Déli Hírlap, 1989. november (21. évfolyam, 256-281. szám)

1989-11-23 / 275. szám

a miskolciaké a szó BCTüiBwawa tmmmairmmmm Postacím: Déli Hírlap, Miskolc, 3501. Pf.: 39. — Telefon: 18-225. — Kérjtik olvasóinkat, levelezőinket, hogy panaszaikkal, észrevételeikkel hétfőtől péntekig, lehetőleg 8—14 óra között keressenek fel hennünket. Ki véd rae" bennünket? Mi régimódi öregasszonyok sosem politizáltunk. Valahogy azt is fúrfimunkának tekintettük. Csak azzal foglalkoztunk, ami szőkébb életünkhöz tartozott. De ma már a boltból ha­zafelé tartva — két emelet között —, nem a szatyor súlya miatt állunk meg egymással pár szóra, hiszen annak tartal­ma egyre kevesebb, hát egyre könnyebb. Nem is a szom­szédasszony új ruhája, vagy az erkölcse miatt váltunk szót, de még csak nem is a másik szomszéd nyugati kocsija a téma. , Félelmeinket, kétségeinket, az egyre gyakoribb elrettentő eseményeket beszéljük. És próbáljuk nyugtatgatni egymást. Mert félünk. Pedig mi. asszonyok, ha tettekről van szó. ál­talában nem vagyunk gyávák, de mostanában nem tudjuk, kiben milyen szándék rejtőzik. Ki kit ránt be egy kapu alá fényes délben, és miért? Ki kit bántalmaz egy járművön kora délután, és miért? Kik teszik tönkre egy-egy iskola vagy óvoda teljes berendezését, és miért? Azt viszont tudni illik, hogy ha ennyi ismeretlen, kiszá­míthatatlan rossz szándékú ember él közöttünk, akkor vé­dekezni is kell ellenük. De hogyan? Hiszen állandóan arról hallunk, kevés a rendőr, nem tudják megfizetni őket. Azt is mondják, hogy ahol sok a rabló, ott több pandúrra van szükség. Na persze, ez már csak amolyan vénasszony logi­ka — mondhatják az illetékesek. De ha hiányos a létszám, akkor ki véd meg bennünket? Képzett, edzett, életerős kor­ban lévő, védekezésre és támadásra felkészített férfiakra nagy szükség lenne városunkban. Azzal zártuk le a két emelet közti disputát, hogy nem mindig mástól kellene várni a megoldást, de főként néni „odafentről”. És nem arra kellene hagyatkozni, hogy segíts magadon, az isten is megsegít... Ha minden tisztességei városlakó figyelne, ha a bűnöző azt tudná, hogy az embe­rek segítenek a bajbajutotton, és nem mennek sietősen to­vább, kevesebb lenne a félnivalónk. S. S. Jobb a békesség... November 16-í rovatössze- állításunkban közöltük Tóth Sándor miskolci olvasónk levelét. Azt panaszolta, hogy a Vászonfehérítő utca 62. számú ház környékén lévő fákat illetéktelenek tönkre­tették, valamint azt tette szóvá, hogy a lépcsőházuk tisztasága kívánnivalót hagy maga után. Cikkünk megjelenése után • ház lakói közül többen te­lefonáltak szerkesztőségünk­be, megcáfolva levélírónk véleményét. Szerintük a lép­csőház tiszta, s a ház körül is gondozott a park. Ezután személyesen hozta be levelét a bérház házfelügyelője, kér­ve, hogy az 6 véleményét is közöljük a panasszal kap­csolatban. „1983-tól vagyok házfel­ügyelő, azóta látom el a Vá­szonfehérítő 62. számú lakó­tömböt, és környezetét. Ez alatt az idő alatt parkosí­tottunk házunk körül, mun­kám nyomán több alkalom­mal nyertem el a „Tiszta városért, tiszta Miskolcért” meghirdetett verseny ötödik helyezését, melyet oklevéllel is bizonyíthatok. Saját pén­zemért vásároltam rózsafá­kat, díszcserjéket. Nem ér­tem, miért nevez vandálnak a levélíró, amikor csupán a vihar által letördelt gallya­kat vágtam le az olajfákról. A munkámmal kapcsolat­ban: több alkalommal kap­tam munkahelyemtől ered­ményes munkámért jutalmat is. A ház tisztaságát min­den hónapban ellenőrzik, so­ha nem volt ellenem kifogá­suk. Október hónapban pe­dig azért nem lehetett há­rom hétig felmosni a lépcső- házat, mert bogárirtás volt, és ilyenkor ott kell hagyni az irtószert. De a söpröge- tést, szemételtakarítást ez alatt is ugyan úgy végez­tem, mint máskor. A lakók­kal jó a kapcsolatom. Sze­mélyes gondjaikkal, pana­szaikkal sokszor fordulnak hozzám, s ahol tudok, segí­tek. Lakótársamtól pedig in­kább azt vártam volna, hogy segítsen a fák legallyazásá- ban, mint sem rágalmazó le­veleket írogasson. Mert. ha jobban megnézte volna a fák ágait, láthatta volna, be­tegek, elszáradtak. S végül ide kívánkozik még: próbáljunk egymás mellett civakodás helyett békességben élni. És a ját­szótéren vidáman játszado­zó gyermekek elpattanó lab­dáját ne szitkokkal köves­sük, hanem adjuk vissza nekik. Mert higgyék el, egy ilyen nagy bérházban is él­hetünk nyugodtan, ha több megértést tanúsítunk mások iránt. És ne vegyük el an­nak a kedvét, aki tesz is valamit a közösségért.” Kopcsó Jánosné házfelügyelő Miskolc, Vászonfehérítő u. 62. Hiányzik az áruismeret Megyénk egyik pa­tinás városának áru­házában mindig szí-, vesen vásárolok, ha arra visz az utam. Olykor csupán néze­lődni megyek be, most viszont határozott cél­lal érkeztem. Míg né­zegettem az anyago­kat, egy eladókislány lépett hozzám. Mon­dom, hogy ebből kér­nék, de nem tudom, mi a névé, és meny­nyibe kerül. A kislány tétován megáll. Majd átszól a másik pult­hoz: — Joli néni, mi en­nek a neve, és meny­nyibe kerül? — Batiszt, és 90 fo­rintba ... — hangzott a válasz. Az eladóhölgy (nem a tanuló) most már biztos kézzel állítja ki a fizetőcéduát. Rajta a kelme neve és az ára. Pontosan, precízen.. Egy dolog csak nem hagy nyugodni. Vajon az idősebb kolléga hol tanulta annak idején a szakmát? Vajon Jo­li néninek fiatalkorá­ban mit mondott vol­na a mestere, ha nem tudja megmondani a vevőnek az anyagok nevét és árát?... ELsúíílja a szépet is ★ Hosszú ideig tartott a Tulipán-tömb felújítása, és valóban szép létt. Rontja azonban a hatást, ha a másik oldalon lévő, bekerített térről szemléljük. Jóllehet, a kerítés a nagy­forgalmú út mellett közlekedők biztonságát szolgálja, de mögötte nem kellene évek óta halmozódnia a piszoknak, szemétnek. Sz. G. Miskolé Visszaadták az ötszázast Október 26-i rovatössze­állításunkban közöltük R. A. „Ugrott az ötszázas” című írását. Levélírónknak isme­rőse mondta el a történteket, miként csalódott a sajószent- péteri Gabi Fotóban. Lehet, hogy a Pacsirta utcai fiatal- asszony nem gondolta, hogy elmondott, majd leírt pana­szának következménye is lesz. Ugyanis szerkesztősé­günk levelet kapott a Gabi Fotó vezetőjétől, Horváth Richárd fényképész kisipa­rostól. Kérte, közüljük az ő álláspontját is: ,,A Déli Hírlap 1989. ok­tóber 26-i számában, A mis­kolciaké a szó rovatban meg­jelent »Ugrott az ötszázas« A KAZINCBARCIKAI VAROSGAZDALKODASI ÉS INGATLANKEZELŐ VÁLLALAT pályázatot hirdet GAZDASÁGI IGAZGATÓHELYETTESI MUNKAKOR BETÖLTÉSÉRE A munkakör 1989. december hó 1. napjától tölthető be A megbízás 5 évre szól, alkalmasság esetén meghosszabbítható A gazdasági igazgatóhelyettes legfontosabb feladata a vállalat pénzügyi, gazdasági feladatainak ellátása a változó gazdasági körülmények között Dinamikus, határozott, eredménycentrikus, vállalkozói, új módszerek iránt fogékony vezetőt keresünk A MUNKAKOR BETÖLTÉSÉNEK FELTÉTELEI: ® közgazdasági egyetem, 5 éves vezetői gyakorlat, vagy pénzügyi és számviteli főiskola, 10 éves vezetői gyakorlat 9 erkölcsi bizonyítvány Alapbér megállapitása megegyezés szerint A PALYAZAT TARTALMAZZA, A PÁLYÁZÓ: 9 jelenlegi és korábbi munkahelyeit és munkakörét, jövedelemigényét, 9 részletes szakmai tevékenységének bemutatásával bővített önéletrajzát, végzettségét igazoló okmányok másolatát A pályázattal kapcsolatban részletes felvilágosítást ad: Gáspár Ferenc igazgató, Kazincbarcika, 48-11-467-as és a 48-11 -597-es telefonon A pályázat benyújtásának határideje, a sajtóban első megjelenési naptól számított 15 nap Cím: Kazincbarcikai Városgazdálkodási és Ingatlankezelő Vállalat, Kazincbarcika, Eszperantó u. 2. 3701 A JELENTKEZÉSEKET BIZALMASAN KEZELJÜK! című cikkükre reagálva mellékelten, fénymásolva megküldöm Lakatos Gyulá­nak — Miskolc, Pacsirta u, 102. sz. alatti lakos —, a megrendelő élettársának nyi­latkozatait. A nyilatkozatból kitűnik, hogy az ügyfél nem kérte meg R. A,-t a cikk megírására, nevezett Lakatos Gyulát is meglepte a cikk megjelenése. A szóbanforgó előleget (500 forintot) Bódi Imréné törvényes képviselő­je, Lakatos Gyula 1989. ok­tóber 27-én átvette azzal, hogy a megrendelést tovább­ra is fenntartják. és a Gabi Fotónak előleg nélkül is jo­gában van szolgáltatást tel­jesíteni, főleg a történtek után. A Gabi Fotó hosszú éveken át panaszmentesen szolgálta és szolgálja meg­rendelőit. Sajnálom a tör­ténteket. S, hogy hivatalos árakkal dolgozik a cégünk, erről bárki, bármikor meg­győződhet.” Eddig a válasz. Egyet azonban nem értünk. R. Aj írása október 26-án jelent meg. Lakatos Gyula (mint: *' törvényes képviselő, élet­társ) október 27-én kapta vissza az ötszáz forintot,' mint előleg-visszatérítést. Miért nem akkor, amikor Bódi Imréné táviratban is,, sürgette a pénzéi ? És miért i: .. Víro'.'t«» S'h’a&ü'msjA- ■■(■•tf, Lakatos Gyula kapta vissza?^­Miért nem cserélték ki a lábbelit Szerkesztőségünknek írt levelében panaszolta egy miskolci olvasónk, hogy vá­sárlás közben milyen sérelem érte az elmúlt napokban. November 14-én több ci­pőboltban járt, egészségügyi vászoncipőjét szerette volna más fajtára cserélni. Mivel blokkja nem volt, kérte, hogy ennek hiányában is teljesítsék kérését. A Tip- Top cipőboltban azt a vá­laszt kapta, hogy csak olyan árut tudnak vissza­venni, illetve kicserélni, amit az üzlet árusított. Ha­sonló tájékoztatást kapott a Centrum Áruházban, és az Éva cipőboltban, valamint a Tanácsház téri Bizományi Áruházban. S mivel egyik boltban sem ismerték el sa­Sitii lilZGfl&WK K. L.-né (Miskolc, Kapós u.) Kedves Olvasónk! Rovatunkban minden esetben szóvá tesszük levélíróink panaszát. Az ön esetében sajnos kivételt kell tennünk Mivel, nevét nem írta meg, rágalmazás ízűre sikere­dett panasza. Egyébként, ha szót emer a martintelepi sió utca egyik lakójának viselke­dése miatt (név szerint) úgy lenne sportszerű, ha nem tit­kolta volna el elölünk a saját nevét, sem. jót árujuknak a cipőt, így dolgavégezetlen, szomorúan távozott. Szerinte embersé­gesebben is eljárhattak volt na ügyében ... Levélírónk panaszával megkerestük az Éva cipőbolt, valamint a Centrum Áruház illetékeseit. Elmondták, ma is csak azt tudják válaszol­ni, ahogyan olvasónkat tájé­koztatók november 14-én. Nehezítette a helyzetet a blokk hiánya, ezért próbál­ták azonosítani, hogy koráb­ban volt-e a szóban forgó cipőből ihletükben. Mivel azonban ilyen árut egyik üzlet sem forgalmazott, így még az árát sem ismerik. A vásárlóknak be kell látniuk, hogy a kereskedőt szabályok kötik. Egyébként az Éva ci­pőboltban javasolták olva­sónknak, nézzen be többször üzletükbe, hátha kapnak eb­ből a cipőből, s akkor nem lesz akadálya a cserének, il­letve levásárlásnak. Lehet, hogy levélírónk sé-* relmesnek találta a bolti dolgozók eljárását, ök vi­szont — legnagyobb sajnála­tukra — sem tehettek mást! Hasonlóan az üzletekben el­mondottakhoz, mi is java-' soljuk: kérdezze meg a munkahelyén, (vagy ahonnan kapta a cipőt), hol vásárol­ták, és mennyiért, S ha nincs is meg a blokkja, da kiderül, hogy hol vették, ke­resse fel azt az üzletet. H.-a*

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom