Déli Hírlap, 1990. február (22. évfolyam, 27-50. szám)

1990-02-12 / 36. szám

Az sem mindegy, min áll egy szobor... Maradjon-e a kínai, a néger és a gimnaszlvorkás? Petőfi tér9 és ssoborvila Miskolcon A MISKOLCIAK NAPILAPJA XXII. ÉVFOLYAM, 36. SZÁM 1990. FEBRUÁR 12., HÉTFŐ ARA: 3,70 FORÍNT A gyógyszertárakban Meg kell-e szabadítani Petőfi miskolci szobrát a negy­ven évvel ezelőtt emelt talapzatától? Régebben arról írtunk, a szobor- és térvitákról tudósítva, hogy kell a csere, mert a talapzat domborművei enyhén szólva történelemhamisítók. Nos, a talapzatcsere mégsem ilyen egyszerű — Nem kígyózik már hosz- szú sor a Herbária gyógy- növény-szaküzletck elölt, Bé- res-cscpprc várva. A Herbá­ria ugyanis február 9-e óta megszüntette a Béres-csep- pek árusítását, mint isme­retes, a 68 forintos készít­ményekét kínálták. A Béres-csepp kizárólagos gyártására és forgalmazására a Herbária és a feltaláló, Béres József 1977-ben kötött találmányhasznosítási meg­állapodást. A Béres-csepp to- ' vábbfejlesztéséből született Pluszt tavaly szeptember óta gyártja a Béres Rt., így a piacon két, receptúrájában némileg eltérő készítmény volt kapható. Az Országos . Gyógyszerészeti Intézet mindkettőt gyógyhatású gyógytermékneik nyilvánítot­ta. A társaság viszont ezzel .nem elégedett meg, hiszen fél évvel ezelőtt épp azért ala­kult, hogy elérje a sok vi­hart megélt találmány gyógy­szerré nyilvánítását. A szi­gorú vizsgálatokat némiképp zavarta, hogy a Béres-csepp Plusszal párhuzamosan kapható volt a „sima” Bé­res-csepp. Ez a kettősség el­bizonytalanította a betegeket is. A Béres Rt. hosszú tár gyalássorozat után állapod ot4 meg a Herbáriával, és 150 millió forintért megvásárolta tőlüik a találmány kizáróla­gos hasznosítási jogát. A készítmény 140 forintos árát a törzskönyvezési eljárás költségeinek figyelembevéte­lével határozta meg a társa­ság, és az országban mindé­Müven lesz a déli kapu? Milyenné szeretnék tenni a jövőben Hejőcsabát és Gö- rombolyt? Azaz milyen le­gyen Miskolc déli városka­puja? Erről készült egy terv- koncepció, amit a városi ta­nács meg kíván vitatni a vá­roslakókkal és az őket kép­viselőkkel. Ezért szerdán délután öt órára várják az érdeklődőket a HCM étter­mébe. Különösen a politikai pártok képviselőit várják el. és mindazokat, akik ezen a területen indulnak harcba választásokon. Ez érthető is hiszen ha egy terv most áll elfogadás előtt, akkor annak következményei már a vá­lasztásokon győztes képvise­lők számláját terhel i>. nütt folyamatos ellátást biz­tosítanak majd a Béres-csepp Pluszból. Miskolcon a nagyobb pati­kákban, Í£y a Pátriában je­lenleg is kapható a készít­mény, s bár változatlanul nagy az érdeklődés iránta, megfelelő mennyiséggel ren­delkeznek. Nemrégiben robbant ki a Tszker országos központjá­nak gazdasági botránya. Jó néhány, nem egészén tiszta pénzügyi tranzakcióra derült lény. A meglehetősen kusza és áttekinthetetlen helyzet­ben bizonytalanná vált a gazdálkodás, noha az adós­ságok jó részét az eddig fel­halmozott nagy értékű va­gyonból fogják kifizetni. Nem tett jót a 19 megyei Tszker vállalatnak sem a fővárosi botrány, bár az ön­álló közös vállalatok gazdál­kodása ma már független a központtól. Az agrárszövetkezetek ke­reskedőházának miskolci kö­zös vállalatánál azonban meglehetősen bizakodó a han­gulat. Demeter András igaz­gató asztalán már ott a részvénytársasággá történő alakulás szerződéstervezete. Arról kérdeztük: mennyiben érinti a központi cég adós­sága a Borsod megyei Tsz- kert? — Ma még nem tudják pontosan megmondani, meny­nyi lesz a veszteség; ennek ellenére valamennyi megyei Tszker, mint önálló vállalat, jól zárta az elmúlt évet. A veszteségek elsősorban a központban keletkeztek, s ennek egy részét nekünk is át kell vállalnunk. így van ez mindenütt, ahol egy nagy országos gazdálkodó szerve­zetet alakítanak ki, és a jól működő vidéki cégek tartják ei a pesti központot. Igaz, ott is vannak jövedelmező üzletágak. Mindenesetre ne­künk nem okoz gondot, in­kább presztízsveszteséget a mostani helyzet. A ránk há­ruló adósságot természetesen ki tudjuk majd fizetni, mert a mi gazdálkodásunk nv° reséges. Önálló külkereske­delmi joggal rendelkezünk, és szinte mindennel foglal­kozunk, amit jól lehet kül­földön értékesíteni. — Nemrégiben nyitottuk meg a fővárosban, a Kon­dor Kft. üzemeltetésében exkluzív éttermünket — azért a fővárosban, mert az osztályon felüli szolgáltatás­ra itt van kereslet — s ha­marosan ez a kft. egy kisebb szállodát is működtet majd. Miután Budapesten októbe­rig a jobb hotelekben már minden szobát lefoglaltak, ez a vállalkozás is jövedel­mezőnek ígérkezik. Üzletpo­litikánk alapelve, hogy min­dent a piac határoz meg. Most például 14 százalék adózott osztalékot fogunk fizetni, s ez azt jelenti, hogy nem gazdálkodtunk rosszul. Számtalan üzletágat sorol­hatnék — mondja Demeter András —, ezek közül most a méz feldolgozását említem meg, amelyből csak az el­múlt évben mintegy 460 tonnát exportáltunk az NSZK-ba. Természetesen ki­zárólag kiváló minőségű ter­méket adhatunk el a kül­földi piacokon. Saját feldol­gozóüzemünk működik Ernőd és Nyékládháza kö­zött. Alapvető feladatunk a termelőszövetkezetek termé­keinek értékesítése; most például ötmillió forintot fek­tettünk be Tarcalon, ahol zöldség-gyümölcs feldolgozó kft-t hoztunk létre. Mozgás­terünk növekedhet, ha az igazgatótanács és a tagság úgy dönt, hogy márciusban részvénytársasággá alakulha­tunk. Ennek előnye, hogy a későbbiekben külföldi töké­re is számíthatunk üzleti vállalkozásainkhoz. V. Zs. A múlt év őszén vita zaj­lott a Kós-házban a Petőfi tér átépítéséről, a Petőíi- szobor elhelyezéséről. A vita résztvevői között legalább annyi volt a nézetkülönb­ség, mint a barguzini cson­tok szakértői között. Szóba kerültek a talapkaton levő domborművek is, azzal, hogy az ötvenes évek mára túl­haladott szimbólumainak nincs helye Petőfi szobra mellett. Mielőtt megkezdőd­ne a Petőfi-szobor talapza­tának „döntögetése”, érde­mes felidézni Kocsis And­rás, ma már nem élő. egy­kori Kossuth-díjas alkotó 1950-ben mondott szavait. • ELMARADT A CUM DEO ... Elmondotta Kocsis Andris a sajtónak, hogyan készült fel mostani szép feladatához. „Beszélt az üzemi dolgozók­kal, lement az Alföldre a dolgozó parasztok közé, megkérdezte tőlük, hogyan képzelik el ők Petőfit, nn a véleményük az eddigi Pe- tőfi-szobrokról. Mezőtúron elmondották, hogy nekik bi­zony nem tetszenek a pózos, színészies Petőfi-szobrok. Ök Petőfit úgy szeretnék lát­ni, mint a nép költőjét, aho­gyan a nép között járt. így alakult ki Kocsis Andrásban az a reális Petőfi-alak, a maga viseltes ruhájával, ta­risznyával az oldalán, egyik kezében bottal, keményen ökölbe szorított másik kezé­vel — amely szoboralak megnyerte, kivívta a bírá­lóbizottságban részt vevő dolgozók tetszését. — Ki­mondhatatlanul boldog va­gyok — mondta Kocsis And­rás —, hogy Miskolc dolgo­zói ezt a nagyszerű és ki­tűnő feladatot énrám bíz­ták.” A szobortalapzat észa­ki oldalán levő versidázet a világszabadságot hirdeti. En­nek megfelelően a talapzat keleti oldalán az öt világ­rész öt férfialakos dombor­műve látható. Van közöttük néger, kínai és gimnasztyor- kás zászlóvivő is. A nyugati oldali dombormű öt alakja magyar embertípusokat áb­rázol. A talapzat anyaga, magassága, a szoboralakhoz való aránya évtizedek óta senkinek sem szúrt szemet. A szobor és talapzata har­monikus, korát kifejező al­kotás, melyet megbontani egy 90-es éveket jelentő posztamenssel anakronizmus lenne, s talán hamisítás is. Művészi értelemben legalább oly mértékű torzítás, mint Az Országos Bányaműsza- ki Főfelügyelőség 1990. ja­nuár 1-jétől megszüntette a Salgótarjáni Kerületi Bánya­műszaki Felügyelőséget. Ha­táskörét és bányahatósági feladatait ezentúl részben a Miskolci Kerületi Bányamű- szaki Felügyelőség látja el. Ezáltal a Miskolci Kerü­leti Bányaműszaki Felügye­lőség felügyelete alá már nemcsak a borsodi, a Hajdú- Bihar és a Szabplcs-Szatmár megyében levő bányaköri tevékenységet végző gazdál­kodó szervezetek tartoznak, hanem a Nógrádi Szénbá­nyák Vállalat bányái, léte­sítményei és a Heves me­gyei bányászati tevékenysé­get végző egységek. Az Országos Bányaműsza­ki Főfelügyelőség elnöke a közelmúltban részt vett a Miskolci Kerületi Bányamű­szaki Felügyelőség munka- értekezletén. Itt arról is tá­ahogy a Nagyságos Fejede­lem Parlament előtti szobrá­nak talapzatán levő felira­tok egyikéből elhagyták a »Cum Deo--t.,. A hibákat javítsuk ki, de se a történel­münkéit, se a szobrainkat ne kozmetikázzuk...” Iglói Gyula írta a fenti so­rokat, és közlésével nem az 50-es évek műalkotásait kí­vánná bárki is dicsőíteni. Hanem arról van szó, hagv egy műalkotást nem szabad javítgatni, toldozni, foldoz- ni, aszerint, hogy éppen mit kíván meg a napi politika. Ezzel ugyanazt a gyakorla­tot folytatnánk, mint amit éppen az 50-es években al­kalmaztak előszeretettel, amikor is „kozmetikázták” az alkotásokat, és elhagyták jékoztatta a jelenlévőket, hogy az intézkedéseket a Bányatörvényben biztosított jogkör alapján hozták meg. A megszűnt Salgótarjáni Ke­rületi Bányaműszaki Fel­ügyelőség bányahatóságai kö­zül a heves ""legyei bányák és a Nógrádi Szénbányák Vállalat felügyelete kerül Miskolchoz. míg minden más­elvű hatáskört ezentúl a Bu­dapesti Bányaműszaki Fel­ügyelőség lát el. A nemcsak területileg, hanem munkájá­ban is jelentősen bővülő feladatokat változatlan lét­számmal a Miskolci Kerüle­ti Bányaműszaki Felügyelő­ségnek kell ellátnia. A szervezett intézkedések­kel egy időben néhány kü­lönös bányahatósági, illeté­kességi szabály is módosult., így például a propán-bután töltőtelepek szakfelügyeletét és bányahatósági hatáskörét a jövőben a területileg ille­tékes KBF-ek evakoroliák. azokat a motívumokat, ame­lyek éppen nem vágtak ösz- sze az akkori ideológiával. Azért fontos minderről szól­ni, mert az 50-es évek, min­den torzulásával együtt a magyar nép történelmének része, és nem kiiktatni kéll a tudatunkból, hanem ha­zugságmentesen értékelni. Ehhez hozzátartozik az is, hogy őrizzük meg — ha le­het, csorbítatlanul — az'eh­hez a korszakhoz kapcsoló­dó művészeti alkotásokat, mert ezek történelmi szem­pontból ugyanolyan fonto­sak. mint bármely más kor­szaké. Nem véletlen, hogy a gyűjtők már felismerték, hogy most kell menteni, ami menthető az 50-es és 60-as évek emlékeiből, s ami egyáltalán megmarad, an­nak az ára gyorsan felfelé kúszik. Az természetesen más kérdés, hogy egy ha­mis történelmi tudattal át­itatott, tendenciózusan meg­fogalmazott műalkotás jelké­pezze-e egy nagyvárosban hazánk legnagyobb költő­forradalmárának szellemi­ségét. Mellesleg úgy tűnik, hogy ez a vita egyelőre elméleti, hiszen a Petőfi tér átalakí­tásának első tervei bár el­készültek, és összehívatott több fórum is a megvalósí­tás ügyében, de valószínűleg mégsem lesz egyhamar új Petőfi terünk. Már a fóru­mokon is kitűnt, hogy a tér­átépítés ötletét nem minden­ki támogatja. Például az SZDSZ kifejezetten ellenez­te, hogy ebbe a meglehető­sen költséges vállalkozásba csak úgy hipp-hopp belefog­jon a város. A döntés végül is az volt, hogy jobban elő kell készíteni a térátépítés munkáját. Ez a halasztás azonban alighanem az ötlet hosszú időre való fiókba ke­rülését jelenti, mert a vá­rosnak egyre kevesebb a pénze, és miután az összeg jelentős részének társadalmi adakozásból kellene össze­gyűlnie. életviszonyaink mai ijesztő tempójú romlása nem sok eséllyel kecsegteti a szervezőket. (kiss) A pesti botrány után A megyei Tszker tartja magát A miskolci kerület felügyeli 9 hevesi és a nógrádi hányásai • A TÉRRE VÁRVA • NEM SZABAD JAVÍTGATNI

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom