Déli Hírlap, 1990. január (22. évfolyam, 1-26. szám)
1990-01-22 / 18. szám
A MISKOLCIAK NAPILAPJA......................-............ A megyei tanács fogadásra kész Szanatórium lesz a Csanyikban sátoraljaújhelyiek döntése megszületik, intézkednek a szanatórium költöztetéséről. Az egészségügyi szakemberek mindenesetre a csanyiki volt KISZ-iskolát ideálisnak tartják a szanatórium céljaira. (r.) gi (MSZMP) iratok? Jobb talán, ha a múlt minél távolabb kerül a megyétől — legalábbis kilométerben? ... Hiszen vannak „haladó” hagyományok: a megyei levéltár 1950 utáni iratanyagának nem juttattak helyet a székvárosban, Mezőcsátra száműzte a múltat az akkori megyei tanácselnök. Pénzt is oly szűkösen adtak, hogy polc híján évekig szinte csak a levegőt őrizhettük Csáton, míg az iratok a megyei tanácsi pincében rohadtak (1989 tavaszáig). Bocsássa meg az olvasó a kemény szavakat, de azt. hiszem. sokan vagyunk úgy, hogy túljutva életünk negyedik évtizedén az emberi butaság, a felelőtlenség, hozzá nem értés és pazarlás szeméthegyeinek és trágyadombjainak tövében nem bírjuk már tovább az orrfacsaró bűzt, s a reform köntösébe bújtatott demagógiát, alkotó tettek helyett látszat- cselekvést, a szócséplést.” Dr. Csorba Csaba Közismert, hogy a füzér- radványi kastélyban évtizedek óta szanatórium működik. Korábban tüdőbetegeket, az utóbbi esztendőkben anyagcsere- és neurotikus betegeket fogadtak ott. A kastély felújítására is megpróbáltak a lehetőséghez mérten anyagiakat fordítani, ám ez kevésnek bizonyult. A nagyhírű épület és a körülötte lévő park állapotának romlását alig-alig sikerült lassítani. ványi intézet — megszüntesse az ottani szanatóriumot, s kezelői jogát átadja a megyei tanácsnak. Ezzel Sátoraljaújhely mentesülne a most őt terhelő sokmilliós, tetemes költség viselésétől. A megyei tanács ugyanakkor fogadásra kész, s amint a # A Széchenyi út 8. számú ház a miskolci belváros egyik legöregebb épülete. A muzeológusok szerint ezen a telken egykoron a pálosok kúriája állt Most sziszifuszi munkával újítják fel a mára már alaposan megrokkant házat. Ha elolvassuk a 3. oldalon levő cikkünkben a ház történetét, akkor rá kell jönnünk, hogy ez az épület mindenképpen megmentésre érdemes. így látja a levéltáros Nemrégiben cikksorozatot közöltünk arról, hogyan jutottak különféle dokumentumok, tárgyak a Hermán Ottó Múzeumba a volt MSZMP-székházból. Ennek kapcsán többször szó esett azokról a — túlnyomórészt írásos — dokumentumokról is, melyek nem túl meggyőző indokok alapján gyanút keltő gyorsasággal elkerültek Miskolcról. Cgyszólván minden józan meggondolás amellett szól, hogy ezeknek az anyagoknak itt lenne a helye, már csak azért is, mert az egykori pártszékházban technikailag tökéletesnek mondható körülmények között lehetett volna tovább őrizni a közelmúlt történetének e pótolhatatlan forrásait. A témához most dr. Csorba Csaba, a Megyei Levéltár igazgatója fűzi hozzá véleményét. „A régi iratok a múlt őrzői — ezt eddig is tudtuk. Tizenkilenc megye több évtizedes — iratokban tükröződő — MSZMP múltjának örököse az MSZP. E lap hasábjain — értesülve a megyei MSZMP (MSZP) archívumok megszűnéséről — felemeltem a szavam annak érdekében, hogy a megyében keletkezett iratok nálunk maradjanak. Pusztába kiáltott szó volt... Az események gyorsan követték egymást; a megyei pártarchívum vezetőjét — képzett levéltáros (igencsak ritka szakma!) — nyugdíjazták, munkatársait szélnek eresztették. Az iratokkal kocsikaraván indult a fővárosba (csakúgy, mint más megyékből). A pesti központi archívumból másik irányú (csakhogy összehasonlíthatatlanul kisebb mértékű és más jellegű) mozgást jelentett a megyei levéltárakból parancsszóra kimazsolázott megyei illetőségű iratanyag visszaszállítása. Joggjl nyilatkozta azt a muzeológus dr. Dobrossy István, hogy kétli, az irattömeg számára lesz-e megfelelő hely a fővárosban a központi archívumban, s hogyan boldogulnak vele az anyagot egyáltalán nem ismerő emberek ... Vajon lesz-e az MSZP-nek hosszabb távon is pénze ekkora irattömeget őrző intézmény fenntartására, beleértve a jogos kutatói igények kielégítését is?! S vajon kinek voltak százezrei arra — hiszen a szállítás nem kis pénzt jelentett —, hogy ilyen irdatlan irattömegeket megmozgasson?! Ha pedig olyan sok a párt pénze, miért nem támogatja azokat a nyomorgókat, akiket elődje politikája juttatott az éhhalál szélére. Miskolc, negyedik emelet, ahol a lift nem áll meg. olvashatjuk Kiss József riportjában. Mozgatható polc- rendszer, temperált levegő! Lesznek ilyen körülmények, ilyen rendezettség a fővárosban? Aligha! S mi lesz a kiürült polcokkal, a pártiratok „luxuslakásával”? Azaz, dehogy luxus! Vagy talán az a természetes, hogy közel 100%-kos páratartalmú pincékben őrizzék a többszóz- éves iratokat is, mint amire évtizedekig — a megyei tanács „jóvoltából” és „gondosságából” a megyei levéltár rákényszerült?! Az a természetes, hogy nem egy tsz-ben az istállók luxuslakosztályok az irattárakhoz képest? Hogy jobban törődnek az állatok egészségével, mint az iratokéval (és az irattároséval!)? A mai akadémiai székház épületében milliókat érő könyvtári polcrendszert vertek szét néhány éve. S ezt teszik a pártház negyedik emeletével is? Még mindig ilyen, gazdagok vagyunk?! Néhány napja telefonon kerestek, az MSZP megyei szervezetének nevében, rákérdezve, átvenné-e a levéltár a megyei pártarchívum Budapestre szállított iratait, ha visszaszereznék?! Természetesen igent mondtam. De hozzátettem, hogy a helye ott lenne azon a bizonyos negyedik emeleten, báriáé is legyen a székház. Elég nagy az épület, hogy egy ilyen „albérlőt” megtűrjenek benne. S talán a régi helyen, a régi archívumvezető — félállásos nyugdíjasként — szívesen várná a kutatókat is ... Mert manapság azt sem tudjuk, mi került föl Pestre. Van ugyan pontos jegyzék, de arról nem készülhetett a megye kutatói (a megyei levéltár) számára másolat, mert az titkos. Eddig is titkos volt. Eddig... De akkor kérdem én, mi változott? Miért más az új párt, mint a régi?! Bocsánat, van változás! A miniszterelnök által aláírt rendelkezés a levéltári kutatások korlátozásáról sok tekintetben szigorúbb — és bárgyúbb! —, mint a régi. De örülj kutató! Eddig nem láthattad a (régi) rendeletet, mert belső szabályzat volt. Az újat bárki elolvashatja a közlönyben. — s aztán ki-ki káromkodhat, ameny- nyire a szókincséből telik (ha tüzetesen elolvasta)... Azt mondják, a mai MSZP szakított elődje gyakorlatával. Alulról építkezik (legalábbis ezt deklarálta!). De a gyakorlat rácáfol a szép szavakra. Ügy tűnik — a telefon arra utal —, akik fönt döntöttek, a megyéket (köztük ezt a megyét) nem kérdezték meg, ragaszkodik-e itt helyben az irataihoz! Igaz ugyan, hogy a legfelsőbb MSZP-pártveze- tés tagja a megyei tanács elnöke is .. Bár lehet, hogy tán őt nem érdekelték a réÁRA: 3,70 FORINT A megyei tanács végrehajtó bizottsága úgy határozott, hogy ezt a kastélyt is idegenforgalmi célokra ajánlja fel, amennyiben a szanatóriumnak megfelelő helyet tudnak találni. Csakis így lehetne ugyanis megmenteni a sokszáz millió forintos költséget igénylő, rekonstrukcióra szoruló kastélyt a pusztulástól. A pártvagyon sorsának rendezésekor megállapodás született arróL hogy a megyei tanács kezelésébe veszi a volt csanyiki KISZ-iskolát. Ez ugyanis megfelelő helynek bizonyul, s ide helyeznék át a füzérradványi szanatóriumot. Már csak azért is jó megoldás ez, mert most folyik a lillafüredi István- barlang gyógybarlanggá való nyilvánítása, s a csanyiki szanatórium arra is lehetőséget adna, hogy itt fogadják a barlangkúrán részt venni kénytelen légzőszervi betegeket is. Most már csak az hiányzik. hogy a sátoraljaújhelyi tanács — amelynek hatáskörébe tartozik a füzénradXXII. ÉVFOLYAM, 18. SZÁM 1990. JANUÁR 22., HÉTFŐ csapták a házakat. Nos, kaptunk egy levelet, amelynek írója, Iglói Gyula nem mindenben ért egyet ezzel az érveléssel. „Ne áltassuk magunkat, a miskolci főutca »arculcsa- pása« nem az elmúlt évtizedekben történt, mint ahogy ezt — a cikkben említett alkalomkor — a ma már leköszönt főépítész mondotta. A folyamat ennél régebbi keletű: Miskolc városépítészetének egyik jelentős korszaka városszabályozási terv nélkül, csupán eseti szabályozásokkal és rendeletekkel irányítva, a századfordulóig tartott. Ez idő alatt a belvárosi nyílt közök főutcai légterei fölé emeletek épültek, a bejáratukhoz kulccsal zárható kapuk készültek. A meglévő boltokhoz új kirakatokat építettek. Ezek létesítésére az engedélyt, néhány műszaki szabály betartása esetén, a háztulajdonosok megkapták. A terveken még azt sem kellett ábrázolni, hogy maga az épület, ahol az átalakítást tervezték, hogy néz ki. Így azután a kirakatépítósi tevékenység előtti főutca képét csak sejteni lehet, mert ahol az átépítések megtörténtek, ott az eredeti homlokzatok is megsemmisültek. Hogy milyennek látta az így kialakult Miskolcot 1923- ban Móricz Zsigmondi »Miskolc karaktertelen kis nagyváros. Utcái régiek, görbék, az óváros nemes patinája nélkül, élete mozgalmas, hemzsegő, a világvárosok nagy aránya nélkül. Olyan olcsón feldagadt embersoka- dalom, bele van kavarva sok jó és rossz, és különösen sok olcsóakarás.« Igen, ez a vélemény is attól a Móricz Zsigmondtól származik, aki egy 1931-es újságcikkében a legnagyobb jövőt jósolta Miskolcnak. remélve, »hogy ha legcsekélyebb lehetőség nyílik meg számára, óriási energiák fognak munkába lépni«. örökségünkről, a két háború közötti Miskolcról Szabó Zoltán is írt, az 1938-ban kiadott szociográfiájában. »Miskolc mindig haladt a korral, ami annyit is jelent, hogy engedelmesen, sőt túlbuzgón felvette mindazokat a hibákat is, amelyeket a kor magával hozott... Van részlet a városban, amely a Felvidéket próbálja mintázni... A városiközépnek az volt a becsvágya, hogy inkább hasonlítson a Teréz kőrúthoz, mint a Király utcához ... A City leghivalko- dóbb háza az építész álhindu reminiszcenciáiról beszélt ...« »Olyan ez a város, mintha kereskedelmi utazók hozták volna össze... Hoztak mindent, ami kényelmes és jó ... csak éppen hagyományt nem tudtak hozni...« Azóta nemcsak a Teréz körút portáljait építették át a fővárosban. Tudtommal ezeket senki nem kívánta Budapesten visszaállítani. A századeleji kandelábereket, az utcabútorokat viszont igen, de más módon, mint nálunk. Hitelesen, mívesen, a hagyományőrzés tiszteletével.” * A levélben leszögezi írója azt is: a hatvanas években zömében jól sikerült portál- átalakítások és homlokzat- javítások történtek, persze helyenként tévedésekkel, rossz megoldásokkal. Nos, mi nem értünk egyet ezzel, legfőképpen azért, mert könnyen lehet, hogy a régi miskolci belváros arculata sem volt szeplőtlen, de a mainál, az átlagpolgár szemével nézve, otthonosabb, meghittebb, emberibb, ha úgy tetszik, városiasabb. Móricz Zsigmond jellemzése kísértetiesen ráillik mai viszonyainkra is: mintha ma járna a zseniális író, utcáinkon. Számunkra ez azt bizonyítja: csak annyi változott, hogy Miskolc ma karaktertelen „kis nagyváros” helyett karaktertelen nagyváros lett. S ebben bizony vétkes a háború utáni évtizedek gyakorlata, amely a város szegényes, de mégis örökségnek nevezhető építészeti hagyományait mentés helyett a legtöbb helyen kiirtotta. (kis«) Fájó szívvel nézegetjük a századfordulón, vagy a boldog békeidőkben készült miskolci belvárosi fotókat: ha összehasonlítjuk a mai Széchenyi út képével az akkorit, a ma főutcája jóval sivárabbnak tűnik. Nemrég arról írtunk: ennek legfőbb oka az, hogy az elmúlt évtizedek tatarozásai, portálátalakításai során nem törődtek a hagyományok mentésével, egy rosszul felfogott modernizálás jegyében barbár módon megfosztották díszeiktől a Széchenyi út házait. Nemrég leköszönt főépítészünk szerint: arcul # Reprodukciónk Rácz István fotóját mutatja. A kép Finnországban készült, egy azokból a fényképekből, amelyek a Kossuth utcai Mini Galéria legújabb tárlatán szerepelnek. A MUPI és a Magyar-Finn Társaság Miskolci Baráti Köre szervezésében jött létre a kiállítás, amelyet ma délután 5 órakor nyit meg Ris- to Hyvarinen, a Finn Köztársaság budapesti nagykövete. A Finnországban élő Rácz István képei február 14-ig tekinthetők meg, a megnyitón közreműködik a Fazekas Utcai Általános Iskola zenei tagozatának kórusa, Halmainé Újvári Mária vezényletével. Arcul csapták-e a Széchenyi út házait? „Sok olcsóakarás”
