Déli Hírlap, 1989. november (21. évfolyam, 256-281. szám)

1989-11-16 / 269. szám

Évek óta nyeljük a pórt... a miskolciaké a szó Postacím: Déli Hírlap. Miskolc, 3501. Pf.: 39. — Telefon: 18-225. — Kérjük olvasóinkat, levelezőinket, hogy panaszaikkal, észrevételeikkel hétfőtől péntekig, lehetőleg 8—14 óra között keressenek fel bennünket. Csak a vevőnek fontos? Mas tanában valahogy nincs szerencsém, vásárlásaim al­kalmával egymás után érnek a különböző meglepetések. Lassan babonás leszek, és magain is elhiszem: szerencse kell mindenhez. Megszoktam a parfümös, zöldalma illatú mosószert. Kézi mosáshoz mindig ezt használom. A minap is vettem három flakonnal. Nem szokásom, hogy a boltban végigmustráljam a- árukat, betettem hát a kosárba. Otthon ért a meglepe­tés. Az egyiknek majdnem a fele hiányzott. A másikból a kipróbált adagolás nem volt elég. Jobban szemügyre véve a mosószert, világos, vízszínű volt. A harmadikkal szeren­csére semmi bajom nem volt. Mennyiségileg és minőségileg kifogástalannak mutatkozott. De akkor a másik kettő miért hibás? Más: csodálatos olasz importfonalakat látok az egyik mis­kolci rövidáru boltban. Szorzók, osztok. Talán megengedi a pénztárcám, veszek 5 gombolyagot. Közeledik a kará­csony, addig még meg is köthetem, és szép ajándék lesz belőle. Az eladó bepakolja a kosárba, viszem a pénztárhoz. Fizetés után becsomagolják, úgy, hogy én hozzá sem nyúl­tam az áruhoz. Otthon kipakolom, kezembe veszem az egyik matringot. Meglepődöm. Nincs rajta a márkajelző cédula, és majdnem a fele hiányzik. Hát így aligha lesz elég a fonal egy pulóverhez — kesergek magamban. S mivel bizonyít­hatom majd az üzletben, hogy én hozzá sem értem. Azért mégis visszavittem. De meg is bántam. Olyan megjegyzések közepette cserélték ki. hogy szégyenemben alig tudtam ki­mondani a köszönömöt. Mindenesetre én tudom, nem káro­sítottam meg senkit, még akkor sem, ha a vevőnek aligha lehet igaza ... S még nincs vége rossz napomnak. Egy nagyforgalmú üz­letben, ahol főleg cipő képezi az árukészletet, harisnya- nadrágot kérek. Megörülök, van a keresett nagyságból. Fi­zetnék a pénztárnál, de csak ezresem van. — Ez nem fog menni. Nem tudok visszaadni — így a pénztáros. S amíg én azon meditálok, hogy lehet az, hogy délelőtt 11 órakor egy ilyen nagyforgalmú boltnak nincs váltópénze, az eladó kikapja a kosárból a harisnyát, visszateszi a gon­dolába. Elszégyelltem magam, talán nekem kellett volna gondoskodni aprópénzről. Mert azt ugye mégsem kívánha­tom, hogy a kereskedő tegye ezt. Arról már nem is beszél­ve, hogy egy biztos vevőt milyen könnyen engednek el vá­sárlás nélkül. S úgy tűnik, a kereskedőnek nem, csak a ve­vőnek fontos a vásárlás... H.-né Piszkos a lépcsőházunk 1971 óta lakom a Vászon­fehérítő u. 62. számú házban. Ügy érzem, amit csak tehet­tem környezetem szépítésé­ért, meg is tettem. Az ab­lakom alá ültetett olajfa má­ra már szépen terebélyesedik. Bánkódom viszont, hogy va­laki mindig levagdalja az ágait. Ha így megy tovább lassan elfogy a szép, árnyat adó fa. Bokrok is övezik a bérhá- aunkat. Sajnos, azokat úgy ritkítják, olyan vandál mó­don, ami nem a kertészeti vállalat szakembereinek munkájára utal, hanem arra, hogy olyanok teszik, akik nem szeretik környezetüket, netán útjukban áll a zöldel­lő növény. Sajnos szűkebb környeze­tünkkel sem vagyunk elége­dettek. A lépcsőházunkról csak annyit: ha a lakók nem takarítanának, már rég meg­evett volna bennüket a pi­szok. Nem vagyok rosszin­dulatú, de a házfelügyelő fe­ladata, hogy rend és tisztaság legyen a mi házunkban is. A zöldövezetet pedig nem rongálni, hanem védeni kel­lene. Tóth Sándor Miskolc Vászonfehérítő u. IDŐBEN FOLYÓSÍTOTTAK A CSALÁDI PÓTLÉKOT November 2-án közöltük Balogh Lászlóné miskolci olvasónk levelét. Többek között szóvá tette azt is, hogy az SZTK-ban miért nem lehet egyszerűbben, gyorsabban Intézni a csalá­di pótlék ügyeket. A Me­gyei Társadalombiztosítási Igazgatóság családi pótlék osztályának vezetője, Kasza Ferencné tájékoztatta szer­kesztőségünket a panaszos ügyével kapcsolatban. „Balogh László családi pótlék igénybejelentése 1989. október 31-én érkezett be' a Társadalombiztosítási Igazgatósághoz. Az igények feldolgozása a beérkezés időrendi sorrendjében törté­nik, a beérkezést figyelem­be véve. nem érte késede­lem a dolgozói az igazgató­ság hibájából. - Tájékoztatá­sul közöljük, hogy a Társa­dalombiztosítási Igazgatóság havonta utólag a tárgyhó­napot követő hónap utolsó napjáig, a kifizetőhely a tárgyhónapra járó munka­bér végelszámolásakor fo­lyósítja a családi pótlékot. Folyamatos folyósítás esetén a családi pótlék kiutalása a tárgyhónapot követő hó 20—22. között kerül feladás­ra. (Például a szeptember hónapra járó október 20- án.) Az új igények elbírálá­sakor más a helyzet, ilyen­kor meg kell kérni az elő­ző folyósító szervtől a csa­ládi pótlék folytatólagos igénylésére jogosító igazol­ványt, és az igazolvány megérkezése után lehet ki­utalni a családi pótlékot. (Ezt jogszabály írja elő.) Közöljük továbbá, hogy a kisiparosnál munkaviszony­ban álló dolgozó jogosultsá­ga nem függ a kisiparos járuléktartozásától. Az al­kalmazottnak a naptári hó­napban 21 biztosításban töltött nappal kell rendel­keznie a családi pótlék jo­gosultsághoz. Szeretnénk felhívni min­denki figyelmét, hogy mun­kahelyváltozás, vagy igény­csere esetén minden eset­ben igényelni kell a családi pótlékot a munkáltatónál, lehetőleg a munkaviszony kezdetekor.” Az Avasra is jusson „Olvastam a Déli Hírlapban ' a Szépek és erösekT című, fény­képpel is ellátott írást. Szeretnénk, ha az Avas-délre is jutna az úgynevezett amerikai ülőpadokból. Jelenleg csak a posta környé­kén találkozunk ilye­nekkel. Az Engels úton lefelé egyetlen busz­megállóban sincs be­lőlük. Jó szívvel ven­nénk, különösen a be­teg, idős emberek, hogy a Városgondnok­ság figyelembe venné kérésünket. Azt ugyan­is, hogy az avasi vá­rosrész se legyen mos­tohagyermeke a város­nak. Ide is helyezhet­nének — legalább a buszmegállókba — ezekből a szép, erős pihenőpadokból. Molnár Ferenc nyugdíjas MIÉRT NEM ADTAK KI A GYÓGYSZERT? Telefonon keresett meg bennünket K. J.-né olva­sónk. Beteg gyermekének akarta kiváltani a gyógysze­reket, melyek két vényre voltak felírva. Sajnos, csak az egyiket kapta meg, a má­sik receptet visszaadták az­zal, hogy szabálytalan. Nem olvasható rajta az orvosi rendelő száma és neve, egy­szóval, rosszul pecsételték le. Mit tegyen most? — keser­gett az édesanya. Panaszával megkerestük a Széchenyi út 33. szám alatt levő gyógyszertárat, itt nem kapta meg az orvossá­got. Megtudtuk, hogy való­ban vissza kellett adni a vényt. Nagyon sajnálják a beteget, de nem tehettek mást, az a recept ugyanis, amin a körzeti orvos pecsét­je olvashatatlan, szabályta­lannak minősül. Vannak olyan esetek, amikor a szá­mot ki tudják olvasni, így következtetnék az orvosi rendelő nevére, helyére, ami szükséges a vények elszámo­lásánál. Kérik a panaszost, hogy vigye vissza a körzeti orvo­si rendelőbe. Nem kell vá­rakoznia. soron kívül szabá­lyosra bélyegzik a vényt. Nekik be kell tartani ezt a rendelkezést, miszerint csak olvasható vényre adhatnak ki gyógyszert. Hasonló ese­tek elkerülése végett —rit­kán fordul elő ilyen — ta­nácsolják, nézzük meg a re­cepteket. mielőtt eljövünk az orvosi rendelőből, hosv ne kelljen ismét fáradnunk. A Bajcsy-Zsilinszky—Kun Béla—Vándor Sándor utcák határolta tömb lakói ábrán­dozva gondolnak vissza a nem is oly’ régmúlt időkre, amikor az úgynevezett cir- kuszplaecon feszült a ha­talmas nézőtéri sátor, az ál­latok rácsos kocsijaiból pe­dig kellenes takarmányillat terjengett. Mi volt ez a mai helyzethez képest, amikor sóder-, törmelékhalmaz, esők után sártenger ez a terület. Itt járnak át a tíztonnás, hatalmas teherautók. Kere­kükön elsősorban a Katalin utcára hordják a sarat, amit hosszú ideje már se géppel, se kézi erővel senki nem takarít, A ‘baj csak akkor nagyobb, ha eső után — tör­vényszerűen — kisüt a nap, nótába kezd a szél. Pár nap, néha pár óra csupán, és a Bajcsy-Zsilinszky utca, de elsősorban a Katalin és Kő­ris Kálmán utcákra kihor­dott latyakból por Tgsz, „azt fütyülve-kavarva. sokszor több emelpt magasságig a lakók tüdejébe hordja a szél. Egészségűnk, környezetünk védelmében el tudnék kép­zelni olyan, megoldást, hogy legalább azt a néhány mé­teres szakaszt, ahol ezek a behemót billenósök közle­kednek, leterítené'k zúzott kővel, hogy a por megszűn­ne itt. Hiszen éppen elég áramlik a város felé az uralkodó széljárásnák meg­felelően a Borsodi Ércelő­készítőből, a nagy forgalmú utakról. Az embernek csak egy éle­te van. Ezt az egyet kell védenünk minden erővel, eszközzel. De ebben azeset- ben a lakók mit tehetnek? Kérik, ismételten kérik aj illetékesek segítségét. Dr. Vitányi Andor Papírkosárba a csekkekkel... Közel tíz éve rendelkezem átutalási betétszámlával, amelynek, mint tudjuk, számtalan előnye van. Az utóbbi időben azonban ren­geteg bosszúságot okozott számomra. 1988-ban, a megváltozott OTP-kölcsönöm miatt az át­utalást augusztus l-.jétől vál­lalták, de csak szeptember 1-jétől kezdték vonni, így hátralékként mutatkozott 260 forint. Ezt jelezték október elején. Személyesen jártam az OTP-ben, ahol ígéretet kaptam, hogy a következő hónapban levonják. Sajnos, nem így történt. Ez év szép­ei Jó reggelt kívánok!” Hétfó reggel, 7 óra 15 pere. A 101-es gyorsjárat megáll a kiliáni buszmegál­lóban. Ködös, nyirkos no­vemberi reggel. Kinyílnak a kocsi ajtajai, nehézkesen lépkedünk felfelé a buszra. Csukódnak az ajtók, s mi­előtt elindulna a busz. ve­zetője köszönti az utasokat. S amikor elhangzik a „Jó reggel kívánok mindenki­nek” köszöntés, szinte vala­mennyien ugyanezt mormol; juk. Mírjtha már nem is len­nénk olyan sokan, egészen jól megférünk egymás mel­lett. Mi is történt tulajdonkép­pen? Elhangzott egy köszö­nés, és nemcsak a Kilián­ban. hanem minden meg­állóban. S ettől valóban jobb lett . a reggelünk. Leszállva a buszról, mikrofon híján mi is kívánunk a gépkocsi- vezetőnek további jó uta­zást! . . ....... H.-ná tember 18-án ismét kaptam egy értesítést, a májusi ál­lapotnak megfelelően, mely­ben még mindig szerepelt a 260 forint hátralékom. Üjabb levél, csekk, hogy fizessem be az összeget. Be is fizet­tem szeptember 20-án. Azon­ban az október 23-án kikül­dött értesítésen még mindig szerepel az összeg. Újabb ér­tesítés október 26-án, fizes­sem be a pénzt. Ismét sze­mélyesen mentem az OTP- be, ahol közölték, rendezve van az ügy. Postai átfutás­ra hivatkoztak. De kérdem én. ha az OTP tudja, meny­nyi idő kell, hogy beérkez­zen a befizetett összeg, mi­ért küldi a felszólítást? Más: több vállalatnál meg­változott a bérkifizetés idő­pontja. S mit tegyen az a fiatal, aki 15-én kap fize­tést? Ny il várj csúszik egy hetet. És akkor jön a fel­szólítás. s megindul a ván­dorlás az OTP-be. csekkje­inket bemutatni. Végül a biztosítási tétel megváltozása miatt változik a törlesztőrész. természete­sen erről értesítenek. Ez rendben is van. Cs-khogy az átutalási betétszámlával ren­delkezőknek is kiküldik a csekkeket. Én is kaptam tíz darabot. Mivel több tízezer embernek van átutalási szám­lája, nyilván ők is kaptak ilyen csekkeket. Mennyi pénz- és időpocsékolás — teljesen feleslegesen. Mert minden kiküldött csekk a papírkosárba kerül. Lehet, hogy mindez, amit leírtam, a gépi adatfeldol­gozás szüleménye? Aligha. A gépeket is emberek kezelik, Sz.-né V. E.­Miskolc, ’ 1 Elek Tamás ,u. |. Egy magit megnevezni nem akró telefonáló hosszú percekig sorolta, hogy bérházukban min­den éjjel felébrednek az órákig tartó, éktelen kutyaugatásra. Megértjük gondjukat, de nem tudjuk, miben segíthetünk, hi­szen nem volt hajlandó elárul­ni, melyik utca melyik bérhá­zában lakik. Vagy talán úgy gondolták, nincs városunkban több olyan bérház, ahol kutyát tartanak. S Így majd magara- ismer a gazdi, és elcsendesül jószágát. így legyen ... Mi azonban jobban szeretjük a nyflt. nevüket nem eltitkoló be­jelentéseket. Azért is. mert -a« gUem 1« csak így tudunk.

Next

/
Oldalképek
Tartalom