Déli Hírlap, 1989. október (21. évfolyam, 230-255. szám)

1989-10-18 / 244. szám

♦ Hatvanban több. mint 100 éves múltra tekint vissza a szervezett tűzoltás. A helyi tűz­oltók elődeiknek kívántak emléket állítani azzal a több száz órás társadalmi munkával felújított század eleji lóvontatású Köhler-fecskendővel, amelyet a laktanya előtt helyez­tek el. Szakemberek, az iskola jövőjéről Csak:reíormot ne... Borsodi folyóiratokból falvak az orszáo peremén ' "i? Új kiadó első kötete a Csak reformot ne... című tanul­mánygyűjtemény. Az Oktatásku­tató Intézet Társadalom és ok­tatás címmel inditott könyv­sorozatot, az intézet kiadója, az Edukáció jelentette meg a csaknem háromszáz oldalas kö­tetet. Érdekes a könyv keletke­zésének története. A Mű­velődést Minisztérium fel­kérésére 1989 tavaszán ok­tatáskutatók, szociológusok, politológusok, pedagógusok, közgazdászok arra vállalkoz­tak, hogy szakértői tanulmá­nyokat készítenek egy köz­oktatási reformkoncepció megalapozásához. Az elké­szült írások szelleme kíván­ta, hogy a kötet címe a Csak reformot ne ... legyen. A tanulmányok szerzői sok tekintetben eltérő vélemé­nyeket hangoztatnak, de egy valamiben egyetértenek: el­utasítják azt a gondolatot, amely szerint az oktatási rendszert egy központból ve­zérelt, az iskolákat megrá­zó, hagyományos reform vál­toztatná meg. Szalai Júlia, az MTA Szo­ciológiái Kutató Intézetének tudományos osztályvezetője Úgy látja, hogy ..bár önma­gában a több pénz semmit nem old meg az oktatási rendszer diszfunkcióiból, mit sem változtat válságának mélyebb okain, a helyzet mára olyan súlyossá vált, hogy a ráfordítások tetemes megnövelése nélkül az is­kolarendszer az összeomlás peremére került...” + LEÍRHATNÁK AZ ADÓJUKBÓL Semjén András, az OT Tervgazdasági Intézet tudo­mányos főmunkalársa sze­rint „minden gazdálkodj szervezet számára lehetővé kell tenni, hogy saját szak­iskolákat hozhasson létre, amennyiben ezt a megoldást jobbnak látja, mint az ál­lamilag előkészített gyere­kek szakképzésében csak a legutolsó fázisában történő bekapcsolódást. (Az ilyen is­kolák építési és működési költségeit a gazdálkodók adójukból leírhatnák.) Sáska Géza, az Országos Pedagógiai Intézet tudomá­nyos főmunkatársa a vizs­garendszer szabályozásáról fejti» ki nézeteit. Egyebek közölt így ír: „A vizsga- rendszerről törvény rendel­kezne, hogy a napi politikai csatározások ne befolyásol­hassák közvetlenül sem a rendszer, sem az iskolák működését. Hogy elkerüljük a monopolhelyzet kialakítá­sát, hogy egy intézményhez Se kötődhessen a tanítási anyag kijelölésének kizáró­lagos joga, meg kell kíván­ni, hogy több. de legalább két vizsgáztató szervezet le­gyen. A vizsgáztató testüle­tek határozzanak a vizsgák tematikájáról, a részvizsgák fajtáiról... ők feleljenek a vizsgák rendjéért és tiszta­ságáért ...” ^ KIBŐL LEHET IGAZGATÓ? Halász Gábor, az Oktatás- kutató Intézet tudományos főmunkatársa úgy véli, hogy „Az intézményigazgatók szakmai megfelelőségének garantálása elsődleges álla­mi feladat, aminek a jövő­ben különösen nagy hang­súlyt kell adni... A veze­tők szakmai megfelelőségét csak egy központilag szer­Országos középiskolai számítástechnikai verseny A Művelődési Minisztérium felhívására a Neumann János Társaság ifjúsági bizottsága és oktatási szakosztálya a korábbi évek gyakorlatának megfelelően ismételten megrendezi a Nemes Tihamér országos középiskolai számítástechnikai tanulmányi versenyt. Az I. fordulót 1990. január 16-án (kedden), 14 órá­tól tartják a versenyre jelent­kező iskolákban. A II. forduló Budapesten lesz 1990. márcii^j 10-én (szombaton). A versenyen a középfokú iskolák III—IV. osztályos tanulói vehetnek részt (de versenyen kívül indulhat­nak I—II. osztályosok is). A versenyre legkésőbb 1989. október 31-ig nevezhetik be az Iskolák tanulóikat az alábbi cí­men: NJSZT Nemes Tihamér­verseny, 1368 Budapest 5. Pf.: 240. A nevezésnek tartalmaznia kell az iskola nevét, címét és telefonszámát, a részt vevő ta­nulók számát évfolyamonként, a versenyért felelős tanár ne­vét. A nevezést ajánlottan szíves­kedjenek postára adni. A ne­vezést beküldő iskoláknak a verseny menetéről és a köve­telményekről tájékoztatót kül­denek. Az első tíz helyezett az érett­ségi vizsgára matematika tárgy­ból jeles osztályzatot kap, to­vábbá számítástechnikából men­tesül a felvételi vizsga alól. A verseny hivatalos meghirde­tése a Művelődési Közlöny 15. számában, az 1088. oldaléul je­lent meg.) vezett vezetőképzési rend­szerrel lehet garantálni, amely szabályos posztgra­duális képesítést nyújt, s amelynek az elvégzése elő­feltétele annak, hogy vala­kit intézményvezetőnek ki­nevezzenek. Az igazgató megválasztásának a jogát az önkormányzatokról leváló intézmények esetében sem lehet kizárólag a tantestü­letre bízni. Ezt a jogot egy olyan intézményirányító tes­tület kaphatja meg, amely­ben a tanárok mellett ott vannak az iskolahasználók, és amelynek az összetételét az intézményt közvetlenül finanszírozó állami hatósá­gok is befolyásolni tud­ják.!.” >■ A Borsodi Művelődés leg­újabb számában - Deme Ta­más jóvoltából - érdekes és jtllemző történetet olvashat­tunk „a mai magyar valóság­ról”, ahogy azt némi maliciá- val ma annyiszor megfogal­mazzák. A történet távolról sem tipikusan kezdődik: egy fiatal budapesti házaspár „gondolt egyet", elhagyta fő­városi otthonát, s egy bara­nyai aprófaluba költözött. Kata és István — a törté­net hősei — távolról sem aprófaluba illő foglalkozást űztek: Kata kutatóintézeti munkatárs, István pedig hír­lapárus volt nem minden­napi elhatározásukat megelő­zően. Ami a beilleszkedési esélyeiket illeti, mindketten egy kicsit „csaltak”, ugyan­is már régebben beilleszked­tek a hetvenes években új­jászülető folklórmozgalom­ba. Mindezek birtokában is alapvetően új életet kellett kezdeniük Magyarlukafán a szolgálati lakásban, István másfélezer forintos fizetésé­vel, melynek fejében a táj­házat kellett gondoznia. Ka­Díszmadarak Díszmadár-kiállítás lesz szombaton és vasárnap a 40. Számú Általános Iskola au­lájában (Hermán Ottó u. 2. sz.). A kiállításon egzóták, díszmadarak, papagájok, ka­nárik, díszgalambok, fácá­nok és díszrécék lesznek láthatók. A Miskolci Kerté­szeti Vállalat virágbemutatót és -vásárt tart az aulában. Diósgyőri meditációk (30.) ill a Szinva voloviei) Diósgyőrben a távoli ágyú­zások hangját 1944. október 23-án délután fél 2-kor lehetett először hallani. Akik úgy dön­töttek, hogy nem hagyják el Diósgyőrt, azok megkezdték a kiköltözést az Előhegy, a Ba­ráthegy, a Pecérvölgy pincéi­be, a Márta-szénbányába, az alvégiek pedig a homokbá­nyába. Kivitték ágyneműiket, konyhai felszerelésüket és az élelmet. Értékeiket pedig el­rejtették, elásták. Amikor le­hetett - a harcok alatt is - visszatértek otthonaikba. A német katonaság a nyu­gati hegyvonulatokon tűz­fészkeket épített ki. Az ágyúdörgés egyre közelebb­ről hallatszott. Borús novemberi napon, 1944. november 17-én 12 óra 30 perckor orosz katonák ereszkedtek le a bányabükki hegyvonulaton és az evan­gélikus templomkertben, va­lamint a • református temp­lom vonalában ásták be ma­gukat. Fél óra múlva a né­metek megnyitották rájuk a tüzet a mai Táncsics térnél. Megkezdődött a 24 napon át hullámzó utcai harc. Már az első délután meg­sérült az evangélikus temp­lom, a parókia, Majláthon a konzum és a későbbi napo­kon számos épület és a tnaj- láthi iskola. Ropogtak a gép­puskák, süvítettek a gráná­tok és naponként megremeg­tették a légteret az ágyúk. November 19-én, vasárnap hallgattak a templomok ha­rangjai. Moravcsik Sándor evangélikus lelkipásztor a közeli, pincébe ment isten­tiszteletet tartani. „Voltak ott minden vallásfelekezethez tartozók — írja napi feljegy­zésében. A három felekezet éneke, majd bensőséges ima és a Miatyánk közös elmon­dása után belső remegéssel énekeltük az Isten áldd meg a magyart, mialatt dörögtek a fegyverek.” November 20-án a néme­tek a hegyoldalra szorították vissza az oroszokat. Aknave­tőik a Szent István utcai há. zak mögül szórták a tüzet. Ezt követően pedig a hely­beli ellenállók kis csoportja eljuttatta az oroszokhoz a n^met tűzfészkek rajzát, és így sikerült Diósgyőr és Maj- láth területéről a németeket december 3-án délelőtt ki­szorítani. A halogató takti­kát folytató németek azon­ban a papírgyár felől még tovább lőttek, és véglegesen csak december 10-én este hallgattak el a fegyverek. Sok volt a halott, főleg a Táncsics tér környékén. A katonákat a katolikus teme­tő északi végébe, a reformá­tus temető délnyugati sarké, ba és a Táncsics téren közös sírba temették el. Éveken át láthatóak voltak azonban a katonasírok — rajtuk a si­sak — a bányabükki hegy­oldalon, a Hegyeskút kör­nyékén és a felsőforrási völgyben. December 13-án, szerdán délután 4 órakor lcondultak meg először a község harang, jai. A sokat szenvedett, megriasztott nép egymást át­ölelve, sírva, zokogva, hála­adó érzéssel tekintett az ég­re, hogy végre csend lett a Szinva völgyében. Itt véget ért a háború. Balágs József ta hamarosan a környék elis­mert és népszerű varróasszo­nya lett, István pedig elvál­lalta a szomszédos község kultúrházának vezetését (600 Ft), otthon, Magyarlukafán pedig alkalmanként harango­zott. Aztán egyre sűrűbben a néprajzi alkotótáborok, melynek szervezésébe, „üze­meltetésébe” mindketten mindent beleadtak. A né­hány év erőfeszítései várat­lan és kissé fanyar gyümöl­csöt pottyantottak István ölébe: az 1985-ös tanácsi váJ lasztások során a helybéliek tanácstaggá, illetve elöljáró­vá választották. „Hamar ki­derült azonban, hogy nagyon kevés az, amit a jogszabá­lyok útvesztői kijelölnek egy ilyen tisztségű amatőr szá­mára.” — mondja erről Ist­ván, de az is tény, veti köz­be a történet lejegyzője, hogy a meghökkentéssel szemben semmilyen apparátus sincs felkészülve... Baljóslatú tanmesékhez szokott világunkban talán üde színfolt Kata és István igaz története, és talán ab­ban is reménykedhetünk, hogy a magyarlukafai eset modellértékű, s számos kö­vetője lesz. Mindenesetre: kilátástalan anyagi helyzetű fiatal értelmiségi házaspár, valamint lassanként meg­szűnő aprófalu van bőven, lehet próbálkozni... Érdekesen rímel erre a Napjaink októberi számá­ban A. Gergely András írá­sa, Életminőség, értékek. életvilág címmel, mely fa­luszociológiai kutatás anya­gából idéz jellemző részlete­ket. A kutatás tárgya Nagyvis- nyó község, mely — más nyilvánvaló egyezések mel­lett — hasonlóan marginális helyzetet foglal el, mint az iménti Magyarlukafa. Ezt a helyzete azonban nem úgy kell elképzelni, hogy egy le­pusztult és elnéptelenedő ap­rófaluról lenne szó. Ellen­kezőleg. Nagyvisnyón egyedi tervezésű, gazdagon kivitele­zett családi házak sorakoz­nak egymás mellett. Ezt „látványos tartalmatlanság- nak” nevezi a szerző, felhíva a figyelmet a közösségpusz- tító, kizárólag az anyagi ja­vakra és erőforrásokra össz­pontosító hatóerőre, mely nemcsak Nagyvismyó mikvo- társadalmát jellemzi. A korrekt szociológiai ku­tatás már csak arra is jó, hogy alátámassza: felesleges dolog sajnálkozni egy szo­kás- és hagyományrendszer eltűnésén, mivel a valódi kultúra a működőképes élet­minták közül csak azokat kínálja, melyek összeegyez­tethetők a mindennapok külső kényszereként megéli alapelvekkel és szabályokkal. További érdekes és elgon­dolkoztató adalékokat olvas­hatunk még A. Gergely And­rás írásában az értékek „vidékéről”: a népesség és a szociális értekék összefüggé­seiről, az életforma- és munkaértékeknől, a hitvilág­ról, valamint a folklorisz- tikus életmód válságáról. Kájé Felhívás regionális A Borsod-Aboúj-Zemplén Megyei Tanács társakat keres részvénytársasági formában működő területi pénzintézet alapításához. A pénzintézet létrehozásának célja, hegy a kormány által a közelmúltban jóváhagyott regionális fejlesztési kon­cepció megvalósításához kapcsolódóan a megye gazdasá­gának eredményesebbé tételét, infrastruktúrájának bőví­tését a helyi kezdeményezések felkarolásával, összehan­golásával és finanszírozásával meggyorsítsa. A regionális pénzintézet az alapitó tagoknak nem csu­pán befektetési lehetőséget kínál, hanem üzleti hasznukat sikeres vállalkozási hálózatok megszervezésével és működ­tetésével is növelni kívánja. A pénzintézetnek fontos fela­data lesz a munkahelyteremtő beruházások ösztönzésére és támogatására szolgáló pénzügyi alapok kezelése, az ez­zel kapcsolatos pályázatok szakmai bírálata, illetve a megfelelő jövedelmezőséget ígérő vállalkozási ötletek, fej­lesztési elképzelések mielőbbi realizálásához szükséges feltételek biztosításában az érdekeltség alapján történő közreműködés. Szervezetét úgy alakítja ki, hogy a megye kisebb körzeteiben, településszövetségeiben ügynökségeket hoz létre a területi gazdasági-pénzügyi kapcsolatok élén­kítése és kiterjesztése céljából. A Pénzügykutató Rt. által szakmai szempontból meg­alapozott regionális pénzintézeti modell az alapitó tagok számára megfelelő üzleti hasznot és az új típusú komp­lex gazdaságszervező tevékenységben való aktiv részvételi lehetőséget kínál. Jelentkezést előzetes jelleggel, írásos szándéknyilatko­zat formájában, október 30-ig várunk mindazoktól a gaz­dálkodó szervektől és intézményektől, akik körzetük gaz­daságának fejlesztésében, Borsod-Abaúj-Zemplén megye vállalkozási rendszereiben üzleti lehetőséget látnak, és alapító tagként kívánnak részt venni a regionális pénz­intézet létrehozásában. A jelentkezés helye: Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Tanács V. B. közgazdasági főosztály vállalkozásszervezési osztálya 3541, Miskolc, Tanácsház tér 1,

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom