Déli Hírlap, 1990. január (22. évfolyam, 1-26. szám)
1990-01-24 / 20. szám
\ Lvuk a paragrafuson A hiteladórólés Ezekben a napokban kétmillió levelet kézbesít a posta az OTP-'ól. amelyekben nyilatkozattételre szólítják fel a hosszú lejáratú lakáskölcsön őket igénybe vevő állampolgárokat. A hozzá mellékelt tájékoztató kitér rá, hogy kik nem kötelesek hiteladót fizetni. így például azok, akiknél az egv főre jutó havi nettó jövedelem nem éri el az 1990-re megállapított 4300 forintot, s annak sem. aki 70 éven felüli nyugdíjai, és a vele egv háztartásban élő közeli hozzátartozójának az egy főre jutó havi nettó jövedelme a létminimum háromszorosát — idén 12 900 forintot — nem haladja meg. Nyilván nincsenek kevesen azok. akiknek, dilemmát okoz ez az utóbbi tétel. Ugyanis előfordul: a házastársak egyike — úgy is. mint tulajdonostárs — be^ A hejöcsabai lovasiskola felépítése is része volt a társadalmimunka-programnak, jő néhány éven át. Máz nélkül, új körülmények között Temetni a társadalmi munkát? Ha valódi önkormányzat lesz Hol vannak már azok a régi szép idők, amikor szinte minden évben volt valami zászlós-lobogós avató, ahol bemutatták: íme, egy újabb létesítmény, amely társadalmi munkában épült Miskolcon. Ha egyszer valaki megírja a városi társadalmi munka elmúlt néhány évtizedének történetét, akkor olyan mérleget is készíthetne, amelynek egyik serpenyőjébe a jót. a másikba a rosszat tenné. Mert valóban sokan és sokat tettek önzetlenül és megkérdőjelezhetetlenül, a városért az elmúlt években, ugyanakkor sok brigád mesélhetne arról, hogyan rendelték ki „önkéntesen” munkát végezni. avagy hogyan lett az állami pénzből vett anyagból ingyenes „társadalmi” anyag és hogyan fizettük meg mindannyian közvetve azt, amiről azt hittük, hogy félig-meddig ingyen, azaz önkéntes áldozatvállalásból kaptuk. + NINCS MÁR INGYENANYAG 1990 az első év, amikor nem hagynak jóvá Miskolcon éves társadalmi munka- programot. Ha röviden ösz- szegezni akarnánk, hogy miért, akkor azt lehetne mondani: az eddigi társa- dalmimurika szervezési szisztémát életben tartó ideológiai, szervezeti, politikai. és tegyük hozzá, gazdasági háttér is összeomlott. Mert nincsenek már kommunista műszakok, KISZ- alapszervezetek, és a szocialista brigádmozgalomra sem nagyon lehet a jövőben számítani. De legalább ennyire lényeges: a gazdasági környezet szigorodása, ha úgy tetszik, piacosodása is lehetetlenné teszi, hogy a régi módon lehessen szervezni a társadalmi munkát. Arról van szó, hogy régebben enyhén szólva laza csuklóval lehetett kezelni egy-egy társadalmi munkában épülő létesítmény esetében a vállalatoknál erre a célra fordított munkaidőt, benzint, anyagot, minden egyebet. Sajnos, azt is e! kell mondani: a társadalmi munkák egy részénél a pazarlás is tettenérhető volt, hiszen tudnának mit mesélni a tanácsi szervezők, hány kocsi 6óder ment Ki úgy különféle helyekre, hogy soha nem lett szétterítve... Ugyanakkor a lakosság is állandóan elégedetlen volt a társadalmi munka szervezésével: az általában panasznappá változó lakossági fórumokon tíz felszólalásból öt azzal foglalkozott, hogy miért nem kapják meg a kért padot, a járdalapokat, a fákat. * IGAZI ÉRTELMÉBEN Ha az elmúlt évek zeng- zetes társadalminiunka-érté- keléseiről levakar juk a csillogó politikai mázt, ez még messze nem jelenti — és nem is jelentheti — azt, hogy a településért, a szülővárosunkért, a lakókörnyezetünkért végzett önkéntes munka, áldozatvállalás, mint lejárt, ódivatú fogalom kidobandó. Sőt! Az igazi értelme a lokálpatrióta ten- niakarásnak akkor teremtődik meg, ha hamarosan valóban létrejönnek a felelős jogkörrel, valódi önállósággal bíró helyi önkormányzatok, és a polgárok ennek minden hátrányos és előnyös következményeivel együtt nemcsak lakói, hanem vezetői is lesznek városuknak. + AZ IDÉN UTOLJÁRA Mióta város a város, rengeteg minden épült itt közadakozásból, és ebből egyértelműen következik a közérdekű áldozatvállalás lehetőségeit be kell illeszteni a formálódó új demokratikus rendszerünkbe. Csírájukban már léteznek is az új lehetőségek, hiszen az adórendszer, ha nem is kellő mértékben, de már támogatja azt, ha valaki áldoz a város fejlesztéséért. Ezen az úton kell tovább haladnunk, hiszen alapítványok százainak kellene működnie egy ilyen nagyvárosban, és természetesen lépésnek kellene tekinteni azt Is, hogy a különféle városi célok — például kulturális élet — támogatása beépüljön a városban működő gazdasági egységek pénzügyi stratégiájába. Az idén utoljára, még a régi módon köszöntik a tavaly kiemelkedő társadalmi munkát végzetteket Miskolcon. 1990 átmeneti év lesz, ugyanis addig nem kívánják a városházán az új módszereket vitára bocsátani, amíg nem tisztázódik a várható önkormányzati, költségvetési változások köre. (kiss) A MISKOLCIAK NAPILAPJA XXII. ÉVFOLYAM, 20. SZÁM ÁRA: 3,50 1990. JANUAR 24., SZERDA FORINT töltötte a 70 evet. míg a. másik meg tóval eiői;e áll. Mi történik ilyen esetben? A válaiz igen egyszerű: lyuk van a ■ paragrafuson. Ezt kellene befoltozni Mert most annak a kora dönti e] a kérdést, akinek a kölcsönszerződésen elöl szerepel a neve. Ha tehát a fiatalabb társtulajdonosé, akkor fizetni kell. ha a 70 éven felülié, akkor nem. A dolog logikája valahol nem stimmel. A házaspárok esetében ugyanis nemcsak a tulajdon felerészes, de a felvett hitei is. Ennek kamatát pedig kinek-kinek tulajdonosi hányadában lenne logikus megfizetni. Ha tehát igazságosan akarnák a hiteladóra kötelezni az adósokat — attól függetlenül, hogy kinek a neve szerepel elöl a kölcsönlistán —, mindazokat külön kellene adóztatni, akik részesei a kötelezvénynek, ám valamilyen oknál fogva kedvezmény illetné meg őket. Ha ugyanis elválik a házaspár, a vagyon — esetünkben a kölcsönnel terhelt ház, vagy örök- és szövetkezeti lakás — éppúgy feleződik, mint a terhek. Hátrányos helyzetbe kerül tehát az, akt nem válik el, s — bár jogosuk volna az adókedvez^ menyre — csak azért kénytelen fizetni, mert a neva történetesen másodikként szerepel a kölcsönszerződésen. S ha erre most azt mondja bárki; csak az adminisztrációt szaporítaná az ilyen megoldás, ettől aligha kellene tartani. A fizetendő összég felét mindenki köny- nyebben tudná elszámolni! mint lenyelni az Igazságtalan többletet. R. E. A kosos képviselők utolsó dobása Komlóstetőn nem jó lakni Nem parkoló9 hanem játszótér kell! Alighanem kapnak a ’ hideglelést s illetékes tanácsi vezetői, ha a Kom- lóstető nevét hallják, olvassák. Nem nyugszanak az itteni OTP-lakások közös képviselői, írnak, leveleznek a tanáccsal, szerkesztőségünket hívják segítségül, hogy panaszaikat végre valaki meghallgassa. E sorok írója is úgy érzá, hogy falra hányt borsó, amit ez ügyben elkövet, hiszen már több, mint 13 éve, hogy Komlóstető, a kiemelt zöldterületnek titulált övezet áldatlan állapotai mit sem változnak. — Miért nem minket kérdeznek. mire van szükségük a komlóstetőieknek? Nézze ezt a levelet! Ebben egy minisztériumi rendeletre hivatkoznak, hogy ide több, mint 100 autóparkolót kell építeni, mert ekkora lakásszámhoz ennyi az előírás. Állítólag több millióért. De kérdezem én, hogy ki fogja idehozni az autóját a dombtetőről, amikor még az orrunk előtt is feltörik? Nézze ennek a játszóparknak a tervét — mutatja Csatári József, a Jószerencse lakóközösség képviselője. — Az egyik lakónk készítette. Nekünk az a szívünk vágya, hogy a parkoló helyett ez épüljön meg! Nincsenek nagy igényeink, csak lakni szeretnénk, és gyerekeket nevelni. Mert ezek a játszóterek, amiket a házak között lát, tíz éven aluli gyerekeknek valók. Hol rúgják a labdát a nagyobbak, vagy esetleg mi, felnőttek, ha arra támad kedvünk? Erre sajnos, nincs minisztériumi rendelet. Azt szeretnénk tehát, hogy ne Budapestről, vagy ne innen Miskolcról, íróasztal mellől döntsenek, mire lenne nekünk itt és most szükségünk. Lyukó felé egy autóspihenő épült. Arra honnan volt a pénz? — Nem kellene nekünk más, csak anyag és gép, mindent megcsinálunk mi társadalmi munkában — folytatja Szénái László, a komlóstetői társasházak közös képviselője. — Tudjuk, hogy a tanácsnak nincs pénze, így hát csak annyi kérésünk lenne, hogy hagyják megcsinálni azt, amit a lakók önerőből akarnak. Két éve tervezik, tervezgetik a garázssort a Láditelep utcával szemben. Komplett építési dokumentációnk van, de arra a pecsétre még nem tudjuk, meddig kell várni, amivel elkezdődhet az építés. Körülbelül 100 ezerre becsüljük egyenként, de ha még húzódik, lesz az 150 ezer forint is. Tizenharmadik éve „gyönyörködünk” lakásainkból ebben a gazos erdőben, ami eltűnne végre, ha ez a garázssor megépülhetne. Hankó Barnabás, az Orion társasház-társulás közös képviselője a csatornarendszerre panaszkodik. December 31-én hömpölygött a szennyvíz, de naplójából sf: Komlóstetői panoráma — 13 éve. Néhány évente dózerrel kaszálják a gazt. Ide épülhetne önerőből egy garázssor. ÍSzabán Gabriella felvétele> tudja, hogy évi rendszerességgel eltörik, s nincs pénz a régi vezetékek — se szakaszosan, se egyszerre történő — felújítására. Nem értik, miért jár egy útvonalon és egymás után „kötelékrepülésben” a két busz, amikor nekik lenne ésszerűbb javaslatuk, s nem kellene 15 perc távolságot gyalogolni a gyerekekkel és a bevásárló- szatyrokkal. Baranyai Géza. a Zöldövezeti társasházak közös képviselője a többiekkel együtt azt vallja, hogy egy városrészt akarnak a magukénak tudni. S tennének is érte, ha hagynák. Eddig is lényegesen többet kilincseltek. mint amiért a tiszteletdíjukat felveszik, hiszen pusztán a lakások üzemeltetéséért felelnek. Azt mondják, ez az utolsó dobásuk. Ha nem történik érdemi változás, ha Komlóstető Miskolc legmos- toháPö lakótelepe marad, közlik, hogy elfáradtak, belefásultak. s felmondanak. De l*sz-e utánuk vállalkozó — hiszen a lakótársak, szoms^dok is tudják, hogy mennyire hálátlan annak a dóig?, aki a közös bajokat a vállára veszi? Mert köztudott. hogy főmunkaidőn túli elfoglaltságról van »70. Azt mond'ák: jogaik nincsenek, de a felelősségük annál több. Ezért kérnek, követelnek K'1 vet maguknak a város ooü'-'Vai életében, s az ő'^ot me'űPető jogokat az érdekvédelemben Elodáz- hatatlannak tartják azt az érzékelhető változást, hogy az ott élők jól érezzék magukat Komlóstetőn. O. E.
