Déli Hírlap, 1989. november (21. évfolyam, 256-281. szám)
1989-11-06 / 260. szám
XXI. ÉVFOLYAM, 260. SZÁM 1989. NOV. 6., HÉTFŐ ÁRA: 3,70 FORINT ionlisi 39-ig rózaiálsi Az új devizarendelkezés miatt várhatóan több külföldi utazás meghiúsul, vagy időpontja módosul, ezért — a Malév kérésére — az illetékes hatóság engedélyezte. hogy a november 3-ig megváltott APEX, illetve PEX repülőjegyeket az érvényes szabályok ellenére november 30-ig korlátozás nélkül visszaválthassák az utasok, vagy az utazás dátumát módosíthassák. Ismeretes, hogy a polgári repülési szabályok szerint ezeket a kedvező tarifájú jegyeket az indulás előtt legalább egy hónappal meg kell váltani, s igen korlátozott esetekben lehet csak visszaváltani, vagy az utazás időpontján változtatni. Az aktíotósok is felfedezték A sebesvízi üdülő kinyitja kapuját A Bükk közismerten szegény lett turistaházakban. Az ország más részéből ide érkező bakancsosoknak, autós országjáróknak igazán szerencsésnek kell lenniük, ha éjszakára szabad szállást akarnak találni, ebédet, vagy vacsorát szeretnének kapni az erdő közepén. Ezért figyelemreméltó az a hír, amit a Diósgyőri Gépgyártól kaptunk. ők a tulajdonosai és az üzemeltetői a sebesvízi üdülőnek, amely a Bükk-fenn- sík egyik legszebb részén található. A 680 méter magasságban, a kristálytiszta levegőjű ősfenyves szomszédságában eddig csak a Digép dolgozói üdülhettek. Továbbra is az övék lesz az elsőbbség. hiszen főszezonban mindig telt ház van, de ezentúl szentember végétől május végéig szívesen fogadnak mindenkit, ha van szabad férőhely hosszabb-rövidebb ott-tartózkodásra. A karsztforrások által táplált mesterséges tavat, amelyet hatalmas fák öveznek, nem véletlenül fedezte fel a közismert fotóművész házaspár, Jung Zseni és Eifert János. S a város zajától távol, ebben az idilli környezetben a fotómod ellek köny- nyen megmutatják bájaikat, sőt még az sem zavarja őket, ha fotózáskor nézőközönségük is akad. Sebesvízhez már hozzátartozik ez az esemény, a már évente megrendezendő nemzetközi fotóművész tábor. Persze szép lányok nem táboroznak itt egész évben, ám másokat legalább ennyire vonzhat a nyugalom és a természet szépsége. A téli hónapokban ott lesz a bánkúti sílehetőség, tavasz- szal pedig a túráké, de helyben is van mód sportolásra. Az üdülő tizenhét szobás, összesen negyvenkét férőhe♦ Sebesvlz vonzza a fotóművészeket b7es. A szobák két- és háromágyasak, s pótágy is elfér bennük. Szabó Györgyné, az üdülő vezetője elmondta, hogy a szállás mellett napi háromszori étkezést is tudnak biztosítani. Nem fontos teli tarisznyával érkezfli, mert a büfé is üzemel. Színes televízió, videó, egy kiskönyvtár és társasjátékok állnak a vendégek rendelkezésére. A Digépnek a sebesvízi üdülő kitárt kapujával nem titkolt célja, hogy az üzemeltetés rezsiköltségét csökkentse, hiszen ez a várostól meglehetősen távol eső helyen egyáltalán nem olcsó. A Digép-dolgozók egyébként kedvezményesen üdülhetnek itt, s akik több évtizede törzsgárdatagok, az „évgyűrűk” arányában még kevesebbet fizetnek. A kívülállóknak készüli kalkuláció szerint sem tartozik azonban a drága szállás-, illetve vendéglátóhelyek közé. A további részletekről a Digép munkásellátási osztályán adnak felvilágosítást, ahol a szabad férőhelyekről is mindig tudnak. ■'Í I: ^ A Széchenyi út 33. sz. épü let, ahol ma a Kazinczy könyvesboltot találjuk, egykoron Miskolc legelegánsabb szállodája volt. ahol hercegek, politikusok vendégeskedtek. Lapunkban sorozat indult nemrég a belváros múltjáról, s a mai lapszámunkban olvasható rész a néhai Crand Hotellel foglalkozik. A kép 1900 körül készült. Könnyebben cserél a csiga házat... Jobbágysors 1989-ben ? Lakásigénylők röghöz kötve „A közelmúltban a parlament elfogadta a kivándorlásról szóló törvényt. Eszerint bármely magyar állampolgár szabadon megválaszthatja, hol akar élni. Ezek után nem értem, hogy saját hazánkban miért nem dönthetünk teljesen szabadon lakóhelyünkről? Miért vannak kiemelt övezetek, városok, amelyeket védenek a „bevándorlóktól”; ahol ötéves állandó helybeli munkaviszonyhoz, illetve ötéves állandó helybenlakáshoz kötik a lakásszerzést?” Ez a levél a Heti Világ- gazdaságban jelent meg, ám úgy éreztük, hogy a témáról nekünk is szólni kell, hiszen Miskolc is olyan város, ahol korlátozzák úgymond az idegenek betelepülését. • HELYBENLAKÁS MINT FELTÉTEL Miskolcon a lakásgazdálkodás jelenleg érvényes helyi szabályozása a lakásigénylések beadását ahhoz a feltételhez köti, hogy az igénylő miskolci állandó bejelentett lakhellyel bírjon. Voltaképp ez sem elegendő azonban a lakáshoz jutáshoz. mert a Lakásügyi Társadalmi Bizottság felülvizsgálja azt is, hogy vajon valaki „életvitelszerűen” ott lakik-e, ahová az állandó bejelentője szól, avagy sem. Számos esetben előfordult már, hogy valaki eljutott egészen az ideiglenes lakásjuttatási listára való felkerülésig, amikor is bejelentés alapján kiderült, hogy valójában nem lakik ott, ahová az állandó bejelentője szól. Végül is az úgynevezett ideiglenes lakáslisták közzététele többek között azt a célt szolgálja, hogy minden állampolgár megtehesse észrevételeit a jegyzéken szereplő nevekkel kapcsolatban. Ha az helytállónak bizonyul, akkor köny- nyen le lehet kerülni a névsorról. Q A VAROS VÉDEKEZIK Amikor a ma érvényben .lévő helyi szabályozást elfogadták, előtte elég széles körű társadalmi vitát rendeztek. Meglehetősen sokszor azon folyt elsősorban a polemizálás, hogy mennyire kössék a helybenlakáshoz. azaz a városhoz kötődéshez a lakásjuttatást. Szélsőséges vélemények is elhangzottak: volt. alti úgy vélte: egyáltalán ne kaoion „idegen betelepülő” Miskolcon lakást, hiszen, hogy nézne ki az, hogy valaki sok évtizede miskolci polgár, és hiába vár lakásra, miközben valaki egy környékbeli faluból be akar költözni, és gyorsabban városi otthonhoz jut. A viták során végül is az a kompromisszum szüleSertés, szarvasmarha, baromfi Vészesen csökkent az állomány Hamarosan alapanyagellátási gondokat okozhat a húsipari vállalatoknál az állatállomány csökkenése; az utóbbi időben ugyanis minden jelentősebb állatfaj létszáma megcsappant. A korábbinál több termelőszövetkezet és állami gazdaság hagyott fel a szarvas- marha- és a baromfitartással. Az állattartási kedv csökkenése összefüggésben van az ágazat jövedelmezőségének fokozatos romlásával. A felvásárlási árak növekedése még mindig elmarad a takarmányárak emelkedésétől, ugyanakkor a keveréktakarmányok minőségének romlása miatt jelentősen növekszik a hizlalási idő. Mind több gondot okoz a termelőknek, hogy drágultak az áliateg^czo'ígngyi szolgáltatások, és az állatok gyógyítására alkalmas szerek ellátása akadozik. A Központi Statisztikai Hivatal legutóbbi felmérése szerint 1989. szeptember 30- án az országban 1 millió 663 ezer szarvasmarhát tartottak, ez az előző év azonos időszakához képest 83 ezerrel, 4,8 százalékkal kevesebb. Sertésből szeptember 30-án 9 millió 14 eur volt, az egy évvel korábbinál 640 ezerrel, 6,6 százalékkal kevesebb. A következő időszakban a legtöbb gondot az jelentheti, hogy szeptember végén mindössze 546 ezer anyakocát tartottak a gazdálkodók, 48 ezerrel, csaknem 7 százalékkal kevesebbet, mint egy évvel korábban. 1981 óta még soha nem volt ilyen ke*anv koca az országi m. Az an) k száma legnagyobb mértékben a kistermelőknél csökkent; ebben a szektorban jelenleg 36 ezerrel, csaknem 10 százalékkal kevesebb anyakocát tartanak. Ez azért figyelmeztető, mivel emiatt a későbbiekben átmenetileg nem lesz a szükséges mennyiségben hizlalásra fogható állat. Szeptember végén 63 millió baromfi-félét tartottak a gazdák, 6,5 millióval, 9,4 százalékkal kevesebbet, mint egy évvel korábban. A csökkenés kizárólag a tsz- eknél következett be. Egy év alatt 51 szövetkezet — a tyúkféléket tartó közös gazdaságok csaknem ötödé — számolta fel a pecsenye- csirhe-nevelést. Csupán a tojótyúkok száma volt nagyobb a legutóbbi kimutat iás szerint az előző évinél. tett, hogy valamilyen módon mégiscsak érvényesíteni kell a lakásjuttatásnál a városhoz kötődést. Nemcsak az igazságosság miatt, hanem azért is. mert a város nehezen viselne el újabb betelepülő-hullámot, a 230 ezres lakosságához mérten is igen szerények azok a mutatói, melyek a városi élet színvonalát fejezik ki. Miskolcon ráadásul ott kísért annak az elmúlt két- három évtizednek a tanulsága is, amelyet úgy szoktak megfogalmazni a szakemberek, hogy városunk mai bajainak egyik legfőbb forrása: minden átgondoltság és megalapozottság nélkül hirtelen többszörösér* duzzasztották Miskolc lakosságát, és most másfél százezer emberre méretezett városban élünk 230 ezren. • NEM EGYSZERI DÖNTÉS KÉRDÉSE... Mindezen érvek ellenére tagadhatatlan, hogy van egy kicsit a lobbágysorsot idéző hangulatuk ezeknek a betelepülést korlátozó előírásoknak. Különösen akkor, ha figyelembe vesszük, hogy átalakuló gazdaságunkban a munkaerő ide-oda vándorol majd, és ez a mai. kényszerű röghöz kötöttség olyan helyzetbe hozza az embereket. ami megoldhatatlannak tetszik. Mert könnyebben cserél a csiga házat, mint magyar ember lakást egyik településből a másikba. A városoknak azonban annyira nincs pénzük állami lakásépítésre, hogy azt a keveset, amit megépítenek, foggal-körömmel édik. Örülnek, ha a meglévő lakásigénylő ezrekkel tudnak valamit kezdeni, nemhogy újabbakkal bővítsék a lakásra várók hosszú sorát. Visszatérve az olvasói levélre; ma Magyarországon az költözhet teljesen szabadon, akinek pénze van lakást vásárolni. Arra ma egyik város sem mutatkozik hajlandónak, hogy saját, kínkeservesen beosztott költség- vetéséből betelepülőket támogasson. Abban is bizonyosak vagyunk, hogy ez az állapot mindaddig nem fog változni, amíg új alapokra nem helyeződik az egész lakásgazdálkodás. Ezt viszont nem lehet olyan könnyen elintézni, mint a kivándorlásról szóló törvényt, ahol végül is a parlament döntött, és a törvény egyszerűen életbe lépett. A lakásgazdálkodás nemcsak törvényhozói kérdés, mert benne tükröződnek társadalmi és gazdasági rendszerünk torz vonásai,.; (kissji