Déli Hírlap, 1990. február (22. évfolyam, 27-50. szám)

1990-02-01 / 27. szám

a miskolciaké a szó Postacím. DéJi Hírlap Miskolc. 3501. Pt.t 39. — Telefon: 18-225. — Kértük olvasóinkat, levelezőinket, hogy panaszaikkal észrevételeikkel hétfőtől péntekig. lehetőleg 8—lé óra között keressenek fel bennünket. Jót szeretjük-e gyermekeinket? Az általános és középiskolákban a napokban kapják kéz­hez gyermekeink a féléves munkájuk értékelését. A szülők Ilyenkor szokták „maguk elé rendelni” gyermeküket, egy kis elbeszélgetésre. Van, aki dicséretet kap. van, aki elma­rasztalást. Vajon, ha a szülőket kellene osztályozni egy-egy elbeszélgetés után, milyen lenne az ő bizonyítványuk? A legtöbb szülő úgy érzi, hogy gonddal, szeretettel neveli fiát, lányát; nem érti tehát, miért rossz a tanulmányi ered­ménye. S mivel gyermeke ellátása kifogástalan, nem szen­ved semmiben hiányt, kap elég zsebpénzt, ruhát, értékes ajándékokat, mit tegyen még a szülő? Mit akarhat még az ő gyermeke? Nos, a gyermek a ruhán, cipőn, zsebpénzen kívül azt is elvárja, hogy értsék meg őt, a kamaszt, ezernyi problémá­jával. belső feszültségével együtt. És a tanuláshoz, annak hogyanjához is várná a szülői segítséget. De nem a kiok­tató, parancsoló, megfellebbezhetetlen kinyilatkoztatást, ha­nem a meghitt, közvetlen baráti beszélgetést. És itt nem ar­ról van szó, hogy a szülő a gyermeke barátját helyettesítse, pótolja, vagy eltiltsa a hozzá hasonló korú fiatalok társa­ságától. Bizony, sok szülő félti a lakás rendjét, a drága já­tékokat, nem szívesen veszi, ha otthonukba barátok járnak. Mit tesz ilyenkor a kamasz? Mivel vágyik a megértő tár­saságra, 6 megy le az utcára. S az anyának, apának meg sem fordul a fejében, hogy ezért még nagy árat fizethet. Az utcán nincs felügyelet, elúszik az idő, s csak akkor kap­nak észbe, ha már este van. És így gyakorta rossz társa­ságba keveredik a gyerek... Idő kellene, sok-sok idő gyermekeinkre. Tegyük félre a munkánkat is, ha a beszélgetést várják-kérik. S pillantsunk bele az ellenőrzőkönyvükbe akkor is, ha nem a jegyeket akarják aláíratni. Ne csak bizonyítványosztás idején vegyük észre a lehajtott, dacos fejeket... H.-né A járókelőkre támadnak Egyre több olvasói levél hívja fel az illetékesek fi­gyelmét: ismét elszaporod­tak a városban, főleg a csendesebb városrészekben a kóbor kutyák. S hogy nem történik semmiféle intézke­dés, mi sem bizonyítja job­ban, hogy hétről hétre több van belőlük. És bármennyi­re untatják is az olvasókat a kutyattgyek. nem hagyha­tom szó nélkül a minap lá­tottakat. Kismama sétált két év kö­rüli gyermekével a kiliáni benzinkút mellett. A villa­mosmegálló felé igyekeztek, amikor egy középtermetű, nyakörvet viselő, sötét dZŐ- rű kutya száguldott feléjük. A gyermeket ledöntötte lá­bé-ő k nagyot esett a sá- ros-1 atyakos betonon. A gyermek és az anya riadal­ma is leírhatatlan volt. Két­ségbeesve emelte fel a ki­csit a földről, a járókelők pedig a kutyát próbálták távoltartani, mivel az to­vábbra is támadóan viselke­dett. Egy biztos, yr- a kis­gyerek soha az életben nem fosja szeretni az állatokat, főleg nem a kutyát. Puszta látása >s félelmet, szorongást kelt majd benne. A másik eset idős barát­nőmmel történt. Lassacskán lépdelt hazafelé, amikor egv nagytestű kutya szaladt szembe vele. Kitérni sem tudott előle, de védekezés­ként kézitáskáját tartotta maga elé. S mivel az eb ha­rapásra szánta magát, meg­elégedett a puha bőrtáská­val. Mélyen belevéste fo­gait. majd szétszaggatta, öreg barátnőm azóta is resz­ket a félelemtől, ha kutyát lát a közelében. Van a lakótelepen egy, valaha jobb napokat látott, hajdani házőrző, amely a gyermekjátszótereket vette birtokba Közeledik a ta­vasz. Hogyan játsszanak majd gyermekeink a kutya­piszokkal teli homokozóban Egy „szeretetteljes” gazdi pedis elpusztult kutyáját egy bokor tövébe ásta el. Mi van akkor, ha játszó gyer­mekek találnak rá tavasz- szal a tetemre ... Sürgősen, halasztást nem túróén, folyamatosan és rendszeresen kellene végez­ni a kóbor kutyák összegyűj­tését. Sokszor szóvá tettük már ezt, de úgy látszik, „kutyaugatás nem hallik az égig”... S. S. Hiányzik a literes tejből Kisgyermekem van, feleségem pedig most várja a kicsit. Ezért mindennap megve­szem a szükséges mennyiségű tejet. Ele­inte csak gyanúsan könnyűnek tűntek a zacskók, majd próbára tettem őket. Egy héten át öntögettem a tejet mérőedénybe, és min­dig kiderült a „disz­nó ság”. A zacskók 8 —9 deciliter tejet tar­talmaztak. Soha nem többet. Elhiszem, hogy a nehéz gazdasági helyzetben összébb kell húzni a nadrág­szíjat, de így? Személy szerint én csak a tényleges meny- ny iség ért kívánnék fi­zetni. Legyen ugyan 7, 8, 9 deciliteres tej, ám ne kérjék érte az egy liter árát. Mint mondják: o tej élet, erő, egészség! S ha már ilyen drága lett, legalább mérget ne mellékeljenek hoz- 2€t • • ■ M. 3. Miskolc Különleges gyűjtemény Husonyicza Gábor gyűjte­ményes kiállítása március 5-ig tekinthető meg Kazinc­barcikán, a Béke mozi mel­letti kiállítóteremben. Kora­beli vasúti fényképek, kine­vezési okmányok, szolgálati táblázatok, okmányok mesél­nek a múltról. Vasúti fuvar­levelek, királyi parancs, ko­ronás állomásfőnöki karsza­lagok, egyenruhák, használa­ti tárgyak, munkaeszközök, vasúti érmék és kitüntetések sorakoznak á gondosan ren­dezett tablókon. Bemutatják a barcikai vasutasság törrté- netét, sok fotóval színesítve. A helyszínen „élő” biztosító- berendezés működik. A gyűj­tők örömére emléklapot bé­lyegeznek, színes vasúti fo­tókat árusítanak. A kiállítás megtekintését az érdekessé­get kedvelő, a vasutat sze- rető közönség figyelmébe ajánljuk. A szerda délután, a szom­bat délelőtt és a vasárnap kivételével naponta 10-től 12-ig, 15-től este 6-ig láto­gatható a különleges bemu­tató. Követelünk, de nem adunk Aki manapság nyitott szemmel jár, nyitott füllel hallgatja a rádiót, aligha lehet kétsége, nincs, vagy nagyon kevés az állam­polgári fegyelem. Nincs emberség, egymás iránti megbecsülés. Megértés, s főleg szeretet De van fék­telen önzés, gyűlölködés. Az igények fedezetlen növeke­dése. Mert lássunk csak pár példát, a teljesség igénye nélkül. A MOBIL Jármű- és Alkatrészkereskedelnd Vállalat pályázatot hirdet üzletág-igazgatóhelyettesi (kiremleltségvezetói) munkakör betöltésére a Miskolc, Zsolcai kapu 16. sz. alatti telephelyére. Az állás azonnal betölthető. A kinevezés meghatározott időre, 5 évre szól, alkalmasság esetén meghosz- szabbítható, illetve határozatlan idejű munkaszerződésre módosítható. FELADATA; a vállalat kétkerekű jármű és járműalkatrész üzletágának szerve­zetén belül a miskolci telephelyre profilírozott nagykereskedelmi tevékenység irányítása, szervezése, fejlesztése. PÁLYÁZATI FELTÉTELEK: 30—40 év közötti életkor, egyetemi vagy főiskolai kereskedelmi végzettség, 3 év vezetői gyakorlat, erkölcsi bizonyítvány, német és (vagy) angol nyelvből legalább középfokú nyelvvizsga. A PÁLYÁZAT TARTALMAZZA: a pályázó főbb személyi adatait, iskolai vég­zettségét (az okmányok másolatait kérjük csatolni), eddigi tevékenységének ismertetését, munkahelyeinek és munkaköreinek felsorolását, a betöltendő munkakörrel kapcsolatos elgondolásainak rövid ismertetését, valamint jelen­legi jövedelmét és bérigényét. Kérjük, a pályázatokat a megjelenéstől számított 15 napon belül nyújtsák be az érdeklődők a vállalat személyzeti osztályára, ahol személyesen, vagy telefonon további felvilágosítást is adnak. Cím: MOBIL Jármű- és Alkatrészkereskedelmi Vállalat 1065 Budapest, Bajcsy Zsu. u. 53. Tel.: 111-8039, 111-5800/88 mellék. A pályázatokat bizalmasan kezeljük, a döntésről írásban kapnak választ a pályázók. Többen panaszkodnak vá­rosunkban, de máshol is, hogy a szemetes konténere­ket nem ürítik, a kukák kö­rül óriási halomban van a szemét. De a szemétszállí­tási díjat beszedik. A ké­ményseprő vállalat sem tud odahatni évek óta. hogy a kéményeket, mégha gázkály­hák vannak is bekötve, rendszeresen tisztogassák. A díjat ők is beszedik. Más: hallom, hogy a bu­dapesti nyilvános telefono­kat egymás után teszik tönk­re. Naponta tucatnyit ron­gálnak meg, sokat úgy „ki­beleznék”, hogy helyrehoza­tala szinte lehetetlen. Saj­nos, így van ez városunk­ban Is. A Főposta bejárata mellett is van néhány nyil­vános telefon. Január 14-én azonban egyiken sem lehe­tett telefonálni. A bedobált két és tíz forintosokat azon­ban elnyelte. Ha valahol, ak. kor a Főposta mellett a nyilvános készülékeknek mindig működniük kellene. Mert mi van, ha egy súlyos beteghez már innen sem tu­dunk orvost hívni? És a bérházak? A súlyos pénzekért épült bérlemé­nyeknek igazán gazdája tud-e lenni a MIK? Ha igen, akkor az is ide tartozna, hogy a házfelügyelőkkel la­katra záratná a házak hát- i só bejárati ajtajait. Ezzel meggátolná a nemkívánatos személyek bejutását, a ku­kásedényekben való turká- lást. No és a közlekedésben, forgalomkorlátozásban van-e állampolgári fegyelem? A” közbiztonságunk is egyre rosszabb. Talán még nem késő .ezekre odafigyelni. Mert az egymás mellett élé« szabályainak betartására szüntelen nevelni, figyelmez­tetni kell az embereket. Ea elengedhetetlen, s olykor el­engedhetetlenek a megtorló,' büntető intézkedések is. , És ami az ésszerűséget; tervszerűséget illeti, hát az­zal sem nagyon büszkélkéd-. hetünk. Mert ahol az egyik nap bazaltköves, üde kis színfolt zöldell, másnapra már buldózer, markológép tör-zúz mindent, és így to­vább. A munkahelyeken, egyete­meken, iskolákban a polgá­rok robbanásig feszültek. Olyanok vagyunk, mint a benzines hordón táncolok; Elég egy rossz szó, egy in­gerült hang, s máris tombol a gyűlölködés. Ahelyett, hogy elgondolkodnánk? úgy visél- kedünk-e, ahogy kell? Meg- tesz-e mindent az egyes em­ber a másik nyugalmáért? Dr. Vitányi Andor Miskolc j ;mt! Társadalmi munkát — másképpen Nemrég olvastam a „Te­metni a társadalmi munkát?” című írást, amivel kapcso­latban nekem is van véle­ményem. Annyiban érint, hogy az elmúlt években a mi lakótelepünkön sokan és sokat tettünk környezetünk szépítéséért, végeztünk ön­kéntes társadalmi munkát. A szervezéssel és a munka értékelésével mi sem voltunk megelégedve, mert ez utób­bi többnyire elmaradt. Így aztán a jelentkezésnek nem láttuk már értelmét. De hi­vatalos benevezés nélkül is tovább szépítettük a lakóhe­lyünket. A régi módon szervezett társadalmi munka valóban nem volt megfelelő. Ahogy írják, a zengzetes értékelé­sen politikai máz csillogott. Ezt le kell vakarni, és a társadalmi munka folytatód­ni fog. Különösen ha létre­jönnek a felelős jogkörrel, a valódi önállósággal bíró he­lyi önkormányzatok. Igaz, ez még kicsit odébb van. Jó lenne megélni, jóllehet, már idősek vagyunk. Javasoljuk azonban, hogy a környeze­tért végzett munkát becsüle­tesen értékeljék, és köszön­jék meg azoknak, akik jó szívvel teszik... m. v: i Miskolc | *». J.-né (Miskolci­Szerkesztőségünkhöz küldött levelével nem tudunk mit kez­deni. Nem írja meg. hogy me­lyik vállalatról és milyen vizs­gálatról van szó, és kik intéz­ték mindezeket. Ha ezt íe meg­írja. utána tudunk tárni pana­szának. Ennek hiányában saj­nos. levelét sem tudjuk közölni.

Next

/
Oldalképek
Tartalom