Déli Hírlap, 1990. január (22. évfolyam, 1-26. szám)

1990-01-02 / 1. szám

60, 40, 19 esztendeje Miskolcról írták, irtuk Elmúlt szilveszterek REGGELI HÍRLAP, 1930. JANUÁR 4. Utólag talán érdemes lejegyezni azokat az impresz- sziókat, amelyeket az ember egy-egy kivételes alka­lomkor, mint például szilveszter éjszakáján feljegyez magának. Mielőtt az ember ilyenkor programot csi­nálna, már tökéletesen tisztában van azzal, hogy bár­hová megy, a keret nagyjából mindenhol egyforma lesz, legfeljebb a méretekben van különbség. A kis piros ernyős lámpák egyformán unatkoznak és a cse­répbe tett virágok egyformán idegenül érzik magukat azokon a helyeken, amelyeket pompozusan díszítettek fel arra a nagyszabású mulatságra, amely szilveszter­kor szokás. Általában arra számítanak, hogy ezekben a túlzottan dekorált helyiségben az emberek szívesen fogják felejteni gondjaikat és boldogan veszik, ha a külső lárma el fogja némítani lelkűk belső tumultu­sát. Arra számítanak, hogy az emberek legalábbis ön­feledten szeretnének szórakozni és mulatni néhány órán keresztül. Arról elfeledkeznek, hogy az emberek az ilyen előkelő és túlságosan fényes helyiségekben nem is annyira a mulatós kedvéért jönnek, hanem azért, hogy megmutassanak, vagy mindjárt mutogas­sanak valamit, vagy valakit. Egy új ruha, egy új ék­szer, egy hódítás, amely emeli és fokozza az önérze­tet, mind arra való, hogy ilyen szilveszteri alkalom­mal kirakatba helyezzék őket az emberek. Egy érdekes párt figyeltem meg többek között. Az úr szmokingban volt, a hölgy pedig divatos estélyi ruhában. Amint beléptek az előkelő étterembe, és si­került asztalt keríteniük, céljukat már el is érték. Ott ültek az asztalnál kissé hivalkodva, önelégülten és az­után tíz perc múlva mindketten saját külön kis gond­jaikkal foglalkoztak anélkül, hogy törődtek volna a körülöttük levőkkel, vagy. egymással. Aztán az orkeszter egy foxtrottot kezdett. Elindul­tak táncolni. Táncoltak mereven a levegőben felsze­gett állal, üres tekintettel, a homlokon gondterhes ránccal, miközben lábaik dolgozták a parkettet. Tán­coltak szenvtelenül és érdek nélkül a szakszafon szarkasztikus hangjaira. Aztán a zene hirtelen ki­múlt. A tánc hirtelen abbamaradt, mintha elszakítot­ták volna bábjáték zsinórjait és a pár automatikusan tért vissza az asztalhoz minden sajnálkozás és emlék nélkül. De aztán a zenekarból megint hangok szakadtak fel, mint valami sóhajtás. Egy tangó ütemei csiklandozták a levegőt és a pár most megint táncolni kezdett, mint a többi. A nő már nem volt többé az a közömbös és áldozati arccal járó viaszfigur a, mint az imént. A melódia lágy taktusaira tempójuk könnyűvé vált és mintha a parkett is eltűnt volna már a lábuk alól. Keringtek, imbolyogtak, talán valami fantom, vagy színes álom igézete után és a táncba való belevetésük- ben, odaadásukban egy-két pillanatra megrezdült az­az anyagtalan kéj, amelyet a zene kerekein színes és hangos filmszalagjával pergetett le az élvezet. A tangónak is vége volt és a varázs megtört. Köze­ledett az egy óra. Az úr magához intette a fizetőpin­cért, fizetett és aztán az asztalra letett két darab öt- venfilléres borravalót. Felkeltek és egy óvatlan pil­lanatban, amikor a főpincér már eltávozott, a szmo- kingos úr az egyik ötvenfillérest óvatosan és feltűnés nélkül visszalopta. ESZAK-MAGYARORSZÁG, 1950. JANUÁR 3. Szilveszter éjszaka Miskolcon, a jókedv, a jövőbe vetett megingadhatatlan bizalom jegyében folyt le. Mindenki érezte: oka, joga van csupa jót várni az új esztendőtől, amelyben megkezdjük első ötéves nép- gazdasági tervünk végrehajtását. Nemcsak egy új esz­tendőt ünnepeltek a dolgozók, hanem az egész ország jobb jövőjét, amit az ötéves terv végrehajtása biztosít minden dolgozó számára. A szórakozóhelyiségek alig tudták befogadni a mu­lató, vidám tömegeket: az utcákon a reggeli órákig hullámzottak a kacajtól, daltól hangos csoportok. So­ha még ennyi étel-ital nem fogyott, mint ezen a Szil­veszter éjszakán. A Kossuth-szálló éttermei, eszpresszója söntése zsú­folásig megtelt már a kora esti órákban s éjféltájban, bizony, már sehol sem lehetett helyet kapni. A Fehér­teremben, ahol miskolci és fővárosi művészek közre­működésével gazdag, vidám műsort adtak, dolgozók százai és százai, köztük kendős falusi asszonyok, dol­gozó parasztok mulatoztak, táncoltak. Éjfél után már húszas, harmincas csoportok álltak egy-egy asztalnál, várva, hátha felszabadul néhány hely. DÉLI HÍRLAP, 1971. JANUÁR 3. Az utcán a valódi szilveszteri forgalom csütörtökön este 6 órakor indult meg, ekkor igyekezett mindenki oda, ahol a vidám éjszakát eltöltötte. Az éjfél köze­ledtét sajátos módon mértük le: az utcai papírtrombi­ták árából. Már délelőttől kezdve ellepték a fő utca forgalmasabb pontjait a zsibárusok. A papírtrombita óra a következőképpen alakult,: délután 1 órakor 2 fo­rint volt, 4-kor 3, fi-kor 4, 7-től éjfélig 5, s éjfél után — mindegyik árus igyekezett túladni portékáján — néhol visszaesett egy forintra. A legtöbben otthon, vagy baráti társaságban szil­veszterezték, de megteltek azért a szórakozóhelyek is. Fennállása óta eddigi legnagyobb forgalmát bonyo­lította le a miskolci Avas-szálló. A Fehérteremben, a vadászteremben és a presszóban több mint másfél ezer vendéget fogadtak. Húsz kismalacnak volt itt éle­te legszomorúbb napja elseje, hiszen éjfél után a fa­vorit a malacsült volt. A 'bevételük is csúcsnak szá­mít: 177 ezer forint. Reggel 9 órakor hagyták el az utolsó vendégek a presszót. Regényei félmilliés példányszámlian keitek el... Erotikus poétalány 5(c Erdős Renée fiatalon, sikerei teljében Erdős Renée A könyvpiac sikerlistáján a szépirodalmi müvek között a negyedik helyen Erdős Renée A nagy sikoiy című kötete állt néhány héttel ezelőtt. Azóta elkapkodták, és még az utcai árusoknál sem lelhető. Ez tör­tént a Lysias című regényével is, két kiadása sem eléghette ki a mai olvasók érdeklődését. Megismétlődött a szerző haj­dani sikere, amikor a harmin­cas-negyvenes években olyan olvasótábora volt, hogy egyet­len író sem tudott hasonló nép­szerűséget elérni, mamutpéi- dányszámban jelentek meg müvei, negyven kötete a fél­milliós példányszámot is meg­haladta. Kritikusok, irodalmárok, de maga a közönség is ta­lálgatta, minek tulajdonítha­tó ez a roppant, szűnni nem akaró sikersorozat, az írónő személyének, regényei at­moszférájának, rendkívül széles és végletes olvasói tá­borának? A századforduló irodalmi életének feltűnő, zajos ese­ménye volt a hirtelen híres­sé vált, erotikus költőnek nevezett ifjú poétalány és az őt körülrajongó nagyságok kapcsolata. Három, a maga nemében rendkívüli férfi, a legendás Bródy Sándor, a különös életű Fülep Lajos — akihez később férjhez ment —, a nagykunsági boj­tárból világhírű szobrászmű­vésszé vált Finta Sándor mély érzelmi szálakkal kö­tődött a kor szellemében „megméretett és könnyűnek találtatott’’ költőnőhöz. A korabeli lapokból, életrajzi adatokból kiderül, hogy ez a kapcsolat küzdőtér volt va­lamennyiük számára, ahol hitvallásaik, egyéni érzelme­ik fölé emelkedtek, ez hatá­rozta meg jövőjüket, és út­jaik szétváltak. — Anyám üstökösként tűnt fel a századforduló iro­dalmi életében, hogy aztán hulló csillagként tűnjön el, mert a szerencse igen ha­mar elhagyta — emlékezik Erdős Renée-re, leánya. Fii­lep Kornélia. — Első köteté­nek szokatlan őszintesége megbotránkoztatta a közön­séget, Eötvös Károly írta az ajánlását, Ady zseniális poé- tálánynak nevezté, Babits verset írt hozzá: „Izzószívű poétalány, minden dala a szívemet érte.” Merész témái miatt külö­nös piedesztálra helyezték, de a mindössze néhány évig tartó diadal Bródy Sándorral történt szakítása után véget ért, roncsolt idegekkel, kiáb­rándulva a világból,. a köl­tészetéből, külföldre mene­kült. Az élet királynőjének tartott költőről megfeledkez­tek Pesten a könyvkiadók, az- újságszerkesztők. Csak­JJjővi koncert Nemcsak szereplője, ha­nem rendezője is a január 8-i újévi koncertnek a Mis­kolci Szimfonikus Zenekar. Az együttes vendége: llos- falvy Róbert és Csavlek Etellta — mindketten az Operaház művészei. Strauss- művek és operaslágerek sze­repelnek a színházban meg­rendezendő, este fél 8-kor kezdődő hangverseny mű­során. Vezényel: Kovács László. Jegyek a színház pénztárában és a Filharmó­nia Kossuth utcai kirendelt­ségén vásárolhatók elővétel­ben. ma is hűi! nem egy évtizeddel később, Fülep Lajossal kötött házas­sága és két leányának szü­letése segítette ki válságá­ból. A próza felé fordult, hémet, olasz kiadók jelen­tették meg műveit, és itthon is egymásután adták ki új írásait. — Rákoshegyi magá­nyunkban robotoló írónővé vált, apám már nem volt velünk, ő pedig naphosszat dolgozott, olvasói azt hitték, átélte mindazokat a szerel­meket, szenvedélyeket, ame­lyeket papírra vetett, irigyel­ték érte, felnéztek rá, de csak az írógépének esküdött örök hűséget. A hajdani kar­csú, fiatal lány majdnem száz kilóra meghízott, jó ét­vágyú, fehér hajú nénikévé vált, aki azt vallotta: egyet kerestem egész életemben, a harmóniát, saját lelkemmel és a világgal. — Meg kellett érnie, hogy származása miatt betiltották műveit, álnéven dolgozott tovább, Réz Bálintként több első díjat nyert pályázato­kon, és elkapkodták-ezeket a regényeit is. Ugyanakkor menekülni kényszerültünk otthonunkból, ahányan vol­tunk, annyifelé bujkáltunk, idegeneknél húzódtunk meg. Ma már nemritka, hogy a Budapest Sportcsarnokba vi­lágsztárok látogatnak. Ki le­felé tart a csúcsról, ki felfelé halad, ki a helyzet magasla­tán áll. Sam Brown koncert­jére a rendezők nagyon oko­san „félházra" rendezkedtek be, ez meg is telt, dugig. Kellemes meglepetés a koncert elején: az EAST ze­nekar előcsapatként való szerepeltetése. , Ezúttal sem okozott csalódást a remek zenészekből álló társaság. A nyitószám, mint már meg­szokhattuk, a D'fivid Bowie szeme, csak most angolul. Borsódzik a hátam, amikor Tátrai a rövid bevezető rész sjc Sam Brown 1945-ben fejezte be utolsó múnkáit, amelyek még ab­ban az évben megjelentek. Bölöni György biztatására történelmi regénybe kez­dett, de hú^om halála mi­att nem tudott tovább dol­gozni. 1956-ban egy köny- nyűnek vélt megfázás áldo­zata lett. Ilyen volt titokza­tos élete, amelynek öröme­it, fájdalmait sohasem ta­kargatta, ifjúkorában a ver­után a gitá? húrjaiba' csap. A keverés kicsit .botladozik, de azután sikerül beállni- uk. A két vokalista lány hangja remekül illeszkedik a muzsikába, amely nagy­szerűen használja ki a tech. nika adta lehetőségeket, anélkül, hogy öncélúvá és gépiessé válna. Ügy érzem, hogy e zenekar produkciója a legmaibb ebben az ország­ban. A világ progresszív ze­nei élvonalában is megáll­nák helyüket. Reflektorok pásztáznak a nézőtéren, a falakból katar- tikus zene árad, a zenészek besétálnak a színpadra. Dob, gitár, billentyűk, basszus- gitár az összeállítás, oldalt (Mocsári László felvétele) seskönyveiben írta ki ma- gából elragadtatott érzéseit, • majd nyolckötetes életrajzi regényében pályafutását is- merhette meg a közönség. — Tudomásom szerint nemsokára megnyitják csa­ládunk egykori villájának kapuit Rákoshegyen, és anyám személyét, életművét idéző sarkot is kialakítanak benne. Erdősi Mária-* T ■'•V* ‘ .ü.'in, ,kát háttérének^ hölgy és végül Sam Brown. A platinaszőke énekesnő •> a Spandau Bailet vendég vo- - kalistájaként kezdte pálya- * futását. Egy éve, tavaly - ka­rácsonykor jelent meg a művésznő első, Stop címre hallgató önálló nagylemeze. .»a Ezt családi vállalkozásnak ' is lehetne nevezni, hisz’ a ,1 dalokat apja hangszerelte és V testvére, Pete volt a produ- , cer, aki a koncerten gitáros­ként működött közre. Végre egy olyan énekesnő, aki nem bájainak mutogatásával kí­ván sikereket elérni, hanem énektudásával. Nyitószám a Walking Back to Me ..., ezt követik a lemez siker- . dalai. Fergeteges énekesi teljesítmény, óriási hangkö­zöket ugrik minden erőlkö­dés nélkül. Sehol egy hami­san intonált hang, lemez­minőségét produkál. Sam bemutatja hangszeres tudá­sát is, egy Roland-szinteti-- *" zátoron kíséri magát, míg a másik billenyűs, aki .szintén.,, hölgy, be nem kapcsolódik - a zenei aláfestésbe. A lemez címadó szerze­ményét, a Stopot mély át­éléssel adja elő a művész­nő. ez is saját kompozíció, , mint az albumon szereplők nagy része. A megérdemelt tapsvihar nem marad el. Ebben a dalban tűnik ki ,> leginkább, hogy mennyi ár­nyalata van Brown hangjá­nak. rendkívül színes a ská­la. Üj számokban js bom­bázta közönségét. A dalo­kat valószínűleg hamarosan megjelenő albumáról hall­juk majd viszont., A buli- végére a hangot is „meg­küldték”, ezzel tovább emel­kedik a hangulat, mind a színpadon, mind a közönség soraiban. A tv is kivonult, rögzítik az előadást, remé­lem, a képernyőn is hama­rosan láthatjuk Samet és társait. Már csak a ráadás van hátra, a szőkeség cü- gánykerekeket hányva jön vissza a színpadra, és kezdi utolsó dalát, a Right Me-t. Hímer Bertalan Félház, teljes siker Sam Brown a BS-Ben

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom