Déli Hírlap, 1990. február (22. évfolyam, 27-50. szám)

1990-02-07 / 32. szám

♦ A Tutajosok francia—magyar koprodukcióban készült Ideológiai Csernobil Tutajosok Izraelen keresztül ÉGSZI-Szinra, Miskolc — Packard-Bell, VSA Az embereknek megannyi szenvedést okozó sötét ideo­lógiák felezési ideje — sajnos úgy tűnik - jóval hosszabb a csernobili katasztrófa alkalmá­val kiszabadult veszélyes sugár­zó anyagokénál is, tovább hat­nak, tovább mérgezik az em­beri környezetet, mint a cé­zium, vagy a stroncium. Foly­tatva a nukleáris analógiát, jól látszik, itt sem igazi meg­nyugtató megoldás a szarko­fág-építés: a folyamatokat működtető erőket kell meg­szüntetni, nem pedig az agyon- hallgatás beton szarkofágját toldozgatni. Az antiszemitizmus külö­nös és sötét terméke az em­beriség kultúrájának, máig Megyénk zempléni tájain néhány, hegyek közé ékelő­dött faluban német és szlovák anyanyelvű lakossággal talál­kozunk, akiket a 17-18. szá­zadban telepítettek ide. Sok nehézséggel kellett megküzde­niük, amíg szorgalmukkal, dol­gos, takarékos életükkel tisz­tes megélhetést biztosítottak maguknak. Nyelvüket, maguk­kal hozott ősi kultúrájukat, népszokásaikat mindmáig meg­őrizték. Ez utóbbiak közé tar­toznak évszázados farsangi szokásuik is. A Nagy-Papaj, Bolhás­hegy, Hollós-tető által hatá­rolt szűk völgyben fekszik a szlovák lakosságú Komlós- ka, ahol a farsang legvidá­mabb mulatsága mindig a fonóházi bál volt. Rendsze­rint már pénteken este el­kezdték. Szombaton reggel a lányok, asszonyok hazamen­tek, hogy ennivalóról gon­doskodjanak a bálozók szá­mára. Fazékszámra főzték a töltött káposztát, halomra sü­tötték a sajátos komlóskai ételt; a sztrapacska-tésztá- ból készült, forró zsírban sü­tött lepcsákot. Aztán finom ételekkel megrakodva visszamentek a bálterembe. Megvendégelték egymást, s folytatták a vi­gasságot hétfő reggelig. Hét ­főn a legények sorra járták azokat a lányos házakat, ahol télen fonóházat szoktak tartani. Kolbásszal, szalonná­val, tojással traktálták őket. Ezeket az utca közepén két tégla közt tüzet rakva meg­sütötték. Hétfőn este ismét bálba mentek, s vigadoztak kedd reggelig. így aztán megtörtént, hogy a komlós­kai fiatalok olykor csak négy öt nap múlva kerültek haza a farsangi mulatságból. hat és minden jószándékú megsemmisítési kísérletet túlélt eddig. Talán az ob­jektivitás, a humán értékek­re alapozott érvrendszer az egyetlen, mely szilárd tám­pontot nyújthat ebben a ve­szélyes ingoványbán, mely az áldozatot és az ellene küzdőt egyaránt alattomosan körülveszi, nyúlós anyagával bevonja és megbénítja. Mint például Eötvös Ká­rolyt, a XIX. század magyar közéletének jeles szereplőjét, aki (tulajdonképpen kívül­állóként) mint lelkiismereté­re hallgató és esküjét komo­lyan vevő képviselő vállalta el a védő szerepét a hírhedt tiszaeszlári perben. Az 1883- ban lefolytatott szégyenletes A hegyközi Kishuta, Nagy­huta, Vágáshuta községek­ben még néhány évtizeddel ezelőtt is szokás volt az úgynevezett morénázás. A fiatalok készítettek egy szal­mabábut, szépen felöltöztet­ték, és házról házra járva vele, enni-innivalót gyűjtöt­tek maguknak a farsangi mulatságra. Farsang végén aztán a bábut elégették, vagy elúsztatták a jeges vizű pa­takban. Európai hírű nép­rajztudósunk, dr. Gunda Bé­la szerint valamilyen ősi szertartásnak, a gonosz szel­lemek kiengesztelésének szo­kása maradhatott fenn a farsangi morénázásban. Egy harmadik farsangi nemzetiségi szokást a haj­dani sváb telepesek gyako­rolták a közeli Károlyfalva községben. Bizonyára még az elődök hozták magukkal va­lahonnan a Fekete-erdő vi­dékéről, amikor a 18. szá­zad második felében Traut- sohn herceg betelepítette őket a zempléni hegyek vi­dékére. Sajgózás volt a ne­ve ennek a károlyfalvi szo­kásnak, s abból állt, hogy farsang végén a legények vaskarikákat kalapáltak ma­guknak, s izzóvá tüzesítet- ték azokat. Majd elhajítot­ták, amilyen messzire csak bírták. Figyelték ezt a lá­nyok, elsősorban persze azok, akik valamelyik le­génynél „érdekeltek” voltak, s igyekeztek az eldobott ka­rikát megszerezni. Afféle kapcsolatteremtő varázserőt tulajdonítottak Károlyfalván a fiatalok a karikahajításnak, mert, ha egy lány megtalálta egy le­gény tüzes karikáját, vala­mi „varázslat” folytán előbb-utóbb házasság lett a farsangi sajgózás vége. Hegyi József per a kis cselédlány, Soly­mosi Eszter vélt gyilkosai ellen folyt: valójában a per egyre inkább a visszájára fordult, hiszen a vádlottak padjára a kósza szóbeszéd és egy gyerek kikényszerí- tett vallomása alapján ár­tatlanul megvádolt zsidók helyett maga a per került... Néhány napon belül új magyar film kerül a mozik­ba: Elek Judit filmje, a Tu- tajosok. A film a tiszaeszlá­ri vérvád szégyenletes ügyét dolgozza fel, méghozzá olyan kíméletlen őszinteséggel, hogy egyik kritikusa szerint: „.., optikai torzulásoktól mentesen, az eseményeket kinek-kinek a saját látószö­géből mutatta meg. Nem zsi­dó filmet csinált, de az an­tiszemiták is elégedetlenek lesznek .. .” Mindenesetre el­gondolkodtató, hogy a Tuta- josqk tavaly Montreálban éppen az ökumenikus zsűri díját nyerte el. A rendező így beszél film­jéről: „Én hiszek abban az Európában, melynek a La Manche-tól az Urálig kell terjednie. Azt viszont tudom, hogy Európa Keleten és Nyugaton egyaránt akkor és ott van, ahol a nyílt, tiszta beszéd, megértő gondolko­dás, azonosság-választás, jog és garantált lehetőség. Eu­rópa távolról sem csupán földrajzi fogalom. Az euró­paiság lelki, társadalmi, kul­turális minőség, melyhez nekünk itt és most közünk van. Hogy meddig, az raj­tunk áll.” A múlt év végén hírt adtunk róla, hogy a miskolci ÉGSZI- Szinva Leányvállalat vállalko­zási irodavezetője, Kőfalvy Zsolt Izraelben járt üzleti úton. Az amerikai Packard-Bell cég ottani képviselőjével tárgyalt vegyes vállalat, vagy más gaz­dasági formáció létrehozásáról. A napokban megtörtént a konkrét lépés az ügyben. Iz­raelből Magyarországra utaz­tak a cég képviselői, köztük a Packard-Bell társtulajdonosa. Hogy miben állapodtak meg, arról kérdeztük dr. Kavesánsz- ki Lászlót, az ÉGSZl-Szinva igazgatóját. — A Packard-Bell cég által forgalmazott személyi számítógépek a minőségi kategóriába tartoznak. Ez a cég a PC-forgal mazásban az 5. helyen áll a világpiaci ranglistán. Természetesen berendezéseik valamivel drágábbak, mint azok, ame­lyek nem márkásak. Mi azonban fontosnak tartjuk, hogy minőségi gépeket for­galmazzunk, egyrészt, mert lassan telítődik a piac az olcsóbb PC-kel, másrészt, sok olyan feladat van — elsősorban hálózatokban —, amelynél rendkívül fontos a megbízhatóság.- Milyen megóHopodas született? — Á Padfcard-Beil eég ér­deke, hogy termékeivel Ke- let-Európát is meghódítsa, nekünk pedig érdekünk, hogy elfogadható áron, jog­tiszta, márkás, minőségi gé­pekkel lássuk el a piacot. Ami a kapcsolatunkat illeti: az ÉGSZI-Sziwva az ameri­kai Packard-Bell' magyaror­szági disztribútora: termé­keinek kizárólagos forgal­mazója. Ha sikerül gyorsan kitalálnunk a külkereskede­lem bürokráciájának útvesz­Steve Reich műveiből ál­lította össze miskolci kon­certprogramját az Amadinda ütőegyüttes és a 180-as cso­port. A Zene ütőhangszerek­re, énekhangra és orgonára című szerzemény magyaror­szági bemutató. Ezt követi a New York ellenpont című tőjéből, egy hónap múlva megérkeznek az első rész­egységek, amelyeket a Szin- va szerel össze. Ezeket a 27-én kezdődő microCAD számítástechnikai kiállításon mutatjuk be, a Nehézipari Műszaki Egyetemen. — A Packard-Bell a má­sodik amerikai „skalp”, amit az övére tűzhet a Szinva ... — Ha nem is skalp, de valóban: mi vagyunk a szintén amerikai NOVELL cég feljogosított dealere — jogtisztán forgalmazunk COCOM-listán szereplő há­lózatvezérlő szoftvereket. így együtt van minden: jó mi­nőségű hardver, alapszoft­ver, és a Szinva felhaszná­lói programjai ahhoz, hogy komplex rendszereket lehes­sen telepíteni. Igyekeztünk mindent időzíteni. Elkészült egy integrált ügyviteli rend­szerünk, amelyet főleg ki­sebb szervezeteknek szá­nunk: kft.-knek, kisvállala­toknak. szövetkezeteknek. Ezt is a microCAD kiállítá­son mutatjuk be. — Mi a helyzet a kelet- earópai piaccal? — Nagyon jó kapcsolata­ink vannak Ukrajnával, de amíg nem alakul ki az egy­séges európai piac, illetve a KGST-országok között is a devizaelszámolás, addig csák dolláros üzletről lehet szó. az pedig nem könnyű. Reméljük, hogy a jelenlegi állapot már nem tart soká. — Az egyik munkatársától hallottam, hogy a lapunk­ban jelent meg olyan hirde­tés, amely nem kifejezetten nyerte meg az On tetszését. — Természetesen nem a Déli Hírlappal van bajom, mű megszólaltatása, majd a szünet után a Zsoltárok hang­zik fel. A hangverseny csü­törtökön lesz, a Rónai Sán­dor Művelődési Központban. A 7 órakor kezdődő koncert dirigense Soós András, zenei rendezője Wilhelm András. hanem a hirdetésfetadóvaK Más újságokban is reklá­mozzák magukat időnként olyan cégek, amelyek illegá- •« lisan forgalmaznak szoftve­reket. Történetesen most a „ NOVELL-szoftverekre gon­dolok. Amerikai partnerünk egyelőre csak figyelmeztette ezeket a cégeket, — nyílt - levélben —, de megtette az első intézkedéseket, hogy megakadályozza a további feketekereskedelmet. — Lesz-e vegyes véMotoCV — Amennyiben piaci elő­rejelzés eiink igazolódnak, b*­zonyára nem mond le a külföldi cég a haszonnal <* kecsegtető tevékenységben való részvételről, a tőke utáni részesedésről. Addig -i azonban még sok a tenniva­ló. Most nekünk kell lép­nünk. * MISKOLC VTV Jó reggelt, Miskolc! Február 11-étől a Miskolel Városi Televízió új időpont­ban jelentkezik: vasárnap reggel háromnegyed T-től háromnegyed 8-ig. Hosszas egyeztető tárgyalások ered­ményeként született ez a kompromisszum, amely az­zal kecsegtet, hogy sok vál­toztatás után állandó helyet találhat magának a VTV műsora. Ez a műsor azonban más lesz, mint az eddig lá­tottak: frissebb, élőbb, per­gőbb. A VTV munkatársai azt szeretnék, ha jelképesen együtt ülhetnének a regge­lizőasztalhoz a miskolciak­kal, ők mondhatnák azt minden kedves nézőjüknek! jő reggelt! Tőlünk nyuga­tabbra nagy sikere van a reggeli televízióadásoknak, és egy sok hasznos infor­mációt, érdekességet kínáló program Miskolcon is ked­vező fogadtatásra lelhet. Ne feledjék tehát: február 11-től vasárnaponként há­romnegyed 7-től háromne­gyed 8-ig Jó reggelt, Miskolc! a képernyőn. a Bibliáról Beszélgetések a Bibtömfl ' címmel hatrészes ismeretter­jesztő sorozatot szervez a Vörösmarty Művelődési Hé*. A beszélgetések keretében a 10—14 éves fiatalok segítsé­get kapnák a világ, a val­lás, az erkölcs, s nem utol­sósorban az ember és ön­maguk megismeréséhez. A foglalkozások február 10-én kezdődnek, és hat héten át, szombatomként 9 és 11 őea között lesznek. Kájé MISA Misa szabadnak született. Egy farakás al­ján, a telek végében, ahol meglátta a nap­világot, rögtön kemény leckét adott fel ne­ki a sors: életben kellett maradnia. Ez nem volt könnyű, tekintve, hogy tél elején már a fagy fehérítette a fák törzsét, amikor még a szeme sem nyílt ki. Azt, hogy Misa cirmosnak született, a többiek meg fekete­fehérnek, csak jó néhány hét múltán tud­tam meg, amikor félórás négykézlábon ál­lás, és sűrű cicicezés után, egy csirkecomb meglengetésével sikerült a macskacsaládot a farakás elé kicsalni. Azután jöttek a keményebb téli napok, öles hóval, csikorgó faggyal. Ha szomszé­daim a házban tudták volna, hogy macskát indulok etetni a telekre délutánonként a legsötétebb zimankóban, vállalva az elaka­dást a hófútta úton, alighanem orvost hív­nak. Átkoztam a macskafamíliát, és miköz­ben kínlódtam a befagyott zárral a kertka­pun, az kívántam, bárcsak rogyott volna rájuk a farakás még idejében. De mégsem tudtam sorsukra hagyni őket: káromkodva, de csináltam, amit a sors rámosztott, és számolgattam, hány folyóméter lecsókol­básszal húzzuk ki tavaszig, amikor is, ha tetszik, ha nem, egér lesz a mindennapi menüjük. A macskasors nem sok esélyt ad a gyen­géknek: nyár végére már csak Misa maradt meg, aki azonban termetes kandúrrá ser­dült. Kicsit büszl is volttm rá, és vala­hogy úgy éreztem: ez a macska tudja, mi­vel tartozik nekem. Elégedett voltam nagy­szerű vadászösztönével, elegáns önállóságá­val, hiszen már rég nem etettem, mégis olyan volt, mint a duda. Hiába, ha egy ál­lat szabadon születik, nincs szüksége az emberre — mondogattam magamban. Egyszer a telkünktől nem messze álló sorházas kis lakónegyedben jártam egy is­merősnél. Amolyan jobb környék ez, ahol ismerik egymást az emberek. Amikor bú­csúztunk az autónál, felettébb ismerős nyá­vogásra lettem figyelmes. Cila cicc! — mondta a barátom, és a kuka mellől álsá­gos pofával előtűnt Misa, a szabadság baj­noka, az önálló kandúr. Rövid idő alatt ki­derült, hogy ez az érdekmacska teljesen beépült a villanegyed társadalmába. Rend­szeresen végigkunyeráljc a családokat, mindenütt más névre hallgat, és cserébe a jó kosztért, dorombol egy kicsit, hagyja, hogy a gyerek meghúzza a farkát. Majd odébbáll egy házszámmal, és kezdi elölről. Hát innen a felettébb jó kondi, ez a kandúrháj titka. A mezei egerek tökéletes biztonságban rághatják a répáimat fenn a telken... Mert Misa az élni és élni hagyni híve. Voltaképp nagy pszichológus és üz­letmacska, mert rájött, hogy olyan cikkel házalhat, amely manapság abszolút hiány­cikk: kedvességgel, és néhány maradék falat árán már megvásárolható szeretettel... Kiss László A morénázástól a sajgózásig Nemzetiségi farsang Zemplénben Az Amadinda és a 180-as csoport koncertje Beszélgetések

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom