Déli Hírlap, 1989. október (21. évfolyam, 230-255. szám)

1989-10-25 / 250. szám

Alkimisták unokái Látlelet e^y nagyüzemről Tananyag az óvodában Beindul a Ili Labor Janicsák és a menedzser mondja... „Négy évvel később, frissen kiállított oklevéllel a zsebem­ben, már tudtam, hogy az egyik szocialista város nagy­üzemében fogok dolgozni. Az oklevél mellett ugyanis a tár­cámban összehajtogatva egy irányítólapot is őriztem az ak­kor létező Vegyipari Miniszté­rium pecsétjével, miszerint H. G. technikust a minisztérium, a Borsodi Kokszmüvekbe irányít­ja, ahol a beosztását 1953. július 1-jével kell elfoglalnia." Ezek az önéletrajzi ihle­tésű sorok a szövegben csak nevének kezdőbetűivel jelölt Hajdú Gábor könyvében ol­vashatók, mely nemrégiben jelent meg a Püski Kiadó gondozásában, Alkimisták unokái címmel. A könyv is jórészt önéletrajzi ihletésű, bár egy mára gyáróriássá vált vegyipari üzem történe­te a kezdetektől napjainkig, azaz a kézirat 1983 decem­berében történt lezárásáig. A főszereplő a Borsodi Vegyi Kombinát, melynek az eltelt évtizedek alatt a köz- nyelvbé mélyen beivódott „borsodiasított” változata terjedt el inkább, azat a „bévéká”. A nagyüzem tu­lajdonképpen még csak pa­píron létezett, de máris meg­határozta sok ezer ember sorsát és jövőjét, munkahe­lyet, felemelkedést, a régi 1944. december 10-én es­tére a fegyverek véglegesen elhallgattak a Papírgyár kör­nyékén is. A lakosság o pin­cékből visszaköltözött és meg­kezdte vagyonkájának számba­vételét, a sérült házak és ke­rítések kijavitását. A villany 1945. január 7-én gyűlt ki elő­ször, 51 napi áramszünet után. A középületeken keletkezett károk helyreállítása éveken át tartott. A község hivatali em­berei a közeli falvakba men­tek és kilincseltek gabonáért, hogy kenyeret tudjanak adni Diósgyőr munkásnépének. A lakosság megpróbálta­tásai nem értek véget. A felnőttek számára kötelező lett az ingyenes közmunka. A papokat favágásra köte­lezték. Szülők meszelték, ta­karították a katonák távo­zása után az iskolák tanter­meit. Bacskó József igazgató pedig felhozatta a pincéből a tantermek belső ablakait, mert a külsőket a detonáció betörte. így vált lehetővé a tanítás megkezdése 1945. ja­nuár 15-én, a szovjet katonai parancsnok utasítására, aki­nek szállása a mai Kiss tá­bornok utca 82. számú ház­ban volt. Az asszonyokat többször is kötelezték közmunkára. Volt, aki írásban kapta az utasí­tást, hogy hol kell jelentkez­nie. Másokat a MÓKÁN fegyveresei gyűjtöttek össze a mai Bartók Béla u. 7. sz. épületbe. Ez történt többször a főjegyző, a református lel­kipásztor, az állatorvos, az ügyvéd, a bányapénztár"s feleségével és másokkal is. Amint virradt, gvalog kí­sérték őket Miskolcra, mert villamos még nem közleke­dett, és ott kellett iskolát takarítani, árut kirakni a Oömöri pályaudvaron, a Tóth Pál Líceumban leendőket, kötszereket mosni, stb., stb. Minden munkahelyen voltak orosz katonák, s a nők fél­tek tőlük. A munka után, estefelé, szintén gyalog tet­ték meg az utat Diósgyőrig. Az oroszok Utasítására, a magyar karba‘alom fegyve­resei 1915. január 22-én éj­szaka álmukból zörgettek fel ártatlan családokat. Mit »karnak? Velünk kell jöjje­életforma erőszakos átalakít­tassák sokaknak pedig egy­szerűen és szó szerint kény­szermunkát jelentett. „Percek alatt összegyűlt vagy száz ember a látvány­ra... Kiszaladtak az utcára és nézték a rabokat, közben egymásnak suttogtak, ha is­merős arcokat láttak közöt­tük, mert a sok száz ember között akadtak barcikaiak is. Ott volt közöttük a község református papja is, az em­berek szörnyülködtek, mikor megpillantották. De úgy lát­szott, ő türelmesen és mél­tósággal viseli a sorsát.” — így mesél az egyik szemtanú a kezdetekről. Jó értelemben vett „rafi­nált” írói eszközökkel raj­zolja fel lassan az olvasó elé a szerző azt a roppant ösz- szétett és gyakran ellent­mondásos képet, mely foly­tonosan változott, ahogyan épült a gyár, és átformálta környezetét, benne az embe­rekkel. Kétszeresen is benn­fentes módon teszi ezt, hi­szen szakmai szempontból is belülről közelíti meg a kí­vülálló számára csak a ter­melési témájú újságcikkeiből ismert folyamatokat másrészt a szemtanú hitelessége élet­szerűvé teszi az ipartörténe­ti tényanyagot is. A BVK történetében kü­lön fejezet a PVC 111. Ezen nek a községházára. Hűség­nyilatkozatot kell aláírjanak az oroszok részére, aztán jö­hetnek haza. Másoknak azt mondták, hogy Fekete fő­jegyző rendkívüli gyűlést tart a községházán és min­denkinek oda kell menni. Valójában nem a község­házára, hanem a Tapolca mozitermébe kísérték az ár­tatlan férfiakat és nőket Di­ósgyőrből, Perecesről, Há­morból és Újdiósgyőrből. Megtelt a 322 ülőhely és a széksorok közötti állóhely is. Az ajtóknál és bent az emel­vényen négy fegyveres orosz katona állt. Fekete Gyula főjegyző egyeztette a név­jegyzéket a jelenlevőkkel. Aki” nem hallotta a nevét, azok sorakozzanak, hogy ne­vüket felírjam — mondot­ta. Az emelvényen a diós­győri Boganics Károly volt, a tolmács. Közölték, hogy a jelenlevőket a Szovjetunióba fogják szállítani, és ott min­denki a szakmájában fog dolgozni. A nők többségének ekkor még nem volt szak­mája. Az ijedelem, a féle­lem, a rettegés ezen a téli éjszakán ráfagyott az arcok­ra. öt-hat napon és éjsza­kán át őrizték őket a Tapol­cán. Ez idő alatt a hozzá­tartozók hozhattak ruhane­műt és több napra elegendő élelmet. Diósgyőrből elsötétí­tett villamoson szállították őket a Zsolcai kap bán levő rendőrségre, ahol még más­fél hétén át őrizték, maidáz egyik éjjel a Gömöri pálya­udvaron tehervagonokba zsúfolták va1'mennyiüket, és 17 napig utaztak. Sorsuk, szenvedésük külön történe­lem. Az életben maradottak 31 hónao után tériek haza, legyengült testi állanotban. Debrecenben igazolványt kaptak 11)47. augusztus 18-. án. Adatai: Hol esett fog­ságba? Diósgyőr, 1945. jan., Melyik fogolytáborból érke­zett? 120., Államvédelmi osz­tályon jelentkezett: 1947. aug. 25. Molnár s. k. rny. alez.” Figyelmeztették őket, hogy fogságukról nem be­szélhetnek. A kiszolgálta­tott honfitársaink közül még vannak az élők sorában. Balázs József jól nyomon követhetők egv nagyberuházás passiójátéká­nak állomásai; a lelkesedés — a kiábrándulás — a két­ségbeesés — a felelősök ke­resése — az ártatlanok meg­büntetése — a kívülállók megjutalmazása. Mindezeket a stációkat végigjárva a nagyberuházás elkészült, ti­zenegy milliárd forintért, mely százforintos bankje­gyekben éppen egy vasúti kocsit töltene meg ... Sok ez, vagy kevés? Meg­érte, vagy másra kelleti volna fordítani ezt a hatal­mas összeget? Vagy nem másra, de másként? A kér­dések mindvégig ott vannak Hajdú Gábor könyvében, anélkül, hogy kitenné a kér­dőjelet. Amikor viszont ki­teszi, és a gyár mai, vagy régebbi vezetőit, vagy ahogy mondani szokás, „egyszerű dolgozóit” kérdezi, a kérdé­sek nem az álmélkodó és hivatásszerűen kíváncsi új­ságíró kérdései, hanem in­kább a kutatóé, aki tudja, ide vagy oda még kell egy kis darab mozaik, hogy ki­egészüljön a kép. A könyv megjelenését a BVK és az Észak-magyaror­szági Regionális Vízmű tá­mogatta — ez a könyv bel­ső borítóján olvasható —, ám ez nem jelent (szeren­csére) elvtelen elkötelezett­séget. Erre talán legjobb il­lusztráció a Környezet és ember címet viselő fejezet, melyben például a téma egészségügyi vonatkozásai­nak alapos ismerője, dr. Ba­logh Ernő mondja: „A BVK környékén a növények ha­mar elsárgulnak, elpusztul­nak. A madarak is messze elkerülik a vidéket, egyedül az ember bírja még tüdőve! ezt a szörnyű levegőt.’’ A könyv zárófejezete a város arcáról szól, arról az arcról, mely hasonlít a töb­bi — mesterségesen létreho­zott —, szocialista jelzővel emlegetett városéhoz, magán viseli mindazokat az előnyös vonásokat és keserű ránco­kat, melyeket a felében-har- madában megvalósult tervek alakítottak. Ezek a vonások — furcsa módon — azoknak is ismerősek, akik sohasem jártak Kazincbarcikán ... Kájé * A Z’Zi Labor, Anitával Feltámadt a Z’Zi Labor címmel, fotóval illusztrált hírt közöltünk a minap ar­ról, hogy hamarosan lemeze jelenik meg az együttesnek, amely ismét helyet kér ma­gának a popzenében. A ze­nekar ügyeit a Z’Zi Labor Művészeti Szolgáltató Gmk. intézi. Legény Judit mened­zserrel és Janicsák István zenekarvezetővel beszélget­tünk.- Hová tűnt a Z’Zi La­bor? Összefoglalnák eddigi történetüket? — A Z’Zi az 1986-os In- terpop fesztiválon robbant be, az ott kapott előadói díj egyéves előkészítő munka eredménye volt. Faképnél történő hagyás című, első lemezünk hónapok alatt pla­tina lett. Második lemezün­kön — Popmenyecskék — az asszonykórus világslágere­ket énekelt. Harmadik volt az Ártatlan, bájos férfiak. Ennek megjelenése tájt vált meg az együttes azoktól a tagoktól, akik nem értettek egyet zenei elképzelésünkkel. A Faképnél történő hagyás nemcsak lemezen volt pél­dátlan siker, hanem a lemez dalaira szervezett ORI-türné is egyedülálló volt az Orszá­gos Rendező Iroda történe­tében. Ebből, illetve a gye­rekműsorainkból kétszer egy hónap alatt több, mint száz előadást tartottunk ...- Kétszer egy Hónap az 60-62 nap. Hogy jön ki a száz előadás? — Sok helyen dupla mű­sorokat tartottunk, telt há­zakkal.- A“harmadik lemez már nem volt ilyen nagy siker... — Így van. Ez azonban nem jelenti azt, hogy , ne dolgoztunk volna. A 88-as Interpop Fesztiválra mi ír­tuk Anita számát, és velünk csinálta szólólemezét. Meg­jelent két gyereklemezünk: A Z’Zi bolygó titka, és A Z’Zi űrbázis jelentkezik. Előbbi 87—83-ban a gyerek­lemezek eladási listáján a második volt.- janicsák István annak Idején olyasmit mondott: ha valakiből, hát Anitából nagy sztár lesz. — Nem tört be robbanás­szerűen a popzenei életbe, de tehetsége előbb-utóbb az őt megillető helyre juttatja. Népszerűsége nőttön nő.- Hogyan tovább? — Eddigi hallgatásunk „álhallgatás” volt. Dolgoz­tunk, nemcsak Anitának, ha­nem új gyereklemezünkön — már fel van véve, címe Sy •v Csillagszemű robotok — és legújabb lemezünkön. De" elkészült . Betlehemi csillag: . című karácsonyi mesemusi- ■ cal-ünk is. Hamarosan túr-- " néra indul a csapat. ,- Mit takar a művészeti szolgáltató gmk megjelölés,? — A gazdasági társulás • nemcsak a Z’Zi ügyeit inté- t zi, hanem zenés és gyerek- • színházi előadásokat is szer­vez. '- Miskolcra mikor jönnek? ■ '\ 1£,?’ — Az, Ady , Jdűve\$d0£.] Házzal van szerződésünk,-itte" mutatjuk be ddreháífériJS-éífí','^ a Betlehemi csillagot, január,1-,' 30-án a Csillagszemű robo-'-j tokát, februárban az Arany János Gyermekszínház Bab- szemjankó című produkció- * ját, márciusban jegy yfrsés-,; zenés összeállítást. ,- Janicsák Istvántól kér-V dszem: igaz, hogy hamaro- . són verseskötete jelenik meg? — Igen, Ördögfiókák cfVft-”' mel gyerekeknek írott ver- ,, seimből jelenik meg egy kö­tet. ’- Tolón nem mindenki tudja, hogy nemcsak éne- * kés, hanem író-költő is. ’ — Gyermekirodalmi mun­kásságomra kaptam 1987-’ ben az Állami Ifjúsági Dí- ■*. jat. Még nem volt Z’Zi, ami- • kor már verseim, •novelláim"'. jelentek meg. Hadd dicse­kedjek el vele, hogy az egyik • versein tananyag az óvodá-' bán. ' . Szabados Gábor . holnap 10 órakor meinyitjuk az AVAS ÉivaMoÜo! Miskolcon, a Munkácsy u. 1. alatt (a Tulipán-tömbben, az ínyencek boltjával szemben) AJÁNLATUNK: kegyeleti ruházati cikkek, (fekete ruhák, szoknyák, blúzok, szalagok, kiegészítők, stb.) bőrruházat, szőrmebundák. VÁRJUK VEVŐINKET: AVAS DIVATÁRU KFT. >jc Anita és Janicsák István az új nagylemezhez készülő videoclip forgatásán Diósgyőri meditációk (31.) Rettegés a Tapolcán

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom