Déli Hírlap, 1989. december (21. évfolyam, 282-305. szám)

1989-12-29 / 304. szám

j(c Molnár Anna az első, Lukln Márta a második szereposztás Carmenje. (Jármay György felvételei) B. Ú. É. K. ’90 Szilveszter a televízióban Operabeniutató 32 év után A Carmen Nemzeti Színházban Az óév utolsó napjára sok kellemes szórakozást ígér a televízió. S bár a java min­dig az esti-éjszakai órákra marad, egész nap válogat­hat a programokból a né­zők apraja-nagyja. Az 1-es programban reg­reg 9 óra 5. perekor a Ké­ménymesékkel szórakoztat­ják a legifjabbakat. Fél 10- kor látványos szovjet kisjá­tékfilmben gyönyörködhe­tünk, címe: Csillagok a jé­gen. Délután 5 óra 20 perckor: Gyilkosság két tételben. A magyar tévéfilm rendezője Bánki Iván, főbb szereplői Bánsági Ildikó, Koncz Gá­bor, Madaras József, Esze- nyi Enikő, Tordy Géza, Mécs Károly. Este 19 órakor kezdődik a már két előző szilveszter es­tén sikeresen „szereplő” Há­zaspárbaj, amelynek ezúttal az Eszményi Viktória—Het­iig Gábor, a Dékány Sarolta —Koós János, a Pécsi Ildi­kó—Szűcs Lajos és a Sára Bernadett—Cseke Péter pá­ros méri össze ügyességét. Rendező: Kalmár Tibor. 20 óra 10 perckor veszi kezde­tét a B. ú. é. k. ’90. A szóra­koztató csacskaságok műsor­vezetője Antal Imre. Látha­Túraajánlat A Miskolci VSC természet- járó szakosztálya december 30-án indul évzáró túrájára. Útvonaluk főbb állomásai: Pisztráng telep — Csókás — Szeletabarlang — Lillafü­red. Az érdeklődőket fél ki­lenckor várja a Majális­parkban Regéczi Emil túra­vezető. A Miskolci Helyiipa­ri Természetbarát Egyesület tagjai szombaton utoljára indulnak a hegyekbe ebben az évben. A Közép-Garadna és Ömassa közötti 12 kilo­méteres útvonalat járják majd be. Ferenczi Lajos ve­zetővel 8 óra 40 perckor ta­lálkozhatnak a túrázni vá­gyók. A DVTK természetjáró szakosztálya évnyitó túrája január elsején lesz. A ki­rándulók a lillafüredi végál­lomásról 9.03-kor indulnak egy Volán autóbusszal. A Rókafarm , — Lillafüred út­vonalon L endeczky László lesz a túravezető. tunk-hallhatuok tévés baki­kat, paródiákat, lesz Tücsök és bogár, Kandi kamera és sok minden egyéb. Valaha világsiker volt, és siker mindig, amikor bemu­tatják: Van, aki forrón sze­reti a címe Billy Wilder amerikai filmvígjátékának, amelyben Marilyn Monroe. Tony Curtis és Jack Lem­enőn komédiáaik utolérhetet­len ül. 23 óra 15 perckor kezdő­dik az ugyancsak elmarad­hatatlan sziveszteri ínyenc­ség: a Szuperbola. t A 2-es programban dél­után 4 órakor Grétsy László és Vágó István jól ismert sorozata ezúttal „betűhiány- nyal” jelentkezik. Szilveszte­ri címe ugyanis: Álljunk meg egy óra. 17 óra 20 perc­A Vidám élet című spanyol film író-rendezője, Fernando Colomo meglehetősen „fur­csán járt” ezzel a filmjével: kezdetben dokumentum drá­mának szánta, majd miután számos változtatást hajtott végre a forgatókönyvön, 'egy­re inkább komédia lett a do­logból. Az eset azért különös, mert általában éppen fordítva szokott megtörténni: a vígjá­téknak szánt alkotások lesz­nek egyre komorabbak mi­közben készülnek, a végered­ményt pedig mindannyian is­merjük ... A végül „városi komédiá­nak” minősített film megle­hetősen régi témát dolgoz fel, nevezetesen a testi sze­relem nehezen múló, illetve nehezen gyógyítható kínos emlékeit. A filmbéli Ana orvosnő egy egészségvédő központban, ahol a szakem­berek éppen azon fáradoz­nak, hogy megelőzzék eze­ket a nyavalyákat. Ez jól összefér Ana orvosi esküjé­vel, férjének azonban in­kább kellemetlen a dolog, hiszen ő az egészségügyi mi­niszter bizalmas munkatár­sa, Ana pedig — munkája következtében — egyre nép­szerűbb lesz alvilági körök­ben. kor ezen. a csatornán is Gyilkosság két tételben. Hogy mit jelent ez a kétté­teles sugárzás, azt majd ta­pasztalhatjuk a képernyő előtt. 19 óra 30 perckor is­mét film, ezúttal olasz pro­dukció. A Spagetti-ház fő­szerepében Nino Manfredit láthatjuk. 22 óra 5 perckor tetőfokra hághat az izga­lom: Bongó! Műsorral és sor­solással. A Gálvölgyi-show-t 0 óra 35 perckor láthatjuk, aztán újból film következik, még­hozzá francia, a címe: Az én kis barátnőm. Ennyit tehát az év utolsó napjának és az új év első óráinak tévéprogramjából, természetesen a teljesség igénye nélkül. e. m. Mivel komédiáról van szó, kitalálhatják: a bizonyos kellemetlen és kínos „bajok” terjedne!; a maguk roppant kellemes módján, a férj a miniszter szeretőjével, a mi- nisztemé a testőrével, és így tovább ... Mindebből kisül­hetett volna valami lapos malackodás is, de Szerencsé-' re nem ez történt, köszön­hetően Fernando Colomo- nak. Jól megcsinált, kellemes és ugyanakkor komoly gon­dolatoktól sem mentes film a Vidám élet. A siker okát a rendező — szerényen — a színészeiben látja: az Anát játszó Veronica Forque, az Antonió-t alakító Antonio Resines, és a többiek szemé­lyében. A hazai siker (mert re­mélhetőleg az lesz) pedig részben annak köszönhető, majd, hogy a Vidám élet ékes bizonyítékául szolgál: nemcsak erőszakra, akcióra, vérre, durvaságra, horror­elemekre lehet egy filmet felépíteni, hanem másra is. Mondjuk vidámságra. Hájé A mostani operabemutatót megelőzően legutóbb 1957 má­jusában játszott operát a Miskolci Nemzeti Színház tár­sulata: Mascagni Parasztbe­csületét és Leoncavallo Ba- jazzókját. Ezt követően meg­szűnt a színház operarészlege, amelynek felélesztésére a hat­vanas évek elején lett volna lehetőség, de az akkori első számú megyei vezető ezt nem tartotta fontosnak. A hiányt a város úgy igyekezett pótolni, hogy vendég operatársulato­kat fogadott, évente három­négy alkalommal. Harminckét évi hallgatás után természetes, hogy foko­zott érdeklődés nyilvánult meg a színház Carmen-be­mutatója iránt. A Carmen a legtöbbet játszott darabok egyike. Egyedül a Puccini- operák érnek népszerűsége nyomába, és egy-két Verdi- opera. A zeneirodalom egyik legkarakteresebb, leglátvá­nyosabb alapműve. Bemu­tatása tehát kockázatos. A látottak-hallottak alapján — úgy érzem — a színház ve­zetése helyesen döntött, amikor műsorra tűzte Bizet remekművét. A színpadra állítást Gal- góczy Judit, a színház fő­rendezője vállalta magára. Rendezésében a zenedrámai helyzetek, fordulatok pon­tos kidolgozására törekedett. Tudta, hogy a színpadi cse­lekményt nem szakíthatja el a zenétől, sőt, a játékot a zenei helyzetekre kell épí­tenie. Végiggondolt rendezé­sében érződik, hogy alapo­san ismeri az alapművet, Prospeer Merimeé munká­ját. Sok-soik ötletet merített a novellából, ezk mindegyi­ke színesíti, gazdagítja az előadást. (Gondoljunk csak a kocsmajelenebre, ahol Car­men táncának kíséretéhez egy tányért tör ketté, s an­nak összeütögetésóvel veri ki a ritmust.) A rendező gondos színészvezetéssel, egyes jelenetek részletgazdag feidolgozásávail fokozza a látványt. Nem öncélú a kó­rus gyakori mozgatása: hol a földszint széksorai mel­lett, hol a karzaton, hol a prosceneum páholyban ta­láljuk őket. Helyváltoztatá­suk mozgalmasabbá, lükte­tővé teszi az előadást. Galgóczy az egész játék­teret úgy építette fel, hogy az az énekesek, a zene mi­nél jobb érvényesülését szol-' gálja. A színpadot a néző­tér rovására megnagyobbí­totta — a földszint első két sorát ledeszkáztatta —, s a nézők egy részét felültette a színpadra. Jól tette. Így nemcsak passzív nézői és hallgatói voltunk az előadás­nak, hanem részesei is. Az énekesek áriáik jelen­tős részét a zenekar előtt énekelhették, jó akusztikai körülmények között. A jobb hangzást a nézőtér fölött el­helyezett „álmennyezet” is segítette. Dévényi Rita archi- tektikus díszletei további jó lehetőséget adtak a rendező­nőnek. (A színpadi ülőal­kalmatosság meglehetősen kényelmetlen, de biztos így is sokan örömmel ülnek oda. lehetőséget kapva, hogy be­kukkantsanak a kulisszák mögé.) Az operarendezők egy ré­sze manapság a nyitányt és az egyes felvonások előjá­tékát mozgással tölti meg. Azt hiszik a nézőről, hogy látását állandóan foglalkoz­tatni kell. Örömmel írok ar­ról. hogy Galgóczy nem tar­tozik közéjük, hagy minket Bizet zenéjére figyelni a nyitány alatt. A létszámban megnöve­kedett és minőségében fel­javított zenekar Molnár László karmester keze alatt a korrekt megszólalásra tö­rekedett — sikerrel. Az elő­adás kidolgozott, a hangzás ápolt volt. Az előfordult pontatlanságok egyes szóló- állások esetén a lámpaláz rovására irhátok. Ha vala­mivel adós maradt a zene­kar, az a muzsika tüzessé- ge és virtuozitása. Jó volt látni, hogy a karmester nemcsak a zenekarral törő­dött, hanem végig együtt élt a színpadi történésekkel: se­gítette, instruálta az éneke­seket. Jó tempókat adott, amelyeket az énekesek és a kórus mindvégig fegyelme­zetten betartottak. Molnár László keze nyomán újra­született Bizet zenéje. (Az első két előadást ő vezé­nyelte, ezt követően még Gillay András és Kalmár Péter fog felváltva dirigál­ni.) Az első szereposztásban Molnár Anna formálja meg Carment. A miskolci nyarak operai és operettelőadásai­ból is ismert művésznőt bársonyos, sötétbe hajló hangszíne, hangjának terje­delme, játékának dinamiz­musa, temperamentuma e címszerepre predesztinálja. Gesztusai kifejezőek, Car- menjéből nem hiányoznak a közönséges vonások sem. Mindvégig hatalmas tempó­val játszik, bírja fizikum­mal és hanggal is. Sok-sok szuggesztív pillanata marad emlékezetes. Lukin Márta a győri Kis­faludy Színházból szerződött Miskolcra. Ö a másik sze­reposztás kitűnő Carmenje. Tehetséges énekesnő. Iskolá­zott, jól karbantartott hang­ja alapján arra következte­tek, hogy még 6ok hasonló szép feladat vár rá. Játéká­nak lényege a természetes­ség. Intelligens, árnyalt sze­repértelmezésével, tiszta in­tonációival nagy hatást gya­korol a publikumra. Molnár Anna partnere Leblanc Győző. Több ope­rettben szerepelt az elmúlt években Miskolcon, így fo­kozott érdeklődés előzte meg operaénekesi bemutatkozását. Alkatánál fogva az ő Don Jósé ja jó megjelenésű, kel­lemes fiatalember. Leblanc technikailag könnyen meg­birkózik Bizet zenéjével, - muzikalitása is erre utal. A magas hangok megformálása nem jelent számára nehéz­séget. Ami ront teljesítmé­nyén : a nehezen érthető szöveg, és hogy érces, ke­mény hangjával a duettek­ben elfedi partnerét. A másik Don Jósé Vadász István. Egészen más szerel­mes férfit állít elénk, mint Leblanc. Ez a Don Jósé bumfordi parasztfiú. aki ka­tonaként is szem előtt tartja anyja intelmeit, kérését. Tal­pig becsületes, aki nagyon szánnivalóvá lesz, amikor úrrá lesz rajta szenvedélye: Carmen iránt érzett szerel­me. A virágária az előadás legszebb pillanatainak egyi­ke. Szép olaszos hangjával jól gazdálkodik Vadász. Amit színészi játékkal esetleg nem tud megoldani, azt feledteti énekével. Escamillót Abrahám Ist­ván és Egri László énekli- játssza,. felváltva. Ábrahám színházunk egyik legfoglal­koztatottabb művésze, . aki kitűnő adottságokkal rendel­kezik. Elfogadjuk torreádor­nak, el tudja hitetni, hogy ő az, aki minden nőt megkap,­Carment is meghódítja. O az, akit a tömeg ujjongva köszönt és ünnepel. Bizet zenéjével azonban nem min­denhol tudott megbirkózni, hangterjedelme szűkebb. mint amit a dallam megkíván. Egri László hangja karak­teresebb, színe, gazdagabb, kifejezőbb lett azóta, hogy körülbelül 10 éve Verdi Don . Carlosából itt Miskolcon és a megyében énekelte — if­júsági hangversenyeken —; a Szabadság kettőst Vadász Istvánnal. Fejlődése azóta töretlen. Az életveszélyes ka­landok hősét formálja meg , Escamillóban. Egri átütő és hajlékony hangjával techni­kailag is birtokolta Bizet, iz­zó zenéjét, de ugyanígy ki­tűnően formálta meg Dan- cairó csempész-vezért, a Molnár—Leblanc-féle sze­reposztásban. Micaela Körei Katalin, il­letve Pirisi Edit. Körei hang­ja melegen érzelmes és ki­fejező. A művésznő játéká­val és énekével jól jellemzi azt a lányt, aki vonzódik ugyan Don Jóséhoz, falube­lijéhez, de szemérmessége tiltja, hogy érzelmeit fel­tárja előtte. Hangjának, éne­kének drámaiságát az elő­adás végéig tudja fokozni. Emlékezetes alakítás Pirisi. Edité is, a harmadik felvo­nás áriájában, majd a finá­léban is meggyőz bennünket arról, hogy van hite. bátor­sága, ereje Don Jósét haza­vinni annak haldokló édes­anyjához. Kisebb szerepekben Fras- quita és Mercedes alakítói szereztek szép perceket női-i ességükkel és kedves hang­jukkal. Mojzes Andreáé és Danlcó Klárié, illetve Lévay Joláné és Pirisi Edité a két szerep. Zuniga hadnagy megsze­mélyesítője Melis Gábor, akinek színészi játékát le­het dicsérni. A december 21-i előadásban Dancairo szere­pében Kulcsár Imre komé- diázott, Remendadókent Bur- get Péter tiszta éneklése di­csérhető. Kovács H. Istvánt 22-én láttuk-hallottuk az utóbbi szerepben jól játszani. Szólni kell még Pécskay Tiborról (Morales), valamint M. Szilágyi Lajosról (a kocs- rnáros). A végzetet előreve­títő cigányasszony baljós fi­guráját a vendég Nagy Mari teremti meg. Az Egressy Béni Zeneis­kola növendékeiből alakult gyerekkórus kedvesen, tisz­tán. angyali hangon énekelt. Produkciójuk B arta Péter munkáiét dicséri. Az elő- adás(ok)ra jellemző volt, hogy az énekesek, a színház énekkara, a Bartók kórus tisztán, érthetően, szép ki­ejtéssel adták elő a dalokat. A betanításban komolv ér­demei vannak Renős Zsolt­nak. Kónya Erzsébet koreog­ráfiája ötletes, külön emlí­tést érdemel a „bikaviadal”. Dévényi Rita jelmeztervező ruhái meggyőzőek és prak­tikusaik. Igazat adok neki abban, hogy a novellában ia jelzett kanárisárga helyett semleges színű egyenruhába öltöztette a katonákat. En­nek az előadásnak a hangú-, latához ez illett jobban. Oberfrank Géza kitűnő szö- . vegfordításában szólalt meg a darab. A december 22-i premier és a 21-i „előpremier” hosz- szan tartó vastapsa igazolja, hogy érdemes voLt. Jó és szép Carmen-előadás szüle­tett, amelyre büszke lehet a színház és Miskolc is. Gonda Fereno Vidám élet

Next

/
Oldalképek
Tartalom