Déli Hírlap, 1989. október (21. évfolyam, 230-255. szám)

1989-10-23 / 248. szám

XXI. ÉVFOLYAM. 248. SZÁM 1989. OKTÓBER 23., HÉTFŐ ARA: 3,70 FORINT Hától: Magyar Köztársaság Megemlékezések 195$. október 23-éréf (TUDÓSÍTÁSOK A 2. OLDALON) Kukorica, felárral Az idén a felvásárlási tervnek megfelelően, 35 ezer tonna kukoricát vett át a Borsod-Abaúj-Zemplén Me­gyei Gabonaforgalmi és Ma­lomipari Vállalat a terme­lőktől. A fontos takarmány-alap­anyagból keveréket is ké­szítenek, de szemes termék­ként is értékesítik. Már an­nak idején termeltetési elő­leget adtak az üzemeknek, most. a felvásárlás idején a hatósági áron felül 10 szá­zalékot fizetett a vállalat a szerződött kukoricáért. Szirákon nem ürültek ki a sertésólak (1.) M. Kecskés András, a költő játék egyik rendezője, egy jelenetet állít be. Paprika Jancsi maszkjában Balogh Csilla. (Fjér Ernő felvételei) Felborult a búspiac A tenyésztőd: szegény gazdagok Már a második hét vége. hogy nehezen lehet szert tenni sertéshúsra a miskol­ci hentesüzletekben. A Fa­lurádió egyik, múlt heti adá­sából nyilvánvalóvá vált, hogy a sertések nem tűn­tek el csak úgy egyszerűen, hanem feldolgozva, export­áruként utaznak ki az or­szágból. A vállalatok nyil­ván jobb bevételre tesznek szert ezáltal, mintha a bel­földi piacon értékesítenék termékeiket. A tervutasításos rendszer már nem, a piacgazdaság pedig még nem működik, s ez a hiány alapvető oka. Annak idején elegendő volt egy „fentről jövő” telefon, s máris csatasorba álltak a termelők, ha ellátási zava­rok keletkeztek. Most ellá­tási kötelezettség és felelős­ség senkit sem terhel, a számunkra szokatlan helyzet ezért állt elő. • A ZONGORAHÚR KIFIZETŐDŐBB VOLNA lyen nyereségre nem szá­míthatnak a sertéstenyész­tésből. 0 ÉS JÖTT A FEHÉRJE­MIZÉRIA — Azért invesztáltunk eb­be az üzembe, mert tudjuk, hogy a magyar ember a sertéshúst szereti. A piac­hoz próbáltunk igazodni, éppen a húskombinát instrukciói alapján, aztán felborult minden a húspia­con. Az év elején úgy tűnt, hogy a felvásárlási árakra sikerült jól megalkudni. Sőt mi több, elégedettek is vol­tunk, hogy a tavalyi 48,50- es kilónkénti felvásárlási ár helyett az idén már 54,50- et kapunk. Aztán beütött a fehérje-mizéria. Ezeket a sertéseket ugyanis nem le­het kukoricán és búzadarán felnevelni. Fehérje-kiegészítő tápokra van szükségük, ami többnyire import szerze­mény. A nevelőkoncentrátum mázsája például — ami biz­tosítja, hogy valóban húsos és ne zsíros legyen a ser­tés — 1300 forint volt ta­valy, az idén 2600-ra emel­kedett. És nyolc-tíz ilyen fehérjetápra van szükség, amíg a kismalacból 95—105 kilós vágósertés lesz. Az az öröm az ürömben, hogy a saját termelésű takarmányt önköltségi áron kapjuk. Azt a kukoricát, amit a tsz 700 forintért eladhatna mázsán­ként, azt a sertéstelep 380- ért veheti meg. Az állattenyésztési fő- ágazatvezető többször is la­tolgatta már Pusztahelyi Miklósáéval, az élelmiszer- ipari főágazatvezetővel. aki a háztáji gazdaságok patró- nusa is, hogy mi lenne ak­kor, ha a sertéstelep önel­számoló egységként működ­ne. Ez azonban ilyen felté­telek mellett az ellehetetle­nülést jelentené. A lényeg tehát, hogy a tsz többi ága­zata, azaz a nyereségesek támogatják meg a sertésne­velést, ami kényszerpálya, s csinálniuk kell akkor is, ha veszteséges. (Folytatjuk) A főszereplő a H emumba jár A Holdhéli csónakos próbáján Kínába érkeztem, Csin vá­rosába. A díszlet piros kaput ábrázol, középen vetítésre szolgáló ernyőre Vitéz László árnyképe vetül, amely mögül szürke kámzsába borítva elő­relép, és elkezdi a Weöres Sándor-szöveget. Délelőtt 10 óra után va­gyunk a színházban, Weöres Sándor: Holdbéli csónakos című költői játékának pró­báján. Csaknem ötven éve — 1941-ben — írta a dara­bot a szerző, egy induló bábszínjátszó csoport részé­re. Bemutató csak 1971-ben lett belőle, bábszínház he­lyett kőszínházban. Az ere­detileg „Kalandos játék húsz képben” a miskolci színházban — fölidézve az eredetet — a ..bábok” for­málta költői játékká válik. Külső megjelenésében egy­fajta bábtörténetté is, ahol a Galgóczi Judit—M. Kecs­kés András rendezőpáros felhasználja a görög sors­A sertések iránti óriási keresletiek örülhet-e mara­déktalanul a Borsodsziráki Bartók Béla Termelőszövet­kezet, amely a megye egyik legnagyobb sertéstenyésztő­telepét tartja fenn? — Sajnos, nem — vála­szolja Botya Péter tsz-elnök, miután megmutatja, hogy a sajóecsegi sertéstanyából há­rom év alatt milyen kor­szerű kombinátot építettek. A beruházás világbanki tá­mogatással, 100 millió fo­rintba került. Hivatalosan évente 13 000 vágósertést tudnak felnevelni, de lehe­tőség van akár 15 000-re is. Azt, hogy elsőosztálvú. ex­portminőségű hússertések kerüljenek ki a kombinát­ból. egyrészt a kaposvári hibridfajta garantálja, más­felől pedig az, hogy számí­tógép által vezérelt, dekára kiporciózott tápke érék jut el a csőrendszeren a jószá­gokhoz. — Sajnos, nem tudunk helyette zongorahúrt gyárta­ni — summázza a véle­ményt az elnök. Kondi Já­nos állattenyésztési főága- zatvezető még rátromfol. mondván, hogy a tsz a ka­lapja mellé sem tűzheti a korszerű sertéstelepet. A beruházás évi bankkamata több, mint 5 millió forintot tesz ki, tehát ha a helyzet változatlan marad, semmi­Sorozat indul Ismerjük meg a belváros múltját! jjc A Hősök tere épületroncsai az 1878-as árvíz után Sorozatot indítunk lapunk­ban. Az új kezdeményezés célja az, hogy a miskolciak ismerjék meg belvárosuk tör­ténetét. Annak köszönhető, hogy egyáltalán elkezdhetjük a rendkívül érdekes és izgal­mas tanulmányokból készített cikkek közlését, hogy a vá­rosi tanács, a Miskolcterv és a Hermán Ottó Múzeum együttes áldozatvállalásával készült és készül napjainkban is egy, az egész miskolci bel­város múltját feltérképező ta­nulmány. Az alkotók vállalták, hogy közkinccsé tesz'k a saj­tón keresztül munkájuk ered­ményét abban a reményben, hogy ezzel is segítik a mis­kolciak városukhoz kötődését. Szeretnék, ha ez a sorozat kedvet csinálna ahhoz, hogy aki bármi érdekeset tud mon­dani a város múltjáról, ren­delkezik dokumentumokkal, fényképekkel, tárgyi emlékek­kel, az segíti a muzeológusok és a tervezők munkáját. So­rozatunk első része a 3. olda­lon olvasható, és reméltük, hogy valóban kedvet csinál a város múltjával való foglalko­záshoz. Szerkesztőségünkben, a mú­zeumban, vagy a Miskolcterv- nél szívesen látják a munka iránt érdeklődő miskolciakat! 3fr Vitéz László (Somló István) fogadkozik Pávaszem ki­rálylánynak. Kolacsek Orsolya tizenhét évesen a színház stúdiósaként és a Hermán Ottó Gimnázium tanulójaként ke­rült a nagyszínpadra. tragédiák maszkjait, épp úgy, mint a kínai árnyjá­tékot. Vitéz László, Bolond Istók, Paprika Jancsi örök­érvényű figurái a népkölté­szet elemi erejű igazságát hirdetik. A hold, a holdbéli csóna­kos egyként szimbolizálja az elérhetetlen vágyat, de jelenti a végzetet is. Ebben a mesében — amely a nép- költészettel rokon, de előz­ményének tekintheti Cson­gor és Tündét is — a vásá­ri komédia hősei végtelen könnyedséggel, játékosság­gal, weöresi derűvel, a min­dennapi élet logikáján túl­ra emelik a történetet, amely a vágyak, az álmok határ­talanságáról, elérhetetlen­ségéről szól, de szól a vég­zetről, a halál megkísérlé­séről is. Ősi témák rejtőz­nek a játék fordulatai, gro­teszk párbeszédei, mitoló­giai, magyar és keleti me­seelemei, filozófiája alatt. A romlatlan hitű fiatalság küzd itt a mindent megron­tó, pusztító, bepiszkító erők ellen a költészet mindenna­poktól elemelő eszközeivel A játék kulcsfigurája Pá­vaszem királylány a iáték során gyermekből nővé vál­va. vágyait, holdbéli csóna­kosát keresve, a közelség­től nem látja meg — csak a megpróbál tatások végén — a földi, emberi megol­dást. A mese kötetlen logi­kája — a múltból a mába, majd vissza a mesébe —, történései egyként szólnak fiatalokhoz és a felnőttek­hez, azokhoz, akiknek vol­tak már elérhetetlen .álma­ik, holdbéli csónakosaik. A darab reménybeli meg­lepetése a Pávaszemet ala­kító, a Hermanba járó, érettségi előtt álló tizen­hét éves Kolacsek Orsolya, a színház stúdiósaként ke­rült a nagyszínpadra. Telje­sen beilleszkedve dolgozott a profik között. „Őszinteséget várnak tő­lem. álmodoznom kell tisz­tán, a »Hold« után kell vá­gyakoznom. Kettősséget és felelősséget élek meg. egy­aránt kell teljesítenem az iskolában és a színoadon. Erre koncentrálok. Nagyon örülök, hogy az iskolám le­hetővé tette a színpadi munkát. Köszönöm. Most kezdem már igazán jól érezni masam — az eddigi félelem után —, mert a próbák elérkeztek a játék­hoz Őrülök, hoev kipróbál­hatom magam. A színpad­ban mindig is az úiiásziile- tés ipVw-jnsege tetszett, von­zott. Mi a legnehezebb? Azt hiszem a színrr'don nyilvá­nosan egyedül lenni.” Bemutató november har­madikán. ........ ! efa

Next

/
Oldalképek
Tartalom