Déli Hírlap, 1990. január (22. évfolyam, 1-26. szám)

1990-01-11 / 9. szám

XXII. ÉVFOLYAM, 9. SZÁM 1990. JANUÁR 11., CSÜTÖRTÖK ARA: 3,50 FORINT Nyelvi óvoda a Avason Négyéves kortól várják azokat az óvodásokat az Avasi Információs Irodában, akiket szüleik a nyelvtanu­lás iránt igen fogékony kor­ban németre, vagy angolra szeretnének taníttatni. Janu­árban ismét indítanak három hónapos tanfolyamot; az irodában délelőtt 10-től este 6-ig fogadják az érdeklődő­ket. A hegyekben nem esett Belvárosi tél A síelőknek mindmáig nem túl sok örömet hozott az idei tél. Még a Győri kapuban is több hó van, mint a Bükkben, vagy a Mátrában. A mezőgazdák is sűrűn lesik az eget. a napot ugyan nem látni, de a felhőtakaróból mégsem hull vastag bunda a földekre. Az effajta télnek igazán csak a város tisztaságáért felelősök örülhetnek. Ta­lán így sikerül valamit megtakarítani az erre szánt kevés pénzből. A meteorológiai előrejelzések pedig nem egyértel­műek. Az egyik prognózis 25—40 milliméteres csapadékot jósol, míg az agrometeorológusok becslései szerint január közepétől emelkedő hőmérséklet, több csapadék várható. Majd meglátjuk. (Kerényi László felvételei) Mester lók ú teljesítmény a Mast érit I ben Elköszönt A múlt év 1,3 milliárdos termelési értékéből várható­an 128 millió forint lesz a nyeresége a Masterfil — a Pamutfonóipari Vállalat — miskolci gyárának. Mindez 9010 tonna jó minőségű fo­nal gyártásából származik, melynek 20 százaléka tőkés export — tájékoztatott Szi- gethy Tibor igazgató, aki a múlt év végén kérte nyug­díjaztatását. Az eltelt közel három és fél évtized alatt a miskolci gyár a vállalat hét egysége közül az egyik legkorsze­rűbb, legtöbbet termelő, leg­gazdaságosabb üzem lett. Szigethy Tibor a kezdet kez­detétől főkönyvelőként, 17 évig pedig igazgatóként vett részt a gyár életében. Sze­rencsés embernek vallja magát abból a szempontból is. hogy gyári elfoglaltsága volt egyben a hobbija. Szak­mai felkészültsége, emberis­merete és tisztelete, akarat­ereje, kitartása, állóképessé­ge segítette át a nehéz idő­szakokon. Jól emlékszik 1955 máju­sára, amikor az épülő üzem­csarnoknak méa oonvvából voltak az oldalfalai, s mi­közben az egyik oldalon már dolgoztak az NDK gvártmánvú berendezések a másik oldalon még folyt a gének alapozása, illetve a telepítése. Bár a gvárat el­sősorban a miskolci női munkaerő foglalkoztatása céljából hozták létre, akkor több volt a vidéki, bejáró dolgozó. Jelenleg is 60 kilo­méteres körzetből, 120 köz­ségből jön a gyári létszám fele. De ma már szállodai szintű munkásszálló, saját üzemi étkezde és üzemor­vosi rendszer segít. Terv­szerűen folyik az utánpótlás képzése is. jelenleg 250 ipa­ri tanuló sajátítja el a gyár­ban a gyakorlati tudnivaló­kat, míg elméleti képzésük a 101. Számú Ipari Szak­munkásképző Intézetben fo­lyik. Sajnos, a három év végére sokan elhagyják ta­nult szakmájukat. Mert nem könnyű a fo­nónők munkája. Amikor 1965-ben bevezették a lénye­gében folyamatos, 6+2-es munkarendet, gyakran meg­jelent az igazgató az éjsza­ka dolgozók között is. Jól tudja, hogy a nagy zajban, a klímaberendezés ellenére a levegőben szálló porban több kilométert gyalogol­nak egv-egy műszak alatt a dolgozók. Ezért amint arra 1967-ben lehetőség nyílt, azonnal hozzáfpgtak a mű­szaki fejlesztés keretében a korszerű gépek, berendezé­sek beszerzéséhez, üzembe állításához. A technológia korszerűsítésével megkez­dődhetett többek között a műanyagtermékek gyártása is. Az előkészítő művek, a gyártóberendezések korsze­rűsítése után most kezdődik az úgynevezett végművek, berendezések fejlesztése. De ez már utódjára a főmér­nökből lett igazgatóra, Héri­cséi Józsefre hárul. Bár ma már nem divatos dicsekedni különböző kitün­tetésekkel, nem hallgathat­juk el, hogy a miskolci pa­mutfonót Szigethy Tibor igaz­gatása alatt 11-szer tüntették ki Élüzem címmel. Ez az elavultnak tűnő kitüntetés mindenféleképpen a gyári kollektívát dicséri. Az elkö­szönt igazgató pedig tulaj­donosa a Munka Érdemrend arany fokozatának, és szá­mos más kitüntetésnek. Szi­gethy Tibor, aki édesapja nyomán fizikai munkás is volt a vasgyárban. 62 éve­sen úgy döntött, hogy átadja a helyét a fiatalabbaknak. A kitüntetései helvett in­kább arra büszke, hogy be­csülettel teljesítette az ön­ként vállalt közéleti felada­tokat is. és hogv a női dol­gozók a nehéz munka elle­nére is iól érzik magukat itt. Erről árulkodik az a szénen gondozott nark is, ami a gyárat körülveszi, s amelyben, ha csak percekre is, szívesen megpihennek a íonónők napfényes napokon. (oravec) Levél, csomag, távirat Emelkedtek a postai tarifák Az áremelések nem ke­rülték el a posta szolgáltatá­sait sem; január 8-tól válto­zott a díjszabás. Igaz, ezút­tal csak néhány forinttal módosultak a tarifák. Tavaly februárban emelte szolgálta­tási díjait a posta, a mosta­ni áremeléssel pedig elsősor­ban a megnövekedett szállí­tási és üzemköltségeket kí­vánják fedezni, fejlesztésre ebből egészen biztosan nem futja. A miskolci 1. sz. postahi­vatal vezetőjét, Jurcsin Ká- rolynét arról kérdeztük, mit jelent az árváltozás, meny­nyit kell majd fizetnünk ez­után a postai küldeménye­kért? — Január 8-tól a levélpos­tai küldeményeknél különb­séget teszünk a helyi és a távolsági levelek között — hallottuk a hivatal vezetőjé­től. — Az idősebb postások még emlékeznek arra, hogy hasonló megkülönböztetés — amelyet egyébként logikus­nak is tartunk — az 50-es években már volt a postán. Ez annyit jelent, hogy kü­lönböző díjtétellel vesszük fel a leveleket, ezért a hely­ben továbbított levélért 5 forintot kérünk, a belföldre továbbítandó távolsági leve­leknél 8 forintos bélyeget kell venni. Kedvezményes a díj, ha szabványlevelet adnak fel, az egyéb leveleknél súly­díjat is felszámolnak. Ugyancsak kedvezményes díjat számolunk fel — egy­ségesen nyolc forintot — a Csehszlovákiába, Bulgáriába, Jugoszláviába, Lengyelor­szágba. az NDK-ba, Romá­niába, a Szovjetunióba, Viet­namba és Ausztriába kül­dendő szabványméretű leve­leknél. Ha nem szabvány­méretű levelet adnak fel, akkor 12 forintot kell fizet­ni, s ezen felül a súlyosabb küldeményeknél más-más dí­jat számolunk. Ha az előbb megjelölt országokon kívül adják fel a levelet, akkor 20 grammig 20 forintot, 100 , grammig 40-et és 250 gram­mig 100 forintot kell fizetni. Változott a levelező- és képeslapok feladási díja is, helybe 3 forintért, vi­dékre pedig 5 forintért kell bélyeget venni, a már említett külföldi országokba 5 forintba kerül a képes- és levelezőlap, míg más külföl­di országokba 14 forintért viszik el a küldeményt. Ko­rábban nem volt belföldön érvényes kedvezményes djjú nyomtatvány, most helyben 3 forintért, vidékre pedig 20 grammig 4 forintért viszi el a posta a nyomtatványt, de ezt úgy kell csomagolni, hogy a felvevő meggyőződ­hessen arról, hogy az nyom­tatvány. Ugyanez külföldre 20 grammig 10 forint, to­vábbi grammonként súlydíjat kell fizetni. A kiscsomagok külföldre 250 grammig 40 forintba kerülnek, s a díj természetesen súlyonként emelkedik. A kiscsomag felső határa 2000 gramm, és ezért 200 forintot kell fi­zetni. A nem szabvány mére­tű nagyobb csomagok 5 kilóig 45 forintba, a szab­vány méretűek pedig 3# forintba kerülnek. Az ajánlott küldemények díja 8 forintról 10-re növe­kedett, az expressz-díj 12- rőí 18 forintra nőtt, a tér ti - vevény ára viszont változat­lan maradt. A hivatalos ira­tok továbbításáért az intéz­ményeknek 15 forintot kell fizetniük, a postautalványok feladási díja 100 forintig ez­után nem 10. hanem 12 fo­rintba kerül, 500 forintig eddig 15 forint volt, most 18 forint lesz a feladási díj. Változott a táviratok ta­rifája is. A szövegnél aa első 5 szóig 30 forint to­vábbi megkezdett 5 sza­vanként 10 forint. Így egy tízszavas távirat 40 forintba kerül, a sürgős pe­dig ennek a duplája. Az árváltozásokat tartal­mazó Postaügyi Értesítőt a Kazinczy utcai hivatalban az elmúlt hét péntekjén kap­ták meg, s azonnal sokszoro­sítást készítettek az új árak­ról. Valamennyi fiókbérlő kapott ezekből, s minden postahivatalban kifüggesztik majd az új árjegyzéket. Ha­marosan számítógépre kerül­nek a megváltozott díjszabá­sok. _ V- Zv + Aktív korában az igazgató mindennap bejárta a gyárat. „ (Kozma, István íelvételej

Next

/
Oldalképek
Tartalom