Déli Hírlap, 1989. szeptember (21. évfolyam, 204-229. szám)
1989-09-28 / 227. szám
a miskolciaké a szó Szeptemberi verőfényben Postacím: Déli Hírlap. Miskolc. 3501. Pt.: 39 — Telefon: 18-225. — Kérjük olvasóinkat, levelezőinket, boer panaszaikkal, észrevételeikkel hétfőtől péntekig, lehetőleg 8—14 óra között keressenek fel bennünket. •fa-; Városunkért szólnak Hová lett a miskolci polgár önludata^városszeretete, áldozatkészsége? Régebben mások voltak itt az emberek — ilyen, és hasonló megjegyzések sokszor hangzanak el az utóbbi időben. S ez a vélemény annyira elterjedt, hogy a viták közben, avagy baráti beszélgetések alkalmával már senki meg *em próbálja az ellenkezőjét állítani. Pedig, ha végiglapozom a rovatunkhoz csak az utóbbi «gy-két év alatt érkezett leveleket, egészen más vélemény alakul ki a városlakókról. Sokan, amikor tollat ragadnak, nem csomópontokat, szállodákat, üzleteket akarnak áttervezni, áthelyezni, újakat építtetni — bár az sem ártana, ha minél többen szólnának bele ezekbe a „nagy" ügyekbe is. — fcanem apró észrevételekkel, a jó gazda szemével nézelődnek, mondják meg véleményüket egy-egy frissen hozott rendelet, szabály következményeiről. Vagy, ha látnak egy félig felbontott járdát, a letaposott füvet a parkban, játszótéren, portengerré váló, elhagyatott utcát, nem sajnálják a fáradságot. Újból és újból megírják, telefonálnak; tegyenek már valamit az illetékesek. S városát félti a polgár akkor is, ha abban kér segítséget, hogy például az Engels utcában nem jó a közvilágítás, a Pozsonyi utca 39. számú ház előtt beomlott az aszfalt és szennyes lében kénytelenek járni az emberek. Utóbbi esetet személyesen mondták el szerkesztőségünkben az ott lakók, mondván: már mindenhol jártak ebben az ügyben. Tenni kellene valamit, míg komolyabb baleset nem történik. Ők hiába keresik, ki a felelős. A végtelenségig lehetne sorolni ezeket a cseppet sem apróság bejelentéseket, amelyek mind-mind azért történnek, hogy bizonyítsák: igenis szeretik városukat az itt lakók. Azt szeretnék, ha a „piszkos, poros, elhanyagolt” jelzőktől mentes lenne Miskolc. Valóban vannak köztünk szoborrongálók, fanyűvő és pad- <6rő „mesterek” — talán többen is mint másutt az országban — de a többség, ahogy azt a hozzánk érkezett észrevételek bizonyítják, ma is ugyanolyan mint régen: szebbet, jobbat akar, meg akarja óvni és tartani a város értékeit. Tapasztaljuk azt is, hogy gyakran lassú az ügyintézés, a bejelentéseket figyelmen kívül hagyják. Kell, hogy legyen annyi erő és pénz a városért felelő hivatalokban, intézményekben, vállalatoknál, hogy éppen ezeket az észrevételeket kalkulálják be. A miskolciak törődése több a pénzben mérhető értéknél. H.-né Romlott volt a karajcsont A elmúlt hét szombatján a Széchenyi úti Húsáruház- Ka mentem úgy 9 óra tájban, hátha szerencsém lesz, és kapok karajcsontot. Megörültem, amikor közölték velem: van a mostanában hiánycikknek számító, viszonylag olcsó áruból. Vettem is egy levesbe valót. örömöm csak addig tartott, míg otthon a feleségem észrevette: a csont büdös. Visszavittem a húsboltba, kértem, cseréljék ki. Meg is tették, de otthon újabb csalódás ért. Ez is romlott szagot árasztott. Szintén visszavittem. S amikor szóvátet- tem, hogy a pénzemért olyan árut szeretnék, amit nem kell kidobnom, az volt a válasz: csak ebből a csontból tudnak ismét adni, nincs más. Ha nem kell, visszaadják a pénzemet. Végül is elmondhatom, nem ért károsodás. Ha csak azt nem számolom, hogy kétszer tettem meg az utat, s a mai közlekedési árakat figyelembe véve 20 forintot adtam ki. A levescsont pedig mindösszesen 10 forint értékű volt. Meg is fogadtam: bármilyen húst, hentesárut veszek ezután, mielőtt kihozom a boltból, megszagolom. Lehet, hogy egyes üzletekben furcsának tartják majd, de szeretném elkerülni a tortúrát. Lassú Árpád Miskolc Ha szalad a szem... Ha belegondolunk, hogy a harisnyanadrágok árai a csillagos égig szaladtak az utóbbi években, és egy egyszerűt — semmi flancos, csillogó szalszövés, virág- minta — száz forint alatt alig találuna a lábunkra, bosszantó, ha felszalad a szem. Bánkódva dobjuk ki a draga holmit, vagy megintjük. Esztétikusnak igy már nem mondható a harisnyánk,. de ez van. Sajnos, nem vagyunk olyan gazdagok, bogy azonnal újra cseréljük. Amikor még csak hírmondója volt a nejlonharisnyának kis hazánkban, kiokos- kociták, hogyan maradnak sokáig használhatók. Megjelentek — először — az egyszerű kézi szemfelszedő tűk, aztán követték az ügyes kis gépek. Nem volt olyan áruház, fodrászüzlet, ahol ne foglalkoztak volna ezzel a szolgáltatással. Aztán olcsóbbak lettek a „lábrava- lók”, és már nem érte meg a javíttatás. S mi lett ennek a vége? Ma már alig-alig találkozunk szemfelszedővel. Marad a méreg és az elhatározás: két-háromszáz forintos harisnyát biztosan nem veszek 3Nagv épület — kis helyiség nélkül 1 Van több is abból a bizonyos kis helyiségből a szóban forgó nagy épületben is, csak éppen nem ' akárkik, számára. Az „akárkik” alatt pedig az ügyfelek értendők: idősek, fiatalok, egészségesek és kevésbé egészségesek, netán nyomorékok . . Mert a nagy épületben városunk lakosságának legkülönfélébb ügyeit intézik, s ez az ügyintézés minden réteget érint, s csaknem minden korosztályt. A nagy épület pedig nem más. mint Miskolc Várost Tanácsának Petőfi u. 1—3. tszám alatti háza. Nos, ebben a házban az ügyfelek számára nincs WC. Az -itt dolgozók szigorúan őrzik a kis helyiségek kulcsait, a közelben pedig nincs nyilvános WC. Holott sok kellemetlenséget okoz ilyen „apróság” hiánya. A „kényes” ügyhöz hozzátartozik még, hogy sajnos ez nemcsak itt van így. Ugyanez a helyzet még jó néhány köz- intézményünkben is. Mert aki ügyeit intézi a postánál. OTP-ékben, tapasztalhatja ezt az áldatlan álla,- potot. R. A. Miskolc Ki tudja, mióta éktelenkedik a Kazinczy és a Régiposta utca sarkánál ez a kőhalmaz. Valószínű, útjavítás alkalmával került oda, de, hogy nem tegnap az biztos, hiszen körülötte már a fű is kinőtt. Végre el kellene szállíttatni, mielőtt valaki a bokáját töri rajtuk. Sz. G. Miskolc-.5 V' Szép, napsütéses hetekkel ajándékoz meg bennünket szeptember. Aki csak teheti, a hegyekben, a tóparton 'tölti a szabadidejét. Lillafüredre is sokan indulnak; a kirándulók- nak, a hcfrgászoknak napi úticélja a Hámori-tó. Büntessék meg a szemetelőket Áldatlan állapotok ural- * kodnak a Vasas Művelődési Ház és a Bükk Áruház kör- , nyékén. Szerintünk a közterületen történő italozás már önmagában is szabálysértés. 1 De ezek az ittas emberek a házak falánál végzik el kis ;«]/■: és nagy dolgukat, a legyek ; ^ szállnak a szennyre, elvisel- f "- >" hetetlen a bűz. Pedig az itt lakók súlyos ezreseket fi- . Z' zetnek havonta lakástörlesztés címén, és szeretnék, ha gyermekeik kulturált környezetben élhetnének. Véleményünk szerint, akik*« '■ nek haszna származik az adott italokból, kötelesek ” lennének egyúttal a környék (járdáik, házfalak, stb.) fér- Z, tőtlenítő szerrel történő lemo- . t sásáról is gondoskodni. S kel- lene az állandó rendőri el- t lenőrzés is. Ezt azonban ha-, tékonyan csak- körzeti megbí- 1 zotti iroda létesítése oldaná . meg. Biztosíthatnák az ott la- * kők nyugalmát, s a közrendre is ügyelnének. Természe- intésén szankciók alkalmazásával, mert az állampolgári öntudat, a jelek szerint, még megkívánja ezt. Annál is :‘-s* inkább, mert ha mi, ott la- r« kők figyelmeztetjük az ittas egyéneket, durván visszaút»- «»m sítják. -itt. Az ott lakók nevében: - a L. S. • ^ MELYEK A MÁSODÁLLÁS LÉTESÍTÉSÉNEK FELTÉTELEI? • A másodállás' fogalma a módosítás során sem váltó- zott. Eszerint az a további munkaviszony minősül másodállásnak, amelyben az egyes munkaviszonyokban -a munkaidő azonos időtartamra esik. A másodállás csak akkor létesíthető, ha emellett a dolgozó az első állása szerinti munkakörét megfelelően el tudja látni. -További korlát, hogy a másodállás' Nincs közvilágítás-Y:,— Olvasói észrevétel érkezett szerkesztőségünkbe, miszerint az Engels utca 71—73—75., valamint a 81—83. számú házak előtt, tehát az utca végén nem égnek a lámpák. Azt is elmondták olvasóink, hogy ez már többnapos probléma. Jó lenne, ha az illetékesek gondoskodnának arról, hogy ne kelljen a sötét utcarészen botorkálni az ottlakóknak és arra járóknak. Panaszukkal kapcsolatban megkerestük az ÉMÁSZ Kun Béla utcai kirendeltségét, Azt a választ kaptuk, hogy csak arról van tudomásuk, hogy az utca elején volt probléma a közvilágítással az utca végében levő hibát nem jelentették. Ígéretei kaptunk rá, hogy intézkednek a közvilágítás biztosításáról. ban megállapítható munkaidő a dolgozó törvényes munkaidejének legfeljebb fele lehet. Ez a korlát ugyanakkor^ természetes is, ha ugyanis a másodállás munkaideje a törvényes munkaidő felét meghaladja, lényegében több munkáltató általi közös foglalkoztatásról van szó. A másodállás csak a munkáltató előzetes, írásbeli hozzájárulásával létesíthető. Ennek hiányában a másodállásra irányuló munkaszerződés érvénytelen. E hozzá- yStutlás ’' megtagadásával szemben munkaügyi vita nem kezdeményezhető. A korábbi részletes korlátok köréből csak kettő maradt fenn, a másodállás munkaidejére vonatkozó korlát, illetve az első állás szerinti munkáltató előzetes hozzájárulásának feltétele. Egyebekben a másodállás semmiféle korlátozás alá nem esik, így kiemelendő, hogy az ott elért munkabért a törvény nem korlátozza. Kóbor kutyák Cs. A. Miskolc A iű is kinőtt alatta Az utóbb* időben ismét elszaporodtak városunkban a kóbor kutyák. Éhesen, falikúkba verődve kószálnak az utcákon. A minap egy hatalmas szürke jószág — nyilván nagyon éhes lehetett, vagy elvesztett gazdáját kereste —, ugatva szaladt a villamosok, buszok, autók, majd a járdán az emberek között. A napokban a Diósgyőr felé vezető úton a szemünn láttára ütött el az autó egy ilyen kóbor kutyát. Gyermekeim azóta is siratják. Sok ilyen jószágot látni a házak elé kirakott kukák között is, — valamennyi éhes, gazdátlan. Jó volna, ha mindazok, akikre tartozik, újra fontolóra vennék ezt a kérdést addig, amíg komolyabb baj nem történik, amíg valamelyik állat meg nem betegszik, meg nem harap valakit, fertőzést nem terjeszt. Dienes István (Miskolc): Szerkesetőségünkbe küldött panaszával megkerestük az Illetékeseket. Kérjük, keresse fel a KÖJÁL sugáregészségügyi osztályát (Miskolc, Bacsó B. u. 12.), ahol bejelentése alapján megteszik a szükséges intézkedést. Autók a pirosban Gyalogosan közlekedem, igy jobban ész- reveszem, hogy az utóbbi időben egyre többen vannak a piros jelzőlámpát, vagy a sárga jelzést semmibe vevő gépjárművezetők. Tudom, mi gyalogosok sem vagyunk angyalok, ám mostanában túlzottan fenyegetik testi épségünket egyes felelőtlen autósok. Azt sajnálom, hogy az elmúlt hét szombatján, délután öt óra tájt nem tudtam felírni annak a gépkocsinak a rendszámát, amely fittyet hányva a piros jelzésre, szá- guldva hajtott keresztül a Zsolcai kapuban (a Gyors étterem melr lett) a zebrán. Szerencsére baleset nem történt, a gyalogosok idejében észrevették, ösztönösen megtorpantak. Jó lenne gyakrabban ellenőrizni a jelzőlámpák környékét, és büntetni az ilyen „merész” vezetőket. Talán akkor meggondolnák, behajtsanak-e a pirosba. Sz. B. Hívjon, írjon, jöjjön! Ha gondja van kedves Olvasónk, vagy úgy érzi, hogy ügyes-bajos dolgában nem tud valamivel megbirkózni, ha elismerését szeretné nyilvánosan kife.iez,- ni valamiért, vagy visszásságot feltárni a közvélemény előtt, keresse fel — személyesen, levélben vagy telefonon — rovatunkat. Megfelelő méretű és nyomdatechnikára alkalmas fényképfelvételeket is örömmel közlünk. Címünk: 3527 Miskolc. Bajcsy-Zsilinszky út 15. Telefonunk: 18-225. Szívesen segítünk.
