Déli Hírlap, 1989. november (21. évfolyam, 256-281. szám)

1989-11-08 / 262. szám

I A levéltárnak listája van Ha a zsebirattárak is feltárulnának... Uj-zélandl módra Tenyésztik a gímszarvast Magyartarka és juh — ridegtarfásban Megalakul a Bersod-Hunzag * Iratmegsemmisítésről kap­tunk hírt nemrég: az MSZMP jogutód párt ja, az MSZP le­vélben fordult a régi .me­gyei bizottság tagjaihoz, hogy küldjék vissza, vagy ottho­nukban semmisítsék meg az MSZMP-tőI kapott iratokat. Erről nyilatkozott lapunknak dr. Járai János, az MSZP helyi szervezési vezetője. Hangsúlyozta: semmi olyas­mi nem semmisülhet meg. amelynek hiánya gátolná a múlt megismerését. A témá­ról eszünkbe jutott: vajon a levéltári törvény milyen kö­telezettséget ró mindannyi­unkra hasonló ügyekben? Kutatni mindenütt lehet, de találni csak kevés helyen. Sze­rencsére a szakemberek tevé­kenységét mások is elősegítik. Sok helyütt vonnak árkot, .ás­nak épületalapot, bontanak fa­lat, s az ott dolgozók érdek­lődését ugyancsak felkelti az itt-ott előkerülő régiség. A ré­gész szerepe ilyenkor a lelet­mentés. Mivel legtöbbször fo­lyamatban levő munkáról van szó, gyorsan kell intézkednie, hogy az építő munkát ne gá­tolja, s a becsesebb értékekei megmentse. A kutatónak a munka megkezdése előtt alaposan meg kell ismernie a hely­színt, vagy a vizsgálandó objektumot. A föld alatt lappangó éírílékéket' á legel­térőbb módszerekkel tárják fel. Más az ősi temetők, ré­gi utak, vagy föld alá került épületek feltárási módja, s másképpen kell hozzányúlni a falak, a mozaikok, a fal­festmények maradványaihoz. A föld alatt rejlő emlékek feltárása legtöbbször úgyne­vezett kutatóárok megvoná­sával kezdődik. Az árok szélessége mindössze egy méter, hossza átszeli a ku­tatott területet, mélvsége pe­dig a természetes, nőtt ta­lajig terjed. Az árok útjá­ba eső leletek helyzete, ér­téke támpontot ad a további ásáshoz. A kutatóárok két Ugyancsak lapunkban „Tények gumipórázon’’ cím­mel e témában megszólalt dr. Csorba Csaba, a megyei levéltár igazgatója, aki el­mondta, hogy milyen ira­tokat kap meg a levéltár, és mit jelentettek eddig a kutatási korlátozások. Most pontosabban rákérdezve a konkrét ügyre, megtudtuk tőle azt is: a megyei levél­tárnak van egy úgynevezett hivatalos „szervlistája”, amelyen azok az intézmé­nyek, cégek találhatók, akik­nek az irattárába betekin­tenek a levéltárosok. Ezeken a helyeken szakemberek is oldalán metszetben jelennek meg azok a talajrétegeződé- sek, amelyek a terület tör­ténelmének is megközelítő „keresztmetszetei”. Régi ro­moknál, élő épületeknél a falak szolgálnak támpontul a további munkákhoz. Amint a kutatóárokban, vagy ku­tatógödörben eredmény mu­tatkozik, a régész a terüle­tet kis szabályos egységekre, szelvényekre osztja,’ és eze­ken belül kezdi meg most már rétegről rétegre felfelé haladva a feltárást. A kutatóárokban, vagy a feltárt mezőben előkerült falak, kultúrrétegek és egyéb leletek helyét pontosan rög­zítik, fényképezik. A felbuk­kanó kerámiatöredékeket, a tört, vagy ép edényeket — mielőtt kiemelnék — finom ecsettel megtisztítják, majd a rendszerint benne levő földdel egvütt a konzerváto- rokhoz szállítják. Az utóbbi időben mind gyakrabban emelnek ki egész sírleletet az ásatási gödör­ből oly módon, hogy az a múzeumba eredeti állapotá­ban kerüljön. A sírt előbb szabályos vonalak mentén körülássák, majd deszka­kalodába zárják. Ezután a sír alatt a földet vízszinte­sen végigfűrészelik és foko­zatosan deszkalapot csúsz­tatnak alá. Ezzel elkészítik a szállítóláda alját ellenőrzik, hogy ne vesszen el 'semmi, az utókor számá­ra fontos dokumentum. Ezen a listán azonban nem szere­pelt az MSZMP és a Mun­kásőrség sem. A mostanában gyakori névtáblacserék, . szervezeti átalakulások talán azzal is fenyegetnek, hogy eltűnhet­nek a múlt megismerésében létfontosságú iratok. Ez ter­mészetesen nemcsak az em­lített politikai szervezetekre vonatkozik. A szakemberek szerint ugyanis egy levéltá­ros teljesen más szempon­tok szerint ítél egy iratot, dokumentumot fontosnak, mint aki nem szakértő ezek­ben az ügyekben. Előfordul­hat, hogy ami a levéltáros­nak fontos, az másnak tel­jesen lényegtelennek tűnhet. A mai előírások ugyan meg­lehetősen szigorúak, de nem titok, hogy léteznek „zseb- irattárak” is, amelynek a tartalmát a kívülállók soha­sem ismerhetik meg. Legutóbb azt nyilatkozta lapunknak a megyei levél­tár igazgatója, hogy az új levéltári törvény megalko­tásával jó lenne megvárni, amíg lezajlanak a közigaz­gatási, gazdasági változások. Egyetértünk ezzel a véle­ménnyel, hiszen ez az az idő­szak, amikor valóban gyor­san megcsappanhat a fon­tos dokumentumok meny- nyisége. És még valami, ami nem foglalható jogszabály­ba: sokan vagyunk olyan helyzetben, hogy dokumen­tumok jutnak birtokunkba, vagy egyszerűen elfeledke­zünk arról, hogy nálunk ma­radt néhány irat. Mi úgy gondoljuk, hogy a levéltá­rosok nem veszik rossz né­ven, ha ezeket felajánlják számukra, és vethetnek egy pillantást mindre, megítél­ve, hogy valóban mennyire érdekesek. A múlt megis­merése fontos ügy mind­annyiunk számára. A kö­zelmúlté is, hiszen egyszer abból történelem lesz, egy lap a középiskolai tanköny­vekben. Legyen ez a fejezet, részlet is pontos, valósághű! (ki ss) Valamennyi evőeszközünk közül talán lcgnélkülözhe- tetlenebb a kanál. Haszná­lata visszanyúlik az embe­riség legrégibb korába, alak­ja a primitív és müveit né­peknél évezredek lefolyása alatt lényegileg ugyanaz ma­radt. Az őskorban agyagból ké­szült, formája kis kagyló- alakú csésze, melynek egyik oldalából nyél nő ki. A nyél rendesen sokkal rövidebb, mint a mai kanálé. Kárpát­medencei leleteink közül kü­lönösen a pilini, a szihalmi és a tószegi leletekből isme­rünk ilyen kanalakat. Sváj­ci leletekből, ahol a tárgyak konzerváló rétegben feküd­tek, ismerünk fakanalakat is. melyek szintén az újabb kőkorból származnak. Az asszírok vörösrézből készí­tették, az egyiptomiak fából, faragott kanalakat használ­tak, s a nyelét emberi vagy állati alakok díszítették. A görögöknél aranyból is ké­szítettek kanalat, jobbára azonban homorúra formált kenyértészta szolgált kanál­ként. Pompeiben találtak bronz- kanalakat is. ame­lyeknek egyenes nyelük van. s egészen egyszerűek vagy lópatkó alakban végződnek, csészéjük hegyes, ami azzal' magyarázható, hogy nem csupán folyadék mérésére, hanem kagylók fölbontásá­Megyénk erdeiben, ártere­in többezer gímszarvas él. Húsa jó exportcikk, a hím agancsa pedig keresett gyógyszeralapanyag. Egy 100—120 kilogrammos állat húsáért a vadásztársaságok 7000—8000 forintot kapnak. Az új-zélandiak tenyészté­si és feldolgozási technoló­giájával egy-egy állat 40— 50 ezer forintot jövedelmez­het — tájékoztatott Szabó János, a megyei tanács va­dászati főfelügyelője, főtaná­csosa. Ezért az országban a dunántúli után itt alakul meg bankhitel segítségével másodikként a Hunzag, az ra is használták. A közép­korban a kanál a misénél is használatos volt, a kehely- ben a bort és a vizet kanál­lal keverték meg, és kanál­lal szedték ki az ostyát az edényből. Az ilyen kanál nyele rövid, csészéje lapos volt. A 14. és 15. században a francia és a burgundi ud­varokban kezdődik a kanál­lal való fényűzés: ötvösök, zománcolók és elefántcsont- faragók remekeltek a kanál díszes előállításában, amely­nek alakja azonban ekkor sem változott. A 18. század­tól terjedtek ef azok a ka­nalaik. amelyeknek hajlított és lapátalakban végződő nyelük van. Az angol Üdvhadsereg egyik vezetője szerint már 120 éve igyekeznek gondos­kodni a hajléktalanokról, de az igazi siker még mindig várat magára. Most az Üdv­hadsereg Londonban kurió­zumszámba menő munkába fogott: összeszámlálják a hajléktalanokat. A hétmilli­ós világvárosban mind a mai napig nincs olyan hi­vatal, intézmény, amely pon­új-zélandi—magyar vegyes- vállalat megyei szervezete. Borsodban több. ezer hek­tár földterületen nem gaz­daságos mezőgazdasági kul­túrákkal foglalkozni. Így pél­dául a’ Zempléni hegységben, a Bodrogközben és Edeiény néhány térségében. Ezért az itt működő termelőszövetke­zetekkel együtt szervezik a Hunzag borsodi szervezetét. A többezer hektárnyi terüle­ten három nagy zárt va- dasikertet hoznak létre. Az új-zélandiak munkaerő- és energiatakarékos technoló­giájával, tapasztalataikkal, szakmai irányításával eze­ken a területeken juhot, magyartanka szarvasmarhát és gímszarvast tenyésztenek majd rjdegtartásos módon. A hernádnémeti áfésszel együttműködve korszerű fel­dolgozó- és csomagolóüzemet építenek, ahol a szigetor­szág berendezése, gépsorai segítségével a nyugati'' orszá­gokban is igen keresett ter­mékeket gyártják és csoma­golják majd. Az értékesítés „Feladom.” Mindössze ez volt az üzenet azon a pán­célszekrényen. melyet — mint a Newsweek írta — az angliai Bath városka kö­zelében, az árokban talált a rendőrség. A remélt kincs­ről való elkeseredett le­mondás mondhatni ' költői tömörségű megfogalmazása felkeltette a rendőrség fi­gyelmét is. és mivel nem tudtak nyomára bukkanni tos adatokkal szolgálna ar­ról, hogy hányán alszanak kint az utcán, a parkokban, a szabad ég alatt. A két évig tartó felmérés alapján ta­nulmányban számolpak be a hajléktalanok helyzetéről. Egyebek közt megvizsgálják majd a hajléktalanná válás társadalmi forrásait, okait, s megpróbálnak megoldást ta­lálni az utcán alvók számá­nak csökkentése érdekében. is a vegyesvállalat formájá­ban történik. A Zempléni hegységben kijelölt vadasparknál már építik a kerítést. A Salgó­tarjáni Kohászati Üzemek­ben gyártják a speciális, kü­lönböző méretekben alkal­mazható, géppel telepíthető, rugalmas, a vadat nem károsító kerítést. A me­zőgazdasági célokra alkal­matlan réteket, területe­ket jó legelővé fejlesztik, hogy a nagyhozamú gyepen az állatok tenyésztése a ri­degtartás ellenére is gazda­ságos legyen. Ezen a héten az érintett Borsod megyei gazdaságok képviselői a Dunántúlon már működő Hunzaghoz látogat­nak. Mártonfalván és a naev- bereki Lajtahansági Állami Gazdaságban szakmai bemu­tatókon vesznek részt. Az Űj- ■zélandi Fejlesztési Tanács magyarországi képviselete Borsod megye után Sza- bolcs-Szatmárban kívánj^ létrehozni harmadik vegyes­vállalkozását. (oravee) sem az egytonnás széf tu­lajdonosának, sem a nyito- gatásba belefáradt rablónak, nem kis kíváncsisággal es­tek neki a mackónak. A kísérlet az első próbálkozás­nál nvugodtabb körülmé­nyek között zajlott, így az­tán a siker nem maradt el. A széfben betörőszerszá­mokat találtak. Ihlasló’ rekonstrukció Nyolc és fél millió forint állami támogatást kapott a tokaji Tiszavirág Halászati Termelőszövetkezet. Ebből kezdenek 1 •'z'zá a halastavak felújításához. Ennek során a kotrás mellett a gátakat ii meg kell erősíteni. Az álla­mi támogatás célja a halte­nyésztés, -termelés bővítése, fokozása. * Az ötletből kifogyhatatlan reklámszakemberek legújabb dobása még az edzetteket is meglepte: egy nyugatnémet autógyár legújabb termékét a hullámvasútra ültette fel, bi­zonyítandó. hogy a gépkocsival akár fejre is lehet állni ve­szélytelenül. íJtak, falak a föld alatt Az ásó tudománya Az asszírok vörösrézből készítettek A kanál és a nyele Usenet a mackón Az utcán alszanak

Next

/
Oldalképek
Tartalom