehhez pedig színvonalas létesítményekre van szükség. A mai gyakorlat szerint az üdülőhelyidíjbevételek helyben kerülnek felhasználásra, ezért Tapolca elemi érdeke e bevételek növelése. Ezt szolgálhatja a panzió, és más hasonló létesítmény (ak) építése. A miskolci illetőségű vállalkozók adója is a helyi bevételeket növeli. Meggyőződésem, hogy Tapolca, de városunk problémáit is a helyi erőforrások legjobb kihasználásával lehet megoldani. Nem szeretnénk, ha — az értelmiség egy részéhez hasonlóan — s tőkeerős vállalkozók számára is „átjáróház” lenne városunk. Végezetül: a város 1990-ben jelentős költségvetési hiánynyal küszködik. Ezek egy része csak a korábbinál lényegesen nagyobb állami ingatlaneladással kompenzálható, különben alapvető egészségügyi, oktatási, városüzemeltetési feladatainkat lehetetlen lenne megoldani. Ez súlyos, nyomasztó gondunk, örülök annak — és nem is tekintem kampányfogásnak —, hogy a terület országgyűlési képviselői ennyire szívükön viselik a térség gondjait. Szívesen venném azonban, ha tanácsüléseinket is megtisztelnék, és véleményeikkel, javaslataikkal elősegítenék az érdemi munkát. Szívélyes üdvözlettel: dr. Kovács László ZÖLDTERÜLET PANZIÓVAL Cservenyák Gábor, tapolcai elöljáró így ír: „További félreértések elkerülése érdekében néhány tényt szeretnék rögzíteni, amely a DH széles olvasótáborának tájékoztatását és az — egyébként Tapolca érdekében szimpatikus vehemenciával megnyilvánuló két képviselőjelölti — állásfoglalást kiegészíti, az olvasó számára teljessé teszi. A tanácselnök úrnak írt levélből számomra az tűnik ki, hogy — a levél írói nem voltak a teljes információk birtokában, nem ismerték a területre vonatkozó előzményeket — valószínűleg nem ellenőrizték a segítséget kérő állampolgár állításának valódiságát. Eszerint ugyanis nem kérdezték meg a tapolcaiakat. Márpedig ez könnyen ellenőrizhető lett volna. A tapolcai rendezési tervnek sem néztek ' alaposan utána, mert annak 1986-ban életbe lépett, Tapolca lakossági észrevételeit összegyűjtő melléklete határozottan állást foglalt a RRT e területre szóló autóparkolóhelyi kialakításával szemben. Mi, a tapolcai lakók kezdeményeztük Tapolca több belső zöldfelületének megtartását, karakteres kialakítását megfelelő építészeti térlezárással, utcaképi kialakítással, fontos közellátási funkciókkal. Így Ebben a domboldalban építenék meg a panziót. e területnek is. A levél írói valószínűleg nem tudják, hogy az érintett területre négy változatban beépítési terv készült. Megjegyzem, hogy mint a tapolcaiakat képviselő tanácstag e dologban véleményemet kikérték. Szerintem a négy beépítési változat közül a 4. volt elfogadható. Ezt a véleményt ugyan a telepítési terv készítője kifogásolta, viszont az említett — korábban zöldterületnek fenntartott — részt a terv így nem érintette! A levélírók valószínűleg nem értesültek róla, hogy tanácstagi (elöljárói) gyakorlatomban szokásos éves beszámolómat fontosabb dolgok megtárgyalása érdekében lakossági fórumon rendezem meg. így került sor folyó év január 31-én, február 1-jén és február 2-án a lakossági fórumokra, ahol 107 fő volt jelen és többek között a Győri-Martos Flóra— Zó ja u. közötti területre szándékozott panzió építését, annak körülményeit, valamint a jelenlegi lepusztult üzletek helyére a környezetbe illő, építészetileg is tartalmas számos fontos üzletek, mint pl. tejivó, reggeliző, húsbolt, élelmiszer, ajándék, virág, fagylalt, stb. jellegű kisebb, építeni szándékozott üzletek elképzeléseit, lehetőségeit ismertettem. A jelenlévők véleményét kikérve egy kivétellel egyöntetű helyeslés illette az elképzelést. Ez természetes is, hiszen az a korábbi lakossági igényekből alakult ki. Az is a dologhoz tartozik, hogy az új üzletsor kialakítása esetén, pl. azomial megszüntethetjük a jelenlegi parki sétány mentén található, oda nem illő ajándékboltot, helyét zöldfelületnek kiképezve. A levélírók nem tudtak arról, hogy az általunk elfogadott beépítési módozat esetén az iskola e területen lévő tornaterem épülete megszűnik, visszaadva helyét a környezetnek, zöldfelület lesz! A levél írók valószínűleg nem számoltak azzal, hogy az Itt kifogásolt beépítéssel kapcsolatos nyílt levelükben foglaltak bumeráng módjára vissza is üthetnek. Köztudott ugyanis, hogy a Miskolci Vízművek kb. négy éve előkészítő tárgyalásokat folytat külföldi töke bevonásával a termálfürdő szomszédságában épülő nemzetközi szintű szálloda létesítésére. Az Is nyilvánvaló, hogy erre a létesítményre mind Tapolcának, mind a városnak, de túlzás nélkül mondható, az országrésznek Is Igen nagy szüksége lenne. Vajon számoltak-e azzal, hogy az állampolgárok e szálloda zöldövezetben való létesítésével kapcsolatban esetleg ismételten kifogást emelnek? Feltételezem, hogy nem számoltak, meri akkor szembekerülhetnek jelen véleményükkel. Idézem: „Meggyőződésünk az is, hogy Tapolcán égető szükség van fejlett, európai színvonalú szolgáltatásokra. Ennek ellenére sem támogatunk olyan vállalkozásokat, amelyek a tapolcai, amúgy sem túl nagy zöldterületek további csökkenésével járnának.” De hát akkor hogyan és hol építhető ilyen jellegű intézmény? Akkor is aktuális lenne levelük: ...„az üdülőterület belterületén egy helyi méretekkel nagy, parknak alkalmas zöldterületet áldoz fel a tanács . ..” része? Elgondolkodásra késztető sorok. — „A segítséget kérő állampolgár” nemcsak a MZP és az SZDSZ segítségét kérte, hanem az MDF választási gyűlésen is szóvá tette panaszát. Ott akkor egy másik állampolgár éppen ellenkezőleg szólt. Ügy vélem, talán helyesebb lett volna körültekintő vizsgálódást végezni a nyílt levél megírása előtt, megszondázva az elképzeléssel kapcsolatos valódi tapolcai hangulatot, és nem általánosítva bemondás alapján. Cservenyák Gábor, elöljáró ÍGY LÁTJÁK A MAGÁNVÁLLALKOZÓK A magánvállalkozó pár levelében ezt olvastuk: „Értetlenül olvastuk nyílt levelüket, és kérésüknek megfelelően szeretnénk a nyilvánosság elé tárni az ügy részleteit. Ismerve Tapolca idegenforgalmi helyzetét, a hazai és külföldi turisták szállási, étkezési-élvezeti cikk és szórakozási igényének a kielégítését, arra a következtetésre jutottunk, hogy a kereslet heterogén jellegének megfelelően, sokféle színvonalon kell ezeket biztosítani. Kerestük azokat a lehetőségeket, ahol kielégítetlen igények jelentkeznek. Jelenleg a nagy szállodák mellett elsősorban vendégszobák, és kis kapacitású panziók működnek. Ezek a végletek szinte kínálták az általunk felajánlott megoldást: azt az alapvető célt, hogy egy turistabusszal városunkba érkező. elsősorban külföldi vendégek részére igényes szálláslehetőséget biztosíthassunk. Ezen lehetőségek mellett a tapolcai lakosság alapellátásának misszióját segítő, tömegjellegű ellátó tevékenységnek, és magas színvonalra fejlesztett exkluzív kiszolgálásnak is helyt kívánunk adni.. Az általunk először megvásárolt telekre ezen programot a városi tanács nem engedélyezte. A város legjobb építészeit felkértük, hogy keressék meg ezen létesítmény természetes helyét Tapolca területén. A helyszín alapos tanulmányozása után több telepítési alternatíva került kidolgozásra. Ezek után szabályos üzleti ajánlatot terjesztettünk Miskolc Megyei Város Tanácsa elé. A városi tanács a megadott alternatívák közül a 4. változatot fogadta el. Ezen változat a levelükben megjelölt ingatlanon található. Amikor megtekintettük ezt a területet, siralmas állapotokat találtunk. A zöldterületen csak gaz, szemét és emberi ürülék ékeskedett, önök nem gondolhatják komolyan, hogy ez lenne a »felüdülni, sétálni vágvó turisták« paradicsoma. Sőt: egyenesen Tapolca tüdejének védelmezik a területet. Javasoljuk, ha idejük engedi, tegyenek egy kiadós sétát itt. Nem lesz nagy élményben részük. Ka egy kicsit elbeszélgetnek a környéken élő emberekkel, elmondják majd — mint ahogy nekünk is elmondták a nyári napokon vadkempingezők, kétes elemek hírhedt tanyája volt itt. Ez szűnik meg az általunk tervezett létesítménnyel. Jelenleg a legtehetségesebb építészek fáradoznak azon, hogy egy olyan létesítmény emelkedjen, amely igényes, városképet gazdagító ékszerdobozként simul a természet adta tájba. Szeretnénk a beruházást az év első felében elkezdeni. A kivitelezői kapacitásokat lekötöttük, az anyag- beszerzéseket elindítottuk, a finanszírozási megbízásokat kiadtuk. A nyílt levél kíváncsi arra, hogy miért csak velünk tárgyalt a tanács? Feltételezzük, hogy ilyen vállalkozásra nem volt más jelentkező, mert (iá lett volna, akkor már rég gazdája lenne a területnek, él megvalósították volna elképzeléseiket. Szeretnénk Tímár Évát az SZDSZ,, és Bujdos Attilát, a Magyarországi Zöld Párt képviselőjelöltjeit tájékoztatni, hogy mi természetesen megfelelő kártalanítás esetén hajlandóak vagyunk a beruházás megvalósításától elállni, amennyiben valóban tényleges igény van erre. Azonban mielőtt meghoztuk ezen beruházásra vonatkozó döntésünket, kedvező ajánlatunk volt egy 300 fős gyár megvásárlására, sőt, más városból olyan ajánlat is eljutott hozzánk, hogy ilyen jellegű beruházás esetén ingyen közművet, telket, termálvizet biztosit a helyi tanács. Mivel itt élünk, úgy érezzük, hogy ha kedvezőtlenebb feltételekkel is, de ezen vidék fejlődéséhez járulunk hozzá. Ha nekünk most távozni kell, ez példa lesz a többi vállalkozó számára is, és hiába fogják várni a tapolcaiak a fejlődéshez szükséges tökét. A városi tanács végrehajtó bizottságának döntésében érzékeljük a tanácsi magatartás változását, amely kedvező hatású a vállalkozási kedv erősítésében, és a vállalkozói bizalom megtartásában. Tisztelt Hölgyem és Uram! Ha a nyílt levélben felvetett problémák megvitatására alkalmas, nem pártos, olyan fórumot szerveztek volna, ahol a Tapolca múltját és jövőjét féltő, de mindenki számára hasznot hozó új vállalkozásra fogékony polgároknak lehetőségük lett volna véleményt formálni, ez mind Tapolca, mind városunk fejlődését kedvezően befolyásolhatta volna.” A TÉNYEK MAKACSAK..; A Szabad Demokraták Szövetsége és a Zöld Párt képviselőjelöltje az alábbi választ adja a tapolcai zöldterület beépítése ügyében írt levelekre: „Örömünkre szolgál, hogy a tapolcai ügy részletei végre nyllvá- nosságra kerültek. Felhőtlenebb lenne azonban az örömünk» ha ehhez a részleted tájékoztatáshoz nem lett volna szükség két képviselőjelölt közbenjárására. Hogy nyílt levelet kellett írnunk, arról mi nem tehetünk. Szerettük voina minél egyszerűbben elintézni ezt az ügyet. Ezért, amikor a Zöld Párt egyik, avasi választási gyűlésén elhangzott a beépítéssel kapcsolatos bejelentés, a Zöldek jelöltje felhívta Jirkovszky Imrét, a városi tanács építési és közlekedési osztályának vezetőjét. Kérte, hogy ennek az osztálynak valamelyik munkatársa vegyen részt a Zöld Párt március 12-i, tapolcai választási gyűlésén, ahol az illető elmondhatná a részleteket a helybélieknek. A tanácsi apparátus tudatosan távol tartotta eddig magát a választási kampánytól — hangzott az elutasító válasz. Amikor a Zöldek jelöltje ezek után azt ajánlotta, hogy pártoktól független fórumon tisztázz ák a tapolcaiakkal, miért is kell beépíteni ezt a zöldterületet, a válasz az volt: ezt a tanács elnökével kell megbeszélni. Ezek után értetlenséggel értesültünk róla, hogy a tanács nem minden választási gyűléstől tartja magát távol. Az egyik párt avasi választási rendezvényén például a tanácselnök úr is részt vett, és válaszolt a tanácselnöki minőségében hozzá intézett kérdésekre. Joggal vélhettük tehát, hogy a pártok megkülönböztetésének vagyunk elszenvedői, ezért határoztunk úgy, hogy nagyobb nyilvánossághoz fordulunk . . . Hogy mennyire voltunk körültekintőek, mennyire megalapozottak az információink? A tények makacs dolgok! — ezt válaszoljuk Cservenyák Gábor Elöljáró Urnák. A tanácselnök úr leveléből is kiderül: az Északterv által készített részletes rendezési terv az egész kérdéses területet közparkká minősítette. Az is tény, hogy a rendezési tervet a városi tanács végrehajtó bizottsága az i— 12/30.153 1990. vb-határozattal intézményi területté nyilvánította, s ugyanezzel a határozattal hozzájárult, hogy cseretelekként ezt a részi megkapják a sikeres magánvállalkozók, akik a két telek értékkülönbözeteként 3 582 000 forintot fizetnek a városnak. Az la tény továbbá, hogy nem írtak ki pályázatot a terület hasznosítására. A tanács ezzel lemondott arról, hogy' megtudja: akadna-e olyan jelentkező, aki kedvezőbb ajánlatot tesz. Nevezhetjük ezt az eljárást, a tanácselnök úr szavaival élve, kivételezésnek, de kereshetünk rá a magyar szókincsből más kifejezést is. De mindegy, minek nevezzük a dolgot. Azt a magyarázatot, hogy a fellelhető működötöké nem képes kivárni a hónapokig, vagy akár fél évig tartó országos pályázatot, nem tudjuk elfogadni. Éppen tanácselnök úr leveléből tudjuk, hogy ez az ügy már 1988 vége óta húzódik. Másfél év után azt a néhány hónapot talán még megvárták volna a sikeres magánvállalkozók, ha már eddig türelemmel voltak . . . Tudjuk, hogy eddig elhanyagolt volt ez a zöldterület. Sehol nem állítottuk, hogy ez „a kirándulók paradicsoma” lenne. Azt viszont igen, hogy parknak alkalmas zöldterületről van szó. (Lám-lám: az idézett rendezési terv is közparkként számol a térséggel . ..) Hogy a város nem törődött eddig e parknak alkalmas területtel, arról személyesen is meggyőződhettünk, s hogy mi mindennek Fájlaljuk, hogy nem kaptunk választ levelük azon részére, amelyben kértük: a városi tanács elnöke minden erejét latba vetve, akadályozza meg, hogy a kérdéses részen panzió épüljön. Ha az elöljáró úr tanácstagi fogadóóráin néhány dolgot mégis elmondott volna az építkezés tervéről, félő, hogy az összes érv akkor sem hangzott el ebben az ügyben. A váro,s lakóinak figyelmébe ajánljuk például a Miskolc város levegőjének szennyezetíségi helyzete című anyagot. Ebből kiderül például, hogy a közlekedésből adódó ülepedő porszenyezés egyebek között a tapolcai gyógyszertár térségében telepített Köjái-méröponton volt rendkívül magas. Vagyis alig néhány méterre a panzió tervezett helyétől . .. Ugyanebből az anyagból kiderül: a városban végzett különböző mérések során az ülepedő porból nehézfémeket — rezet, cinket, ólmot és kad- miumot — határoztak meg. Köztudott: Magyarországon minden 24. embertársunk a levegőszennyezés következtében veszíti el életét. Azt is tudjuk, hogy a légszennyezés ellen igen nagy segítséget jelentenek a zöldterületek. Ügy is feltehetjük tehát a kérdést, mi ér többet Tapolcának: ha ide fizeti be az adóját a panzió tulajdonosa, vagy ha végre tiszta lesz a levegő, s nem riadnak el, hanem változatlanul eljönnek ide a turisták, akik nemcsak a panziólulaj- donos, de a legtöbb tapolcai megélhetését is jelentik. Ezért változatlanul úgy látjuk, a kérdéses helyen nem szabad panziót építeni, maradjon ez a térség — miként az északterves rendezési tervben szerepelt — közpark, s szolgálja az itt élők, a turisták, a nyaralók egészségét. Persze, azt is reméljük, hogy az ügy itt nem ér véget. Nem szeretnénk több nyílt levelet írni, mert bízunk benne, hogy most már a tapolcaiak és a miskolciak is megszólalhatnak majd e vitás ügy eldöntése érdekében. Tímár Éva, a Szabad Demokraták Szövetsége és Bujdos /Vtila, a Zöld Párt képviselőjelöltje. * A szerkesztőség ezzel a maga részéről a vitát lezártnak tekinti.
