Déli Hírlap, 1989. szeptember (21. évfolyam, 204-229. szám)

1989-09-11 / 212. szám

Egyetemisták a közelmúltról, a jelenről és a jövőről I. II kádári korszak „Gyermekkoromban nyugodtnak láttam körülöttem az or­szágot. Mindent szépnek és jónak mondtak a tanárok; hala­dunk a szocializmus útján. Ahogyan egyre többet tudtam meg a világról, rájöttem, mégsem olyan jó minden. Az em­bernek tartani kellett a száját. A Szovjetunió irányítása alatt álltunk. Ma már tudom, hogy nagy hibákat követtek el ak­kor, és nagyon nehéz kijavítani most ezt." (Egészségügyi főiskolás, nö, 19 éves) Az építők ahelyett, hogy fokról fokra haladnának a munkákkal, évek óta egyhely­ben topognak... A presszóba vágyó vendégnek pedig felesleges feljebb sétálnia: csak lelakatolt ajtók fogadják. Az ablakokon befolyik az eső A kilátóval annyi baj van... Ki fizesse meg a hanyag munka árát? Manapság sokat töpren­günk a múltunkon, a közel­múlt eseményei felett, té- pelődünk a jövőn, és mér­gelődünk azon, amit napja­inkban átélünk. Sorsunkról, mindannyiunk jövőjéről van szó most. Az MSZMP Bor- sod-Abaúj-Zemplén Megyei Bizottsága által kezdemé­nyezett közvéleménykutatás tehát nem véletlenül, nem puszta kíváncsiságból fog­lalkozott azzal a kérdéssel, miként látják hazánk közel­múltját, jelenét és jövendő­jét a most felnőtt korba lé­pett és a jövő értelmiségét adó egyetemi és főiskolai hallgatók. Véleményüket három részes cikksorozatban ismertetjük. Azzal a nem titkolt szándékkal: arra késztessen másokat is, hogy vessenek számot önmaguk­kal, mi volt, mi van most és mi lesz majd szép ha­zánkkal. ■ ■ A hallgatók válaszai pon­tosan tükrözik a kádári kor­szak bonyolult ellentmondá­sait. Azt, hogy voltak ben­ne kifejezetten sikeres pe­riódusok, de jelen voltak a stagnálás, sőt a válságba bajlás mozzanatai, voltak nagyon kemény évei, a meg­torlás kora, de ugyanennek az időszaknak voltak egy széle« közmegegyezésen ala­puló liberálisabb szakaszai is. A relatív többség, 30 szá­zalék, tehát • maga ellent­mondásosságában fogta fel ezt a korszakot, és úgy vé­lekedett, hogy egyaránt vol­tak pozitív és negatív voná­sai. Minden negyedik meg­kérdezett fiatal viszont a kádári korszakról egyértel­műen mint a magyar törté­nelem egy nagyon negatív korszakáról beszélt. Tehát kifejezetten az árnyoldalait, hibáit és bűneit hangsúlyoz­ta. A rendszert kritikátla­nul pozitívnak 15 százalé­kuk ítélte, és meglehetősen sokan voltak olyanok, akik személyes élmények és be­nyomásaik alapján nem tud­tak véleményt formálni er­ről az időszakról. Amennyiben ez a korszak ellentmondásos volt, a kor­szaknak nevet adó Kádár János személye, politikusi útja, államférfiúi tevékeny­sége ugyanilyennek bizo­nyult. Azt találtuk, hogy a hallgatók megítélése Kádár személyét illetően talán va­lamivel szélsőségesebb, mint «hogyan magáról a korszak­ról vélekedtek. Csak a meg­kérdezett hallgatók 13 szá­zaléka ítélte meg Kádár Já­nos tevékenységét a maga összetett mivoltában. A re­latív többségnek, a hallga­tók 35 százalékának a fejé­ben nagyon negatív kép él erről a nagy formátumú po­litikusról. A hallgatóknak egy további harmada vi­szont még mindig úgy em­lékszik vissza Kádár János­ra, mint akinek a tevékeny­ségében, emberi tulajdonsá­gában. egész politikusi mű­ködésében inkább a pozitív elemek dominálnak. Műszerbemutató •A Méréstechnikai és Au­tomatizálási Tudományos Egyesület szervezésében szeptember 12-én délután két órakor mutatja be leg­újabb fejlesztésű orvosi elektronikus műszereit az Ipari Elektronikai Közős Vállalat. Az érdeklődőket a Vasgyári Kórház előadóter­mébe várják, __ Szóltak a hallgatók Kádár felelősségéről is. Ebben a kérdésben furcsa helyzet alakult ki. Nagyjából ugyan­annyian mondták, hogy a jelenlegi helyzet kialakulá­sáért kizárólag Kádár a fe­lelős, mint ahányan elvetik, hogy a történtekért csak őt terheli a teljes felelősség. Sőt, jócskán voltak olyanok is, akik minden felelősség alól felmentik az ő szemé­lyét, és akikben még most is az iskola és a tömegkom­munikáció által kialakított „János bácsi” jóságos képe él tovább. A hallgatóság a rendszer negatív sajátosságai közül négy. szerintünk figyelem­re méltó dolgot hangsúlyo­zott. Ezek a következők: el­ső helyen a rendszer kon­zervativizmusát említették, ami azért érthetetlen, mert éppen ez a rezsim volt az, amelyik annak idején egy eredeti reformpolitikával szerzett magának bizonyos fokú elismerést és rokon- szenvet. A második helyen állt a negatív sajátosságok sorrendjében az, hogy a Ká­dár-rendszer mélységesen antidemokratikus rezsim volt. Noha ezt a politikai rendszert sokáig éppen állí­tólagos liberalizmusa, nyi­tottsága miatt dicsőítette a nyugati sajtó, egészen a nyolcvanas évek elejéig. Ügy látszik azonban, hogy még ezek a valóban létező de­mokratikus-liberális kulisz- szák sem tudták elfedni a lényeget. Még ezek előtt a fiatalemberek előtt sem. So­kan a vezető elit dilettan­tizmusát, hozzá nem értését, nagyfokú műveletlenségét vetették a rendszer szemé­re. Egyszóval azt, amit mos­tanában úgy nevezünk, hogy kontraszelekció. Végül ehhez kacsolódik a rendszer ne­gyedik leggyakrabban emlí­tett negatív vonása is, az, hogy a Kádár-rendszerben az oligarchák uralma való­sult meg, a helyi kiskirá­lyok, a minden rendű és rangú hatalmasságok szigo­Három éven át a temető­jéért harcolt Bükkszentlászló lakossága. Annak, hogy nem törődtek bele a tanácsi dön­tésben — amely szerint sza­kítaniuk kellett volna zárt nemzeti közösségük temet­kezési hagyományaival — meglett az eredménye; a vá­rosi tanács végrehajtó bi­zottsága a napokban tartott Ülésén feloldotta a temetke­zési korlátozást. Lapunkban már foglal­koztunk ennek a köztemető­nek a sorsával. Három év­vel ezelőtt, az akkori Észak­magyarországi Vízügyi Igaz­gatóság vízmintákat vett a községben és megállapította, hogy az innen lefolyó víz szennyezi a tapolcai karszt- forrásokat. A temető ugyan­is a város vízellátásában fontos szerepet játszó karsztvizek másodlagos vé­dőidomán fekszik, ezért csak korlátozottan használható. Vagyis új sírhelyek nem ér­tékesíthetők. a már megvál- tottakba és a még érvénye­sekbe is csak egyszer és közvetlen hozzátartozót te­methetnek, vagy választhat­ják az urnás temetést, A rúan zárt uralma, minden- hatósága. Röviden szólnunk kell ar­ról is, hogy a rendszer mű­ködésének egyenes követ­kezményeként tudják be ezek a fiatalok az ország eladósodását, a gazdaság le- züllését és a civil társada­lom szétzúzását. Az embe­rek politikai értelemben vett infantilizálását, az igazi emberi közösségek létrejöt­tének meggátlását, minden­fajta alulról jövő kezdemé­nyezés elfojtását is. De az igazságnak tartozunk az.zal, hogy legalább annyian mondtak erről a korról po­zitívumokat, mint amennyi negatívumot felsoroltak. Ezek között főként az ma­radhat meg bennünk, hogy akkoriban könnyebb volt az élet, olcsóbb volt minden, nőtt az életszínvonal, s min­denekelőtt: stabilitás, biz­tonság és nyugalom volt. De, és ez nagyon lényeges, mindezekhez a megkérdezett hallgatók többnyire nem mulasztották el válaszaik­ban hozzáfűzni azt is, hogy ezekért az előnyökért, a jó és kellemes dolgokért most kell fizetnünk. Olyan pozití­vumok ezek tehát, amelye­kért nekik, s mindannyiunk­nak most nyújtják be a számlát. A kádári korszak vitatha­tatlanul mély nyomokat ha­gyott mindenkiben, még azokban a huszonéves egye­temistákban és főiskolások­ban is, akik ennek a kor­szaknak csak az utolsó fel­vonását, válságos éveit él­hették meg személyes él­ményként, többé-kevésbé felfogva mindazt, ami szűk kis világuk határain túl tör­tént velük. És bizony azo-k a vélemények, amelyekről most itt csak nagyon vázla­tosan és igen finoman fo­galmazott módon beszél­tünk. azok álláspontját iga­zolják, akik azt mondják! ezt a korszakot nem restau­rálni kell, hanem hibáin és bűnein, baklövésein és nem tagadható sikeres produkció­in okulva egy teljesen új korszakot kellene végre el­kezdeni. Tóth Pál döntést jóváhagyók csak ar­ról feledkeztek meg, hogy a bükkszentlászlóiak zárt nemzeti közössége nem haj­landó szakítani bevett te­metkezési szokásaival, nem törődik bele a határozatba, nem temet urnásan. Az il­letékesek szerették volna egy lakossági fórumon el­mondani és meghallgatni az érveket és ellenérveket. Ezt azonban — mint a tanácsi feljegyzésből is kiderül — az ottani ellenséges hangu­lat miatt végül nem tudták megtartani. A hivatalos le­velek viszont egymást vál­tották, a település harcolt a temetőjéért. Ezt látva, végül a tanács ismét lépett, hi­szen egyre inkább úgy tűnt, hogy el kellett ismerniük azt a tényt, hogy Miskolc ivóvízbázisát nem a temető veszélyezteti. Inkább Bükk- szentlászló megoldatlan szennyvízelvezetése okozhat gondokat. Megkeresték hát újra az illetékes hatóságo­kat. A Köjál végül is hozzá­járult a hagyományos te­metkezéshez. csupán a te­mető bővítését nem javasol­ta. Az Észak-magyarországi Környezet védelmi és .Víz-. Kilátástalan az avasl kilá­tó presszójának sorsa — ír­tuk a közelmúltban. Azóta történt ugyan egy s más, de egyelőre úgy tűnik, mégsem kerül pont az évek óta hú­zódó ügy végére. Sőt, az to­vább bonyolódik. A víz- és gázvezetékek cseréjével már évekkel ez­előtt végeztek az építők, az ablakokkal azonban válto­zatlanul baj van. Jogi bo­nyodalmakat von maga után az, hogy most már negyedik éve ezek mindennek nevezhetők, csak éppen nyílászárók­nak nem: réseiken ugyan­is egyszerűen befolyik a víz. Miskolc ivóvízellátásának túlnyomó részét, mintegy 70 százalékát, a várost környe­ző hegyvidék karsztforrásai ügyi Igazgatóság pedig — hangsúlyozottan — méltá­nyossági alapon elfogadta a koporsós temetések ismételt alkalmazását, a védőidomon azonban új temető létesíté­sébe már nem egyezett bele. Ezen állásfoglalások értel­mében a napokban feloldot­ták a korlátozást. Már megvannak a konk­rét elképzelések is arról, hogy hogyan is működjön a visszakapott temető a jövő­ben. Ha idén még nem is, a jövő év első napjától azonban már bizonyos, hogy egyházi kezelésbe kerül. Addig, vagyis a még hátra­lévő hónapokban, a hozzá­tartozóknak a Városgond­nokságot kell megkeresniük. Itt egy halotti főkönyvbe jegyzik be a temetéseké’-, és kérhető egy csekk is. me­lyen a sírhelyeket meg lehet váltani. A legnagyobb 1200 forintért 25 évig érvényes. A temető felújítását a 'a- kosság magára vállalta. Tár­sadalmi munkában helyre­hozzák. utat alakítanak ki. és tanácstagi alapból rava­talozót építenek, A— (íázold) Ezért ma már egyre többen a tervezőket, a Budapesti Műszaki Egyetem középület­tervezési tanszékét okolják, mondván: figyelmen kívül hagyták, hogy az ablakok­nak magas toronyban, erős szélben és bevágó esőben kell megfelelniük. Legutób­bi cikkünkben olvashattak a Kilátó presszóba terve­zett önterülő műanyagról is, amely alighogy lerak­ták, felvált, utólag pedig már nem lehe­tett eldönteni, hogy ez a hi­bás technológia miatt tör­tént. vagy a becsurdogáló esővíz tette tönkre. Végül egy bírósági döntés a kivi­telezőt, a MIKÖV-öt sújtOi­adják. Ezek közül is a leg­nagyobb mennyiséget a mis- kolc-tapolcai úgynevezett olasz kút. A növekvő ivó­vízigény miatt, nemkülön­ben pedig a tapolcai kút hozamának esetleges növelé­se érdekében a vizadó ré­tegre új kutat telepítettek. Ennek műszaki átadása a közelmúltban megtörtént, s az illetékes szakhatóságok annak működését jóváhagy­ták. A 24 méter mélységű üj kútból három, egyenként 20 ezer köbméter napi teljesít­ményű szivattyú emeli fel­színre és nyomja a csőhá­lózatba a vizet. így szükség esetén naponta 60 ezer köb­méter egészséges ivóvizet tudnak a városnak juttatni a tapolcai karsztforrásból. Ezzel tovább stabilizálják a lakosság ellátását. Jelenleg a kút próbaüze­melését végzik. Járatják a szivattyúkat, ellenőrzik, hogy azok a megadott paraméte­rek szerint működnek-e? Mindez addig tart, amíg mind a három egység az üzemszerű működésnek meg­felelően végzi majd munká­ját. Szükséges a próbaüze­melés azért is, hogy a köz­bülső leállásoknál a búvá­rok kitisztítsák a kutat; a bekerült homokot, egyéb szennyeződést eltávolítsák, hogy kristálytiszta víz jus­son majd a fogyasztókhoz. A próbaüzem során kiemelt vizet a Hejő patakba veze­tik. Mint Major Ádám, a Mis­kolci Vízművek főmérnöke elmondotta: remélik, hogy már az idén az olasz kút helyett az új kút adja majd az ivóvizet. _ ta kártérítéssel. Időközben azonban megkereste szer­kesztőségünket a Mezőgaz­dasági és Ipari Közös Vál­lalat jogutódja, a MIKÖV Kft. Elmondották, hogy a bírósági döntéssel kapcsola­tosan történt néhány mu­lasztás: a legalapvetőbb, hogy egyszerűen meg sem hív­ták őket a tárgyalásra. Nélkülük döntöttek róluk — mondta el Máriási Mária, a cég budapesti központjának gyár-egységvezetője. A kár­térítési kötelezettségükről született döntésről pedig nem, értesítettek őket,, bosz- szú hónapokon át nem volt tudomásuk erről. Így pedig az ítélet minden meg­állapítását a cég magár* nézve érvénytelennek tekin­ti. Egyébként sem érzik m*J gukat hibásnak abban, hogy a burkolat használj hatatlanná vált. Ezért a beázó ablakokat okolják. Ebben az ügyben mi nem vagyunk hivatottak dönteni. Tény. hogy alig egv hónap­pal ezelőtt az illetékes cé­gek képviselői újabb bejá­ráson voltak, ahol ismét csak azt tudták megállapíta­ni, hogy az ablakok még mindig nem zárnak tökéle­tesen. A MIKÖV helyszínen járt képviselője jegyző­könyvben rögzítette, hogy amíg ezen nem változtat­nak. nem tudnak újra mun­kához kezdeni. Csak akkor tudják lerak­ni a burkolatot, ha * he­lyiségben a nedvességtar­talom nem haladja meg k három százalékot. A Miskolci Ingatlankezelő ötletét, hogy a MIKÖV In­kább fizessen 250 ezer fo­rintos kártérítést, és ne '•ak- ja le az önterülő műanya­got. majd a MIK ehelyett kevésbé tetszetős kőlappal porítja a presszót, a MIKÖV nem fogadta el. A Ki Iá tó-ügynek tehát egyelőre még mindig csak az aktái tornyosodnak, azt viszont, hogy végül m<kor kerül le a lakat a bejárat­ról. évekkel a munkakezdés után sem lehet megmonda­ni... (fázold) lanácsli fogadóóra Holnap tartja tanácstagi fogadóóráját Kazár Judit, a V. Sz. Általános Iskolában (Vörösmarty u. 76. szám) 1$ órától. (Folytatjuk) Temethetnek Bükkszentlászión Megharcoltak a hagyományokért Ivóvíz Tapolcáról Az űj kút főpróbája

Next

/
Oldalképek
Tartalom