Déli Hírlap, 1990. január (22. évfolyam, 1-26. szám)
1990-01-22 / 18. szám
a miskolciaké a szó Postacím: Déli Hírlap. Miskolc, 3501. Pf.: 39. — Telefon: 18-225. —• Kérjük olvasóinkat, levelezőinket, hogy panaszaikkal, észrevételeikkel hétfőtől péntekig, lehetőleg 8—14 óra között keressenek fel bennünket. Névtelenül Szerdán: Szerkesztőségi szobánkban cseng a telefon. Dühös hang a túloldalon: azonnal jöjjenek líi. micsoda szeméthalmaz van a házunk körül. Szemetes az egész város... és mondja, mondja, én meg hallgatom. Megpróbálok közbeszólni, hogy honnan telefonál, és hol van a szeméthalmaz, de nem jutok szóhoz. IViajd amikor végre megkérdezhetem, hogy jelentet- ték-e már, és kivel beszélek, úgy megkapom a magamét, hogy nem teszem ki az ablakba. Mert vegyem tudomásul, ő mondja a panaszt, én pedig azért vagyok, hogy intézzem __Igen, igen, de kérem a nevét és a címét. Éltkor egy kattanás, letették a telefont. Rosszkedvűen fogtam hozzá dolgaimhoz. Szerettem volna segíteni, de mivel még nincs olyan fejlett technikai berendezésünk, hogy láthattam volna ki beszél és honnan, tanácstalan maradtam. Kopogtatnak. Személyesen jönnek. Végre. Szemtől szembe könnyebben boldogulunk, talán jobban megértjük egymást. Már-már elfeledve előbbi hangulatomat, beleélem magam olvasóink kilátástalannak tűnő helyzetébe. Nyúlok a telefonért, talán az illetékesek tudnak segíteni. — Kérem, a nevét! — A nevemet?! Azt már nem! Ezt név nélkül is el lehet intézni — kapom az ismételi kioktatást. — Ha nagyon akarják, mindent el lehet intézni, névtelenül is. — Sajnos, ezt nem lehet — folytatnám, de ekkor kapja atáskáját panaszosan, és már távozik is. Neki is szerettem volna még elmondani, hogy vannak esetek, amikor névtelenül lehetetlen dolgukat intézni. És azt is, hogy ha vajakit valamiért felelősségre akarunk vonni, az a tisztességes, ha nevünket is adjuk hozzá. A „játékszabályokat” illik betartani mindkét félnek. — X. Y. vagyok. Jő reggelt kívánok. Köszönöm a segítségüket. Megoldódott a problémám. Ezután, ha valami bajom lesz, ismét jelentkezem. Jó napot kívánok! Szerettem volna beleszólni a telefonba, elmondani, hogy köszönöm, nagyon jólesett, de itt a panaszos tette meg helyettem, és még a nevét sem szegy el He megadni. Üjabb telefon. Egy kertes házban élő asszony' panaszolja, hogy szomszédja úgy ültette a szőlölugast, hogy az árnyékot vet az ő gyalogjárdájára. — Tessenek már intézkedni, hogy vágja ki a szőlőtőkéket! — De hogyan gondolja? Ön megkérte már erre? — érdeklődöm. — Kérem, én azért nem közlöm a nevemet, csak a szomszédomét, mert ha megtudja, hogy panaszkodni mentem, még megver... Jó, jo, tehát verjen inkább bennünket... S mielőtt bárki is megkérdezné, miért kíváncsiskodunk a nevek és címek után, el kell mondani, hogy mindig a panaszos érdekében tesszük, S aki kéri, annak „köztünk marad” a neve. De higgyék ei kedves Olvasóink, sokkal köny- nyebb, ha nyíltan kérünk és bírálunk. Mert így könnyebben lehet elintézni dolgokat, mintsem előbb kideríteni, hogy kitől, miről és honnan kaptuk a telefont, a levelet... H.-né díjtalan jjowtanácsadás Legközelebb január 24-én, szerdán, délután 4-fől 6 óráig lesz díjtalan jogtanácsadás a Sajtóház III. emeletén. A miskolciaké a szó rovat szobájában. Tanácsot ad: Jámborné dr. Róth Erika. De nehéz az iskolatáska., V) . — Mielőtt bárki is kétségbe vonná, hogy szeretem a gyerekeket, gyorsan előrebocsátom: imádom őket. Nekem is van kettő — kezdi mesélni az alábbi történetet egyik ismerősöm. — Tudom, nekik is vannak jő és rossz napjaik, óráik, tehát ugyanúgy elmondhatják, mint a felnőttek: ma nagyon elfáradjam, kimerült vagyok, de azt is, hogy hallóbbal keltem fel... De nagy-nagy előnyük: fiatalok. 8 az élet gondja-baja még nem viselte meg őket. Erősek, jóked- vűek. A földre? Hiszen az sáros! — S nagyot lódítottak a vállukon lévő táskákon. Megállt a busz. A gyerekek leszálltak. De mielőtt j még útnak indultak volna, ; egy jóízű beszélgetésre cső- ! portosultalt. S mit lát az ] ember? A táskák zsupsz, na- S gyot huppanva, máris a \ földön vannak. A sáros. ) piszkos földön. Ezt azonban i már nem kérésre, hanem saját szándékukból tették — Legalá is az a gyereksereg az volt, amely a minap az egyik városi autóbusz- megállóhoz igyekezett. Vállukon az iskolatáska, miközben nagyokat szökdelltek. A buszra várni kellett, a táskák a hólétől latyakos, sáros földre kerültek. A busz megérkezésekor ismét vállra kapták. Bent az utastérben sokán álltak. Köztük idős emberek is. Az egyik ülésen fiatal legényke, előtte a földön iskolatáskája. Üdvrivalgással üdvözölte felszálló társait S hol az egyik, hol a másik hajolt be az ülés fölé. miközben a vállukon •lévő táskájuk nekiütődött az utasoknak. Volt. aki odébb húzódott féltve egyszerit kabátját a sáros táskáktól. Ekkor azonban a másik oldalról érte a ..támadás” Majd az . egyik utas aki már alig bírta tartani a derekára nehezedő sáros táskát, amit nemrég még a megálló piszkos aszfaltjáról kaótak vállra kérő szóval fordult, a gyerekhez: — Tedd már le a földre. Nagyon fáj a derekam, kapaszkodni is alig bírok, s még a táskád is rám nehezedik. A gyerekek összenéztek. S mintha begyakorolták volna, egyszerre szóln'tov m""- — —a — a Elhanyagolt hirdetések A Martintelepen, a piac téri autóbust- megállóban, az esőbeálló hátsó oldalfalát — véleményem szerint okosan — hirdetési célra is felhasználják. Az autóbuszokra váró vagy érkező utasok figyelmét az odaragasztott plakátokkal ráirányítják városunk kulturális, sport- és egyéb rendezvényeire. Az autóbusz-megálló ilyen fel- használása közérdekű, hasznos dolog. Kevésbé fontos azonban a plakátok és a hirdetmények felragasztásának módja, de nem kevésbé a régiek eltávolítása, elszállítása, ami az arra haladókat felháborítja. A napokban helyezték ki a buszmegálló falára a Focifarsang invitáló hirdetményét. A kihelyezett plakátok ízlésesek, szépek. A felragasztásuk is gondosan történt. A régiek eltávolítása viszont kritikán aluli. Egyszerűen darabokban leszaggatták, és nem az ott lévő hulladék- gyűjtőbe helyezték, hanem a buszmegállóban szanaszét dobálták. A feltámadó szél pedig „kidekorálta” velük a térséget. Focifarsangra hívják az embereket. Kulturált szórakozást ígérve. De ilyen módon ? ... Tarcsi Lajos Miskolc >)c Magánházaknál nem ritka, hogy a falakat borostyánnál ékesítik. A Szinva lakótelepen azonban bérház falát futtatták be az ott lakók ezzel a szép kúszónövénnyel, kellemesebbé, üdévé téve otthonukat, Sz. Gabriella A lakásgazdálkodási rendszer reformjáról (1) Az elmúlt év végén a kedvező kamatozású kölcsönök egy összegben történő visszafizetése és az ez évben bevezetett kamatadó izgatta leginkább a lakástulajdonosokat, míg a bérlők a lakbérek emelkedéséről, vagy az általuk lakott bérlemények megvételéről beszéltek a legtöbbet. Az ilyen változásokra tekiníetiel talán nem szükségtelen áttekinteni gz Országgyűlés 39 1989. (XII. 27.) OOY-határozatának — mely a lakásgazdálkodási rendszer reformjáról és az 1990. évi intézkedésekről szól — leglényegesebb rendelkezéseit. Az Országgyűlés megvitatta a lakásgazdálkodási rendszer reformjára, és az 1990. évi lakásügyi intézkedésekre kidolgozott javaslatot, és a • fenti számon hátározátot hozott. Először is megállapította, hogy a lakásgazdálkodás jelenlegi rendszere nem működik megfelelően, társadalmi méretű feszül is égek jellemzik, ezért halaszthatatlan annak reformja. Az Országgyűlés az elé terjesztett változatok közül azt támogatja, amely a jelenlegi lakáspolitikai elvekre épülve, a lakásgazdálkodási rendszer fokozatos átalakítását tűzi ki célul. Első lépésként szükségesnek tartja a bérlakásszektor átalakításának 1990. évi megkezdését, s támogatja a kormánynak azt* a javaslatát, hogy az állami bérlakások önkormányzati tulajdonba kerüljenek. Az önkormányzatok saját hatáskörükben döntsék el a bérlakások értékesítésének ütemét, feltételeit, az ingatlankezelés módját és szervezetét, a bérbeadók és bérlők jogait, kötelezettségeit, illetve a l,akbéték mentékét. Az önkökfnár>yzáti tulajdon bevezetésével egy- időben az ingatlankezelő szervezetek államigazgatási felügyelete azonnal szűnjön meg, a vállalatok szolgáltató szervezetekké alakuljanak át. Indokoltnak tartja az Országgyűlés, hogy az új bérleti rendszer főbb elveire a kormány 1990. február végéig adjon ki irányelveket. Szükséges, hogy a bérlakások bérlőszövetkezeti tulajdonba, illetve bérlőközösségi kezelésbe vétele mielőbb megkezdődjön. A következő pontban a határozat rögzíti. hogy a kormány a oérlaká- sok használati feltételeinek megváltoztatásánál mit vegyen figyelembe. így 1990. január 1-től a lakáson belüli berendezési tárgyak, burkolatok cseréjét, valamint a lakossági kezdeményezésű korszerűsítések költségeit a komfortfokozatot növelő korszerűsítések kivételével teljes egészében a bérlők viseljék. 1990. január 1-től módosuljon a nem lakás céljára szolgáló helyiségek használati és bérleti dija. S végül 1990. február 1-től olyan szabályozás érvényesüljön, amely szerint a lakásbérlők a lakbéren felül víz-, csatornahasználati díjat fizessenek. További három pontban foglalkozik a határozat az 1990. február 1 -tői esedékes lakbéremelésekkel, amelyek körülményeiről az érdekeltek már több forrásból is tudomást szerezhették. így . ennek részleteit nem ismertetjük. Dr. J. E. Elérhetetlen alma Veszélyes lépcsők * Az Ady-hídnál a Matróz-falatozóhoz vezető lépcsősor nemcsak csúfítja a környéket, de balesetveszélyes in. F.nv víevázatlan mozdulat, egy rossz lépés, s máris bokánkat törArról már kénytelenek vagyunk lemondani, hogy déli- gyümölccsé! pótoljuk vitaminhiányunkat. Mert ha végigmegyünk a Búza téri csarnokon, egyből elfelejtjük vitaminéhségünket, látva a csillagos égig szökő árakat. Jó nekünk a magyar alma is — határoztunk gyorsan. mert sietős volt az utunk. De csak jó lenne. Ugyanis bent a csarnokban — 16-án. kedden délben — mindössze két helven voit. Az egyiknek már igazították az árát a narancséhoz, banánéhoz, a másik viszont félig fagyott, rothadt volt. A kinti standon négy-öt magántermelő kínálta portékáját. Hát bizony, itt is elkérték az árát. Az alig rina- lószilva nagyságút 20 forintért, a szebbeket 35—40 forintért mérték. Hát térem már almát sem vehetünk S hogy mit 'ehet ezek után tízóraira adni a gyereknek az iskolatáskába? Savanyú káposzta • m4ss-> r> jóllehet ebber aztán <ok h C-vitamin, Jobb lenne, ha maradhatnánk az j almánál • Mert már lemondtunk a húsról, tejről "óiról. -ajt'-V narancsról, banánról, de hogt még alma se legyen, ez már kicsit sok ... Sz. I.-né (Miskolc, Szentpéteri kapu): Szerkesztőségünkben elmondott panaszával megkerestük a szóban forgó rendelőintézetet. A szakrendelő főorvosa elmondta, nagyon sajnálja a történteket és szíves elnézését kéri a betegnek. De megértését is. hiszen nem ú) betegként, és nem első esetben járt náluk, éppen ezért már meggyőződhetett arról, hogy vannak időre berendelt betegek, akik egy. egy injekció, vagy más kezelés miatt soron kívül — sorszámmal vagy anélkül — megkereshetik orvosa.: u. Most is ez történt. Aki mer üóztt ont kezelésre berend-’ volt. Mi pedig reméltük. hogy igaznak bi-.cnyul a szakorvosi rendelő rvosi szobáidban kífüqgeszt-'+t •ihlárn írt szöveg miszerint.. -1 ir’ szó és vigasztaló szg ' gyógyszer" . . Próbáljunk >r szóval és türelemmel lenni egymáshoz, még az orvosi rendelőkben is ...
