Déli Hírlap, 1989. november (21. évfolyam, 256-281. szám)
1989-11-27 / 278. szám
Ez ma a Kazinczy utca Egykoron a belvárosban (6.) Unlor a Paca ie el a liázaltat A Kazinczy utca története Miskolc valaha, kis túlzással a hidak városa is volt, hiszen a központi piacteret is három híd érintésével lehetett megközelíteni. Állt például egy híd a mai Béke mozi előtt, amely mellett vízimalom működött, de létezett a Forgóhíd, a mai Szemere utca nyomvonalán, és olvashatunk a krónikákban a Veres-hídról is, amely a Pecén vezetett át, a mai Kazinczy utca vonalában. De Miskolc a vendégfogadók városa is volt, és a Kazinczy utca története azt is példázza, hogy az utak, hidak, vendégfogadók sorsa hogyan kapcsolódott össze- a város életében, • FOGADÓK ITT IS, OTT IS A XVIII. században a Pestről Miskolcra tartó, vagy Miskolcon keresztül Kassa felé haladó forgalom a Mindszenti templom előtt elkanyarodott, és az Alsó- Papszeren, majd a mai Kossuth utca vonalán vezetett Sajószentpéter irányába. A Szinván átívelő híd a mai Béke mozi előtt állt, és azért nevezték Vágó-hídnak, mert ez volt a neve az ott levő vízimalomnak is. Ekkor egyedüli szálláshelyként a városba érkező idegeneknek a Korona vendégfogadó szolgált. A városatyák úgv gondolták, hogy a jelentős forgalom miatt egy új útvonalat kellene létesíteni, és ehhez a döntéshez közel egy időben új vendégfogadó kialakítása is társult. Az 1700- as években már létezett a Mindszenti templomtól a Szinvára emelt, úgynevezett Forgóhídig nyújtózó út, a mai Szemere utca nyomvonalán. Hogy mekkora forgalom lehetett itt, arra az is utal, hogy ezen a rövidke szakaszon két fogadó is várta az idegeneket. • AZ URASÁGOK HASZNA A XVIII. század végén észszerűnek tűnt, hogy a Szemere utca egyenes folytatásában lehessen megközelíteni a Szentpéte. i kaput, azaz egv új útszakaszt kell nyitni. Végűi is a mai Kazinczy utcát, azaz a Szemere utca folytatását, kiépítését 1794- bén végezték el. A levéltári dokumentumok azt bizonyítják, hogy a Pece-patak felett már korábban is létezett egy híd, amelyet később átalakítottak, és az átalakítás után kapta a Vere-híd nevet. Az utcanyitás nem volt kis jelentőségű vállalkozás, hiszen a mérnöki, építőmesteri tudomány miskolci legjobbjai vettek részt a tervek elkészítésében és azt írták: az úgynevezett Csabai kapu nevezetű utcát a Szentpéteri kapu nevezetű utcával mind az országnak, de a városnak is nem kevés hasznára, éké- sítésére akarják egyesíteni. Van egy olyan utalás is az iratokban, hogy az utca megnyitása elsősorban a „tekintetes diósgyőri uraságra néz leginkább haszonra és tisztességre”. ® MAI SZEMMEL Nagyon érdekes, hogy közel két évszázadnak kellett eltelnie ahhoz, hogy a Pece- patak medrét rendezzék városunkban. 1793-ban azt írták a mai Kazinczy utca vonalában tervezett híd engedélyezési okiratában, hogy a „Petze nevű hegyi patak a város területén minden országutat hosszában vagy széltében kettévág. Az esőzések pedig úgy megduz- zasztják, hogy nemcsak földeket, de a jószágokat és a házakat is nagyritkán magával ragadja. A rajta való átkelés pedig nyáron is gyakran nehézséget okoz, télen — fagyban, a jégkéreg bizonytalan teherbírása miatt állandó veszedelmet jelent.” Mai szemmel nézve mégis egy kicsit sajnáljuk, hogy Miskolc belterületén a patakok eltűntek a föld alatt, betoncsőbe szorítva, ahol pedig megmaradtak a föld felszínén — mint például a Szinva jelentős hosszában —, ott is inkább a város szemeteseként szolgálnak, mintsem üdítő látványként. Pedig nem elképzelhetetlen az, hogy egy nagyvárosban kisebb folyócskák, patakok legyenek, szépen rendezett mederben, tiszta vízzel, és ahol lehet, ott zöldterülettel, parkkal társít-a. Nem elképzelhetetlen, állítjuk, és ezzel csak annyit mondunk, hogy mindez műszakilag megvalósítható. Sajnos azonban, Miskolcon ez ma csak álom, hiszen még azt sem tudta elérni a város történetének legutóbbi évtizedei alatt, hogy a Szinva medrében a víz ne görgessen szemetet. lyukas ágybetétet, lógó belű matracokat, kilyukadt gumiabroncsokat a belváros kellős közepén .. • (kiss) Segít'ük a kutatókat Sorozatot indítottunk lapunkban azzal a céllal, hogy a miskolciak ismerjék meg belvárosunk történetét. Hogy egyáltalán elkezdhettük a rendkívül érdekes és izgalmas történeti anyag közlését, az annak köszönhető: a városi tanács, a Mis- kolcterv, és a Hermán Ottó Múzeum együttes áldozatvállalásával készüli és készül napjainkban is egy, az egész miskolci belváros múltját feltérképező tanulmány. Az alkotók vállalták, hogy közkinccsé teszik a sajtón keresztül munkájuk eredményét abban a reményben, hogy ezzel is segítik a miskolciak városukhoz kötődését. Szeretnénk, ha ez a sorozat kedvet csinálna ahhoz, hogy aki bármi érdekeset tud mondani a város múltjáról, rendelkezik dokumentumokkal, fényképekkel, tárgyi emlékekkel segítse a muzeulógusok és tervezők munkáját. Szerkesztőségünkben a múzeumban, vagy a Miskolcterv- nél szívesen látják a munka iránt érdeklődő miskolciakat. A tervezettnél korábban tért haza Magyarországra a Marathon együttes. Az ok: halálos áldozatokkal is járó baleset a tengeren; a komphajóba, amin játszottak. egy svéd hajó ütközött. Az együttes dobosa a miskolci Fortuna László, (ex- Edda). aki körülbelül egy éve mesélt már külföldi élményeiről lapunk hasábjain. Most ismét arra kértük, hogy tartson élménybeszámolót, különös tekintettel a hajókatasztrófára. — Arról volt szó, hogy az USÁ-ba mentek játszani... — Nemcsak szó volt róla, teljesítettük is a féléves szerződést. Az MS/Hamburg komphajón játszottunk még — ez a hajó Hamburg és Harwich között közlekedik —, amikor már megvolt a szerződésünk az USÁ-ba egy casino-hajóra. Letelt a munka a MS Hamburgon, irány London, ahol egy héten át próbáltuk az Amerikába szánt show-műsort. Pontosabban: show-műsoro- kat. mert több összeállítást kellett készítenünk. A tánckar angol, az énekesnő és a férfi énekes is, az USA-ban csatlakozott hozzánk a szintén angol diszkós, és kaptunk egy amerikai zongoristát. Az énekesedről csak annyit, hogy valamennyiüknek nagylemezük jelent meg. Lény Higgins, igazi shovv-msn, azt csinált a közönséggel, amit akart. — Mi volt a menetrend? — A hajó egy órát állt az USA-ban, és egy órát Kanadában. egyébként úton volt. Fél nap alatt járta meg az egyik kikötőből a másikba az utat. Tele já- tékautomatókkal, de volt több rulettasztal, lehetett játszani Biack-Jack-et és sok minden más szerencse- játékot is... Nektek is? — Szó sem lehetett róla, a személyzetnek, az alkalmazottaknak szigorúan tilos volt, bár én akkor sem játszottam volna, ha szabad. Az utasok viszont rengeteg pénzt otthagytak, erre volt kitalálva a hajó. — Ha nem vagyok in- diszkrét, a ti pénzetekről mondanál valamit? — Egy biztos, Magyarországon rockzenével a harmadát negyedét sem tudtam megkeresni az ottani gázsimnak. A mi menetrendünk a következő volt: délután fél 2-től negyed 3- ig zene, 4-től 3/4 5-ig ismét játszottunk, 5-től fél 6-ig tartott az első show. Este negyed 10-től 10-ig ismét Marathon. fél 11-től U-ig tartott a második számú show. Tizenegytől éjfélig megint zene. utána diszkó. Másnap más műsor. — Kemény munka volt? — Megfizették. Rengeteg élmény, siker — olyannyira, hogy egy időben a hajót üzemeltető társaság meg is tiltotta, hogy bemondják a műsor kezdetét, mert elcsábítottuk a kaszinó közönséget. Azután mégis elértük, hogy meghirdessék a műsorkezdetet, elvégre más dolog 800—1000 embernek játszani, mint csak néhánynak. Jó barátságba keveredtünk az angolokkal, olyannyira, hogy további munkakapcsolat is lehet belőle, városnézésre nem sok idő jutott, volt úgy, hogy hetekig el se hagytuk a hajót. Láttunk bálnát, delfint, cápát, mit mondjak még? — Talán térjünk vissza Európába. — Ismét az MS/Hamburg- on: október 31-től. Ötödikén kezdtünk, játszottunk három napot, azután jött a baleset. Épp csak kiért a nyílt tengerre a komphajó, amikor belénk ütközött egy svéd hajó. Nagyon kevés utasunk volt, mindössze 260. Este negyed tizenegy előtt 1 perccel indultunk a táncteremben a színpadra. Abban a pillanatban, amikor felléptem a dobogóra eszelős rázkódást éreztem. A hangszerek emelkedni kezdtek a levegőbe, a keverő felém- repült, de már én is repültem. Óriásit zuhantam, de csodák-csodájára nem ütöttem meg magam nagyon. Láttam, hogy a hangfal nekivágódik egy nőnek, és, hogy minden mozog. Az embervastagságú fémoszlopok mint a vékony rézdrót csavarodtak. Azt hittem, hogy tűz ütött ki. de később kiderült, hogy a porfelhőt az okozta, hogy az automata tüzoltóberendezések beindultak. És akkor azt látom, hogy a felhő mögül egy hajóorr jön be a táncterembe. Hangzavar. emberek szerteszét, szörnyű volt. Mi felszaladtunk a fedélzetre, pár percig ott voltunk, amikor rájöttünk, hogy az út^ levelünk és minden egyebünk lent van a hajófenéken. Irány le — tízemelet — mentettük, ami menthető. Fél óra múlva ott voltak a mentőhelikopterek, hajóval nem lehetett megközelíteni minket, olyan nagy szél volt. Megérkeztek a tévések is, helikopterről vettek minket, nem sokra rá megnézhettük magunkat. ott a hajón, a tévében. Két kamion becsúszott a tengerbe, három halott, húszán eltűntek. A matrózok mondták hogy ha középen talál el minket a svéd hajó — a Nordic Stre- am —, akkor lett volna igazán nagy a baj: rögtön felborít bennünket. Közülünk senkinek sem esett baja. Mindez Hamburgtól körülbelül 100, a parttól 60—70, Heigoland szigettől 30—40 kilométerre történt. Hajóorvosunk nem volt, igaz, az előírás szerint nem is kellett. Nem én mondom. az újságok írták, hogy teljésen érthetetlen a baleset, mert a látási viszonyok jók voltak. Három radarállomáson is látták a közelgő tragédiát. Ám hiába jeleztek, a svéd hajó nem reagált. Sokak életét mentette meg, hogy a bárteremben tartózkodtak, és nem lent a kabinban. Végül is a mentőcsónakokat nem kellett lebocsátani, a hajónk „talpon maradt”. — Azt hiszem egy időre eleged volt a hajóból.. — Nem, bármikor visszamennék. Megyünk is. Hogy hajóra-e vagy máshová, azt még nem tudom, Eg.y angol és egy olasz impresz- szárió intézi az ügyeinket, szervezi jövő évre a programunkat. Szabados Gábor r népmese a ci Hol volt, hol nem volt, hetedhét országon is túl, volt egyszer egy kismadár, a cinege, aki ott élt távoli fészkében, de már szárnyait bontogatta. Történt egyszer, hogy arra járt egy j* szívű kádár- mester aki ezt a madarat megszerette, és magával vitte nagyvárosi házába, hogy ott rakhasson fészket. rhben az új fészekben élt éveken keresztül a cinege, aki tudta, hogy az udvarban korábban egy erős farkas is élt, akinek bársony odúja volt, és mindenki rettegett tőle. A cinege — aki ekkor már nagy madár volt — olyan erős akart lenni, mint a farkas, és már neki is bársony fészek kellett, amit meg is kapott. A cinege csínytevései az idős mesternek ekkor már egyre terhesebbek voltak, és ezt meg is mondta neki. Az öreggel együtt a cinege felett is eljárt az idő, erejét is elvesztette, és már a repdesés is egyre nehezebb lett neki. Így történt, hogy a „mélyrepülés’’ alkalmával egy tüskés bokornak ütközött, és a bokor megsebzetté. Ha a cinegét a bekor meg nem szúrta volna, az én mesém is tovább tartott volna. (körömi) í|c A Marathon. Középen Fortuna László. „Egy hajóorr jött be a táncterembe" Tragédia a tengeren Fortuna László is ott volf
